Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-09 / 187. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 8. SZATMÁRI ÉPÜLETEK EUROPA LEGNAGYOBB SKANZENJÄBAN. Szentendrén épül hazánk és Európa legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeuma. A következő másfél évtized alatt hazánk tíz tájegységéről összesen 314 műemléket telepítenek át a múzeum területére. (MTI fotó — Kozák Albert — KS) Gyógyítják a város egészségügyét Öt év a számok tükrében — Sorszámmal vagy anélkül ? — Gyorsabb megoldás: az üzemek és a város együttműködése Nyíregyháza már majd­nem százezer lakosú nagy­város. Egészségügyi ellá­tása a legfontosabb teen­dők közé tartozik, hiszen az egészség a legnagyobb kincs, a betegséget néhány napig is nehezen viseli el az ember. A kisgyermek a szülök szemefénye, nap­közbeni ellátásától függ sok esetben az is, hogy milyen munkát végez a dolgozó a munkahelyén. S fokozott gondoskodást igé­nyelnek azok a — főleg idősebb — emberek, akik valamilyen ok miatt rend­szeres, vagy esetenkénti szociális ellátásban része­sülnek. Mindez a városi tanács vb egészségügyi osztálya felada­tait képezi, de már a puszta felsorolásból is látható: az osztályhoz tartozó szervezet munkája az egész város éle­tére kihatással van. Ezért tekinti át időről időre a ta­nács végrehajtó bizottsága az osztály munkáját, mint az egyik legutóbbi vb-ülésefi. Szóba kerülnek ilyenkor az eredmények csakúgy, mint a gondok, tervek, lehetősé­gek, hiszen gondos elemző, értékelő beszámoló készül a vb ülésére, ahol számos ész­revétellel, javaslattal gazda­gítják azt, s intézkedéseket hoznak. * Uj orvosi körzetek A legtöbbet természetesen az összehasonlítások jelentik: mit tudott megoldani a város egy középtávú tervidőszak alatt. Mindjárt utána a meg­oldatlan feladatok következ­nek. mert közismert, hogy a városban rengeteg a tenni­való az egészségügy terüle­tén, mindenki tudja, aki or­voshoz jár, vagy bölcsődébe akarja elhelyezni gyermekét. A számokat azonban a gon­dok ellenére is érdemes át­tekinteni, mert azok egyben a jövőt is jelzik, öt éve ti­zenkilenc általános orvosi körzet működött a városban, most huszonöt, ezenkívül két főállású üzemi körzeti or­vos is dolgozik. A gyermek- orvosi körzetek száma ki­lencről tizennégyre emelke­dett. Az öt évvel ezelőttinek több, mint a kétszeresében, ötvenegy órában rendelnek a fogszakorvosok. A gyárak le­hetőségeit, a munkások meg­becsülését jelzi, hogy hu­szonegyről hetvenre emelke­dett a napi üzemorvosi órák száma. A szaporodó gyer­mekáldással igyekszik lépést tartani a védőnői szolgálat: huszonegyről harminckettőre emelték a védőnői körzetek számát. És végül a társadal­mi összefogással is fémjel­zett bölcsődebővítés: ötszáz­ról hétszáznegyvenre — csaknem másfélszeresére — emelkedett a bölcsődei he­lyek száma. A statisztikai adatok erő­feszítéseket is jeleznek, mert egy orvosi körzet, egyetlen bölcsődei hely létesítése és fenntartása évente több száz­ezer forintot igényel. A fej­lődés tehát számottevő. Az alapellátás és a fogászati rendelés lényegesen jobb kö­rülmények között történhet, mint korábban. Most az üzemi és iskolaorvosi ellá­tásra kell figyelni. Ezenkívül a feltételek javítása nagyon fontos. Néhány éve — jobb lehetőség híján — a városi rendelőintézetben ketté vá­lasztottak minden rendelőt, így tudtak minden körzet számára külön helyiséget ad­ni. Ez azonban a kulturált­ság, a, munkafeltételek szem­pontjából sok kedvezőtlen eredményt hozott — a javí­tásra, bővítésre, jobb feltéte­lek teremtésére van szükség, az anyagi lehetőségektől függően ezekre a tanács nagy összegeket áldoz. A vá­ros most mégis a megyei rendelőintézetben zajló mun­kákat figyeli érdeklődéssel és együttérzéssel: az ottani feltételek javulása alapvető­en kihatással lesz Nyíregy­háza egészségügyi ellátására, szakorvosi rendeléseire is. Lakások az orvosoknak A vb ülésén elhangzott az is: ma már háromszáz orvos dolgozik a megyeszékhelyen, s ez nagy eredmény. Hosszú évek problémázásai után végre megoldódni látszik a régi gond: szinte mindenütt összkomfortos lakás várta az orvosokat. Nyíregyházán pe- dik néhány éve még OTP- öröklakás megvásárlását sem tudták lehetővé tenni. Most épül a 32 lakásos ház a me­gyei kórház szomszédságá­ban — valamennyi lakását orvosok kapják. De már ter­vezik újabb, hasonló nagy­ságú lakóház építését, s a ki­utalt lakásokból is körülbelül évente tíz jut az orvosoknak. A jelenlegi értékelés szerint ebben a középtávú tervidő­szakban a múlté lesz az or­vosok lakásgondja, s ez egy­ben azt is jelenti, hogy hosz- szú évek után eggyel keve­sebb akadálya lesz a jelen­leg üres orvosi körzetek, ál­lások betöltésének. Természetesen a lakáskér­dés csak egy része a szakem­berhiánynak, s ilyen ok miatt most legfeljebb két-három hely üres. Sok más intézke­dés is szerepel a tervek kö­zött, de jelenleg már reális a kijelentés: jelentős váltó-*- zások kezdődtek meg a me­gyeszékhely egészségügyi el­látásában. Az egy orvosi körzetre jutó lakosok száma még magas: 2850 (kettő-, il­letve háromszázzal haladja meg az országos és a megyei átlagot), de már küszöbön- állnak a változások. A kör­zetek arányosabbá tételével, az üzemorvosi, üzemi körze­ti orvosi rendelők révén kí­vánják javítani a helyzetet. A városban rohamosan nö­vekszik a gyermekek száma, ezért a gyermekorvosi ellá­tás javítása az első feladatok közé tartozik. Gond például az is, hogy a 24 iskolaorvosi órából csupán tizenhatot töl­töttek be, nyolcat (azaz a rendelés egyharmadát) a kör­zeti orvosok társadalmi mun­kában látják el. Több fogorvos dolgozik A fogászati ellátás átszer­vezésekor (1974-ben) átlago­san 17 800 lakos jutott egy fogorvosra. Megyei segítség­gel jelentős bővítéseket haj­tottak végre, most 8000 az egy szakorvosra jutó lako­sok száma, ami már jobb a 8300-as megyei átlagnál. Je­lenleg reális lehetőség van arra, hogy (már az idén) körzetesíteni tudják a fogá­szati ellátást, ezzel megszün­tetik a jelenlegi sorszám­rendszert, s minden fogor­vos saját területe gazdája lesz. Az orvosi ellátással pár­huzamosan sokféle tenniva­lót jelentenek a bölcsődék. A számszerű fejlődés ellenére az igényeket megközelítőleg sem tudják kielégíteni: 100 helyre átlagosan 142 jelent­kező jut, s ez alapvetően megszabja a következő évek feladatát. Nem könnyű tehát az egészségügyi szakigazgatás, a tanács egészségüggyel kap­csolatos munkája. Megnyug­tató azonban, hogy minden területen számottevő fejlesz­tések történtek, amelyek a már ismert tervek szerint 1980-ig folyamatosak, ha­sonló nagyságrendűek lesz­nek. Ez egyben azt is jelen­ti, hogy belátható időn belül a megyeszékhely egészség- ügyi ellátásában a mindenre érzékenyebb, rendelésre vá­ró betegek körében is érez­hetők lesznek a kedvező vál­tozások. Marik Sándor Az ÁFÉSZ-ek mostohagyermeke az építőanyag-kereskedelem Évek alatt szinte semmi sem történt a fogyasztási és értékesítő szövetkezetek TÜ- ZÉP-telepein. Megoldatlan a szakmai irányítás és az el­lenőrzés, a hálózatfejlesztésre költött milliókból a TÜZÉP- telepeken még korszerűsítés­re Sem jutott, és az 1969-ben talált 'hiányosságok, szabály­talan áralkalmazások ma is épp úgy előfordulnak: a sza­bályos tárolásra, a pontos ármunkára, a minőség meg­óvására kiadott utasításokat ugyanis sehol sem hajtották végre. Ez a tömör summázata annak a vizsgálatnak, ame­lyet a megyei tanács vb ke­reskedelmi osztályának fel­ügyelősége tapasztalt az el­múlt hetekben az építőanya­gok értékesítési körülmé­nyeinek vizsgálata során. Az ellenőrzés a TÜZÉP Vállalat központján és 6 telepén kí­vül kiterjedt 12 ÁFÉSZ 14 telepére, a tiszaberceli és fe­hérgyarmati téglagyárakra, a nyíregyházi faipari válla­latra és a csengeri tsz beton­üzemére. Az építőanyag-kereskede­lem bármelyik részét vizsgál­va lényeges eltérést talált az ellenőrzés a TÜZÉP Vállalat és a szövetkezetek ilyen irá­nyú tevékenysége között. A TÜZÉP Vállalatnál például külön árcsoport működik, megfelelő képzettségű, nagy gyakorlattal rendelkező veze­tővel, így megfelelő színvo­nalú az ármunkájuk, míg a szövetkezeteknél nincs meg­felelő képzettségű szakember. Ugyanez a helyzet a minő­ségvédelem terén is: a TÜ- ZÉP-nél az ipar által meg­küldött szállítási szerződés- tervezetet addig nem írják alá, míg a minőségi ellenőr nem véleményezi, de a telepveze­tők is rendszeres tájékozta­tást kapnak a minőségi átvé­telhez szükséges tudnivalók­ról. Az ÁFÉSZ-ek telepein nincsenek megoldva a minő­ségi átvétel személyi feltéte­lei, de a minőségvizsgáló in­tézet segítségét sem kérték egyszer sem. Felületesek, semmitmondóak a ritkán megtartott ellenőrzések. Jellemző, hogy 15 ÁFÉSZ- telep közül négyben az idén egyáltalán nem volt ellenőr­zés, a Jánkmajtisi ÁFÉSZ nagyszekeresi telepén pedig 1974-ben jegyeztek be el­lenőrzést utoljára az ellenőr­zési naplóba. Gond azonban az is, hogy a megtartott el­lenőrzések szakmailag nem sokat érnek, alig tárnak fel valamit azokból a hiányossá­gokból, amelyek felhívhatnák a figyelmet egyes ügyeskedő telepvezetők visszaéléseire, az építőanyagot vásárló la­kosság érdekeinek jobb vé­delmére. Milyenek ezek után az árak, hogyan tájékoztatják a vásárlókat erről ? E téren van valami közös: sehol sem ki­elégítő a tájékoztatás, a TÜ­ZÉP Vállalat árai azonban jók. Kivétel persze itt is van: a kisvárdai telep 620 méter 13—15-ös fenyő gömbrudat értékesített, bár ebből a mé­retből nem is volt nekik. A szövetkezeti telepeken nem változott a helyzet. 1969-ben 24 telep közül 9 helyen áru­sítottak hamis áron faragott fenyőfát, most 14 telep közül 7 helyen fordult elő ugyanez a szabálytalanság. Rendsze­res az árdrágítás a fuvarok hamis elszámolása miatt, vagy azért, mert a minősé­gében gyengébb építőanya­gokat magasabb osztályúként értékesítik. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnánk az áruk táro­lásáról, amely mind a minő­ség, mind a tulajdonvédelem szempontjából jelentős. A TÜZÉP Vállalatnál az el­múlt években javították, kor­szerűsítették a raktározási körülményeket, gond azon­ban még maradt, különösen a nyírbátori telepen. Korsze­rűtlenek viszont a szövétke- zeti telepek, többségük a leg­alapvetőbb követelmények­nek sem felel meg: sok he­lyen még villany sincs, sza­badban, nyitott színekben tá­rolják az időjárásra érzéke­nyen reagáló ajtókat, abla­kokat, palákat. Vaján például együtt tárolják a meszet és cementet. A vizsgálatot természetesen felelősségrevonások követik: elvonják a jogtalanul szer­zett bevételeket, kártala- níttatnak mintegy 150 vásár­lót, átáraztatják a megdrágí­tott termékeket és megbírsá­golják a szabályt szegőket. A súlyosabb esetekben a bün­tető feljelentés sem marad el: Balogh Lajos mándoki, Polgári Béla vásárosnamé- nyi, Markovics Imre vajai, Szántó Gusztáv nagyecsedi, Juhász Barnabás gávaven- csellői telepvezetőket, Áros Zoltán mándoki, Virágh Ist­ván nagyecsedi, Polik Ti­bor gávavencsellői árfelelő­söket árdrágítás miatt, Fel­földi János nyírgelsei telep­vezetőt a vásárlók megkáro­sítása miatt jelentette fel a kereskedelmi felügyelőség. Balogh József Expresszel a nagyvilágba A z Expresz Ifjúsági és Diák Utazási Iro­da segítségével jú­liusban több mint 110 sza­bolcsi fiatal utazott orszá­gunk különböző vidékeire, s ezernél több vett részt a szegedi ifjúsági napokon — tudtuk meg Szigligeti Imrétől, az Expresz nyír­egyházi irodájának veze­tőjétől. Belföldön legke­resettebb hely a Balaton környéke, a Duna-kanyar, Pécs és Sopron. A szin­tén népszerű Bükk és Mátra vidékén több Ex- presz-szálláshelyre lenne szükség, de az ország egyéb részein elegendő ol­csó szállás várja a fiata­lokat. Sok gondot okoz az if­júsági és diákutazási iro­da nyíregyházi kirendelt­ségének, hogy nem kap­nak autóbuszt. A Mátra- vagy a Bükk-hegységbe például nehéz vonattal eljutni. Az Expresz nemcsak belföldre, hanem külföld­re is szervez utakat, fő­ként a szocialista orszá­gokba, de Európa tőkésor­szágaiba, a távoli Japán­ba, Kanadába is. Július­ban közel 500 szabolcsi fiatal ismerkedett meg a szomszédos országok éle­tével, augusztusban to­vábbi 400-an vesznek részt Expresz-utakon. Sokan veszik igénybe a fiatalok számára biztosított 25%- os utazási kedvezményt, ami lehetővé teszi, hogy a kevés pénzzel rendelkező harminc éven aluliak is eljussanak más országok­ba. Augusztus 1-től 20-ig mindennap egy-egy kül­földi csoport érkezik vá­rosunkba, főleg szovjet komszomolisták, de néme­tek, franciák is. Ezeknek a fiataloknak a fogadásá­ról, ellátásáról szintén az Expressz gondoskodik. Az Expresz nem csupán nyárra szervez utakat, ha­nem az év többi időszaká­ra is. ősszel kerül sor a Magas-Tátrába, Len­gyelországba, a Német De­mokratikus Köztársaság­ba és más országokba szervezett utakra, melyek kellemes és hasznos pihe­nést ígérnek a fiatalok­nak. (k. é.) Meditáció A szakmunkás önérzetéről Ismerősöm, a falusi iskola igazgatója évek óta be aka,r költözködni a megyeszékhely­re. Már saját háza is van Nyíregyházán, de nem sike­rül helyet kapnia valamelyik iskolában. Meditációra késztet ismerő­söm buzgalma, hogy a falusi életformát Városira váltsa. Abban nem vagyok biztos, hogy a beköltözés nyomban minőségi változást is hoz az életformában. Régi igazság, hogy falun is élhet valaki városi igények szerint és vá­roson is élnek sokan igény­telenül. Eszembe jut az egyik pár­beszéd, amit nemrég hallot­tam a zsúfolt sóstói stran­don, ahol egy-egy meleg va­sárnapon a fél megye talál­kozót ad egymásnak. „Falun lakom, van egy háromszobás lakásom, vízvezetékkel, für­dőszobával, nagy kerttel. Há­rom szakmám is van, jól ke­resek, jövőre meglesz a Zsi­guli, járom majd a megyét, az országot. Ha fizetnének se tudnék városon lakni. Nem cserélek én egy érettségizet­tel ...” A véletlenül ellesett beszélgetésből azt jegyeztem meg: „Nem cserélek egy érettségizettel, három szak­mám van ...” Annyira persze nem ismer­hettem meg e pár mondatból strandszomszédomat, hogy megítélhessem, mennyi volt szavaiban a dicsekvés, a túl­zott magabiztosság,- a na­gyobb tudással, végzettséggel szembeni közöny. A további mondatokból azonban kitet­szett, hogy nem kisebb vég­zettségű ember „szólta le” az érettségizettet, esetleg diplo­mást. Üj értékrend, önbecsülés van kialakulóban az embe­rekben, köztük a szakmunká­sokban. Nem pusztán az is­kolai végzettség, a bizonyít­vány minősíti az embert. Egészséges önbecsülés, szak­mai önérzet, öntudat él sze­rintem ebben az emberben és sok száz és ezer társában, akik tudják a titkot: nem a megszerzett „papír” boldogít, hanem a munkában megta­lált öröm. Példák sokaságát említhet­nénk olyan emberekről, akik semmi pénzért nem cserélnék fel a szakmájukat íróasztal­lal, irányító munkakörrel. Az összkomfort — amit nem csak a lakásra értek — mind­jobban elérhető falun is. De nem feltétlenül tálcán nyúj­tott adomány, amit csak el kell fogadni — városon sem. Ismerek olyan falusi fiatalt, aki évek óta háborúságban van — viszonylag nem is idős — szüleivel, mert azok ellenzik, hogy megvegyék az áhított televíziót. Már meg­van a nyolc-tíz éves kislány hozománya is, harmincezer forintos bútor formájában — ami addig ki is mehet a di­vatból — a tévétől viszont sajnálják a pénzt, nem csak az árát, a havi ötvenforintos előfizetési díjat is. Olyan városi ismerősöm is van, nem egyedüli, aki nem faluról költözött be, nem is fizikai dolgozó, de a tévét még luxusnak tartja és újsá­got is csak vasárnap vásárol, máskor a szomszédból kéri kölcsön. így is élnek embe­rek városon — a lakást te­kintve összkomfortosán, de még erősen „társbérletben” a maradisággal. Páll Géza

Next

/
Thumbnails
Contents