Kelet-Magyarország, 1976. szeptember (33. évfolyam, 206-231. szám)
1976-09-02 / 207. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. szeptember 2. Üdvözlő távirat LE DUAN ELVTÄRSNAK, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkárának, TON DUC THANG ELVTÁRSNAK, a Vietnami Szocialista Köztársaság elnökének, TRUONG CHINH ELVTÁRSNAK, a Vietnami Szocialista Köztársaság nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének, PHAM VAN DONG ELVTÄRSNAK, a Vietnami Szocialista Köztársaság miniszterelnökének Hanoi. Kedves elvtársak! A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, az első független és demokratikus vietnami állam megalakulásának 31. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, országgyűlése, egész népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket küldjük önöknek és önökön keresztül a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottságának, a Vietnami Szocialista Köztársaság kormányának, nemzetgyűlésének, s az egész vietnami népnek. A testvéri vietnami nép a külföldi agresszorok és helyi csatlósaik felett aratott győzelem eredményeként történelmének új szakaszába lépett: újraegyesített hazája egész területén kibontakoztatja a szocialista forradalmat. Bizonyosak vagyunk abban, hogy a hős vietnami nép testvérpártunknak, a Vietnami Dolgozók Pártjának vezetésével sikeresen megoldja a szocialista átalakítás és a szocializmus építésének nagy feladatát. E tevékenységével a vietnami dolgozó nép valóra váltja nagy fiának, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének, Ho Si Minh elnöknek a Végakaratát, felépíti a békés, független és szocialista Vietnamot. Üdvözöljük és támogatjuk a Vietnami Dolgozók Pártjának és a Vietnami Szocialista Köztársaságnak a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének erősítésére, a testvéri szocialista országokkal kialakult szoros együttműködés elmélyítésére, az indokínai népek közötti szolidaritás sokoldalú fejlesztésére, a béke és a biztonság megőrzésére, a társadalmi haladásért küzdő erők harcának támogatására irányuló erőfeszítéseit. A jövőben is tovább munkálkodunk pártjaink, országaink és népeink sokoldalú együttműködésének és testvéri barátságának erősítésén. A továbbiakban is minden tőlünk telhető segítséget és támogatást megadunk békés építőmunkájukhoz. Meggyőződésünk, hogy pártjaink és népeink a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionalizmus elveire épülő kapcsolatainak fejlesztése jól szolgálja a szocializmus és a béke ügyét az egész világon. Kedves elvtársak! Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk önöknek, a testvéri vietnami népnek a Vietnami Szocialista Köztársaság felvirágoztatása érdekében végzett munkájukhoz. Budapest, 1976. szeptember 1. KADAR JÄNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, LOSONCZI PÄL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, LÄZÄR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, APRÓ ANTAL, a Magyar Népköztársaság országgyűlésének elnöke. ★ ★ ★ Szeptember 2-a Vietnam legnagyobb nemzeti ünnepe: 1945 szeptemberének második napján a hanoi Ba Dinh téren örömünnepre gyűlt ösz- sze a japán fasisztáktól és a francia gyarmatosítóktól megszabadult főváros színe- java. A legendás Ho Si Minh félmillió hazafi előtt kiáltotta ki a vietnami föld függetlenségét. Nagyot fordult Vietnamban a történelem kereke. A Szovjetunió és szövetségeseinek Japán felett aratott győzelme, a vietnami hazafiak diadalmas augusztusi forradalma meghozta az ország régen áhított szabadságát. S imponáló volt a lendület, amellyel a kifosztott, évtizedekig le- igázott nép szinte néhány hónap alatt talpra állott és a saját életét kezdte építeni. A volt gyarmattartók nem nézték tétlenül ezt a számukra kevés jót ígérő kibontakozást. Vietnam gyarmat- birodalomként hatalmas jövedelmet biztosított az Indokínai Bank urainak, akik nem akarták ezt a könnyen szerzett pénzt elveszíteni. A gyarmattartók összeesküvést szőttek a demokratikus Vietnam ellen. Segítségükkel a francia csapatok újra elfoglalták a déli országrészt és készen álltak arra, hogy elsöpörjék az északot szilárdan kezében tartó néphatalmat is. Ho Si Minh mindent megtett a békéért, de imperialista tárgyalópartnerei hitszegő módon felrúgták azt. Vietnam népe nem tehetett mást, eszméihez híven fegyvert fogott a szabadság és a függetlenség védelmére. Ho apó szinte a semmiből teremtette meg forradalmi seregét, s az első helytálló osztagok bizonyára nem gondoltak arra, hogy három évtizedes, kegyetlen háború vár rájuk. Hogy mind hatalmasabb ellenfelekkel, a francia légiók után az amerikai légierődökkel és félmilliós seregükkel is meg kell majd birkózniuk. Dicsőségükre szolgáljon, hogy állták a harcot. Ez az elszántság és izzó hazaszeretet törte meg 1954 májusában Dien Bien Phunál a francia gyarmatosítók hatalmát, ez a győzelembe vetett hit hozta meg 21 évvel később a dél-vietnami nép felszabadítását, majd a két országrész egyesülését és a Vietnami Szocialista Köztársaság kikiáltását is. Vietnamban még nem volt olyan ünnep, mint az idei szeptember 2-a. A megszépült, kitágult Ba Dinh téren az egységes, független és demokratikus Vietnam fiai és lányai ünnepelhetik az évszázados álmok megvalósulását. Vietnam természeti kincsekben gazdag ország, erős hadserege, munkaszerető népe van, igen nagy szerepet játszik Délkelet-Ázsia gazdasági és politikai életében. A forradalmi hit és az áldozat- készség talán soha nem volt olyan erős a vietnami emberekben, mint most. Jól tudják, hogy a küzdelem még nem ért véget. A fegyverek győzelme után az ország újjáépítésének nagy csatáját is meg kell nyerniük. A háborúban elszegényedett, lerombolt ország népe, az egymásra talált Észak és Dél békés, nélkülözést nem ismerő életre vágyik. A harc hősei, a dzsungelek mélyén eltöltött sanyarú évtizedek után élvezni akarják a bőséget teremtő napfény melegét, munkájuk gyümölcsét. Nem kétséges, hogy tehetséges és szorgalmas vietnami barátaink a szocialista világ támogatását, szolidaritását élvezvén felépítik erős és boldog szocialista hazájukat. TELEX... AMERIKÁI LEVELÜNK (2.) LONDON A brit hadügyminisztérium bejelentése szerint szeptember 10. és 23-a között „Teamwork 76” csapatmunka fedőnévvel Belgium, Nagy-Britannia, Kanada, Dánia, Nyugat-Németország, Hollandia, Portugália és az Egyesült Államok részvételével az Atlanti-óceán és a Balti-tenger térségében NA- TO-hadgyakorlatra kerül sor. A bejelentés szerint a hadgyakorlaton francia tengerészeti egységek is részt vesznek, holott Franciaország nem tagja a NATO katonai szervezetének. SINGAPORE Kína ismét bejelentette igényét a dél-kínai tengeren lévő Paracel szigetekre. Az Uj Kína hírügynökség egyik legutóbbi anyagában megerősítette, hogy ezek a szigetek „Kína területéhez tartóznak”. A maoistáké több szigetre és szigetcsoportra tartanak igényt, figyelmen kívül hagyva, hogy ezekre a területekre Vietnam, a Fülöp-szi- getek, Malaysia, Indonézia és más államok is jogot formálnak. A területi igények újbóli bejelentése is Peking terjeszkedési törekvéseiről tanúskodik. ATHÉN Pireusz görög kikötőváros lakói erélyesen tiltakoznak a Talbot amerikai felderítőhajó jelenléte ellen. A kommunista ifjúsági szervezet és az egvséges demokratikus baloldali párt ifjúsági szervezete nagygyűlést rendezett, amelynek résztvevői követelték a Talbot azonnali távozását Pireuszból, az amerikai 6. flotta hajói görög kikötőkbe való látogatásainak megszüntetését. valamint az ország területén működő külföldi támaszpontok felszámolását. ZENETERÁPIA a ogy félreértés ne essék, azonnal tisztáznunk kell, nem valamilyen betegség elleni új gyógymódról van szó. A zeneterápia a cirkuszok kelléktárába tartozik, a közönség izgalmának fokozását, vagy csökkentését segítik vele. Ugyanezt a célt szolgálta a Kansas Cityben tartott köztársaság párti konvención is. A tanácskozás kezdetétől a befejezéséig a teremben lévő fúvószenekar, amelynek kel- i ? ü ®.s a r®ztányér is, minden beje- Jentett uj szónokot, programot zenével köszöntött, s talpalávalóval, vagy hazafias dalok játszásával töltötte ki a szüneteket A konvenció harmadik napján azonban a zene uj módon került felhasználásra. Ahogyan közeledett a döntő szavazás arról, hogy Ford vagy Reagan legyen a párt elnökjelöltje a novemberi választásokon, fokozódott a hangulat hőmérséklete és szaporodtak a politikai trükkök a teremben Az eljárás folyamán előbb a Reagant ajánló szónokok kaptak szót. Amint az első szónok bejelentette, hogy Reagant javasolja elnökjelöltnek, a plasztikdudákkal, kis trombitákkal, sípokkal, csengőkkel felszerelt Reagan-tábor rázendített a rendelkezésre álló „hangszerekkel” és kurjongatva éltetni kezdték reménységüket. Eltelt 10 perc, majd 20, aztán a harmincadik perc is, de azok csak fújták. Hiába szólogatta őket az ülés elnöke, hogy „térjenek vissza a fontos bizniszhez”, azoknak a dudálástól, a konvenció munkájának akadályozásától látszólag nem volt fontosabb „bizniszük”. Aztán újságírók kezdtek nyomozni, mire megy a zajos játék. Kiderült, hogy azért zajonganak, hogy minél későbbre, lehetőleg éjfél utánra maradjanak a Fordot ajánló szónokok, mert akkor már a küldöttek is fáradtak lesznek és a tv egyenes adását is kevesebben nézik az országban, ügy vélték, a trükk növelheti Reagan megválasztásának esélyeit. Erre viszont a Ford tábora lépett akcióba, hiszen ott is voltak bőven dörzsölt kortesek. A zenekar népszerű talpalávalót, hazafias dalokat kezdett játszani nagy hangerővel, s a tervnek megfelelően a közönség ezeket a dalokat átvette és együtt fújta a zenekarral. Ezzel fárasztották Reagan táborát és áthangolták a terem közönségét a Reagan-vonalról a hazafias vonalra. 15 percen át folyt ez a zeneterápia. Minden rövid próbaszünet után kevesebben tértek vissza a Reagan éltetéséhez. 45 perc után mindenki rekedten suttogott s lehetett folytatni a konvenció munkáját. Persze azt senki nem állítja, hogy a zeneterápiának bármi szerepe lett volna Ford győzelmében Reagan ellen. Reagannak zenekar nélkül is „elhúzták volna a nótáját” a szavazók. Sokan állítják és a jelek egyelőre arra mutatnak, hogy nem lesz más sorsa Fordnak se a szavazók előtt Carter ellen. Erről a témáról filozofálva mondta az egyik amerikai komikus egy igen népszerű kabaréban: „Miért kell azon olyan sokat vitatkozni, hogy Ford vagy Reagan? A dolog egyszerű: az egyik a konvención, a másik a novemberi választásokon veszít.” Ennek 50 százaléka — Reagan vereségével — már beigazolódott. Különös játék zajlott le az alelnökjelölt- állítással is. Mielőtt Ford alelnökjelöltként Robert Dole kansasi szenátort választotta maga mellé, igen sok nevet emlegettek, mint „potenciális jelöltet”. Ezeket a sajtó egyenként kielemezgette és a titkosszolgálat gyorsan lenyomozta, hogy nincs-e valami az illető életében, vagy a „füle mögött”, amit majd a demokrata párti ellenfél kihasználhat a választási csatában. Az egyik legtöbbet emlegetett Baker szenátor volt. öt feddhetetlennek találták, de a felesége erősen iszákos hírében áll. Újságírók tv-kamerákkal felszerelve megrohanták Bakert és a feleségét a konvenció épülete előtt és megkérdezték a feleségét: tényleg igaz, hogy iszákos és ezzel kapcsolatban vannak problémái? — Igen — válaszolt az asszony mosolyogva. — Már többször voltam elvonókúrán. Őszinte válaszától majd leültek. Olyan könnyedén válaszolt, mintha csak azt kérdezték volna tőle: volt-e gyerekkorban hirnlos? — Igen, több oltást is kaptam, de nem fogantak meg. | aker nem lett alelnökjelölt, de indul a I szenátori helye megújításáért. Az i őszinte feleség pedig biztosan iszik a remélt győzelemre. Kansas City, 1976. augusztus JCtHuícj 3itaán. Szeberényi Lehel 1A vé REGÉNY 30. De aztán látta, hogy Ján nem tud semmit. És egyszerre biztos volt benne, hogy a Zsabka gyerek nem fog beszélni. Eddig is biztos volt, fene tudja, miért. Nem is szövetkezett volna vele másképp. Valahol biztos volt benne. A betyárbecsületében. Lám, nem is beszélt, s ha eddig nem tette, ezután se fog. Megnyugodva kérdezte: — Mi járatban vagytok? Megmondták, hogy telefonálni akarnak az orvosnak, mert Marisával baj történt. A trafikos kicsit megdöbbent. — Komoly? — Hát... — Gyúró zavarban volt kissé. A zavara úgy tűnt, a trafikosnak szól, a szeme nagyon kerülte a találkozást. Sandi pedig bosszúsan kifakadt: — Köszönöm ez kellett még! Amilyen bolond ez a falu meg babonás ... — Doktor úr! — kiabált Gyúró a telefonba. — Feleségem popsiját kicsikét megszúrta szarvas. Nevetett Ján, nevetett Sandi, s nevetett a doktor a telefonba. — Kicsikét? — hallották távolabb is. — Kössék be! — Doktor úr... — hebegett Gyúró — mondtak, szóljak doktor úrnak. — Hát szólt. — De hogy tetszene kijönni. — Kijönni?! — nevetett az orvos, csak úgy recsegett a készülék. — Ha én minden incifinci szúrásért kimennék ... — Röhögve letette a kagylót, Gyúró meg állt szerencsétlenül, balga markában, mint bakelit játékszer, a telefonkagyló. Most mi legyen? — Semmi. Meggyógyul — mondta Sandi. Még mindig ott ugrált a nevetés a fogain. Gyúró lomha pilláit a tra- fikosra emelte, bárgyún, ellenségesen. És Ján se nagyon mosolygott már. Ilyesmit morgott: — Máma is csak úgy van, a tót, az csak tót... Sandi rosszkedvű lett. — Ugyan, Ján, ki törődik máma ezzel? Nem akaródzik neki kijönni. Messzi vagyunk, a világ végén. — Ott, fene ki megesz * — ismerte be Ján. Gyúró kapujában most is ott álltak az emberek. Marisa bepólyázott fenékkel s buzgólkodó asszonyok baljós sopánkodásai közt odabe vacogott a dikón. Most jött ki rajta az ijedtség. Már ő is látta, hogy támadója nem közönséges szarvas volt. Gyúró széttárta tehetetlen, ügyefogyott tenyerét, e két lapátot. — Orvos nincs. Nem is lesz. Nem gyón — közölte az emberekkel. — Ezt megmondtuk volna előre — bólintottak az emberek. Ondrej, a mezőőr azt mondta a pipája mögül: — Pedig már út is van. — Fene ki megesz — .mondta Ján. — No — lépett előre Krá- lik Franyo, ezer ránc mélyéből vihogott a pajkos szeme —, akarsz, hogy dolog legyen elintézve? Akarsz, vagy nem akarsz? — Akarok — szólt Gyúró. — Az kell csinálni, amit én harmincba. Nekem már járta akkor OTI, dolgoztam bányánál. Mondom orvosnak: gyüjjön ki feleségemhez, nagybeteg vót. „Fene megy oda” — azt mondta. No, nékem vót fifikám, elvittem magammal barátomat, mondja még egyszer. Mondta: „Fene megy oda”. No, akkor vót már tanúm. Akkor hittam privát orvost. Ami kőt- ség volt, mindről kértem írást, a bíróságon meg benyújtottam, meg kellett neki fizetni. Hű, de mérges volt! A történetet már ismerték, százszor is hallották, de jót nevettek most is. — Ezt kell csinálni — biztatták Gyúrót. — Máma fizetik. Abból ki- híhatsz orvost — tanácsolta Ondrej. Nagy gondolatnak tartotta, mert a pipáját is kivette a szájából. Gyúró bement a házba, és közölte, hogy orvos nincs. — Jaj, nem is kell — nyögött Marisa. — De kell! — állt a sarkára Gyúró. Most megy egyenesen a tanácsra, felveszi a vadkárpénzt, s abból kihoz egy privát orvost. Marisa ingatta fejét, elkín- zotf arca tiltakozott, de az asszonyok nagyon helyeselték Gyúró szándékát, s mosolyogva biztatták, lám, hogy megtáltosodott. Férfi a talpán. Gyúró hatvannégy forint ötven fillért kapott a tanácson. Elfehéredve nézte a pénzt. — Ez mind enyém? — kérdezte a tisztviselőt. — Hát persze — mondta a tisztviselő. Gyúró nem szólt többet, átment a kocsmába a hatvannégy forint ötven fillérrel. Sört rendelt mindenkinek, aki ott volt. Először csak magában, aztán meggondolta, és rumot is kért bele. — Egy liter borért odadok fődet! — ordított. — Ki megvesz? Nem kellett senkinek. A kocsmároshoz fordult. — Nesze! — Odacsapta a pénzt a pultra. — Fél hold bükkönybe adtak. Nem volt elég az egy rundóra, de Gyúrónak volt hitele. Ha nagyon megszorult, eljárt valamelyik építkezéshez, s amit keresett, szombatonként odaterítette a kocsmá- ros elé. A rundó után ment. Gyúró az asztalra borult és sírt. — Igyatok, cimborák! Pusztuljon világ! A cimborák ittak és vigasztalták. De Gyúró vigasztalhatatlan volt. — Százötven forint volt mag — kesergett —, annyit csak beletettem magot... A sok dolog vele, nem is mondok... Üzletbe kellett venni bükköny, Pesten... hatszáz forinttal. Disznó mindent kitúrt enyimet... felzabált, semmi nem lett... Adó meg kell fizetni, van kár, nincs kár... Csinálok én bele! Ki megvesz! Liter bor! Na?... — Kell francnak — mondták a cimborák. — Nyűgnek? Este talicskán hazatolták Gyúrót. Feje félrebillent, s a zökkenőknél ugrott egyet, mint a labda. Az asszonyok összecsapták a kezüket. — Hát ez meghozta az orvost! Marisa sírdogált, fenn járt már sántikálva, s nagy bottal, mint egy hajlott boszorkány. — Elköltötte rengeteg pénzt — öntötte el szívét a keserűség. — Mind elköltötted, részeg disznó?! — Mind! — ordított a megátalkodott Gyúró, ködökön át bámult Marisára. A kapuban ugyanis felriadt, mikor a kerék a kőküszöbön átbukkant. Gyúró pedig egyáltalán nem emlékezett, mennyi volt az a „mind”. Arra sem emlékezett, minek ment be reggel a kocsmába. De odaki az utcán az emberek tudták, amit tudtak. Bólogattak sűrűn, pipájuk fölött a füst tűnődve, lomhán bodorodott. Ritkán szóltak, s keveset. — Kétszer is odacsapott nekik — vélekedett Králik Franyo. A vadkárpénz is oda lett. — Dupla vagy semmi — mondta Ondrej. Pipáját kirázta, s éjjeli szolgálatra indult. ★ Éjjel odalett a termés. A vad, magával hurcolta a Szentlélek szőtte öreg dróthálót, amely véges-végig húzódott az erdő szélén, fergeteges falkákban elözönlötte a határt, legázolt és felfalt mindent.
