Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)

1976-09-17 / 220. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. szeptember 17. Magyar—burmai tárgyalások Budapesti napok Moszkvában Barátaink életéből Csütörtökön a Külügymi­nisztériumban Rácz Pál kül­ügyi államtitkár és ü Hla Phone, a Burmai Unió Szo­cialista Köztársaság külügy­minisztere tárgyalást folyta­tott. A tárgyaláson részt vett Garat Róbert külügyminisz­ter-helyettes, Túri Ferenc, a Magyar Népköztársaság ran- gooni nagykövete, s a Kül­ügyminisztérium több vezető munkatársa. Jelen volt a tár­gyaláson dr. Ba Maung, a Burmai Unió Szocialista Köz­társaságnak a Magyar Nép­köztársaságba kijelölt nagy­követe, és U Mye Than, a nagykövetség ideiglenes ügy­vivője is. A tárgyaláson áttekintették az időszerű nemzetközi kér­déseket és a két ország kap­csolatainak alakulását. ★ Dr. Bíró József külkeres­kedelmi miniszter csütörtö­kön hivatalában fogadta U Hla Phone-t, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság kül­ügyminiszterét. Közlemény a „Pajzs—76” hadgyakorlatról Befejeződött a Varsói Szer­ződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek a Lengyel Népköztársaság területén ren­dezett hadgyakorlata. Az er­ről kiadott közlemény a kö­vetkezőket mondja: Mint korábbi közlésből is­meretes szeptember 9-től 16- ig „Pajzs—76” fedőnévvel a Lengyel Népköztársaság terü­letén megtartották a Varsói Szerződés tagállamai egyesí­tett fegyveres erőinek közös gyakorlatát A gyakorlatot Wojciech Ja­ruzelski hadseregtábomok, a Lengyel Népköztársaság nem- zetvédemi minisztere vezette. A gyakorlat elé kitűzött cé­lokat teljesítették. A törzsek és a csapatok a harcképzés magas színvonaláról tettek tanúbizonyságot. Bizonyítot­ták, hogy hatékonyan tudják alkalmazni a fegyverzetet és a modem haditechnikát, s bo­nyolultabb viszonyok között is képesek teljesíteni harcifel­adataikat. A gyakorlat során a szövet­séges hadseregek személyi ál­lománya és a Lengyel Nép- köztársaság dolgozói között számos találkozóra került sor és ezeken ékesszólóan megmutatkozott a testvéri hadseregek és népek barát­sága és egysége. A gyakorlaton jelen voltak: Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, Henryk Jablonski, a Lengyel Népköztársaság ál­lamtanácsának elnöke és a Lengyel Népköztársaság más párt- és állami vezetői, Dobri Dzsurov hadseregtábornak, a Bolgár Népköztársaság nem­zetvédelmi minisztere, Martin Dzur hadseregtábornok, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság nemzetvédelmi mi­nisztere, Raul Castro Ruz äl- tábomagy, a Kubai Köztár­saság forradalmi fegyveres erőinek minisztere, Czinege Lajos vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere, Heinz Hoffmann hadseregtábornok, a Német Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, Ion Coman vezérezredes, a Román Szocialista Köztár­saság nemzetvédelmi mi. nisztere, Dmitrij Vsztyinov, a Szovjetunió marsallja, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere, az egyesített fegyve­res erők parancsnokságának és törzsének képviselői, a Varsói Szerződés tagállamai hadseregeinek, valamint a Vietnami Szocialista Köztár­saság néphadseregének, a Kubai Köztársaság forradalmi fegyveres erőinek, a mongol néphadseregnek és a jugo­szláv néphadsereg képviselői. A gyakorlaton részt vett Ausztria, Dánia, Finnország, és Svédország fegyveres erői­nek megfigyelői. (Folytatás az 1. oldalról) lektíváival folyik majd — ál­lapította meg Satalov. — Az INTERKOZMOSZ-program- ban részt vevő országok kép­viselőit fel kell készíteni az űrrepülésre és ebben a vo­natkozásban minden tőlünk telhetőt megteszünk. — Az űrhajósokat jellem­vonásaik alapján és az egyes űrrepülések tervezett mun­kaprogramjának figyelembe vételével választják majd ki. Célszerűnek látszik, hogy ki­indulva az űrhajósképzés szovjetunióbeli és amerikai tapasztalataiból, valamint az első nemzetközi űrhajóskol­lektívák felkészítéséhez szük­séges munka- és időigényből, másodpilótaként olyan repü­lősöket alkalmazzanak, akik sugárhajtású repülőgépeken teljesítenek szolgálatot és jó műszaki képzettségük van. Ez nem zárja ki annak a lehe­tőségét, hogy a továbbiakban más szakemberek is űrhajó­sok lehessenek. Vlagyimir Satalov hangsú­lyozta, hogy a személyzet pa­rancsnoka a Szovjetunió kép­viselője lesz, a fedélzeti mér­nök és kutatómérnök pedig valamely más részt vevő or­szág képviselője. A személy­zet létszáma az űrtechnika lehetőségeitől függ. A Szal- jut-űrállomásokon jelenleg rendszerint két űrhajós dol­gozik. Az űrállomás lehetősé­gei azonban nagyobbak. Idő­vel még jelentősebb űrállo­mások készülnek, és akkor a világűrben olyan kollektívák is tevékenykedhetnek majd, amelyeknek a tagjai külön­böző tudományágakat képvi­selnék. — Az űrhajósok felkészíté­séhez körülbelül másfél, két év szükséges, természetesen akkor, ha nincsenek nyelvi akadályok. Mint az INTER- KOZMOSZ-program részt vevő országainak képviselői meghatározták, a nemzetkö­zi űrrepüléseket 1978—1983- bam valósítják meg — mond­ta végül Satalov. Kissinger afrikai útja A moszkvai Pravda csü­törtöki számában megálla­pítja, Kissinger afrikai in­gázásának fő célja az, hogy az Egyesült Államok megkí­sérli megmenteni a dél-afri­kai fajüldöző rezsimet a tel­jes kudarctól és a „hatalmat az afrikai többségnek” hang­zatos jelszóval reakciós nyu­gatbarát bábkormányokat akar ültetni a rhodesiai és a namibiai fekete többség nyakába. Az amerikaiak megpróbálják meggyőzni a dél-afrikai kormányt, hogy hajtson végre jelentéktelen reformokat és igyekezzék azt a látszatot kelteni, hogy az apartheidpolitika is átme­het bizonyos liberalizálódá­son.. A Pravda rámutat: figyel­met érdemel az a tény, hogy a dél-afrikai fajüldöző rend­szer az amerikai erőfeszíté­sek ellenére sem hajlandó engedményekre, sőt mi több, Amerika támogatását élvez­ve még kegyetlenebből' le akar számolni a nemzeti fel­szabadító mozgalommal. „Az afrikai népeket azonban nem lehet becsapni a béke megőrzéséről, a faji igazsá­gosságról, a felvirágzásról és a függetlenségről szóló washingtoni frázisokkal” — írja a moszkvai lap. Moszkva Proletarszkij ke­rületébe látogatott el csütör­tökön délelőtt a budapesti napok alkalmából Moszkvá­ban tartózkodó magyar dele­gáció, élén Katona Imrével, a budapesti pártbizottság el­ső titkárával. Katona Imrét, Szépvölgyi Zoltánt és Buda­pest többi küldöttét a kerü­let pártbizottságán V. V. Sirjajev, a pártbizottság el­ső titkára és a kerület más vezetői fogadták. A déli órákban a magyar küldöttség a moszkvai Liha- csov Autógyárban tett láto­gatást. Az SZKP Moszkvai városi Bizottsága és a Moszkvai Vá­rosi Tanács Végrehajtó Bi­zottsága csütörtökön este va­csorát adott a budapesti na­pok alkalmából Moszkvában tartózkodó magyar delegáció tiszteletére. Csütörtökön folytatódott Moszkvában a budapesti na­pok rendezvénysorozata. Az Esztrád Színházban bemutat­ták a Budapest köszönti Moszkvát című műsort, melyben a Madách Színház fiatal művészei, valamint Angyal Gábor, Koós János, Katona Klári és az Expressz együttes léptek többek kö­zött a moszkvai közönség elé. Szombaton kezdődik (Folytatás az 1. oldalról) valóban nemzeti ügynek te­kintik. — Jóváhagyta az országos tanács a viták ezrein elhang­zott észrevételek alapján vég_ rehajtott módosításokat a kongresszusi állásfoglalás­tervezeten és az öt kongresz- szusi vitaanyagon. A szocia­lista nemzeti egység teljes kibontakoztatásáért, a szocia­lista demokrácia fejlesztéséért, a gazdaság erősítésért vég­zendő népfrontmunkáról, il­letve a mozgalom közjogi és művelődéspolitikai feladatai­ról szólnak ezek az anyagok, amelyek tehát átdolgozott — érdeklődő és hozzáértő tíz­ezrek véleményét tükröző — formában "jutottak el a 800 kongresszusi küldötthöz és a 200 tanácskozási jogú meg­hívotthoz. — Elfogadta az országos tanács a Hazafias Népfront VI. kongresszusának napi­rendjére, munkarendjére és bizottságaira vonatkozó ja­vaslatot. Kongresszusunknak két napirendi pontja lesz. Az első: a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának beszámo­lója az V. kongresszus óta végzett munkáról és a moz­galom előtt álló feladatokról. Ennek a napirendi pontnak a keretében terjesztjük elő javaslatunkat a kongresszus állásfoglalására. A téma elő­adója: Sarlós István, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára. A máso­dik napirendi téma: az új or­szágos tanács és a pénzügyi ellenőrző bizottság megvá­lasztása. — A kongresszust szeptem­ber 18-án reggel — 9 órakor — Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­lak elnöke nyitja meg. Mind. két napon plenáris üléseket tartunk. Szekciók alakítása nem látszott szükségesnek, hiszen — amint már utaltam rá — a kongresszus anyagai­nak előzetes vitájába a társa­dalom széles köreit vontuk be. — Külföldi vendégeket hét európai szocialista ország­ból várunk a kongresszusra. Elküldik képviselőiket a bol­gár, "ff "csehszlovák, a ju­goszláv, a lengyel, az NDK- beli, a román és a szovjet testvérmozgalmak, illetve szervezetek. Külföldi vendé­geink már péntek délután ta­lálkoznak a főváros egy-egy kerületének népfrontaktivis­táival, és baráti találkozó ke­retében cserélik isi tapaszta­lataikat. — Meggyőződésem, hogy jól sikerültek a kongresszus elő­készületei. Nagy szerepük volt ebben a pártbizottságok irányító, segítő munkájának, a szakszervezeteknek, a KISZ-szervezeteknek, a ta­nácsoknak, a szövetkezetek­nek, más társadalmi szerve­zeteknek és intézményeknek, az országgyűlési képviselők és a legkülönbözőbb gazdasági vezetők aktív közreműködé­sének. Befejezésül, de nem utolsóként említém meg azt az áldozatos munkát, amelyet népfrontaktivistáink ezrei végeztek. Csak egy részük le­het ott, a kongresszuson, de a jelenlevők összetételükben is képviselik az egész tár­sadalmat, osztályait és réte­geit, a nőket és a férfiakat, a tapasztalt korosabbakat és a nagyon lelkes ifjú generáci­ót. Remélem, hogy kongresz- szusunk olyan eredményes munkát végez majd, amilyet joggal elvár tőle a magyar nép — zárta nyilatkozatát Szentistványi Gyuláné. Családi duett D világosszőke, kék szemű, mindig mosolygós Anna és a fekete, ovális szemű, heves természetű Vaszilij nagyon jól kiegészítik egymást. Olyan utánozhatatlan családi harmóniát teremtenek, amely boldoggá teszi a házastársakat. Beköszöntött az első tavaszi nap. Anna Ivanovna szeme az örömtől még kékebb lett, mint rendesen, Vaszilij pedig még erősebb, még határozottabb, mint máskor. A brigádvezetők startja az irsavai járás Május 1. Kolho­zában nagyon fontos pillanat. Az 1-es számú komplex brigád tagjai, amelyet Anna Pet­rovcij vezet és a 4-es számú komplex brigád, amelynek élén Vaszilij áll, felelősségteljes kötelezettséget vállaltak magukra. Azt, hogy magas terméseredményt érnek el kukoricából, bur­gonyából, dohányból, szőlőből és gyümölcsből, takarmánynö­vényekből. Vaszilij brigádjában terven felül 19 hektár zöldsé­get termelnek. Annáék pluszként vállalták, hogy száz anya­juhtól száztíz bárányt nevelnek fel. Lehetséges, Anna megfutamodott volna a brigádvezetői teendők elől, ha nem lett volna egy hűséges segítőtársa, Va­szilij Petrovcij személyében. Igaz, a segítőtárs néha heves volt, de Anna emögött is meglátta jó szívét, emberségét, mely- lyel másokon akar segíteni. Viszont az is igaz, hogy a nehéz percekben Vaszilij min­dig ott állt Anna mellett. Ilyenkor kedves szóval vigasztalta brigád vezetőjét. Majd komolyra fordította a szót, az embe­rekről beszélt, akiknek segíteni, akikről gondoskodni kell. A gondokról beszélt, amelyekről mindig józan fővel kell dönteni Egy év múlva pedig a két fiatal összeházasodott. Vaszi- lijt, aki Anna mellett megcsillogtatta vezetői képességeit, ki­nevezték brigád vezetőnek, így letf egy családban két bri­gádvezető. Ma már hatodik éve, hogy a szocialista munkaversenyben a két lektörekvőbb ellenfél Anna Ivanovna Petrovcij és Vaszi­lij Jurjevics Petrovcij brigádjai. Alig dicsérték meg Annát ma­gas mezőgazdasági szakismereteiért, a férj máris beiratkozik a Ívovi mezőgazdasági egyetemre. L egutóbb mindkettőjüket tanácstaggá választották. Anna Ivanovpát már harmadszor küldték képviselőnek a megyei- tanácsba. Vaszilij Jurjevicset pedig beválasz­tották a végrehajtó bizottságba és megbízták a mezőgazdasá­gi állandó bizottság elnöki tisztjének ellátásával. Anna Ivanovna mint megyei tanácstag nem nyugodott addig, amíg nem kezdték el építeni a községben az új három- emeletes iskolát. Ettől az évtől pedig már birtokba isivették a gyerekek. Hosszú lenne felsorolni azoknak az építkezéseknek a lis­táját, amelyeket a képviselők közbejárásával a kolhozhoz tar­tozó többi községben valósítottak meg. örülnek az emberek az új óvodának, Novoszelicén. Ilnyicén az állattenyésztők kaptak kétemeletes öltözőt, fürdőt, ebédlőt, pihenőt. A mostani ötéves tervben kereskedelmi komplexumot és if­júsági klubot kell építeni Oszóban, tatarozni kell a 3-as számú brigád szállását, burgonyaválogató szint és utakat kell építeni. Vaszilij Jurjevics javít valamit a kolhoz gépkocsiján. Az iskola előtt álló nagyobbik lánya ott sürög-forog mellette. — Nádja! Add ide, légy kedves a 17—19-es kulcsot — ké­ri édesapja. — A hatéves kislány könnyedén ismeri fel és ve­szi elő a kért szerszámot a ládából. Segít beállítani a féket, meg az alapjáratot. Technikai érdeklődését édesapjától örö­költe. Éles esze, ki nem hagyó emlékezőtehetsége' szihtén a szülőktől származik. • A kisebbik lány pedig, hogy le ne maradjon, kezdi sorol­ni, hogy mit tanult az óvodában. ...................... Ezután az édesapa mind a két kislányt ölbekapja es ko­molyan megszólal: . — Most már játszatok szépen együtt, nekem tanulni kell — és elvonul könyveihez. Anna Ivanovna szintén szakirodal­mat vesz a kezébe... H send üli meg a házat. A gyerekek tudják, a munka na­gyon komoly és felelősségteljes dolog. Ez hoz szüleik­nek boldogságot és megbecsülést. Szvetlána Ivánjuk Zakarpatszka Pravda Szeberényi Lehel *étn REGÉNY 41. Na, azt a tanyát ma is úgy hívják, hogy Lengyel­tanya, meg azt az erdőt, ami ott van, Lengyel-erdőnek. Noha korábban a Zichy gró­foké volt, de ezek olcsón el­vesztegették, s egy lengyel földbirtokos vette meg. Ez akkor jött, amikor a néme­tek elől menekülniök kel­lett. Állítólag valami magas rangot viselt a háborúban, és ahogy beszélik, lóháton har­colt a tankok ellen. És, hogy azért is keresett ilyen helyet magának, ahol elbújhat, mert a németek pályáztak rá. A családját is kihozta Pestről, a bombázások elől. Magyar asszony volt a fele­sége. Három gyermekük volt. A legkisebb még pó­lya®, mikor az a borzalom történt. Volt egy negyedik gyerek is, az lengyel asz- szonytól való volt, iskolás korú már, ezt onnan hozta magával, Lengyelből. Elég az. hogy elmúlt fölülük is a háború, karácsony estéjén szabadultak lel, s a lengyel orosz katonákkal jött, szán­talpakon karácsonyfát ho­zott, hogy a Fő téren állít­suk fel... Haza is ment a Kakukk-rétre, és még soká­ig nem volt semmi. Majd csak tavasz fele. Valami buj­káló SS-ek, akik beszorultak ide a hegyekbe, bezörgettek hozzá. És milyen a vaksors, köztük volt az az SS-tiszt is, akivel a lengyelnek még odaát valami dolga volt, ez felismerte. Mindjárt kivit­ték, bekötötték a száját, és felakasztották, s mert nem akartak zajt ütni, és mert féltek, hogy a dolog kitudó­dik, meg a bosszú miatt is, késsel lemészárolták az egész családot, a csecsemőt is. De mégis üthettek valami zajt, mert a közelben elhaladó orosz járőr gyanút fogott. Akkoriban folyton járták az oroszok az erdőt, többször is átfésülték az ilyen bujkálok után. Hát ezeket aztán ott csípték mind egy szálig, ott volt még a művük is frissi­ben. Nem sokat teketóriáztak velük. A helyszínen főbe lőtték őket. Mint oroszul tu- tó, beszéltem akkor a pa­rancsnokkal. Sóhajtott: „Vojna, vojna...” Bizony azt mondom én is, hogy csak háború ne legyen soha. Most béke van hál’ Istennek. A nyomozók csak nehezen szabadultak a történet hatá­sa alól. — Béke — bólintottak né­mileg késve fellélegezve. Kocintottak rá. Az öreg még belenézett a poharába, talált még az alján néhány cseppet, azt is kiitta. mintha valami részeges len­ne, pedig csak nem szeretett megrendültnek mutatkozni. — Érdekes — szólott —, én még ezt a históriát nem is halottam... Pedig itt vagyok a területen néhány éve. — Van ilyen... — mondta az elnök. — Talán mert a nép nemigen emlegeti. Sokszor eszembe jut, milyen furcsa is a népi emlékezet Az egyik dolog szinte máma történik, és semmi, a másiknak ötven éve, vagy még több, s arról legendák keringenek ma is... Mondom, elgondolkoztam már ezen néhányszor, s a ma­gam eszétől arra jutottam, hogy talán mert a Göndör Lidi közelebb volt hozzájuk. A történetével, s történetének tanulságával is ... A másik meg, a lengyel, távolabb. S a háború, az valahogy más... Sokszor az az érzésem, hogy akarják is elfelejteni... a há­borúval együtt. — A háborúval együtt — bólintott az öreg. Felállt, kezet fogott az el­nökkel. A bor is elfogyott, s menniök is illett. A napnak még nem volt vége. Felállították a vadkár­bizottságot is. Kimentek,- és megnézték a határt. Az em­berek mindenütt ott nyoma­kodtak a bizottság sarkában. Azt mondták: „Veszett fejsze nyele” — és nem vártak túl sokat. De legalább kisírhat­ták valakinek magukat. Délutánra csend lett, csak majd estére bolydult meg új­ra a falu. A kocsma olyan volt, mint a méhkas. Králik Franyo kiállt az ajtóba.^ A barna bársonyból kivilágított az égő képe. Meglátta Ond- rejt a kocsma felé kacsázni; meg se várta, hogy odaérjen. — Másodikszor is odacsap­ta nekik! — kiáltott feléje. Mindenki tudta már, hogy Matej összetörte magát. Oda­haza nyög az ágyon, s káro- molja az Istent. Úgy volt, hogy hazafele tartott a városból, békében, mert a fát, azt eladta. S ahogy a keresztúthoz ért, a lovak valamitől megbokro­sodtak, és elragadták a sze­keret. Aztán valamivel odébb az árokba kötöttek ki. így. A szekér is ripityára tört — Uramisten! — sóhajtott a nép. — Mi jön még?! ★ Beérett végre az a gyér kis gabona a sovány hegyi föl­dön. Amit a vad nem gázolt le. Éjszakánként kolomppal riogatták, fedőket csapkodtak össze, fazekakkal csörömpöl­(Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents