Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-09 / 187. szám
1976. augusztus 8. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 „Falak mindig vannak...“ Bábaság - könyvtárügyben Semmi sem születik magától — a közismert igazság sokféle módon ismétlődik. Hogy valami változzék, előbbrejusson mindig kell valaki, aki nem nyugszik, amíg el nem éri a célját... N em akartam a világot megváltani. Ma sem akarom. Elég sok gond, baj volt a vállalatnál, amikor hetvenháromban ide jöttem, fiatalon ebbe a felelős beosztásba. Minden lépcsőt megjártam, voltam jegykezelő — végül a személyforgalomnál dolgoztam, onnan jöttem a vállalati szak- szervezeti tanács titkárának. Molnár András az 5. sz. Volán vállalati szakszervezeti tanácsának titkára évekig faluról járt be busszal. Het- ven-nyolcvan kilométert ingázott. Talán ekkor érezte a legjobban, milyen életük van az országút vándorainak, a „volánosoknak”. Olvasnivaló kell az embereknek, könyv, de a fárasztó műszak után hová szaladgáljanak a buszvezetők, jegykezelők, teherkocsisok, szerelők könyv után... — Amikor hetvenháromban a fejembe vettem, hogy mindenképpen megcsináljuk a könyvtárat és keresünk egy szakképzett könyvtárost, nem gondoltam én, hogy menni fog minden akadálytalanul. Falak mindig vannak, ezzel számolni kell, de ha az ember érzelgős, hamar megsértődik, kár elkezdeni az egészet. Először a könyvtárnak kiszemelt helyiséget kellett megszerezni. Nem volt könnyű. Aztán következett a függetlenített vállalati könyvtáros elfogadtatása... Megvolt a testületi határozat, szükség van az önálló vállalati könyvtárra, amely egyben a művelődés központja is lenne. A vállalat gazdasági vezetői is támogatták az ügyet. A tröszt sem maradt tétlen, az erkölcsiek mellett a pénztárcába is belenyúlt, több tízezer forintot adott a létesítendő könyvtár számára. Találtak nagy szerencsével egy frissen végzett népművelő-könyvtáros szakos fiatalt is, Pethő Zsuzsát, aki vállalta az új könyvtár vezetését. — Mégis mindig akadt valami, amit el kellett tenni az útból. Újra előjött a helyiséggond, ráadásul azoknak is igazuk volt,. akik az ellen szóltak, hogy más célra is használni kellene majd a termet. Kevés a helyiségünk. Mégis, vagy könyvtár, vagy valami más lesz, de ne keverjük, mert akkor a könyvkölcsönzésre csak akkor jut idő, ha éppen szabad a terem. Megkaptuk. Berendeztük, szekrényeket, könyveket vásároltunk. Hetvennégy november 7-én avattuk... M olnár András öröme azonban még ekkor sem volt teljes. Van könyvtár, van könyvtáros, de lesznek-e olvasók? A vállalatnak 2700 dolgozója van, szerteágazó az egész megyét behálózó „pókhálóra” emlékeztető útvonalon dolgoznak a volánosok. Két megyén kívüli telephelyük is van. Hogy lehet mindenkit ellátni könyvvel? Egyáltalán becsalogatni az embereket a könyvtárba? — Lent kezdtük a műhely-, osztálybizottságoknál — folytatja a könyvtárügyben bábaságot vállaló Molnár András. — El kellett híresztel- nünk, hogy megnyílt a könyvtár, bármikor jöhetnek a dolgozók kölcsönözni. Akkor megvolt a sokszorosított vállalati újságunk, a „Volánhíradó”, abban is közöltük a jó hírt. Naponta járta a munkahelyeket, ismerkedett a tereppel a fiatal Könyvtárosunk, Zsuzsa is, akinek megvan az a jó tulajdonsága, hogy hamar meg tudja magát kedveltetni az emberekkel. Ez egy népművelőnél nagyon fontos... Aztán lettek olvasók is, Molnár András mégsem volt elégedett. Akik könyvet kértek, többségükben irodai dolgozók. Ez jó, de az már nem, hogy kevés a fizikai dolgozó az olvasók között. A vállalati szocialista brigádoknak rendezett vetélkedő lendített valamit az olvasási kedven, írókat-költőket is meghívtak beszélgetésre. Jelenleg kétszáz olvasója van a Volán szakszervezeti könyvtárnak, hatvan százalékuk nem fizikai dolgozó. Közben két letéti könyvtárat is „szült” a vállalati nagy könyvtár, a darabáru osztályon és a személyforgalmi főnökségen. Még ebben az évben a fehérgyarmati telephelyen is szükségessé válik egy kis letéti könyvtár megnyitása, nagy javítóműhelyt adnak át rendeltetésének. Sok minden kapcsolódik a könyvhöz a Volánnál. Kihelyezett hetedik és nyolcadik osztályt nyitottak az orosi általános iskola tanárainak részvételével. Szorgalmazzák az új szakmának elismert gépkocsivezető és karbantartó szakmunkás-bizonyítványok megszerzését, a tízhónapos átképzőtanfolyamon. Ezek mögött láthatatlanul ott van az SZVT titkára, Molnár András is. aki végül saját gondjairól is beszél. A falak bennünk is megvannak — magyarázza. Én például fiatal korom ótóa reál érdeklődésű voltam, a magyart, a történelmet nem szerettem. Mégis meg kellett értetni magammal, hogy a szépirodalom, a könyvtárügy támogatása majdnem olyan fontos, mint bármilyen szakmai, műszaki feladat. Igaz, még nem jutottam sokra az olvasásban. Ősszel kezdtem a marxista esti egyetemet. Van két gyermekünk, s mivel a feleségem a kórházban 36 órázik, gyakran én vagyok velük otthon, s így ha akarnék sem tudok olvasni. De a feleségem olvas helyettem is. A napokban járt itt a Volánnál, ötszáz forint értékű könyvet vett a bizományostól. P. G. Sokoldalú művészek A képen a világhírű szovjet zongoraművész, Szvjatoszlav Richter látható, a környező falakon pedig ötven remek akvarell és rajz függ. Aki értő szemmel megnézi e festményeket és rajzokat, megállapíthatja, hogy a neves zenész két művészeti ágnak .is remek művelője. A talentumok ilyenfajta sokszorozódása nem is olyan ritkaság a nagy művészeknél, mint gondolnánk. Emlékezzünk csak Leonardo da Vincire, aki festő, szobrász, építész.,író, zenész, anatómus, a kísérletes természettudomány előfutára volt egyszemélyben, egyszóval a történelem egyik legsokoldalúbb lángelméje. Alig marad el tőle sokoldalúságban 'Michelangelo, ő a szobrászat, festészet és építészet felsőfokú művésze volt, és mellesleg még költőként is jól megállta a helyét. Giorgio Vásárit is háromféle művészeti ág — festészet, építészet, irodalom — tette világhírűvé. Wagner Richardról tudjuk, amellett, hogy kiváló zeneszerző volt sajátos zenedrámáinak a szövegét is maga írta. Dürer Albertet festő- és fametszőtehetségén kívül az is híressé tette, hogy kiváló építészeti terveket készített. Jókai Mór, irodalmunk kiemelkedő alakja ugyancsak szívesen festegetett, nem is tehetségtelenül. Századunkban sem kell messzire menni a jobbnál jobb példákért. Albert Schweitzer sokoldalúságáról aligha kell sokat szólnunk. A mexikói forradalmi festőt, Siqueirost építészeti remekek megálmodója és népe tüzes szavú költő- jeként is tisztelik. Az 1965- ben elhunyt Le Corbusier neve sem csak világhírű építészeti alkotásai nyomán marad fenn, hanem képei és művészetteoretikai munkássága által is. MEGYÉNK TÁJAIN Nyírmihálydi A kétezer lelket számláló Nyírmihálydi jellegzetes nyírségi kisközség. Ma már csak a részletesebb térképek jelzik és a tőzsgyö- keres mihálydiak emlékezetében él a falu közepén terpeszkedő régi tó, mely köré telepedett a lakosság. Ott húzták fel nádfede- les házaikat, ahol a megélhetés diktálta. Nem messze az Ujfalusy és a Kandel Farkas uradalmaktól — melyeknek 2800 hold földjén zselléreskedtek és különböző uradalmi munkát vállaltak —, kiözei az ország úthoz, és a törpe- és középbirtokok szomszédságához. így terült szét a falu, rendezetlenül, belterületén nagy foghíjakat hagyva. Az emberek örültek, hogy tető van a fejük felett, s ugyan ki gondolt ekkor még arra, hogy alig egy emberöltő múlva a szétszórtság megoldhatatlannak tűnő kommunális nehézségeket okoz az itt élőknek és főleg a tanácsi vezetőknek. Hiszen kellene jó ivóvíz és egyre több közművesített lakás, portalanított út és járda, a villanyhálózat bővítése égetően fontos, valamint több bolt a jobb ellátáshoz. De egyelőre be kell érniük az évi 100—200 ezer forintos fejlesztési alappal, ezt csűrik- csavarják, hogy a legtöbbet kihozzanak belőle. A sok gond beszéltette a tanács vb- titkárát, Horváth Bélánét is. — Csak a nehézségekről, a garasoskodásról tudok beszámolni — mondja pesszimistán. Ami támogatást kapunk, azt csupán egy meghatározott célra használhatjuk, a többiekre évekig gyűjtögetjük a pénzt. Még a sorrendet is nehéz megállapítani, annyira sürgető mindegyik községi beruházásunk. Az emberek türelmetlenek, igényeik napról napra nőnek, de azt látják, hogy csak lassú lépésekben haladunk előre. Könnyen odavágják: „bezzeg Bogát jóval előttünk jár.” A falu helyzete mégsem olyan kilátástalan, ahogyan azt Borika néni ecsetelte. „Ó ilyen, nem szeret dicsekedni, pedig más az ő helyében büszkén hangoztatná eredményeinket” — mondta egy későbbi beszélgetés alkalmával róla a tsz elnöke. „Szívvel, férfiaknak is becsületére váló munkával, józan paraszti logikával dolgozik, nem egy hanem két-három ember helyett. Pesszimista, mert látja, hogy valójában többre is képesek lenének az itt élők.” A falu képe összehasonlíthatatlanul megváltozott az elmúlt harminc év alatt. Eltűntek a nádfedeles házikók, új utcák emelkedtek szép, tágas lakásokkal. A tiszta porták, a kényelmesebb életkörülmények a lakosság személyes jövedelmének emelkedéséről árulkodnak. Mindenki saját boldogulását kovácsolgatta, de elmaradt a községért való tenniakarásuk. — Aludt ez a falu hosszú ideig és sokan csak az utóbbi időben jöttek rá, milyen mély álomban. Míg a szomszédok előrehaladtak, addig a mihálydiak egy helyben álldogáltak. Erről beszéltem nem egy értekezleten, jó néhány faluját szerető emberrel — mondta Danes Albert, az általános iskola igazgatója, aki évek óta a tanácselnök-helyettes is. — Szocialista termelőszövetkezetre volt szükség ahhoz, hogy a mozdulatlanság feloldódjon, s amire 1975-ig várnunk kellett. — Addig nem működött tsz a faluban? — Dehogynem. 1950-ben megalakult egy kis termelőszövetkezet, aztán 51-ben még kettő, de ezek tiszavirágéletüek voltak. Nem volt sok haszon a szakszövetkezetekből sem. 1953-ra már csak egy termelőszövetkezetünk volt, ami 3 évvel később újjáalakult, s így lett a mostani magja. A Petőfi Szakszövetkezettel 1975 áprilisában egyesült a tsz és Uj Élet néven valóban új élet kezdetét jelentette. Tizennégy év alatt lassan érlelődtek a szocialista gazdálkodás feltételei, de különösen az egyesülés előtti évek voltak nehezek. Erről a küzdelmes időszakról beszélgettem Kovács Barna fsz-elnökkel, aki 17 évig dolgozott a tanácsnál, 2 évig elnöke volt, s egy megszakítással belekóstolt a szakszövetkezet vezetésébe is. Az egyesülésnél újra tsz-el- nöknek választották. így hódította el a tsz a tanácstól elnökét, a megüresedett elnöki szobába azóta sem költözött lakó. A munkák dandárja a vb-titkárra és „másodállásként” Danes Albertre hárul. — Nem mertem volna vállalni, ha nincs az a két éves szakszövetkezeti gyakorlatom, no meg olyan fiatal vezetők dolgoznak mellettem, akikkel vállaljuk a nehézségeket. A legforróbb hangulatú évünk 1974 volt. Az emberek nagy része egyetértett az egyesüléssel, de azok a parasztcsaládok, akik az eke szarvát keményen a kezükben tartották, az új ellen magyaráztak. Elég volt egy hangadó és kezdhettük elölről a szervezést. Nem a földet féltették, hanem a szarvasmarhát, hiszen volt olyan háztáji, ahol négyet-hatot is neveltek. Kérdezték, mi lesz a legelővel és a takarmánnyal? De mikor az egyesülésre került a sor, az ellenzők szó nélkül bejöttek. A bizalmatlanság hónapok múlva oszladozott és ekkorra már nem volt aki foghegyről odavetette volna nekem, „mondja, minek hozott engem ide.” — Gyűlt a vagyon, 3 millió 100 ezerforintos vissza nem térítendő támogatást kaptunk az államtól, amiből új gépeket vettunk, majd az év végén újabb 2,5 milliót fordítod; tunk a géppark korszerűsítésére, feltöltésére. Az 1975-ös nyereségünk több, mint 3 és fél millió forint volt. Nem jósolgatták már, hogy „őszre beadják a kulcsot”, inkább azt mondták „jó itt, ezek minden hónap tizedikéjén tudnak fizetni.” Azóta bizonyítottak a szövetkezet vezetői és a 335 dolgozó. Jól jövedelmez a dohány, a kukorica, a kenyérgabona, a libatartás, a juhászat, a sertéstenyésztés. A háztájikba 160 darab kocát helyeztek ki az elmúlt évben. Az Uj Élet megalapozta hírnevét nemcsak gazdálkodási eredményével, hanem a községért végzett társadalmi munkával is. Megelevenedett a falu, könnyebb a lakosságot társadalmi munkára mozgósítani. Nemrégiben az egyik tanácskozáson felállt Kovács Barna és Ígéretet tett, hogy 1977—78-ban 100—100 ezer forinttal járul a tsz az óvodaépítéshez, de segítenek az iskola helyreállításában is, hogy jobb és szebb legyen az élete, a faluja ennek a 2000 lelkes kisközségnek. Sok minden a helyére kerül a tsz, a falujukat szerető, dolgos emberek segítségével, de tovább kell dolgozniuk azon, hogy ne csak az iskola legyen a kulturális központ, hogy egyre több fiatal találjon igazi otthont szülőhelyén. Hiszen nem elég, ha egy-két tenniakaró aktív ember dolgozik a többiekért, s vesz vállára nagy és nehéz terheket.. Több beszélgetőpartneremtől hallottam, ha a friss diplomás népművelő megérkezik a faluba, biztos megváltozik Nyírmihálydi szombati és vasárnapi arca, vagy ha újra összekovácsolódik a tantestület, meg lehet valósítani az igazgató régi álmát, a szaktan- termek bővítését és a tanyasi kollégiumban nevelkedő gyerekek is könnyebben lépést tudnak tartani a nyugodt, családi környezetben élő falubeli társaikkal. Hátrányaikat nemcsak az általános utolsó két évében hozhatják majd be. A nyírmihálydiak sokat várnak az új emberektől, de még azt is meg kell tanulniuk, hogyan adhatják át a fiatalabbaknak a stafétabotot a lendület megtörése nélkül. Ennek, s fejlődésük érdekében már megtették a döntő lépést. Balogh Júlia
