Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-18 / 195. szám
4 KELET-MAGYARORSZAG 1976. augusztus 18. Könyvek cseréje és békés együttműködés Az európai biztonsági értekezlet záróokmányában, amely magába foglalja az egyenjogú és kölcsönösen előnyös nemzetközi együttműködés fejlesztésének programját, fontos helyet ■tölt be a népek szellemi közeledésének, kulturális kapcsolatainak elmélyítése, az információcsere javítása mint a bizalom és a kölcsönös megértés légköre megteremtésének elengedhetetlen feltétele — írja a Pravda keddi számában Borisz Sztu'.zalin, a Szovjetunió állami kiadói bizottságának elnöke. Az enyhülési folyamat előbbrevitelében fontos szerepet tölt be a könyvkiadás. A könyv mindig a kulturális értékek, a tudományos eredmények, elterjedésének hatalmas eszköze volt. A Szovjetunióban számos fontos intézkedés született a könyvek, filmek, művészeti alkotások cseréjének fejlesztésére. Az együttműködés eddigi eredményei közül említést érdemel, hogy például az Egyesült Államokban most fordítják a nagy szovjet enciklopédia harmadik kiadását, és hogy szovjet és amerikai tudósok közös munkájának eredményeként 1975—76-ban számos jelentős orvostudományi, biológiai, vegyészeti, űrkutatási témájú szakkönyv jelent meg. A szovjet kiadók jelenleg több mint 150 művet készítenek elő külföldi partnereikkel közös kiadásra. A könyvvilágpiacon egyre növekszik a szovjet irodalom iránti érdeklődés, emelkedik a megrendelések száma. Éppen ezért a jelenlegi ötéves tervidőszakban a Szovjetunió idegennyeivű könyvkiadásának volumene háromszorosára növekszik. Ugyanakkor azonban a Szovjetunióban és a többi szocialista országban kiadott irodalom Nyugaton történő terjesztése nem ritkán mesterséges akadályokba ütközik. Az együttműködés távlatainak javulásával egyidejűleg a hidegháború hívei a tömegtájékoztató eszközök segítségével megpróbálják kiélezni az országok közötti kapcsolatokat, felszítani a bizalmatlanságot és az ellenségeskedést, egyes nyugati körök a kialakult új helyzetet ideológiai behatolásra, a szocialista társadalom alapelveinek aláásá- ra, fellazítására akarják felhasználni. Nyilvánvaló, hogy ezeket a célokat nem hozzák nyilvánosságra, hanem az „eszmék és információk szabad áramlása"’ megvalósításának demagóg követelésével próbálják leplezni. Ez a „szabad áramlás” azonban a valóságban csak egyirányú áramlást jelentene. A szocialista országok könyvkiadóinak az eszmei álláspontok egységén alapuló közös akciói arra irányulnak, hogy megvalósítsák a Helsinkiben elért meg. állapodásokat, azaz ténylegesen felszámolják a hidegháború maradványait, minden lehetséges módon — köztük a könyvek útján is — fokozzák a népek közötti kölcsönös megértést, elősegítsék az objektív informá- ciócsre állandó bővülését. Az FEP álláspontja B francia frank azért beteg, mert a gazdaság egésze beteg Georges Marchais az FKP főtitkára hétfőn este a France- inter rádióadó vendégeként kifejtette a francia kommunisták álláspontját a belpolitika időszerű kérdéseiben. Az interjú során elutasította a kormányzat gazdaságpolitikáját. A francia frank azért beteg — mondotta — mert a gazdaság egésze beteg. Az FKP főtitkára az interjú során ismertette a kommunisták javaslatait a gazdasági problémák megoldására. Az FKP álláspontja szerint intézkedéseket kell hozni a fogyasztás fellendítésére, ennek érdekében biztosítani kell a havi 2000 frankos bérminimumot, meg kell kétszerezni a családi pótlékot, be kell fagyasztani a lakbéreket a bér- házakban. A párt intézkedéseket sürget a munkanélküliség csökkentésére is: meg kell szüntetni az elbocsátásokat, 40 órás muekahetet kell bevezetni, a nyugdíjkorhatárt 60 évre kell leszállítani a férfiaknál és 55 évre a nőknél (a jelenlegi 65, illetve 60 évről). Ezeket az intézkedéseket — mondotta Georges Marchais — a kormány érvelésével ellentétben anélkül lehetne foganatosítani, hogy növelnék az inflációt — ehhez azonban korlátozni kellene a nagymonopóliumok profitját. Kamal Dzsumblatt: B libanoni baloldal élet-halál harcot vív Kamal Dzsumblatt, a haladó szocialista párt elnöke, libanoni baloldali vezető hétfőn kijelentette: „élet-halál harcot” vívunk a jobboldali támadókkal szemben, akik megpróbálják a Beirut környéki hegyekből kiűzni a bal-, oldali fegyvereseket és palesztin szövetségeseiket. „Egy jottányit sem fogunk visszavonulni — folytatta. — Hegyvidéki állásainkat meg fogjuk védeni, mert számunkra az életben maradásért folytatott csatáról van szó. A hegyekben maradunk, s mindenütt harcolni fogunk szülőföldünk, hazánk, arabizmusunk és becsületünk védelméért”. A Palesztina Hangja rádiódó kedd reggeli híradása szerint a Beirut környéki hegyvidéken, Aintura és Mtein város, valamint a Szannin- hegy térségében heves harcok dúlnak. A rádió szerint a Beiruttól mintegy ötven kilométerrel délre lévő Dzsez- zin város térségében „szíriai tüzérség lőtte a palesztinok és a libanoni baloldaliak állásait”. Andreotti beismerte: fiz olasz kormány átmeneti jellegű Giulio Andreotti kormányfő a La Republica című római lapnak adott interjújában rámutatott: kormányának napról napra kell majd helyes megoldásokat találnia a problémákra ahhoz, hogy fennmaradhasson. Az új kormány vezetője tehát — burkoltan is — elismeri, hogy kabinetje csupán átmeneti jellegű, hivatalban maradása attól függ, mennyire tudja megnyerni intézkedéseihez a többi párt támogatását. Washingtoni levelünk A KAPU B ámulom az új kaput, amit nemrég szereltek fel a Fehér Ház több, mint 18 hektáros kertjének bejáratán. Mi került ezen félmillió dollárba? Mert azt mondják, annyiba kóstált. Láttam, mikor alapoztak. Az alapok több méter mélységre hatolnak. A kapu két szárnya — ebben a műfajban — szokatlanul vastag lemezből készült. S maga a kapu kerete valóságos vasgerenda-költemény kovácsoltvas-címerekkel díszítve. Ha a középkorban a magyar végváraknak ilyen erős kapui lettek volna, a törökök még mindig a kapuk előtt állnának. Mit nem adtak volna egy ilyen kapuért a tarpai kurucok is. A régi kapu kicserélésére biztonsági okok miatt került sor. 1974 karácsonyának napján egy nem egészen józan eszű fickó kocsijával nekirohant a Fehér Ház kerti kapujának, áttörte azt és a kertben, közel az épülethez állt meg. Az őrség rohant, de a testét és a kocsiját drótokkal behálózó ember közölte, nagy meny- nyiségű robbanóanyag van a kocsijában és ha hozzá vagy a kocsijához nyúlnak, robban. Mivel az őrség nem akarta levegőbe röpíteni a rábízott elnöki palotát, hosszú, idegeket fárasztó alkudozásba kezdett. A taktika eredménnyel járt, a behatoló megadta magát. Ezután bevallotta, hogy nincs semmi robbanóanyag a kocsiban és tulajdonképpen békés szándékkal érkezett, hiszen csak a Korán egy példányát akarta átadni az elnöknek, ne értsék tehát félre mohamedán hit- buzgóságát, s hogy kapustól rontott a Fehér Házba. De csak félreérthették, mert lecsukták. Öt megelőzve, 1974 februárjában egy kiskatona helikopterrel repült a Fehér Ház fölé, mint mondta: „szerelmi bánatát enyhítendő, egy kicsit döngicsélni akart az elnök feje fölött”. De őt sem értették meg, mert az őrség néhány géppisztolysorozattal leszállásra kényszerítette. Ennél egy ártalmatlanabb eset is előfordult. Egy fiatalember átmászott a kerítésen, órákig bújt a bokrok között, majd az elnök lányát meglátva a kertben, „valami fontos dolgot akart neki mondani”. De az őrség megakadályozta benne. Elfogták. Ezek az esetek komolyan felvetették az elnök biztonságának megjavítását annál is inkább, mert közben két fegyveres merényletet is megkíséreltek az elnök ellen Kaliforniában. A kerítésen belülre 2 méter távolságra egymástól érzékeny detektorokat helyeztek el, hogy ha valaki átmászik a kerítésen, azok nappal vészjeleket adva, éjjel a reflektorokat felgyújtva riasszák az őrséget. Ezek után mindenki azt hitte, a Fehér Házat lakó elnök biztonsága tökéletes. Nemrég bizonyosodott be, hogy nem egészen így áll a helyzet. Július végén, egy szép vasárnap este Chester Plummer 30 éves néger taxisofőr átmászott — nem az új kapun, hanem — a kerítésen, egy csodarabbal a kezében elindult a Fehér Ház irányába. A detektorok jelezték a behatolást, a reflektorok fénye pásztázni kezdte a terepet, az őrség azonnal teljes riadókészültségbe helyezkedett. A Plummerhez legközelebb álló őr lőtt, a behatoló összeesett és a szíve fölé kapott lövésbe egy óra múlva meghalt. Az eset nagy port vert fel, mert első alkalommal fordult elő, hogy a Fehér Ház kertjében valakit agyonlőttek, másrészt feltették a kérdést, miért lőtt az őr azonnal az egyenlőtlenül felfegyverzett emberre, aki még elég távol volt a Fehér Háztól. Kérdezték azt is, vajon az őr szabályosan, háromszori felszólítás után használta-e fegyverét? Az őr igazolta magát: támadó szándékot fedezett fel a behatoló magatartásában, s háromszor mondta, hogy állj. De a kissé bonyolult magyarázatából az az első világháborúból ismert história jutott sokak eszébe, mikor a megijedt őr elkiáltotta magát: háromszor mondom állj, vagy lövök. De az utolsó szó már beleolvadt a puskalövésbe, s vitték is a hullát. P ersze, nincs bocsánat a behatoló tettére, de magyarázat se, mert halála előtt már nem tért magához. Behatolásának, szándékának, s egyben halálának titkát is magával vitte. Így mindenki, az őrök, a jövendő behatolók egyaránt levonhatják az esetek tanulságait. Az új kapu építésén bizonyára nagyon jól kereső cég pedig számvetést készíthet: hogyan, milyenre és menynyiért cserélhetné ki az óriási kertet övező kerítést. Washington, 1976 augusztusában, a Fehér Ház sajtószobájából. DCoo-íci Kína és Fülöp-szigetek Újabb földrengések Hétfőn éjszaka súlyos földrengés volt a kínai szárazföld központi részén, valamint a Fülöp-szigetek legdélibb tagja, a Mindanao-sziget körzetében. Japán és amerikai szeizmológiai intézetek jelentései alapján megállapítható, hogy hétfőn éjszaka a kínai Kan- szu és Szecsuán tartomány határán mintegy 10 másodpercig tartó, a Richter-skála szerint 7,3 erősségű földmozgás volt, amelynek epicentruma a Pekingtől 900—1000 kilométerre délnyugatra lévő Csengtu város körzetében lehetett. A Kína középső részén lezajlott földrengés után két órával megmozdult a föld a Fülöp-szigetek déli részén, Manilától mintegy 850—900 kilométerre is. A szökőárral kísért, 7,8 erősségű földrengés a legsúlyosabb károkat a 7 millió lakosú Mindanao- szigeten okozta, epicentrumát a szigetet övező Cele- besz-tenger térségében mérték be. A földrengések és szökőár következtében a sziget több városában, főként Bala- baganban és Cotabatóban számos ember életét vesztette, illetve eltűnt. Becslések szerint a halálos áldozatok száma eddig meghaladta a 250-et. Szeberényi Lehel |4 vént REGÉNY 21. — Nem csacskaságok — mondta, vékonyka hangja reszketett —, egy ember oda- merészkedte tetőre, lenézte pokolba, de futotta ő mindjárt onnan, ördög akarta lerántani, látta maga szemivei... Marisa lelkesedett: ők is maguk szemükkel láttak ördög vasajtóját, mikor a Vaskapu-sziklán cserkészutat sepertek a nagyvadászathoz. — Sokan láttak azt. ördög kincseskamrája van ott, bent őrzi ördög. Ahol van hét bükkfa. Teréza is megerősítette, hogy látták a vasajtót, hét lakat volt rajta, de senki se nyúlt hozzá. — Ó, Bozse — vetette a keresztet Herminka —, Isten irgalmazz nekünk, azt valaki művelne! Ördög szabadulna falura, illető muszáj ülni helyére, őrizze kincset holtáigA babicska is keresztet vetett. És Marisa is és Teréza is, mert kötelezőnek érezték. Anyicska most se mozdult az utcai lámpa reszketeg fényhálójában. Az asszonyok mind ránéztek: Magukban talán így szóltak, beletörődve: „Mai fiatalság.” A babicska emlékezett, hogy fiatalabb korában ő is járt a hét bükkfánál. Mohát szedni mentek az erdőre, mert jó pénzt adtak érte, és akkor egészen odáig jutottak. De tovább nem mentek, mert ott van már a szurdok két kőhajításra, a bükkfáktól jobb kéz fele. Teréza és Marisa bólintottak, s azt mondták, ők se mentek tovább, és nem is tudnak senkit, aki arrafelé merészkedett volna. Herminka arca sötétebb volt a konyha sötétjénél, az aggodalom sötétlett rajta, mert — mint mondta — nagy bátorság a Vaskapuig is menni. — Ott van széle Cserni Pán birodalmának, innen van név: Vaskapu... Lidi tam nyemózse doiszty... — mondta Herminka, miközben Teréza felállt, hogy villanyt gyújtson, és töltsön a kancsó- ba. Ekkor fordult meg Anyicska is, hogy kipillantson az ablakon. Lonci is kipillantott. Az utca üres volt, nem ült már senki a villanyoszlop alatt, a lámpa fénykörében. Teréza felkattintotta a villanyt. A szemek vaksin hunyorogtak. s a lányok mozgolódni kezdtek. De Herminka mindezzel nem törődött. — Lili sohase oda nem mellette — csipogott. — Valaki bátor kihoz neki katona, szegény feje megnyugod... Lonci a beszélő topped t, aszaltszilva-fejében gyönyörködött; a babicska sóhajtott sárgán, kopáran, kiugró állán két, fénybe mártott szőrszál mozgott; Teréza a bort csobogtatta, míg Marisa ide- oda ingott a széken, és reménytelennek tartotta a dolgot. — Ki oda ugyan menne utána?... Kinek van bátorság?! Nagyokat sóhajtottak erre, s a friss bor kellemes hűvösségét ízlelgette nyelvük. Bizony nem jutott eszükbe senki. Lonci régen forgatott egy kérdést, most előjött vele. De előbb Anyicskára kacsintott. — Aztán ha az a katona annyi embert megtámadott... — szép szeme hamisan ösz- szeszűkült —. hogy lehet, hogy egyet sem ölt meg... a Lidi óta? Az asszonyok némileg bárgyún néztek Lonci ra, borvirágos képpel. Tán fel se fogták a kérdés értelmét. Lonci két ujja ágasába helyezte állát. — Vagy megölt? Kit? Anyicska belenevetett a tenyerébe. Az asszonyok pedig borukba húzódtak. Bajos lett volna megmondani: hallgatásuk sértettség-e, vagy ködös emlékezetükben kutatgattak inkább áldozatok után. ★ — Dajkamesék — mondta odakinn a lépcsőn Anyicska és nevetett. Kéz a kézben, ugrálva vették a fokokat. Majd a képzeletbeli kapun és kerítésen kívül Anyicska azt mondta: — De ők már ilyenek... — Hát persze — felelt Lonci zihálva, mert futólépésben igyekeztek a buszhoz. Az utolsóhoz, mely kilenc órakor indul. Anyícskáék kurta kis utcájában szuroksötét vólt, éppen attól az egy száll villanykörtétől, mely a sarkon hunyorgott, és amelytől a környék még kihaltabbnak tűnt. Anyicska fogta Lonci kezét, és elöl igyekezett, a ^Id- res-gödrös gyalogúton, és hátra szólt, ha vigyázni kellett a lépéssel. Vakon eljárt itt. Százszor is megtette már az utat a kilences buszhoz. — Alszik minden — mondta Lonci, hangját önkéntelen lefogta, belesimítva a környezet csendjébe. — Egy városban azért... — No, csak fülelj — szólt Anyicska, pillanatra megállt. S hallani lehetett az ismerős brummogást — a távoli nagybőgőét, — amely délután az erdő csendje fölött dongott. És Lonci megremegett. — Gyerünk — suttogta. A lámpa alatt betértek az öreg utcába, ahol a vízmosta, gömbölyű kövek fehéren világítottak, és ahol kétoldalt sűrűn összebújtak a sötét és néma házak. Itt-ott szürem- lett ki csak világ, az utcai lámpák mostoha fényei pedig nagy messzeségből üzengettek egymásnak. Sehol egy lélek. Sietve lépkedtek a köveken, s cipőjük kopogásától zengett az utca. Lonci nem tudott szabadulni a tudattól, hogy megint az erdei patakmederbe tévedtek, immár kikeveredhetetlen. (Folytatjuk)
