Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-23 / 198. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. augusztus 23. Munkás-paraszt találkozók, kulturális rendezvények Megyénk lakói gazdag programmal ünnepelték augusztus 20-át. A különböző létesítmények átadása mellett kulturális és sportműsorok tették emlékezetessé alkotmányunk születésének 27. évfordulóját. Az ünnep tiszteletére kitüntették a munkában élenjáró dolgozókat, több településen a jó minőségű új kenyér megszegésére is sor került. A nyíregyházi Jósaváros- ban az ünnep alkalmából került sor az új iskola, az óvoda és a bölcsőde műszaki átadására. A Vörös Csillag Tsz dolgozói a gumigyár munká- .saival munkás-paraszt találkozót rendeztek, a bensőséges ünnepséggel egybekötött találkozóra a gumigyár üdülőjében került sor. A Dózsa Tsz tagjai a papírgyár munkásaival rendeztek hasonló találkozót. Három élelmiszeripari üzem dolgozói találkoztak augusztus 20-án a Ságvári Tsz központi telepén. A tsz- tagok a Nyíregyházi Konzervgyár és a MÉK Vállalat dolgozóit látták vendégül. A tsz elnöke egy-egy új kenyérrel ajándékozta meg a két vállalat dolgozóit, majd kötetlen beszélgetésre került sor. Elmondták, hogy a három üzem munkájában sok a közös cél, majd vidámságra került sor, amikor a tsz nyugdíjasa, Juhász Jóska bácsi népdalokat énekelt a tsz ci- terazenekarának kíséretében. Ezt követően a felsősimái pávakor tagjai szórakoztatták a jelenlévőket, majd az ünnepi ebéd után sportműsorral zárult az alkotmány napi ünnepség. Nyírbátorban a SZÁÉV huszonkét lakást épített, az új otthonokat az ünnep tiszteletére adták át a tanácsnak, illetve a lakóknak. A kisvár- daiak a kulturális és sport- program mellett várlátogatással és strandolással ünnepelték az alkotmányt. Vásá- rosnaményban az Elektromechanikai Gyár beregi üzemében tartották meg az ünnepi nagygyűlést, amelyen a helyi üzemek képviselői vettek részt. A Tisza-parton munkás-paraszt találkozót rendeztek, amelyen szinte az egész Bereg képviselői részt vettek. Az ünnep alkalmából a járási művelődési központban megnyitották a tavasszal meghirdetett ifjúsági képzőművészeti pályázat legjobb alkotásaiból összeállított kiállítást. Fehérgyarmaton a ruhaipari szövetkezet telepén tartottak nagyszabású ünnepséget. A járás területén még Kölesén és Csaholcon került sor központi ünnepségre, amelyeken részt vettek a környező községek lakói is. Kömörön az erdő melletti sportpályán a társközségek — Penyige és Mánd — lakóival közösen színes majálist rendeztek. A szellemi vetélkedő után került sor a nősök és nőtlenek labdarúgó-mérkőzésére. Augusztus 20-án a nyírtelekiek új sportpályát vettek birtokukba. Nagykállóban a művelődési központban tartották ünnepi megemlékezést, majd köszöntötték az aratásban részt vevő legjobb traktorosokat. A járás és a község vezetőinek Munkás-paraszt találkozó a nyíregyházi Dózsa Tsz-ben, ahol a papírgyár dolgozói vettek részt. (Gaál Béla felvétele) jelenlétében Balogh Katalin országgyűlési képviselő szegte meg az új lisztből sütött kenyeret. Az ünnepség végén a káilósemjéni pávakör tagjai aratódalokat adtak elő. Balkányban 20-án zenés ébresztővel kezdték az ünneplést, később a környező tanyák lakóival közösen egész napos műsort adtak a sportpályán. Dombrádon az új egészségügyi kombinátot dr. Józsa István, a járási hivatal elnöke adta át. Nagyvar- sányban majálist rendeztek és megjutalmazták az aratásban élenjáró dolgozókat. Mi- íotán az ünnepi megemlékezés után a helyi citerazene- kar szórakoztatta a közönséget. Nyírparasznyán új tej- és tejterméküzletet avattak, Nyírmadán a debreceni vas- útigazgatóság felavatta az állomás új épületét a váróteremmel. Ünnepi tanácsülést tartottak Nyírbogáton, Bátorligeten és más településeken. Számos szabolcs-szatmári faluban reggelig tartó táncmulatsággal ünnepelték alkotmányunkat. 1 Tömegsportnap, rajzverseny, tábortűz Jósavárosban Alkotmányunk napjának a megünneplésére készülődve megírtuk, hogy számos jele van már annak, hogy sokrétű és hasznos népfrontmunka folyik a megyeszékhely mintegy 15 ezer lakost számláló új és legnagyobb városrészében, a Jósavárosban. A körzeti népfrontbizottság ezt újból bizonyította az augusztus 20 tiszteletére rendezett, és az egész Nyíregyházát átfogó színpompás, az elődöntőkkel együtt három napig tartó tömegsportnap lebonyolításával. Az óvodás, kisdobos, úttörő kategóriában az aszfaltrajzversenyen — a szabad téma ellenére is az új kenyér, az építés, a jósavárosi élet ábrázolása dominált, — háromszáz induló rajzát zsűrizték. Nagy sikere volt a gyerekek roller- és kerékpárosversenyének. A kispályás labdarúgótornára a város üzemeiből tizenhat felnőtt, az utcákból tizenkét úttörő- csapat nevezett. Röplabdában tizenkét együttes, kézilabdában pedig hat csapat versengett az elsőségért. Sportszerűségben, küzdőképességben, nemes versengésben és a győzelemben is a harmadik kerületi Corvin Ottó KISZ-alapszervezet tagjai jártak az élen. Az úttörők közül a Laczkovszki József utca csapata mutatott példát. Az összesített pontversenyt, a Jósavárosi Kupát a hazaiak nyerték. A jósavárosi körzeti népfrontbizottság testedző akciója, augusztus 20-i ünnepsége a város fiataljainak politikánk melletti demonstrációjával szélesedett. Nemcsak a városrész lakói kerültek közelebb egymáshoz, hanem a városrészben és annak határain túl működő üzemek is. A szervezésben és a lebonyolításban egyforma lelkesedéssel vették ki a részüket a Volán 5. számú Vállalat, a Felső-Tiszai Erdő- és Fa- feldolgozó Gazdaság, a Nyíregyházi Lakásszövetkezet, valamint a papírgyár, a BV- intézet, a tűzoltóság és mások. Több száz ember vett részt a tömegsportnap zárórendezvényén, melyet tábortűz tett felejthetetlenné. Gyerekeknek, szülőknek felemelő és egyben megható jelenet volt, amikor a kicsinyek a versenybizottságtól átvették életük első nagyszerű versennyel nyert díját. A körzet tömegszervezeti vezetése tovább kívánja segíteni a lakóközösséggé formálódást. Úgy határoztak, hogy a jövőben április 4-ét is hasonló módon ünnepük meg. Az emlékezés két napja Haraiincéves találkozó liszadoban Tiszadob, gyermekváros. Érkeztek vonattal, busszal, kocsin. Százan és százan. Olyanok, akik rendszeres visszajárók. mások, akik 25— 30 éve nem jártak itt. Hazajövök, és kétségek közt érkezettek. Hoztak hatalmas virágcsokrokat, és nem titkoltan könnyeket. Volt, aki gyermekének mutatta a parkot, a Holt-Tiszát, más a feleségével járt, és örvendett a régi társaknak. És volt, aki egyedül bolyongott múltat idézőn. Kutnyik Pál Szegedről érkezett. Jó nevű közgazdász. Egykori lakója a gyermekvárosnak. Az elsők közül való, akik innen kikerültek, ötvenháromtól ötvennyolcig volt ez az otthona. Kicsit elmerengő, magának való. — Itt váltam emberré. Életem legérzékenyebb évei teltek itt. s olyan indítást kaptam, ami meghatározta sorsomat. Igaz, volt sok minden, ami az embert befelé fordította, de ennek egyetlen oka volt: hiányzott a szülői ház. Azt, hogy gyermekotthonban nőttem fel, sosem szégyelltem... — Csak az csinál ebből gondot, aki nem tudja, milyen egy ilyen közösség — folytatja Kupi Árpád, aki a cinkotai tsz-ben dolgozik. Tulajdonképpen igaz: mind egyféle hátrányos helyzetből indultunk. És ez változott meg itt az évek alatt. — Nemcsak szakmát kaptunk itt Ez lényegében a legkevesebb. Ami soha el nem múló. az a rend szeretete, a közös becsülése — mondja Asztalos János. És hadd tegyem- hozzá: példaképet is kaptunk. És már felváltva mondják! Dudás bácsi, Sárosiék, Nagy Pali bácsi, és a nevelők, gondozók, tanárok hosszú névsora következik. Más számára szinte érthetetlen félmondatok. Értik egymást, a legrégebbiek és az utánuk következők. Vannak, akik még emlékeznek arra, hogy 51-ben a fák alatt a parkban fejezték bé a tanévet, mert nem volt kész az épület. Mások azon elmélkednek, hogy az egykori cserjés-bokros, ahol olyan jókat bújtak, ma már erdő. Kelemen Lajosnét, aki 30 éve dolgozik itt, virággal köszöntik egykori tanítványai. Megismered magad? — évtizedes újságot böngésznek. (Elek Emil felvételei) Az aszfaltrajzverseny résztvevőinek egy csoportja. A rendezvénysorozat tábortűzzel zárult. — Ha a tévében feltűnik a kastély képe, a lányom már mondja: itt nőttél fel édesapám — így az egyik férfi. S mondhatom, büszke vagyok rá. Ünnepi találkozó volt ez itt augusztus 19 és 20-án. Pontosabban ez az ünnepi szó nem is a legpontosabb. Nemzedékek, barátok leltek itt egymásra, hogy egy kicsit újra srácok legyenek. S látni kellett, mint gyermekeik csodálkozva nézték, milyen el- téphetetlenek a régi szálak. Őrnagy és asztalos, tanár és mérnök sorolta büszkén, mire vitte az életben. Mert a sok ezer innen elkerült Zalában, Borsodban, Budapesten és Nógrádban, de bátran mondhatjuk mindenfelé az országban, vitte valamire. — Sok éven át — mondja Kutnyik Pál —, akik ide kerültek, itt kaptak újra önbizalmat. És szeretetek Én is büszke vagyok arra, amit elértem. És ezzel más is így van. A beszélgetés véget ér. Kis és nagy csoportok alakulnak, 25 év előtti újságokat néznek, régi történetek nyomán harsan fel a nevetés. Aztán egy rövid ünnepség, ahol a régiek megtudják, mi történt az elmúlt években, s az újak hallják, milyen is volt itt egykoron. Aztán eloszlanak a hatalmas parkban. Ki egy tanárral, régi nevelővel, ki egy jó baráttal. Az öreg tölgyek között, a bokorsövények mellett, a víz partján, a házban sétálva emlékeznek. Kattannak a fényképezőgépek, címeket cserélnek. S nagyon sokan egyre csak törlik a szemüket. Mert süt a nap. Legalábbis így mondják a meglett férfiak. (bürget)
