Kelet-Magyarország, 1976. augusztus (33. évfolyam, 181-205. szám)
1976-08-18 / 195. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. augusztus 18. Egészségügyünk A z 1972-ben alkotott új egészségügyi törvény alkotmányos fejlődésünk, nek megfelelően minden magyar állampolgárra, egységesen kiterjesztette az egészségvédelemhez való jogot. Ezzel — mint a XI. pártkongresszus határozata is kifejezte — megnövekedett, fokozódott a társadalom szociális biztonsága. A társadalombiztosításban részt vevők száma 10,4 millió főre, gyakorlatilag az ország egész lakosságára kiterjed, beleértve a falun élőket is, amely — a mező- gazdaságban foglalkoztatottakat értve — a lakosság 14,6 százalékát teszik ki. A rendelkezésre álló főbb statisztikai mutatók — helyesen — nem különböztetnek főváros, vidéki város és falvak között, mintegy példázva ebben is az egységes és egyenrangú szemléletet. Ha azt mondjuk, hogy az elmúlt évben is tovább javult a lakosság egészségügyi állapota, akkor ez a vidék, a falvak helyzetét is magába foglalja. A társadalombiztosításra fordított kiadások az elmúlt öt év alatt csaknem megkétszereződtek. Legnagyobb mértékben — évente mintegy 18 százalékkal — az anyák, a gyermekes családok részére nyújtott kész- pénzkiadások emelkedtek. Tavaly például 905 ezer család csaknem egy és háromnegyed millió gyermek után részesült családi pótlékban. Az idén kezdődött ötödik ötéves terv egészségügyi költségét 13,9 milliárd forintban határozza meg a tervtörvény. Ebben az évben a gyógyintézeti ágyak számának jelentősebb emelkedését több új kórház szolgálja, köztük a nyíregyházi és a mátészalkai kórház 345 ágyas fejlesztése A járóbeteg-ellátást mindenekelőtt új falusi körzetek létesítésével, valamint a fogászati és üzemegészségügyi, továbbá a körzeti gyermekorvosi hálózat bővítésével fejlesztik. Az általános körzeti irvosi hálózat ebben az évben — elsősorban vidéken — 28 új körzettel bővült. A tanácsi kezelésben lévő bölcsődei helyek száma ebben az évben több mint 3,5 ezerrel nő. A szociális otthonok hálózatának fejlesztése további félezer ember elhelyezését biztosítja. Az idős emberek napközi otthonának száma 47-tel bővül ebben az évben. Az üzemi közegészség- ügyi hálózatot is fejlesztik. Intézkedési terv készült a mezőgazdaságban dolgozók üzemegészségügyi szolgálatának fejlesztésére is. rji s így folytathatnánk fi, tovább a sort. A XI. pártkongresszus határozata rögzítette: „Feladat, hogy az egészségügyi intézmények felújításával, bővítésével, felszerelésük korszerűsítésével, a meglévő hálózat szervezettebb irányításával, az orvostudomány új eredményeinek alkalmazásával tovább javuljon a betegségek megelőzése és a betegellátás ... Fejleszteni kell az üzemegészségügyi és az iskolaorvosi ellátást”. Áttekintve célkitűzéseinket, megállapíthatjuk: e feladatok megoldásán fáradozunk, s eredményesen. D. F. A KÉPERNYŐ ______________________________i_____ ELŐTT Nyíregyháza-jósavárosi képeslap. (Gaál Béla felvétele) HARMINC ÉV UTÁN | Találkozó Tiszadobon Újabb nagy eseményre készülnek Tiszadobon. a gyermekvárosban. Augusztus 19. és 20-án kétnapos „ baráti találkozó színhelye lesz az egykori kastély. Azok jönnek visz- sza erre az időre, akik az elmúlt 30 esztendőben itt éltek, tanultak, végeztek és indultak neki az életnek. Az első gyermekotthon a felszabadulás után Hajdú- hadházon alakult, majd innen Tiszadobra települt. Rendeltetése az volt, hogy a háború által világgá kergetett gyermekeknek otthont adjon, az árvákat összegyűjt - se, az utak szélére szorultak számára biztonságot nyújtson. A demokratikus Magyarország első tettei közé tartozott a reménytelen sorsú gyermekek felkarolása. Idővel aztán a tiszadobi gyermekváros is átalakult, ma már hat szakmára oktató intézménnyé nőtte ki magát. De az elmúlt harminc esztendő, s különösen a kezdeti tíz év olyan meghatározó volt emberek ezreinek, hogy most országos szervezés zajlott a találkozó érdekében. Három évtized alatt eddig ötezer fiatal került ki innen. Szétszóródtak az ország minden részébe. Lett belőlük munkás, minisztériumi tisztviselő, mérnök, költő, orvos, s ha jól megnézzük, nincs is olyan szakma, ahol ne találnánk egykori tiszadobi neveltet. Ők kezdeményezték az idei találkozót is. A tévénél dolgozó a legnagyobb tömegtájékoztatási eszközt használta fel, hogy keresse, hívja társait. Mások levelek tucatjait küldték, keresve, s híva társaikat. így jött létre a mostani találkozó. Augusztus 19. és 20-án Tiszadobra több mint 1000 volt növendéket várnak. Nap mint nap jönnek az értesítések, jelentkezések. De ahogy az intézet igazgatóhelyettese, Magyar Antal elmondta: a gyakorlat eddig is az volt, hogy a fiúk úgy jöttek, hogy semmit nem jeleztek előre. Mint ahogy az ember hazamegy. A tiszadobi gyermekváros ma gazdag programmal várja a volt tanítványokat. Réti Mátyás tiszadobi festőművész tárlata fogadja a belépőket. Aztán lesz rövid ismertetés a múltról, jelenről egy jó kiadós séta az alaposan megszépült, fejlődött parkban, intézményben. Augusztus 20 án a részvevők a községi ünnepségen vesznek részt. De ami a lényeg: sok idő marad a kötetlen baráti találkozóra, a beszélgetésre, az emlé kezésre. Jobb időpontot nem vá laszthattak volna az egykori tiszadobi gyerekek. Azon az ünnepen vetik össze sorsukat s annak alakulását, mely mindennél tömörebben sum mázza a társadalmunk lényegét, az embert szolgáló akaratot. A találkozóról a Magyar Televízió a Hét című műsorban számol be. A magyar vízügyi szolgálat és vízépítéstan sok nagyszerű tudós mérnöke között méltatlanul felejtettük el Sziberth Artur kiváló felkészültségű mérnökünk nevét. Nem valószínű, hogy szűkebb pátriájában, szülőhelyén is találnánk olyan személyt, aki csak körvonalazni is tudná munkásságának főbb eredményeit. Most, születésének 120. évfordulóján, 1976. augusztus 18-án életének és munkásságának néhány momentuma felvillantásával szeretnénk visszahozni emlékezetét mai nemzedékeink emlékébe. Sziberth Artur Vásárosna- ményban született, 1856. augusztus 18-án. Alap- és középiskolai tanulmányainak befejezése után, előbb munkát kellett vállalnia, mert szülei szerény anyagi helyzete nem engedte meg fiúk taníttatását. így csak „késett” évfolyamosként került a műegyetemre, ahol tanulmánya - it végig színjelesen végezte. Megélhetési gondjai enyhítésére gazdag budai családoknál vállalt nevelői állást műegyetemi évei alatt. Mérnöki oklevelének megszerzése után különböző folyószabályozási munkálatokban vett részt, eléggé hányatott életet élve. Életében és szakmai munkásságában akkor állt be jelentős fordulat, amikor 1886-ban létrehívták a vízrajzi osztályt, és ennek főmérnökévé nevezték ki. Közvetlen felettese a nagytudású Péch József volt, akivel mind emberileg, mind szakmailag igen kellemes és termékeny kapcsolatot alakított ki. 16 éven keresztül állt ezen intézmény szolgálatában, 1902-ben bekövetkezett halála választotta csak el a Vízrajzi Osztálytól. Kedves barátja, és hivatali vezetője, Péch Józseffel együtt ugyanazon évben távoztak az élők sorából. Kettőjük vezetése alatt a vízügyi intézmény hamarosan európai hírűvé vált. A Vízrajzi Osztály keretében együttesen valósították meg az országos vízjelző szolgálatot, a vízrajzi magasságméréseket, megszervezték a medernyilvántartásokat, vízhozamméréseket végeztek és megalkották a Vízrajzi Évkönyvet, továbbá a Napi Vízjárás: Térképet. Sziberth Artúr emlékezete Gyakorlati munkásságán túl jelentős még ma is elméleti szakirodalmi tevékenysége, amely több területre kiterjedt, de különösen érdemes említésre a vízállás előrejelzésére vonatkozó tudományos publikációja, továbbá a gátak védelmében írott munkái. Nem egy szakdolgozata a magyar mellett francia és német nyelven is megjelent. Péch Józseffel együtt szerkesztett, Tisza hajdan és most című nagyszabású monográfiája, amely négy kötetben jelent meg, 1898 és 1906 között, az utolsó két kötet halálukat követően. Ez a hatalmas, és napjainkban is nagyértékű munka mindkettőjük nevét a legszélesebb körökben elismertté tette, és az Országos Vízépítészeti Igazgatóságon általuk létesített Vízrajzi Osztálynak is nagy tekintélyt adott. A Vízrajzi Osztályt Péch Józseffel együtt nemcsak korszerűen magas fokra emelte, de szervező tehetségével olyan nyilvántartásokat, sőt külföldön is elismerést és követendő példát adó előrejelző szolgálatot létesítettek, amelynek alapján méltán sorolhatjuk Sziberth Artúrt is az állami vízügyi szolgálat kiemelkedő vízi mérnökei közé. S ziberth Artur akkor végzett igen hasznos és eredményes munkásságot, amikor a kiegyezést követően, az önálló magyar közigazgatás életbe léptével a hazai vízmunkálatok története a negyedik szakaszba lépett, és ezt az általános gazdasági fellendülésnek megfelelően igen élénk szakmai tevékenység jellemezte. E nagy szakmai gazdagsághoz Sziberth Artur Péch Józseffel együtt ma is példamutató szorgalommal és vasakarattal, kiváló felkészültséggel és kitartó munkával járult hozzá. A munka emésztette el, csupán 46 éves volt, amikor meghalt Budapesten, 1902- ben. Dr. Bátyai Jenő A könyvtárak, s még inkább a levéltárak dolgozói is megmondhatói annak, hogy mennyire megszaporodott az utóbbi időben az amatőr családfakutatók száma, akiknek az indítéka elég gyakran nem pusztán az ősök egyszerű számbavétele, a családi múlt megismerésének természetes vágya, hanem jobbára a sznobizmus forrásvidékén kereshető, vadászat a netáni „előkelő” származás dokumentumaira. Mint ahogyan — szerencsére szórványosan — valóban fellelhető társadalmi torzjelenség a címerkór és az úrhatnám pöffesz- kedés. Érdeklődéssel várhattuk tehát a mai valóságunk iránti érzékenységéről, ábrázolási érzékéről különösképpen jólismert Csák Gyula „Családi sírbolt” című, ilyen és ehhez hasonló torzulásokat leleplezni és kinevettetni célzó tévéjátékának a bemutatását. melynek a műsorlapbeli beharangozása „nevetést és nevettetést” ígért, könnyű nyári mulatságot, hogy „... icit-picit gondolkozzanak cs szórakozzanak a tévénézők”. Nos, régen csalódtunk ekkorát a lehetetlenséget lehetetlenségre halmazó siralmasan rossz tévéjáték láttán. Az erőszakoltan kiagyaltnak ható sztori még hagyján. De a „leleplezés, kinevettetés” megkívánta cselekményt, szituációkat és a szélsőségesre karikirozott jellem- ábrázolást olyannyira eltúlozták a tévéjáték készítői, hogy a várt mulatságos, szatírába hajló komédia helyett valamiféle burleszket „élvezhettünk”, — annak is elég silányak A valós torzjelenségek helyett valótlan szférában történő üres ko- médiázást láttunk, tényleges céltábla nélküli célba- lövést. Persze, hogy mellé mentek a lövések ... Ám igazságtalanság lenne a fiaskót egyedül Csák Gyulának, az írónak tulajdonítanunk, hiszen a tévéfilm kollektív alkotás, s bőven lehetett benne része a dramaturg Katkó Istvánnak és a rendező Horváth Tibornak is. A vasárnap késő délután már megszokottan az ismeretterjesztésé a képernyő (ami jó sugárzási idő is erre), centrumában a népszerű Delta-magazinnal. A most bemutatásra került három dokumentumfilm közül az „Európa Helsinki útjain” színes, hangulatos körképe a politikai ismeretterjesztés igen vonzó, érdekes formájának bizonyult. A „Csörsz árka” a régészet és a történelem kedvelőinek izgalmasan, majdhogynem dramaturgiailag megkom- ponáltan nyújtott bepillantást a kutatómunka műhelyeibe, érzékeltetve az új felismerések örömét, s ennek a munkának a szépségeit. A Horizont szerkesztőség műsora, a „Magyar szemmel Grúziában” c. dokumentumfilm pedig ennek a sorozatnak az egyik — ha nem „a” — legjobb adása volt. Merkovszky Pál A RÁDIÓ MELLETT A múlt hét számos jó műsora közül elsősorban a Rádiószínház két bemutatójáról kell szólni. Maráz László dokumentumjátéka Ki meg nem hal fiatalon ... címmel hangzott el. Egyetlen szereplője, hőse egy ipős parasztember. Egy élet számvetése ez az alkotás, de nem csupán egyetlen életé, hanem azé a társadalmi rétegé is. amelyben Babicz Lajos végigdolgozta az életét. Híradás arról a korról is, amelyben ez a század elején született, kát világháborút és két, egymástól gyökeresen különböző társadalmi rendszert megért ember küzdött az élettel. A dokumentumjáték szerkezetét részben a retrospektív, részben az időfelbontá- sos regényszerkezethez lehet hasonlítani: a nyugdíjas tsz-tag egyetlen napjának munkái közben visszaemlékezik munkában és helytállásban bővelkedő életének azokra az eseményeire, amelyeknek képeit az emlékezés napjának egymás után sorra következő ténykedései asszociálnak, hívnak elő. Ez a rugalmas szerkezet lehetővé teszi, hogy a visszaemlékezéseket a természetes kihagyások ellenére egységbe rendezzék az alkotók, Maráz László riporter, Lékay Ottó dramaturg és Varga Géza rendező. Az, hogy riporterhang (kérdés, közbeszólás) és írói narratív szöveg nincs, mintegy önvallomássá lényegid a dokumentumjátékot. Ez — ötvöződve Babicz Lajos egyéniségével, humorával, világlátásával, bölcsességével — bensőséges hangulatot teremt, mind e póztalanság pedig az emlékezés hitelét erősíti. Miként azok a hangok is, amelyek ennek az idős embernek egy napját betöltik, s amelyek Szaladnya Győző plasztikus (nem akarom azt mondani, hogy sztereo) hatású. igen jó hangfelvételei révén szintén e dokumentumjáték nélkülözhetetlen alkotó elemei lettek. Üjabb, mélyen elbondolkoztató mű született e műfajban. Ha valaki mindenekelőtt a vallásellenes szándékot és hangot keresné Hegedűs Géza csütörtökön a Petőfi adón bemutatott komédiájában — Kiszállás vízözön- ügyben — akkor alighanem helytelen úton indulna el. Ez a visszájára fordított, sőt alaposan kiforgatott „bibliai” történet nagyon is mai figurákkal, mai helyzeteken át bonyolódik és jut megoldáshoz. Mindezek közben társadalmi életünk és az emberi kapcsolatok visszásságait meg-megbökő poénok is pukkannak fűszerként, több-kevesebb ízzel. Szellemes, szórakoztató ez az egész vízözönösdi, csak nem eléggé újak, tehát nem is igazán izgalmasak azok a fattyúhajtások, amelyekről szól ez a komédia. A felállás, az alaphelyzet és a sztori eredeti, csak azok a gondok és gondolatok nem egészen újak, amelyeket e komédia közvetít hozzánk. Tulajdonképpen ez a tény ebben a műfajban ha nem is számít erénynek, de nem is kárhoztatható túlságosan, mert a komédiának az a fontosabbik feladata, hogy bizonyos emberi tulajdonságokat, kapcsolatokat, idejét múlt társadalmi viszonylatokat tegyen nevetségessé, ezáltal segítve kijavításukat. S ezek általában olyan jelenségek. amelyek már régebbi idő óta megvannak, tehát nehezen múló bajok. Ezért valójában csak örülni lehet ennek a bemutatónak, leginkább azért —. mert gvaraoította a Rádiószínház „falai” közötti derűs órák számát, s azért is, mert talán másokat is e műfaj művelésére serkentett. Seregi István
