Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-26 / 201. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 26. Namíbia napján H úsz esztendővel ezelőtt, 1956. augusztus 26-án a délnyugat-af- rntai Fort Naumutoninál fegyveres gerillák egy csoportja rajtaütött a dél-afrikai megszállók helyőrségén. Ez volt a SWAPO, a törzseken felülálló. nemzeti fel- szabadítási szervezet első jelentősebb akciója, s ezért az ENSZ ezt az augusztus végi dátumot ünnepélyesen Namíbia napjává nyilvánította. Namíbiát az 1880-as évek derekán a császári Németország gyarmatosította. Uralma azonban nem volt tartós, a területet az első világháború idején, az erősebb imperialista hatalom, Nagy- Britannia hódította el. Pontosabban, mint volt német gyarmat. a népszövetség mandátumterülete lett, a brit dominium , Dél-Afrika kezelésében. így lett a második világháborút követően ENSZ gyámsági terület, változatlanul dél-afrikai fennhatósággal. A fajüldöző kormány azonban saját területeként kezelte, s a lakosság túlnyomó többségét hátrányosan érintő ún. apartheid törvényeket Dél-Afrikára is kiterjesztette. Párhuzamosan bontakozott ki a harc: valóban világméretű diplomáciai akciók kezdődtek az Egyesült Nemzetek Szervezetében, s ennek a szolidaritásnak kedvező hál- ' szelével a SWAPO is kibon-* takoztathatta politikai és fegyveres felszabadítási küzdelmét. Az ENSZ Namíbia- bizottságot alakított, több felhívást intézett Dél-Afri- kához, namíbiai főmegbízottat nevezett ki. Cselekvő támogatást kapott a namíbiai nép az Afrikai Egység- szervezettől, az el nem kötelezettek mozgalmától (legutóbb a colombói csúcsértekezlet hozott határozatot erre vonatkozólag). A szocialista közösség országai természetesen. elvi politikájukhoz híven, nagy rokonszcnv- vel kísérik az antiimDeria- lista, antikolonialista harcot. Nujoma, a SWAPO elnöke nagy megelégedettséggel szólt az elmúlt napokban a szovjet fővárosban folytatott tárgyalásairól. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhívásában augusztus 31-ig adott határidőt Dél-Afrikának, hogy csapatait kivonja Namíbia területéről, megszüntesse a faji megkülönböztetést szolgáló rendszabályokat, s a hatalmat átadja a SWAPO képviselte népi erőknek. □ retoria természetesen nem akar lemondani gazdag gyarmati területéről, s különösképpen attól tart, hogy Angola és Mozambik felszabadulása — Namíbia valódi önállósága még tovább gyengíti hosszú távon amúgy sem tartható helyzetét. Végül az ENSZ-„ultimátum” lejárta előtt néhány nappal mégis közölték, hogy 1978 decemberében „függetlenséget” biztosítanak Namíbiának, rövidesen felállítanak egy „alkotmányozó” testületet, s ideiglenes kormányt alakítanak. Csalárd taktikáról van szó. Olyan látszatfüggetlenséget akarnak adni Namíbiának, ami nem változtatna a lényegen. Az előkészítő tárgyalásokból pedig eleve kizárnák a SWAPO-t, csak azokkal a fizetett törzsfőkkel tárgyalnának, akiket „megbízhatónak” tartanak. Namíbia napján ma minden égtáj felöl a tevékeny szolidaritás érzése száll az igazi függetlenségért küzdő délnyugat-afrikaiak, a SWAPO felé, ez az együttérzés kíséri Rhodesia, Dél-Afrika, s minden olyan ország népeinek harcát, akik a kolo- nializmus és imperializmus ellen bontottak zászlót. Negyvennyolc nap után visz- szatért a Földre a Szojuz—21 Lengyel—magyar kulturális mozaik (Folytatás az 1. oldalról) bizhatóan biztosította a földi irányító- és mérőközpont, valamint a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának az Atlanti-óceánon tartózkodó hajói. A Szaljut—5 űrállomás automatikusan folytatja repülését. Az űrállomás összes rendszerei kifogástalanul működnek. Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov szovjet űrhajósok jelentették Leonyid Brezs- nyevnek, az SZKP Központi Bizottsága főtitkárának, hogy teljesítették a Szaljut—5 űrállomás legénységére bízott feladatokat, és hogy a Szojuz—21 űrhajó leszálló egysége a megadott térségben sikeresen földet ért. A Szaljut—5 űrállomás és rendszerei normálisan működtek, nagyfokú megbízhatóságról tettek tanúbizonyságot. Sikerült minőségileg új tudományos anyagok birtokába jutni, amelyek elősegítik a kozmikus technika és a népgazdaság további fejlődését. A Szaljut—5 állomás folytatja önműködő rendszerű repülését. Enyhült a fegyveres harcok hevessége Bejrút lakott területein. Ugyanakkor a jobboldali rádióadók jelentései szerint további erőteljes összecsapások zajlottak le a szerdára virradó éjszaka a fővárostól keletre eső hegyvidékeken. Egy baloldali bejrúti rádió közölte, hogy Mohammed Hasszán Ghoneim, az Arab Liga libanoni békefenntartó erőinek parancsnoka megállapodást ért el a szemben álló felekkel arra vonatkozóan, hogy helyi idő szerint keddi 17 órától Bejrútban abbahagyják a tüzérségi harcot. A rádió szerint a vezérőrnagy pénteken megbeszélést tart az összes felekkel egy új tűzszünetre vonatkozó javaslatról. Hasszán el-Kholí, az Arab Liga libanoni külön- megbízottja üdvözölte és hasznosnak minősítette, hogy Eliasz Szarkisz megválasztott libanoni elnök még beAz űrhajósok köszünetüket fejezték ki Leonyid Brezs- nyevnek, amiért állandó figyelemmel kísérte a kozmikus technika fejlődését és az űrhajósak sorsát, majd további jó egészséget kívántak neki. Vlagyimir Satalov tapasztalt űrhajós, aki már háromszor vett részt kozmikus repülésben, elismerően nyilatkozott a Borisz Volinov és Vitalij Zsolobov űrhajóskettős alkotta szovjet kozmikus expedíció munkájáról. Az expedíció előkészületeiről szólva kijelentette, hogy az elismerő szavak az űrhajósokkal együtt méltán illetik meg a földi előkészítő központ oktató személyzetét is. A mérnök munkatársakkal együtt kísérletről kísérletre csiszolták a repülés előkészületeinek metodikáját, s tökéletesítették a ritka foglalkozási ághoz szükséges ember kialakításának folyamatát, akinek olyan sajátosságokkal kell rendelkeznie, mint az átfogó tudás, a bátorság, a kivételes munkabírás és a magas felelősségtudat — mondotta Vlagyimir Satalov. iktatása előtt Damaszkuszba látogat. Kifejtette, hogy Szarkisz útja kedvező hatással lehet a libanoni válság áthidalására. Az Egyesült Államok bejrúti nagykövetségéhez közelálló körök kedden köztölték, hogy Washingtonnak szándékában áll Bejrútban a konzervatív erők által ellenőrzött területen konzulátust nyitni. A tervezett lépést azzal indokolják, hogy a harcok miatt lehetetlen a szemben álló felek ellenőrzése alatt lévő területek közötti kapcsolat létrehozása és, mint ismeretes, a külföldi diplomáciai képviseletekhez hasonlóan az Egyesült Államok nagykövetsége is a fővárosnak a haladó erők által ellenőrzött részében található. A hír azután látott napvilágot, hogy két amerikai diplomata az elmúlt négy napban ténymegállapító küldetésben tartózkodott a konzervatív keresztény erők által ellenőrzött területeken. Varsóban több mint húsz esztendeje működik a Magyar Kulturális Intézet. Előadásainak, hangversenyeinek, irodalmi estjeinek, magyar filmbemutatóinak mindig sok látogatója van. Az intézet évente megszervezi a magyar kultúra napjait, amelyeket mindig más és más lengyel városban rendeznek. E napok keretében sok érdekes rendezvény foglalkozik hazánk gazdasági eredményeivel, életével és kultúrájával. Az intézetnek saját könyvtára és jól ellátott üzlete van, ahol magyar újságokat, folyóiratokat, könyveket, albumokat, emléktárgyakat és hanglemezeket árulnak. A legnagyobb keresettségnek a hanglemezek és a könyvek örvendened. 1969 és 1973 kJözött Lengyelország 53 magyar játékfilmet vásárolt, 1974-ben nyolcat, 1975-ben tizet. A lengyel közönség igen nagy érdeklődéssel várja Jancsó Miklós filmjeit. Nagy látogatottságnak örvendtek az olyan filmek, mint Bacsó Péter „Jelenidő”-je és a „Kitörés”, Gábor Pál „Utazás Jakabbal” című filmje, valamint a „Hangyaboly” Fáb- ri Zoltán 'rendezésében. A két ország filmművészei az utóbbi időben megkezdték a kooprodukciós együttműködést is, — erre volt példa a Lengyelországban és Magyarországon is bemutatott „Harmadik határ” című folytatásos tévéfilm a tátrai futárokról. A lengyel turisták egyik leggyakrabban és legszívesebben látogatott úticélja Magyarország. 1975-ben csak a lengyel utazási irodák közvetítésével 70 000 lengyel Miki Takeo japán kormányfő szerdán ismét találkozik a lemondását követelő Fukuda Takeo miniszterelnök-helyettessel és Ohira Maszejosi pénzügyminiszterrel, hogy megpróbáljon véget vetni az áldatlan hatalmi Harcnak. A hármas találkozó előző fordulója kedden ért véget, eredmény nélkül. Fukuda és Ohira szerdán a kormányfővel való tanácskozás előtt ismét megerősítette, hogy ragaszkodni fognak Miki lemondásához. A Kyodo jelentése szerint a utazott Magyarországra, a magyar utazási irodák pedig 22 500 magyarnak szerveztek lengyelországi utazást. Mind a lengyelek, mind a magyarok körében igen népszerűek az egyéni utazások is, valamint a szakszervezetek által szervezett külföldi utak. így például Magyarországra gyakran utaznak lengyel bányászok, kohászok, fémmunkások, pedagógusok csoportjai. parlament mindkét házában a miniszterelnök-helyettes és a pénzügyminiszter mögött sorakozik fel a többség. Kedden a Miki-ellenes erők ugyancsak úgy határoztak, hogy még a rendkívüli parlamenti ülésszak előtt kikényszerítik a kormányfő távozását. Miki Takeónak ezzel szemben az a szándéka. hogy hivatalban maradjon, s — ha rákényszerítik — idő előtt feloszlassa a parlamentet, melynek mandátuma decemberben amúgy is lejárna. Harcok Libanonban Hatalmi harc Japánban Szeberényi Lehel iA rém REGÉNY 25. — Akkora zsivány vagy — morgott a trafikos, míg zsebében kotorászott a két bankó után, amit aztán Zsabka megpökdösött és eltett. — Nálam találkozunk. Zsabka indult elsőnek. Majd kisvártatva Sandi is. De ő még megállt Matejék asztalánál. Mert úgy érezte, magyarázkodnia kell. — Ez is megkomolyodik, mint a többi — mondta Ma- tejéknak. — Felássa a kertem. Nyáron? — gondolta Matej, de tompa, alig forgó agya mindjárt el is vesztette, amit talált. Ellenben Ján, az asztalos hamisan hunyorított Sandira, meg is fenyegette az ujjával; jól tudta, miféle üzlete van a trafikosnak a Zsabka gyerekkel: mennek az erdőbe, már pitymallatkor bizonnyal. Egyiket se találta el. Mert a báli muzsika zümmögve terült még el a- falu fölött, mint könnyű köd, s az óra még csak a tizet ütötte, mikor Zsabka zörgetett a trafik ablakán, valóban ásóval, lapáttal. És valóban kertbe mentek, nem pedig erdőbe. Igaz, a kert nem Sandi kertje volt, hanem a templom mögötti temetőkert, ahol a trafikos a csillagfényes éjszakában, midőn a hold éppen kapaszkodóban volt, egy bizonyos sírhoz vezette Zsab- kát. A sírban Ján apósa nyugodott. Zsabka letette a szerszámokat, s ingujjra vetkezett. Sandi pedig megállt, kocogott a foga a hidegtől, s az izgalomtól, és mindvégig csak azért rettegett, hogy a szerszámok össze ne koccanjanak. Ezt tragikusnak találta volna, sőt végzetesnek, mert a csend dióhéja menthetelenül összeroppanna. Ezt a diót papírhéjúnak képzelte, s még törékenyebbnek, mikor már a fű sem surrogott a talpuk alatt, csak a közeli erdő nyögött fel olykor hűvös lélegzéssel. és a friss ezüstben de- rengő-dermedező cifra müvű kereszt felett, a vadkörte ágai közt a madarak nyöszörögtek, pittyegtek álmukban, s az éji bogarak motoztak körös-körül. Sandi anyagelvünek vallotta magát, de ez most sűrűbben eszébe jutott a kelleténél. — Igyekezz — súgta —, be is kell temetnünk. — Izgalmában hangja elrekedt. Zsabka megfogta az ásót. — Nyugi — mondta. — Hol kezdjem, elől vagy hátul? — Közepin — morgott bosszúsan a kis ember —, ahol akarod. Csak láss hozzá! Minden perc drága. — Hajnalra itt se voltunk — szólt Zsabka különösebb hangfogó nélkül, hogy a trafikos gyér haja a micisapka alatt égnek meredt. Ráadásul újra letette az ásót: — Mit csinálsz?! Zsabka munkáltatójára vigyorgott, ki egész lyukat topogott idegességében a talpa alatt. — Ezt nem kell? — A virágokat kezdte lepakolni a sírról. — Jól van, no — morgott Sandi. Visszakozott: persze, hát persze... A falu réme rendre leko- pasztotta Ján apósának sírját, a bérmunkás közönyösségével a felvállalt munka célja iránt. Szándékos komolysággal dolgozott, annyi legyen meg legalább neki. Nehogy tévedésben legyen a kis ember, hogy ő tesz szívességet. Meg aztán a gonosz mája élvezte, hogy amazt a frász töri. Pihenőre is fogta hamar az ásót, megtámaszkodva nyelén a könyökét. — Maga féli az Istent? — Pimaszul pislogott a kis emberre. — Eredj a fenébe! — Menjek? A trafikos nyeldekelt. — Csináld! Ne tölsd az időt! — Hát a szellemeket? — Nem! — kiáltott a trafikos. Kicsit nagyot kiáltott mérgében, meg is ijedt tőle. Zsabka röhögött. — Akkor mit inog a lába? — Törődj a dolgoddal... amiért fizetnek. ■— De nagyra van vele! És ha azt mondom, hogy meggondoltam, nem csinálom ennyiért? A trafikos nem szólt. Zsabka pedig mégis csak nekilátott, megpökdösve előbb tenyerét. De nem sokra haladt a melóval, mely elég könnyű volt, a porhanyós föld inkább lapátot kívánt. Éppen nyúlt utána, a hold sekély gödörbe sütött, mely térdig ért. És Sandi éppen azon mulatott, hogy ez a Zsabka gyerek nem akarta amúgy, hát így kaparja ki neki a gesztenyét, némileg kerülő úton, de mégiscsak kikaparja. Ha tudná! Ezen mulatott éppen, és jól emlékszik, hogy előtte nézte meg az órát, s még fél tizenkettő se múlt. Azzal kezdődött, hogy ódáié ringani kezdett a holdfény. Zsabka benn állt a gödörben, érezte, hogy talpa alatt megmozdul a föld. és furcsamód elcsodálkozott. A laza töltelékföld úgy hullámzott a sírban, az örökalvó fölött, minha az csak e világi ágyban szunnyadna a jó meleg dunyha alatt, édes- deden. Szép egyenletesen hullámzott, az egészséges szuszogás ritmusa szerint, egy pókhas emelkedő-süllyedő mozgására. „Képzelődöm” — szólt magában Sandi, megdörgölte a szemét. Ekkor látta, hogy Zsabka is képzelődik, mert mereven nézi a ringó holdfényt. Éppen mondta volna magában, hogy ennek a fele sem tréfa, mikor a ringás abbamaradt. Fél percig ha tartott. Egy idegen szót keresett, valami természettudományos kifejezést a jelenségre. — Megvan — , mondta — vízió. Ám a túlvilágnak más volt a véleménye. A sír erősen megrázkódott. Sőt Sandi talpa alatt is nagyokat rándult a föld. Nem volt vitás. Ján apósa kikelni készül sírjából. A kis ember elordította magát és futásnak eredt Impozáns épületek tudnak összeomlani pillanatok alatt. így dőlt halomba most az emberöltőn át téglánként összehordott (vagy felhányt?) épület, amely Sandi fennen viselt öntudatában „anyagel- vüség” néven díszlett — míg a temetőtől hazáig jutott egy szuszra, hátra se tekintve, lelkét csaknem kiadva. Pókbe- szőtte igéket vett újra használatba, melyek húsz éve hevertek a sutba. A .niatyánkot és üdvözlégyet mondta hazáig, de még a paplan alatt is, ahová kocogó foggakkal azon nyomban bebújt. Itt már meg merte állapítani, hogy elég rozsdásan és idegesen forog nyelvén az imádság. Sőt Zsabka is eszébe jutott: vajon hová lett? Nem emlékezett, hogy vele futott volna. (Folytatjuk)
