Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-18 / 221. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. szeptember 18. KOMMENTÁR Máltai voksok MIXTOFF VAGY OLIVIER, el nem kötelezettség vagy nyugati orientáció — tulajdonképpen ez volt a tétje Máltán a pénteken tartott általános választásoknak. A földközi-tengeri szigetország ennek az eseménynek a kapcsán ismét az érdeklődés középpontjába került, akárcsak öt évvel ezelőtt, amikor Dom Mintoff évi ötmillióról 18 millió fontra emelte fel a sziget támaszpontjainak bérleti díját. Igaz, Nagy-Britannia végül is lealkudta 14 millió fontra a Máltának folyósítandó ösz- szeget, Mintoff viszont elérte hogy a NATO a korábbinál ne kapjon nagyobb teret. Málta és a nyugati tőkés világ „mérkőzésének” első félideje tehát voltaképpen döntetlenül végződött. A pénteki választásokat megelőző hetekben érződött, hogy bizonyos körök nem hajlandóak belenyugodni Mintoff el nem kötelezettségi politikájába. Annál is inkább feljogosítva érezték magukat a derűlátásra, hiszen az 55 tagú máltai parlamentben az 1971 júniusában tartott választások óta Mintoff munkáspártja mindössze egyetlen mandátumos többséggel rendelkezett. A nacionalista párt — Borg Olivierrel az élén — mindenáron változtatni szeretett volna a szigetország politikáján. Az 1958—1971. között kormánypárt szerepét betöltő nacionalista párt szorosabb kapcsolatokra törekszik a NATO-val és a tőkésországokkal, s nem nézte jószemmel, hogy Mintoff nyíltan fellépett az arab népek érdekeinek tiszteletben tartása, a szocialista országokkal kiépült jóviszony fenntartása mellett. Amire a máltai választások történetében ritkán adódott példa: a két párt hívei között az utóbbi hetekben még parázs verekedésekre is sor került. Nos, hétfőn már nyilvánosságra hozzák, miként oszlik meg a 217 775 választópolgár voksa. A parlament 65 mandátumáért 169 jelölt pályázott, a stratégiailag roppant fontos fekvésű szigetre viszont a NATO pályázik. Ha a nacionalisták netán többséget szereznek, veszélyes helyzet alakulhat ki a Földközi-tenger délnyugati térségében: Málta esetleges nyugati elkötelezettsége tovább szíthatja a feszültséget. Ellenkező esetben, ha nem is javul, legalább nem romlik az Európa és az arab világ közti fojjtos ütközőzónában elterülő, alig több, mint 300 négyzetkilométer nagyságú szigetország el nem kötelezettsége révén a Földközi-tenger térségének Libanon miatt robbanásveszélyes helyzete. OLIVIER A VÁLASZTÁSI KAMPÁNYBAN nem árult zsákba macskát: Málta jövőjét attól tette függővé, mennyire sikerül helyreállítani a szerinte előnyös együttműködést a NATO-val és Angliával. Ennek következményeit már elhallgatta. Mintoff viszont úgy érvelt, hogy az arabbarát politika és az el nem kötelezettség feladása Málta számára a függetlenségről való lemondást vonná maga után. Vajon a választók megértették-e, hogy csakugyan erről döntenek voksaikkal?! A szovjet sajtó a Szojuz űrhajókról A szerdán felbocsátott Szojuz—22 repülése kapcsán a szovjet sajtó bő terjedelemben foglalkozik a Szojuz űrhajók sajátosságaivá. A Szojuz-ok — mint ismeretes — több célra felhasználható űrhajók. Szállítóűrhajóként legénységet juttathatnak el a Föld körül keringő űrállomásokra, s ez esetben hosszú ideig, gyakorlatilag több hónapig megőrzik munkaképességüket. Az önálló repülés során az űrhajón elhelyezhető a legénység létfenntartásához szükséges eszközök korlátozottsága miatt az út időtartama néhány hétre csökken. A Szojuz—22 jelentősen különbözik elődjétől, a Szojuz—21-től. A Szojuz—21 szállítóűrhajó volt, Borisz Volinovot és Vitalij Zsolobo- vot juttatta el a Szaljut—5 űrállomás fedélzetére. Ezért az űrhajónak a többi között nem volt szüksége saját napelemekre: önálló repülése alig egy hónapig tartott, ezután bekapcsolódott az űrállomás energiarendszerébe. Ezzel szemben viszonylag nagy mennyiségű rakétaüzemanyagot helyeztek el fedélzetén, amelyre az összekapcsolást megelőző bonyolult manőverekhez volt szükség. Az űrhajó méreteit és súlyát jelentősen megnövelte az összekapcsoló berendezés. A Szojuz—22-t önálló repülés végrehajtására készítették. A tudományos űrlaboratóriumot nagy teljesítményű erőművel látták el, s fedélzetén különböző berendezéseket helyeztek el a tudományos kutatások és kísérletek végrehajtásához. E berendezések egy része, köztük az MKF—6 típusú több zónás, hat kamerás fényképezőgép az űrhajó orrában, az összekapcsoló szerkezet helyén található. A szovjet lapok egyébként emlékeztetnek rá, hogy a Szojuz—22 a tavalyi Szojuz —Apolló űrkísérlet idején a tartalékűrhajó szerepét töltötte be. Hazaérkezett Moszkvából a főváros küldöttsége Katona Imrének, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának, a budapesti pártbizottság első' titkárának vezetésével pénteken hazaérkezett Moszkvából a főváros küldöttsége, amely részt vett a budapesti napok rendezvénysorozatán. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren a budapesti pártbizottság és a Fővárosi Tanács vezetői fogadták. Megjelent V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. (Folytatás az 1. oldalról) pártok havannai, valamint az európai kommunista és munkáspártok berlini konferenciáját, amelyek tovább erősítették az imperializmus ellen, a békéért, az enyhülésért és a társadalmi haladásért küzdő erők összefogását, a nemzetközi kommunista mozgalom egységét. Megerősítették a Magyar Szocialista Munkáspárt és a magyar nép szolidaritását az Uruguayi Kommunista Párttal, az uruguayi és a többi latin-amerikai népnek a fasizmus erői elleni harcával. Megállapodták a két pártnak a proletár internacionalizmus elvein alapuló testvéri együttműködése továbbfejlesztésében. A találkozón jelen volt dr. Berecz János, a KB külügyi osztályának vezetője. Losonczi Pál és Lázár György fogadta a burmai külügyminisztert Barátaink életéből Filmkockák Losonczi Pál, a Népköz- társaság Elnöki Tanácsának elnöke pénteken az Országházban fogadta U Hla Pho- ne-t, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság külügyminiszterét. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke szintén pénteken hivatalában fogadta a burmai külügyminisztert. A szívélyes, baráti légkörű találkozókon jelent volt Rácz Pál külügyminisztériumi államtitkár, Túri Ferenc, a Magyar Népköztársaság ran- gooni nagykövete, valamint dr. Ba Maung, a Burmai Unió Szocialista Köztársaságnak a Magyar Népköztársaságba kijelölt nagykövete. ★ U Hla Phone, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság külügyminisztere pénteken ebédet adott dr. Bíró József külkereskedelmi miniszter tiszteletére a Duna Intercon- tinental-szállóban. Az ebéden részt vett Rácz Pál külügyi államtitkár, Ga- rai Róbert külügyminiszterhelyettes és a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Részt vettek az ebéden a burmai külügyminiszter kíséretének tagjai is. Lengyel lapvélemények A „Pajzs - 76” közös hadgyakorlatról öt napig tartott a Varsói Szerződés tagállamainak „Pajzs—76” jelzésű hadgyakorlata, amelyre Lengyelország területén került sor. A „Pajzs—76” gyakorlatai „Osztályszövetségben és fegyverbarátságban őrködünk a béke és a szocializmus védelmén” jelszó jegyében zajlottak. Maga a „Pajzs—76” elnevezés is szimbolikus jelentőségű, hiszen a Varsói Szerződésről beszélve, gyakran nevezzük azt a béke és a szocializmus pajzsának. Ez a szerződés ugyanis már több mint 20 éve egyesíti magában a szocialista közösség védelmi erőfeszítéseit a béke és a biztonság valós pajzsát alkotva Európában. Az, hogy a szocialista országoknak sikerült kivívniuk a nemzetközi enyhülést s ezt az enyhülést tartósítani is tudják, mindenekelőtt abból a tényből fakad, hogy nem vagyunk védtelenek, megfelelő erőkkel rendelkezünk, amelyek garantálják szocializmust építő népeink békés erőfeszítéseinek teljes védelmét. A most befejeződött gyakorlatok is épp ezt az-- erőt kívánták szolgálni. A gyakorlaton részt vevő katonák, még abban az esetben is, mikor a hadszíntéren nemzeti csoportjuk feladatait hajtották végre, érezhették, hogy velük egy vonalban ott vannak osztálytestvéreik és szövetségeseik — a Varsói Szerződés tagjai. A hadgyakorlatok befejeztével a LEMP KB első titkára, Edward Gierek beszédet tartott a katonák előtt. A nemzetközi helyzetről szólva hangsúlyozta, hogy az elmúlt évek során számos, nehéz probléma megoldására sor került a nemzetek biztonsága kérdésében. Ennek az előrehaladásnak a tartósítását a helsinki biztonsági és együttműködési konferencia hajtotta végre. „Ma a legfőbb feladatunk — állapította meg a LEMP KB első titkára —, hogy a helsinki konferencián hozott mélységesen helyes határozatokat következetesen meg is valósítsuk”. A Varsói Szerződés tagállamai, a megfigyelők meghívásával további lépést tettek előre a helsinki konferencia záróokmánya határozatainak megvalósítása útján. ■ rM égen nem díszítették ilyen szép virágok Tjácsevscsina kertjeit. A gazdag terméstől felvillanyozottan járja az almáskerteket egy kerek arcú vállas ember. Időről időre megáll és egy filmfelvevő kamerájával pásztázza a vidéket. Egyszer csak valaki megszólal mellette: — Jó egészséget, Mihajlovics! Nem tudnál-e ránk is szánni néhány méter filmszalagot? — kérdezi mosolyogva a kertészeti brigádvezető, Vaszilij Vasziljevics Proca. Azon egy cseppet sem csodálkozott, hogy a községi tanács elnöke, Iván Mihajlovics Zajác filmfelvevő géppel járja az almáskertet. Csupán az fúrta az oldalát, hogy milyen alkalomra készül a film. — Minden tanácstagról filmet készítek. Melletted meg csodakerted mellett elmehetnék szó nélkül? A filmet Ternovóban mindenki megnézte. Nagy ünnepen vetítették, amikor a község ünnepelte 30. éves felszabadításának évfordulóját. Az emberek előtt ott álltak a filmvásznon ismerőseik, az ezerszer bejárt, kedves tájak. A film vásznáról nem egyszer maguk a nézők néztek szembe saját magukkal. Tennovo az elmúlt évben a megye községei között folyó szocialista versenyben elnyerte az első helyet. Ebben nagy szerepe van az elnöknek, aki fontos kérdésekben mindig kapkodás nélkül dönt. Van ideje arra is, hogy a jelentősebb döntések előtt kikérje a témában járatos emberek véleményét. A községi tanácsüléseket úgy vezeti, hogy a figyelem a fő kérdésekre irányuljon. Nem veszi el a kritika élét, és nem ejt bántó szót, nem kelt hitetlenséget, bizalmatlanságot. Megyünk a község utcáján a tanácselnökkel. Az emberek egy-egy pillanatra megállnak a munkával. Jó szívvel köszöntik a tanácselnököt: az is, akit példaképül állított a község elé, meg az is, akit valamiért elmarasztalt... D z elnökkel lehet találkozni a hegyi ösvényen, amely a fennsík állattenyésztési telepének dolgozóihoz vezet. Meg lehet találni az aratók között, meg a községi sportpályán egyaránt. Nem kerüli azokat a faluszéli házakat sem, amelyekben néha igazságot kell tenni. Iván Mihajlovics már közel van az ötvenhez, de még mindig tanul. Nemrég levelező tagozaton végezte el a Ívovi mezőgazdasági intézet közgazdasági fakultását. A járásban itt nyílt meg elsőnek múzeumház és falusi tájkutató múzeum. Ternovóban működik kiváló címet nyert könyvtár meg művelődési ház. A „Ternovcsánka” ének- és táncegyüttes magas elismerést vívott ki magáinak. A község kitüntetett polgárainak a nevét meg sorolni is hosszú lenne. A ternovói tanácstagok sikerének is ez a titka. 'Róluk, az aktivistákról, a községi életről forgat most színes filmet Ivan Zajác. Egy 45 perces film már összeállt. Az új filmkockákkal a fennsíkra, az állattenyésztő tanácstagokhoz igyekszik. Meg akarja örökíteni azt a nagyszerű pillanatot is, amikor a növénytermesztő fáradozik a gazdag termésért. Rá akarja irányítani felvevőgépe lencséjét arra az új építkezésre is, ahol szintén tanácstag szorgoskodik. . íme a filmkockák egyike: Ülésezik a községi tanács útépítési és közműrendezési állandó bizottsága. Meghatározzák a feladatokat. Néhány nap múlva a községi tanács elnöke már ismét ott ment az utcáin és kezében ott volt a filmfelvevő. Bizonyítandó, hogy a tanácstagok szavát mindenütt tettek követik... lem fél attól, hogy ez túlsók időt rabol el tőle, hogy ő, a tanács elnöke közben valamiről is lemarad a tanácstagok mögött? Nem, mondja, mert az jelenti számára a legnagyobb örömöt, hogy megörökíti a mások közösségért végzett munkáját. És az erre szánt idő nem vész kárba. Szvetlána Ivánjuk Zakarpatszka Pravda Szeberényi Lehel lA vént REGÉNY 42. így aztán beérett a szokott időben, mely itt az erdők ölében később van, mint egyebütt. Beérett, le is vágták az ősi kétkezi módon, keresztekbe rakták. S mert oly kevés, mert oly drága a beleöilt gond és aggodalom miatt, hát rettegve féltik: most már legalább megmaradjon. Kinn égnek a tüzek a határban. S virraszt a férfilakosság a tüzek mellett, melyek a vadak ellen lobognak. Tűzőrségben vannak — így mondják. Ezért is meg azért is. Nehogy az a kis egybehordott Élet e száraz időben a tűz martaléka legyen. Miközben a maguk rakta tüzek mellett bóbiskolnak, hogy a vadaké se legyen. Az a kis csapat — jobban fiatalok —, amelyik oltóbrigádnak nevezte magát, mert oda kell futnia, ahol a bajt jelzik, a Pap-dűlőben ütött tanyát, a templomdombtól sóhajtásnyira, egy kis gyepes helyen. Afféle mezei csomópont volt ez. Szekémyomok ágaztak ki innen, kanyargós ösvények vágtak fel a dombnak galagonya- és kökénybozótok közt. Kiöregedett gyümölcsfák fogták gyér lomb- hálójukba a holdat. Volt ott egy öreg tuskó, azt szabdalták fel; csendesen, vörösen parázslóit. A hold is vörösen parázslóit az ágak közt. S e két tűz keresztezésében aranylott a vaskád, mint a vörös sztaniol. Vagy akár a kalapált rézlemez. Két hektó víz feketéllett benne, mint a szurok. Vödrök álltak a bokor alján egymásba rakva, s a kádnak támasztva csáklya meg hosszú rúdon vizes szalmacsutak, a tűzcsapó. Mindeme harci kellékek a tűzőrséghez tartoztak. A tűzőrség maga elhevere- dett a gyepen, a parázs körül. Szalonnát tartottak föléje, s hallgatták, hogy serceg a csöpögő zsír. Négyen, vagy öten votak, fiatalok, akik a gyepen hevertek. Buda tanító a maradék tuskón ült, s mellette ült szorosan, nagyobb hely híján a nyugalmazott igazgató. A fiúk azt gondolták: „megférnek kis helyen.” Az erdőről beszélgettek. Mindenféléket. Az erdő itt suttogott fölöttük, a Pap-dűlő végében, tán száz lépésnyire. Magas, fekete fala jól elvált az égbolttól, mely mint ónszín lepel, függött fölötte, a hold miként azt megfestette a maga gombjáról. Az erdő alattomosan lesben állt, mint egy hatalmas madár, mely óvatosan meg- meglebbenti hűvös. fekete szárnyait. Az erdő hát ott volt, jelen volt. A fejük fölött függött súlyosan. Mint az a ferde sziklafal a képeken, mely rájukdőléssel fenyegeti a mélység lakóit. De a fiatalok nem gondoltak erre, mert szívüket nem tudta betölteni a szorongás. Az erdő történetei inkább csak érdekesek voltak számukra, fantáziájukat csiklandozta némileg; noha nem veszett ki belőlük egynémely dolog babonás tisztelete, melyeknek nagyon mélyen voltak a gyökerei. De ebben is nagyobb része volt a szokásnak, mint a hitnek. A szokás pedig a falu íratlan parancsa. Hogy van ez az ifjú. ki itt hever a gyepen, a parázs körül? Nem szoktak a szurdokba járni, ő se megy. Nincs is oda út. Sose volt. S eszébe se jut, hogy szabályt bontson. S nem azért, mert különösebben félné az ördögöt. Egyes vakmerőek persze mindig kerülnek. És ők sem azért vakmerőek, amiért mennek, hanem hogy ujjat húznak a faluval. De régen rossz nekik, kiveti őket a közösség. Mert a törvény itt még törvény, nagy a szorító- ereje. Lám. a modern idők a hosszúhajdivatjával se tudtak rést ütni rajta. Retirálni kellett, Martin borbély sorra levágta a loboncokat. Addig csúfolódott, botránkozott rajtuk a falu, hogy a szülők már nem viselhették a szégyent, s elzavarták Martinhoz a fiaikat. Csak az első kettő ment nehezen. Mert ketten kezdték egyszerre, hogy könnyebb legyen. A többi már követte őket. Igaz, volt, akinek a szíjat is le kellett akasztani a szegről, csak úgy ment a dolog. De ment. És Zsabka? Mit szólt ehhez Zsabka, a vezér? Mi történt, hogy népe így széthullott? Nem volt a porondon. És nincs itt most se. — Csakugyan, mi van Zsabkával? — kérdezte Buda tanító. — Azóta se láttam. Úgy jött fel, hogy, mint mondtuk, az erdő dolgait beszélték. De nem is az erdőét, hanem a szegény nép leleményét, aki most is meglopta az erdőt, hogy élni tudjon itt mostoha ölén. Szelíden meg kevésbé szelíden megcsapolta. Mert nemcsak gombászott, meg a mohát gyűjtötte össze, hogy még abból is pénzt csináljon, meg a makkból, meg a gesztenyéből, s a bogyókból. Az öreg igazgató régi dolgokat is tudott, érdekeset. Amikor még úrbéresvilág volt, benn foglaltatott az urbáriumban, hogy a kiszáradt fát a jobbágy hazaviheti az erdőről. Úgy hívták ezt, hogy „faizá- si jog”. Hát a jobbágy aztán segített magán. Egyszerre száradni kezdtek a fák az erdő szélén, ahol közelebb estek a portákhoz. Azt csinálták, hogy „meggyűrűzték” a fákat. — Ez afféle dróthurok volt a törzs körül — mesélte aá öreg igazgató. — Úgy elszáradt tőle a fa, mint a parancsolat. (Folytatjuk)
