Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-12 / 190. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 12. Athén és Ankara viszonyát a Sismik-1 hajó kutatásai teszik feszültté TELEX... PRAGA: Csehszlovákiában október 22-én és 23-án általános vá­lasztásokat tartanak, amikor az ország szavazásra jogosult lakosai megválasztják a he­lyi, a járási és a kerületi (megyei) nemzeti bizottságok tagjait, a Cseh és a Szlovák Köztársaság nemzeti tanácsait és a szövetségi gyűlés képvi­selőit. A legmagasabb tör­vényhozó, valamint a min­denszintű helyi irányító és végrehajtó szervek tagjainak együttes és közvetlen delegá­lása kimagasló eseménye lesz a társadalmi demokratizmus érvényesülésének. PASADENA: A Viking—1 amerikai Mars-szonda földi irányító­központjában a szakértők új­ságíróknak kijelentették, hogy az űrszonda biológiai vizsgálatainak eredményei új, izgalmas adatokkal szol­gáltak a vörös bolygó felszí­néről, de ezek alapján nem lehet határozottan állítani, hogy az élet valamilyen for­mája létezne a Marson. A ta­lajmintákban észlelt aktivi­tás inkább kémiai, mintsem biológiai folyamatokkal ma­gyarázható. Amennyiben az élet valamilyen formája lé­tezne a Marson, az nagymér­tékben különbözne a földi élettől — jelentette ki Nor­man Horowitz, a biológiai kutatócsoport vezetője. PÁRIZS: Zulfikar Ali Bhutto pa­kisztáni miniszterelnök a lu­xemburgi rádiónak adott in­terjújában kedden kijelentet­te, hogy Pakisztán az ameri­kai nyomás ellenére előre lép a francia nukleáris berende­zés megvásárlása ügyében. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter néhány nap­pal ezelőtt, pakisztáni látoga­tása során Lahore-ban azt mondotta, rávette a pakisz­táni vezetőket, hogy vegyék fontolóra a francia plutó­nium-feldolgozó berendezés megvásárlásának tervét. Ez a berendezés atomfegyverek­hez szükséges plutónium elő­állítására is alkalmas. Bhutto az interjújában most kijelentette: „Nem az ultimátumok nyelvén tár­gyaltunk. A logika nyelvét használtuk,” A pakisztáni mi­niszterelnök a továbbiakban megerősítette: „Folytatni kí­vánjuk saját politikánkat. Folytatni akarjuk az ameri- kiakkal, mint barátainkkal való tárgyalásokat, de nem fordítunk hátat egy olyan szerződésnek, amit már meg­kötöttünk.” A török kormány szerdán közzétette annak a válasz­jegyzéknek a szövegét, ame­lyet kedden nyújtottak át az ankarai külügyminisztérium­ban Dimitri Koszmadopu- losznak, Görögország ankarai nagykövetének. A jegyzék a török kormány válaszát tar­talmazza Görögország hétfőn benyújtott tiltakozó jegyzé­kére. Mint ismeretes, Athén és Ankara viszonyát az teszi fe­szültté, hogy a Sismik—1 ne­vű török hajó a Görögország által igényelt kontinentális talapzat ásványkincseit ku­tatja az Égei-tenger keleti részében. A török kormány szerdán közzétett jegyzéke rámutat arra, hogy augusztus 6-tól a Sismik—1-et fólyamatosan Kedden este az FKP szoli­daritási gyűlést rendezett Pá­rizsban a fémmunkások szék­házában a libanoni nép küz­delmének támogatására. A gyűlésen Georges Marchais, az FKP főtitkára elnökölt és jelen volt a Libanoni KP Saui főtitkár vezette küldött­sége is. A termet és a környező ut­cákat megtöltő sokezres tö­meg előtt Georges Marchais hangsúlyozta: azt, ami Liba­nonban történik, nem lehet elválasztani a közel-keleti probléma egészétől. Rámuta­tott, hogy a Libanon ellen szőtt nemzetközi összeeskü­Antonio de Spinola volt portugál államfőt, aki ked­den váratlanul Lisszabonba érkezett, a főváros egyik ka­tonai börtönében hallgatták ki szerdán reggel — közölte a sajtóval a politikus kísére­tének egyik tagja. Az extábornokot kedden délután — miután kihallgat­ták a tavaly márciusi puccs­kísérlet ügyében — egy kato­nai vizsgálóbíró döntése alapján — már majdnem fel­zaklatják a görög légierő és haditengerészet egységei. A török kormány határozottan tiltakozik az ilyen törvény­telen akciók ellen és követe­li azonnali beszüntetésüket — hangsúlyozza az okmány, és hozzáteszi: az ilyen jelle­gű provokatív lépésekből eredő nemkívánatos inciden­sekért Athént terheli a fele­lősség. Az Egei-tenger kon­tinentális talapzatára vonat­kozó görög igényekkel kap­csolatban az ankarai jegyzék megállapította: az Égei-ten­ger kontinentális talapzatá­nak határait még nem jelöl­ték ki és ezért Athén igényei feltételezéseken alapulnak. Dimitrosz Biciosz görög külügyminiszter szerdán el­indult New Yorkba, hogy részt vegyen a Biztonsági Ta­nács Törökország és Görög­ország kapcsolataira vonat­kozó vitájában. II Libanon ellen szült össze­esküvésben felelősség terheli a francia kormányt SZOLIDARITÁSI GYŰLÉS PÁRIZSBAN Mi lesz Spinola sorsa? vésben súlyos felelősség ter­heli a francia kormányt, amelynek minden igyekezete a francia gyarmatosítás ide­jéből örökölt struktúrák fenn­tartására irányul. Nicolas Saui, a Libanoni KP főtitkára felszólalásában köszönetét mondott a francia nép szolidaritásáért. Saui ki­jelentette, hogy a libanoni jobboldal és a nemzetközi reakció összeesküvésével szemben a libanoni és a Pa­lesztinái nép kész a legna­gyobb áldozatok vállalására _is és ki fogja vívni a végső győzelmet. tételesen szabadon bocsájtot- ták, amikor újabb parancs érkezett őrizetben tartására. A forradalmi tanácstól szár­mazó utasítást Eanes állam­fő irodájából egy telefonhí­vás is kísérte, amely hason­lóan rendelkezett. Portugál kormánykörök­ben a hazatérés időzítését „különösen szerencsétlennek” tartják, mert attól tartanak, hogy a szélsőjobboldal akti­vizálódását vonja maga után. Szeberényi Lehel i4 rém REGÉNY 17. Anyicska mosolyogva bó­lintott. Anélkül, hogy tudta volna, mire. ★ Most aztán sietve elindul­tak haza. Futva szökdécsel­tek a köveken, a „nemjó- banjárás” útján, mint a falu tartotta. Szívük könnyű volt, csaknem könnyelmű. Ilye­nek vagyunk elvonult ve­szedelmek után. Amikor azt hisszük, hogy elvonult. A lányok azt játszották, hogy csak nagyobb kövekre léptek. így ugrándozva ha­ladtak, s kacagtak egymá­son, mikor egyensúlyukat vesztve lecsúsztak egyikről- másikról. Aztán beatszámokat idéz­tek. Egyszer Loncinak, egy­szer Anyicskának jutott eszé­be újabb. Fogták egymás ke­zét, és ritmusra lengették. Megfeledkeztek az erdő­ről, s minden alattomossá­gairól. De miért is ne feledkeztek volna meg, mikor már egy­kettőre végén is voltak az ároknak? Az árok ugyan tovább vitt az erdő alatt, de ők fél ka­paszkodtak az útra. S nyomukban felkapasz­kodtak Zsabkáék. Még nem vették észre a lányokat — eltekereghettek az erdőn. De a lányok rög­tön észrevették Zsabkát, s nem mertek többé hátranéz­ni. Halántékuk kigyöngyözött a gondolatra, milyen nyu­godtan jöttek az árokban, s közben meglephették volna őket. Most már csak a templo­mot nézték, mely ott állt előttük a dombon. Tornya barátságosan intett elébük a kék égről. Szemükkel bele­kapaszkodtak, és biztonság­ban érezték magukat. Lépte­iket kellett csak szaporázni- ok. A temető a templomnál is közelebb volt, s ott már emberek is voltak, akik hoz­zátartozóik sírját ápolgatták — ez ünnepnapjukhoz tarto­zott. — Oda nézz! — hallották a hátuk megett. — Az anyátok!... — Ez bosszankodó hang volt, a Zsabkáé. Mintha azt mond­ta volna: „Ezek kibabráltak velünk!” A két lány megnyújtotta a lépést. Dombnak fel, kapkod­va szedték a levegőt. Zsab­káék a nyomukban, kitartó­an füttyentgettek. Be kellett ennyivel érniük, mert mások is jártak már erre. A temetőben a füttyögése- ket is elhagyták, de a lányok érezték, hogy nem tágítanak a sarkukból. „Azért szemte­lenség” — gondolta Lonci. Az emberek a sírokkal tö­rődtek, nemigen figyeltek rá­juk. A temető és a templom után, a domb kopár, köves hátán egyenesen beszaladt az út a házak közé. De itt már szerencsére nem győztek kö- szöngetni ennek is, annak is, mert faluhelyen mindenki is­meri a másikat, s az úton most különösen sokan jár­tak, mert jöttek haza a fut- ballpályáról. A házak előtt kispadon ül­tek az öregek, beszélgettek, pipázgatták, és megnézték Loncit. A farmerét, a dzseki­jét. Nem látszott, hogy túlsá­gosan újság lenne nekik, csak az ünnep miatt. Zsabkáék még itt is szo­rosan a nyomukban voltak; mintha hozzájuk tartozná­nak. A nyúlfarknyi utcács­kába azonban már nem jöt­tek be utánuk. Megálltak a sarkon, az egyetlen villany- oszlop alatt. (Folytatjuk) Ál ESEMÉNYEK HÁTTERÉHEZ Hégyszáz paragrafus a tengerről A tengerjogi konferen­cia elnöke, Sri Lanka küldöttségének veze­tője, H. S. Ameraszinghe közölte: csak a megnyitó ülés nyilvános. Aztán be­zárják az ajtókat, és a vi­tákról csak a sajtókonferen­ciákon értesül a világ. Vita pedig lesz bőven, nemcsak szelid, jogi, szövegezési, ha­nem lényegbevágó, sorsdön­tő kérdésben is. Ezt a Sri Lanka-i diplomata nagyon jól tudja; ő az egyike an­nak a néhány nemzetközi jogi szakértőnek, aki 1958 óta, azaz amióta az ENSZ összehívja a tengerjogi kon­ferenciákat, minden ülés­szakon részt vesz. Ez most az ötödik ülésszak és a New Yorkban ülésezők eleve el­döntötték: a forduló, az ülé­sek jelenlegi szakasza szep­tember 18-ig tart. Esztendők óta készül a nemzetközi tengerjogi kon­venció. A sok szabályt ösz- szefoglaló okmánynak kel­lene szabályoznia: kinek milyen és mennyi joga van a tengereken. Több mint 150 állam és igen sok fel­szabadító, illetve független­ségi mozgalom küldte el delegátusait a konferenciá­ra, mert hiszen az emberi jövendő legnagyobb kérdé­sei közé tartozik a tenger­jog. Valaha rég, 1625-ben Hugo Grotius szögezte le azt az alapelvet — amely nagyon sokáig a nemzetközi jog szilárd tétele volt —, hogy egy-egy állam felség­vizeinek határa addig ter­jed, amíg „a kilőtt ágyúgo­lyó elér”. (Ez akkor 3 ten­geri mérföld volt.) A tech­nika fejlődése persze el­avulttá tette ezt a tételt — ám a felségvízhatárt nem­zetközi megállapodásban kell kijelölni. Vannak már tisztázott, világos döntések a tenger­jogban. Az egyik konferen­cián — Caracasban — pél­dául a szovjet és az ameri­kai küldöttség, majd a résztvevők többsége állást foglalt amellett, hogy a nemzetközi hajózás útjában fekvő minden tengerszoro­son feltétlenül szabad a ke­reskedelmi és katonai hajó­zás. Világos döntés született a múlt években abban a kérdésben is, hogy ma már nem a Grotius-féle „felség­vízfogalom” van érvény­ben, az élet megkövetelte, hogy külön foglalkozzanak a part menti országok fel­ségvizeinek kérdése mellett más országok jogainak meg­fogalmazásával is. Elsősor­ban halászatról és halászati jogról szoktak beszélni, ho­lott ma már a tengerjog en­nél több. Hiszen a szakem­berek azt állítják, hogy a tengerfenéken — és a ten­gervízben — a következő évszázadban folytatandó ás­ványkutatás és -fúrás kö­rülbelül annyi értéket hoz majd felszínre, mint az utóbbi ötven év szárazföldi bányászata. Továbbra is feszült a görög—török viszony az olajban gaz­dag kontinentális talapzat miatt. A képen: görög katonai de­monstráció az Égei-tenger északi részén. (Telefoto — AP— MTI—KS) Ezt bizonyítja az is, hogy éppen a tengerjogi konfe­rencia kezdetén került sor súlyos összeütközéssel fe­nyegető „flottatüntetésre” a Földközi-tenger keleti me­dencéjében. A törökök azt állítják, hogy a görög sziget­világ körül hullámzó Égei- tengeren (ahol egyes görög szigetek csak néhány kilo­méterre vannak a török szá­razföldtől) joguk van min­denütt olajkutatásra és -fú­rásra. Éppen ezért útnak indították a Sismik—1 tö­rök olajkutató hajót. Athén azonnal tiltakozott és nyo­matékül cirkáló útra küldte a Nautilus görög hadiha­jót... Az Égei-tenger alatt — az úgynevezett kontinen­tális talapzat mélyén és a szigetek közvetlen közelé­ben — állítólag sok millió tonna legjobb minőségű olaj van. S most vajon kié a ki­termelés joga? Hiszen itt aligha érvénye­síthető az a nagyjában már elfogadott alapelv, hogy 12 tengeri mérföldön belül a part menti ország felségjo­gai teljességét gyakorolhat­ja, a tizenharmadiktól a kétszázadikig viszont a part menti ország bizonyos elő­jogokat élvez — mert a gö­rög—török felségvizek ha­tárát ezen az alapon egysze­rűen nem lehet megállapí­tani ... (Egy tengeri mér­föld 1852 méter; vannak olyan helyek az Égei-tenge- ren, ahol a két ország kö­zött csak néhány kilométer a távolság.) Newr Yorkban ott van a tárgyalóasztalokon a kon­venció 397 cikkelyből álló tervezete. Mintegy nyolcvan százaléka a cikkelyeknek már elfogadott, de éppen a hiányzó 20 százalék a prob­lematikus. Az egyik legvi­tatottabb: a 200 mérföldön inneni ásványkincsek kiak­názásának kérdése, amelyet a tőkésországok „nemzetkö­zi tengerbányászati ható­ság” létesítésével akarnak megoldani. A szocialista és fejlődő országok szembe­szegülnek ezzel a tervvel, mert a nagy monopóliu­mok kezébe adná a jövő év­század számára oly fontos, fantasztikus mennyiségű olaj, réz, nikkel, kobalt, mangán és egy sor más ás­vány kitermelési jogát. A szocialista és a fejlődő or­szágok azt akarják: ne le­gyen semmiféle „nemzetkö­zi cég”, a szuverén orszá­gok maguk, nemzeti eszkö­zökkel, állami kezelésű vál­lalatokkal vegyenek részt „az emberiség egyetemes örökségének”, a tenger kin­cseinek kitermelésében. V an egy görög szó, amely gyakran hang­zik el a konferen­cián. Yphalokripis — fel­ségvíz. Ezt emlegetik az iz­landiak, amikor az angolok­kal vívott tőkehalháború­jukra hivatkoznak, a sváj­ciak, amikor mint „a szá­razföldi és földrajzilag hát­rányos helyzetben lévő or­szág” kérnek bizonyos elő­nyöket, a libériaiak, amikor a kereskedelmi hajóik szá­mára kívánnak kedvező el­bánását messzi vizeken is. Abban a mintegy nyolcvan, még vitás cikkelyben, amelyről most zárt ajtók mögött vitáznak New York­ban, állítólag kivétel nélkül szerepel az yphalokripis szó... Gárdos Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents