Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-15 / 193. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 15. HÉTFŐ: Colombóban megkez­di tanácskozásait az el nem kö­telezettek csúcsértekezletét elő­készítő koordinációs bizottság. — Berlini tiltakozás az NDK államhatárainak sorozatos meg­sértése miatt. — Uj kormány Szíriában. KEDD: Bizalmi vita az olasz parlamentben az Andreotti- kormány programjáról. — A hazatért Spinola tábornokot szabadon bocsátják Portugáliá. ban. — Rhodesiái agresszió Mo- zambik ellen. — Todor Zsivkov a Szovjetunióban. SZERDA: A (ajíildöző rezsim újabb vérfürdője Dél-Afriká- ban. — A spanyol kormányfő ta­lálkozója a szocialista munkás­párt vehetőjével. — Kissinger befejezi nyugat-európai és ázsiai körútját. — Sztrájkok Egyiptomban. CSÜTÖRTÖK: A magyar kor­mány állásfoglalása a nemzet­közi biztonság kérdéseiben. — Súlyos harcok Libanonban, el. esik a Teli Zaatar-i palesztin menekülttábor. FENTEK: Brezsnyev japán üzletembereket fogad. — Az ötvenéves Fidel Castro köszön­tése. — Munkásőr disszemle az NDK fővárosában, a nyuga­ti államhatárok megerősítésé­nek 15. évfordulóján, provoká­ciók Nyugat-Berlinben. SZOMBAT: A görög—török el. lentét a Biztonsági Tanács előtt. — Fokozódó feszültség Eszak-Irországban. A nemzetközi biztonság megszilárdításának szüksé­gessége áll annak a nyilat­kozatnak tengelyében, amely- lyel kormányunk — az ENSZ főtitkárának felkérésé­re — összegezte a magyar ál­láspontot. A Magyar Népköz- társaság kormánya egyrészt pozitívan ítéli meg az eny­hülés, a kölcsönös együttmű­ködés kedvező eredményeit, másrészt felhívja a figyelmet a problémákra, veszélyekre, tennivalókra. Ennek az elvi állásfoglalásnak helyességét akár az elmúlt napok ese­ményeinek gyors mérlegével is megerősítjük, hiszen a nemzetközi porondon egy­aránt jelentkeztek biztató és kevésbé biztató tényezők, augusztus második hete sem volt mentes a bonyodalmak­tól. Miközben kontinensünkön, Európában továbbra is sok szó esett a kapcsolatoknak a helsinki szellemében történő alakításáról, Nyugat-Német- országból újra fenyegető hangok hallatszanak. Földré­szünk legérzékenyebb kér­dését feszegetik, a történel­mileg létrejött határok érvé­nyességét próbálják kétségbe vonni, s a két országot el­választó államhatárról „bel- német” határként beszélnek. Ez szinte felhívás az NDK határai ellen végrehajtandó provokációkra. Pénteken, amikor az NDK-ban megem­lékeztek az ország nyugati határainak megerősítéséről (1961. augusztus 13-án. más­fél évtizede biztosították a berlini határokat) jobboldali tüntetők kísérelték meg az áthaladást az NDK terüle­tén (!) Nyugat-Berlinbe, hogy ott a szocialista német állam ellen tüntessenek. Természe­tesen sikertelenül, de min­den ilyen akció jó alkalmat szolgáltat a nyugatnémet jobboldalnak az uszító hecc­kampányra, pontosan ötven nappal az NSZK-ban esedé­kes választások előtt. A bon­ni szélsőségesek magatartá­sára jellemző Straussnak az uniópártok erős emberének nyilatkozata az Uj Kína hír- ügynökség és a Zsemnin Zsi- pao részére. Nyíltan kimond­ta, amit Pekingbcn ugyan­csak szívesen hallanak: fellé­pett a kelet—nvugati keres­kedelem minden formájával szemben. Az európai politikai élet különösen a kontinens déli végein viharzott. Portugá­liában, rövid őrizet után, szabadon engedték a várat­lanul hazatért Spinola ex- elnököt, a korábbi jobbolda­li puccskísérlet vezéralakját. A „Spinola-ügy” nyilván újabb vízválasztó lesz, hi­szen nem mellékes, hogy a különböző politikai erők mi­lyen álláspontra helyezked­nek. Spanyolországban a miniszterelnök — nem hiva­talos keretek között, hanem valahol „semleges pályán” találkozott a szocialista mun­káspárt vezetőjével. A jelek szerint a hivatalos Madrid nem bánná, ha a szociálde­mokrata és keresztényde­mokrata pártok megkezdenék tevékenységüket, de válto­zatlanul elzárkózik a kom­munista párt legalizálása elől. Pedig úgy Dolores Ibar- rurri, mind Santiago Carrillo főtitkár kérte már hazatéré­sének engedélyezését a csak­nem negyven esztendős emigráció után. Az sincs egyébként kizárva, hogy a Az el nem kötelezett országok ötödik csúcsértekezletének szín­helyével, a Bandaranalke-konfe- renciateremmel szemben az utol- só simításokat végzik a Buddha- szobor másán és a mellette lévő díszítőelemeken, napokkal a csúcsértekezlet megkezdése előtt. lásáért folyó marakodása: Athén és Ankara viszonyát a ciprusi ellentétek mellett, az Égei-tenger nyersanyag- kincséért folytatott heves vi­ta is terheli. Sri Lanka fővárosában, Colombóban minden előké­szület megtörtént, hogy mél­tóképpen fogadják az el nem kötelezettek csúcsér­tekezletének népes résztve­vőtáborát. A nagykövetek és a külügyminiszterek egész héten át tanácskoztak, hogy véglegesíthessék a különböző dokumentumokat. Ám köz­ben a harmadik világban is jelen vannak a válsággócok. Libanon, és megint csak Li­banon: a héten különösen súlyos károkat és veszteség­csúcsokat jelentettek. Elesett a Teli Zaatar-i palesztin me­nekülttábor, s a jobboldali erők — a hírek szerint — a foglyok lemészárlásával te­tézték az ötven napig tartó öldöklésüket. Teli Zaatar egyébként a jobboldal által birtokolt Kelet-Bejrútban fekszik (a főváros nyugati része a hazafias muzulmán erők kezén van), s az ádáz csata, a tűzszüneti felhívások semmibe vétele azt a titkos célt tükrözte, hogy összefüg­gő területet biztosítsanak sa­ját fennhatóságuk alatt. Mindez fegyelmeztetés le­hetett arra is, hogy a jobbol­dal — s ebben nem kevés külföldi támogatóra is szá­míthat — nem mondott le Libanon felosztásáról —, az izraeli érdekeknek is meg­felelő — vallási alapokon létrehozandó „mini-államok” kialakításáról. Az amerikai külügymi­niszter Guinnes-nek, a sörki­rálynak normandiai birtokán pihente ki ázsiai és nyugat­európai útjának fáradalma­it. Nos, a sörmágnás arról híres, hogy pártfogásával je­lentetik meg évről évre a különböző komoly és furcsa rekordokat feltüntető gyűjte­ményeket; Kissinger utazása aligha kerül bejegyzésre a diplomáciai csúcsteljesít­mények sorába, de szinte le­hetetlenre is vállalkozott. A kulisszák mögötti tanácsko­Nyugat-Bejrút térségében nagy támadást indítottak a jobboldali falange erői. A képen: a menekülő lakosság. franeóista jobboldal megma­radt csoportjai, a hadsereg s a csendőrség bizonyos ele­meivel szövetségben ellentá­madásra indulnak, s meg­próbálják visszaszorítani még a részleges liberalizálást is. Olaszországban megkezd­te munkáját az Andreotti­kormány, amely eleve csu­pán a baloldal, a szocialisták és a kommunisták tartózko­dásával léphetett hivatalba. A kisebbségi kabinet jövője azon múlik, hogy mennyire akarja és tudja majd megva­lósítani nemzeti szükség­programját, amely a mély válságból történő kilábalást szeretné elérni. S első ízben került a Biztonsági Tanács elé a NATO két tagállamá­nak olajlelőhelyek birtok­zásokon, részint brit közre­működéssel, a dél-afrikai fajüldöző rendszert próbálja rábeszélni egy „szalonképe­sebb” magatartásra, s ide tartozna, hogy Dél-Afrika fe­keték által lakott tartomá­nyai (az úgynevezett bantu- sztánok) sőt esetleg Namíbia is afféle látszatfüggetlensé­get nyerne. Csakhogy egyes dél-afrikai vezető köröknek még ez is sok, a nemzeti felszabadítási mozgalmak­nak pedig kevés. Így azután újabb tiltakozásokra és újabb elnyomó intézkedések­re került sor a héten a Dél- Afrikai Köztársaságban, még a hivatalos közlemények is harmincnál több halálos ál­dozatról tudósítottak... Réti Ervin LIBANON: Vérfürdőt rendezett a jobboldal A libanoni jobboldali erők vérfürdőt rendeztek Teli Zaatarban — idézi az ADN beiruti tudósítója az An- Nida h(eiruti napilapot. A lap megállapította: a Teli Zaatar palesztin menekülttá­bor lerohanása újabb lánc­szem a bűncselekmények sorozatában, amelyeket a fa- íangisták és szövetségeseik az immár több mint 16 hó­nap óta tartó polgárháború­ban a Palesztinái és libanoni nép ellen elkövettek. „A Tall Zaatar-i öldöklés csak tetézi a- beiruti szegényne- gyfedek rombadöntését, más palesztin menekülttáborok „kiradírozását”, s azokat a bűntetteket, amelyeket a jobboldali erők a múlt hé­ten követtek el Beirut Nabaa nevű elővárosának lakosai ellen” — írja a beiruti lap. A jobboldaliak hétezer ka­tonát, 150 páncélost, nehéz­tüzérségi lövegek százait ve­Augusztus 9-én felbocsá­tották a Luna—24 automati­kus űrállomást. A Föld—Hold közötti úton rendszeres rá­diókapcsolatot tartanak fenn a Luna—24-gyel, megmérték a pálya paramétereit és el­lenőrizték a fedélzeti beren­dezések és műszercsoportok működését. Augustzus 11-én módosítot­ták a Luna—24 pályáját an­nak érdekében, hogy az űrál­lomás a megadott Hold kö­rüli pályára térjen. 1976. au­gusztus 14-én a Hold térségé­be érve — moszkvai idő sze­tették be, hogy megtörjék Teli Zaatar védőinek több mint ötvennapos hősies el­lenállását. Kamal Dzsumblatt, a ha­ladó szocialista párt elnöke, a libanoni baloldal egyik is­mert vezetője sajtóértekezle­ten fejtette ki, hogy Teli Zaatar és a szomszédos mo­hamedán negyed, Nabaa el- estének „a totális népi védel­mi háborúra kell ösztönöz­nie”. Sürgette a lakosság azonnali kiképzésének és ösz- szefogásának megszervezését a lakónegyedekben, a váro­sokban és falvakban. Dzsumblatt elnökletével pénteken este ülést tartott a haladó erők képviselőit tö­mörítő központi politikai ta­nács. A tanács úgy döntött, hogy akciótervet fogad el a politikai, a katonai, a bizton­sági, a polgári közigazgatási és a pénzügyi problémák rendezésére. rint éjjel 2 óra 11 perckor, közép-európai idő szerint haj­nali 4 óra 11 perckor lefé­kezték az űrállomást, s en­nek következtében rátért Hold körüli pályájára. A telemetrikus mérések adatai szerint az űrállomás fedélzeti rendszerei kifogás­talanul működnek. A földi kozmikus központ rendszeres rádiókapcsolatot tart fenn az űrállomással. A koordinációs számítóközpont feldolgozza a beérkező ada­tokat. Camille Chamoum, a liba­noni szélsőjobboldali nagy­burzsoázia érdekeit képviselő nemzeti liberális párt elnöke viszont úgy vélekedett, hogy a Palesztinái és a libanoni haladó erők utolsó állásai­nak eleste után „már fölös­leges folytatni a harcokat”, a további csatározások „egyik fél érdekeit sem szolgálnák.” Pierre Gemajel, a falan- gista párt vezetője pénteken, 24 órával Teli Zaatar eleste után „szövetségi állam” lét­rehozása mellett foglalt ál­lást. Politikai megfigyelők sze­rint Pierre Gemajel pénteki kijelentései a szélsőjobboldali politikusnak azt a vélemé­nyét tükrözik, hogy 16 havi polgárháború után, amely mintegy 35 ezer halálos ál­dozatot követelt, a libanoni keresztények és mohamedá- nak együttélése többé nem lehetséges. Castro kitüntetése A Szovjetunió havannai nagykövete, pénteken benső­séges ünnepség keretében nyújtotta át az „Októberi _ Forradalom’’-érdem rendet Ibidéi Castrónak, a Kubai Kommunista Párt első titká­rának. Castrót 50. születés­napja alkalmából tüntette ki a Szovjetunió Legfelsőbb Ta - nácsának Elnöksége. A Kubai KP KB első titkárának átadták Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának ez alkalommal hozzá küldött üzenetét is. Fidel Castro az érdemrend átvételekor hangoztatta: Ku­bának a Szovjetunióhoz fű­ződő baráti kapcsolatai meg- ' bonthatatlanok. Hold körül kering a Luna-24 Kifogástalanul működnek a fedélzeti műszerek Szeberényi Lehel 1A vént REGÉNY 20. — Az a katona... — kér­dezte reménykedve — biztos, hogy az a katona volt? — Az biztos — mondták —, mert árulkodó jelet is hagyott. A bajonettet ottan hagyta a nagy sietségbe. Lonci feje az utcáról be­szüremlő gyérecske fény pe­reme alá süllyedt, hogy nemsokára újra felmerüljön. — És később se lett meg soha? — Az nem — hallatszott a sötétben Herminka hangja. — De tudnak, hol van. A csend olyan volt, mint a hirtelen mélyülő víz. Érez­ni lehetett a félelem fojtoga- tását. S benne a susogó nesz, amit az Anyicska ujjai közt morzsolódó hajfonat adott, felerősödött. — És tényleg most is ott bujkál... az erdőben ? ... Annyi idő után? — Mert Anyicska így mondta ott az árokban. A konyhában bizonytalan árnyékok mozdultak. A bi­zonytalan bólintásoké. S e hangtalan feleletek „igen”- nek hatottak. A babicska szükségét látta a szónak is: — Sok embereket megtá­madta erdőn mostan is ... összeszurkált őket, és ott­hagyta ... — A bajonett nélkül? — No, hát elvett kést tő­lük, aztat elvett — magya­rázta a babicska. Lonci töprengett. — És egyvalaki van ilyen, akit tudnak mondani ? ... — Ó, nem egy !... — ki­áltottak az asszonyok elha­markodottan. De mikor név­ről kellett volna említeni, ezt kérdezték egymástól: — Kit is. no mondjunk? — Sokan vannak — tértek vissza az általánossághoz. — Súgnak-búgnak ezt is meg azt is. Majd Herminka emelt a szón: — Nem mondanak ám, nem szeretnek mondani, aki­vel ez történ. Mert fél. Mindenik fél... Teréza kicsit nevetgélve mondta, mert kezdte szé­gyellni magát Lonci előtt: — Fél, hogyha elárulja, baja lesz. Megbosszulja ka­tona ... Fél, meg szégyelli is. Lonci a ablak világa mel­lett Anyicskára nézett. Anyicska nemigen látszott mozdulni, azonkívül, hogy haját morzsolgatta, de azért küldött egy egyetértő pillan­tást Loncinak. Ostobaság az egész — mondta ez a pillan­tás. Lonci is mosolygott már magában; felülkerekedett az igézeten. így is kérdezett: — Azt is tudják csak­ugyan, hol bujkál? — No persze. — Ha tudják, mért nem fogták már meg? Az asszonyok furcsán mo­corogtak; előreengedték a tudós Herminka énekes hangját. — Jaj, kedves... — szó­lott Herminka — öreg szur­dok, emberek ott nem men­nek. Mondanak azt Pokol Tornáca. Ottan lakik maga ördögkirál,- Csemi Pán, s la­kik ottan ővele katona, ne­ki szolgálja, bújt oda őhoz- zája, mert Göndör Lidi őtet keres. — Lelke bolyong erdőben, nincs neki nyugodalom, sze­génynek, sírjába... Az asszonyok már sok bort elnyalogattak, mely itt termett a fákra kúszó di­rekttermő tőkén. Túlon-túl beszédesek voltak már, s olyasmiket fecsegtek köny- nyelműségükben, egymás borzongatására, felhevülten az izgalomtól, amiket más­kor még szavakban is jobb­nak láttak messzire kerülni. Bormámorosan száguldoz­tak képzeletük szárnyán, akár seprűjükön a boszorká­nyok, ottfelejtvén a két lányt. A szurdokot járták, hol sose voltak. Babonából nem mentek arra, és nem is tud­tak senkit, aki járt ott. A nép nem megy oda, elkerüli a tájékát is, de töviről-he- gyire ismeri, ki tudja, mifé­le hallomásból. Marisának is pontos tudo­mása volt a szurdok száz barlangjáról, s a folyosók útvesztőiről, melyek a bar­langokat összekötik. — Ki oda bemegy, sohase onnan talál ki — mondta. A babicska többet élt, így töb­bet tudott Marisánál. így szólt: — Száz nyílás, pokol száz kapuja. Mikor jön éjszaka, ott kicsap kénköves láng. Teréza is leírta a szurdo­kot, érzékletes szavakkal, nagy képzelettel, mely imád- ságosköny vekbe való szent- képekből táplálkozott, és amely szentképek a mélység lakóit ábrázolták a kárhozat birodalmában, szakadékok sötét mélyén, fejük fölött függő ferde sziklákkal, me­lyek mint Damoklész-kard, leszakadással fenyegetnek. — Szikla tetejéről fenekét nem látod — mondta Teréza —, lent szuroksötét, ott van már pokol. — S míg beszélt, röstelkedve nevetgélt, és si­etett magyarázkodni Lonci előtt: — Mondanak népek ilyen csacskaságokat. — Nem lehetett tudni, maga mennyi­re hisz a csacskaságokban. Herminka haragudott Te- rézára. (Folytatjuk'

Next

/
Thumbnails
Contents