Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-02 / 155. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. július 2. Szezon és üzlet Igazi kánikula volt vasárnap, egyike a legforróbb nyári napoknak. Hétvégi szokás szerint kirándulók százai, ezrei kerestek felüdülést a vízpartok mellett. „Telt ház” volt Vásárosna- mény gergelyiugornyai Tisza-strandján is, ami nem meglepő, mert évek óta ez az egyik legkedveltebb kirándulóhelye a megyének. A meglepetésben ezúttal azoknak volt részük, akik úgy tervezték, hogy ott ebédelnek. Kifogásolhatnánk a választékot is, de nem tesz- szük, mert nem biztos, hogy az étterem hibája, ha csak halétellel készültek fel a nagy forgalomra. Aki éhes, egyébként sem válogat. Inkább a tömegétkeztetés szervezését hibáztatjuk, mert arról tehetnek. Főszezonban több pincér munkájára lenne szükség. De másképp is lehetne csökkenteni a félórás—órás várakozás, sorban állás idejét. Azzal, ha nem engednék át az ebédlő asztalait a csak söröző társaságoknak. ügy, mint az ex- presszvonatokon. A poha- razgatóknak ugyanis ott van egy külön kerthelyiség, sőt, külön, állókiszolgálás is van. Nem célunk, hogy üzleti tanácsokat adjunk, bár az sem mellékes, melyik fogyasztás hozza a nagyobb bevételt. Nem hisszük, hogy az étkeztetés ráfizetéses lenne, s azt sem hisz- szük, hogy nem számítottak a nagy forgalomra. Az étteremből ugyanis egyenesen a strandra látni. ____________ (be) Megjelent a Fáklya Üj sorozat kezdődik a Fáklya július 4-én megjelenő számában: Iván Fjodorovics Kuc nyugalmazott vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság tagja, a „Vörös huszárokról”, azokról a magyar internacionalistákról ír, akik 1918—1920-ban Sza- markand környékén segítették a szovjet hatalom győzelmeit. Az integráció folyamatáról, irányáról N. Faggyejev, a KGST titkára publikál elemző cikket. Négyoldalas képes riport mutatja be a moszkvai Operettszínház sokoldalú tevékenységét és magyar kapcsolatait. Riport ismertet meg a moszkvai 5. számú iskola érettségizett diákjainak pályaválasztásával. Még néhány érdekes téma a lapból: képes összeállítás a moszkvai onkológiai központ munkájáról, a nyári idegenforgalomra felkészült szovjet főváros újdonságairól, a szovjet dolgozók széles tömegeit érintő szanatóriumi üdülők rendszeréről, a Moszkva utcáin megjelent, elektromos meghajtású, úgynevezett „tiszta” autóról. Intézkedett a KERMI A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet az utóbbi időben egész sor olyan termék árusítását tiltotta meg. melyek a minőségi, az egészségügyi stb. követelményeknek nem feleltek meg. A Lyra, 68 típusú importált zenegépek forgalomba hozatalát korábban az élet- biztonságot közvetlenül veszélyeztető hibák miatt tiltották be. A hatósági intézkedést követően beérkezett készülékeken az előírt átalakításokat elvégeztették, a hibákat kijavíttatták a forgalmazó vállalatok. Az ily módon kifogástalannak talált zenegépekre a Magyar Elektrotechnikai Ellenőrző Intézet a minősítő iratot kiadta. Ennek alapján a Lyra 68 típusú készülék árusítását a KERMI ismét engedélyezte. Rajzolás, festés a kollégium udvarán. Alkotók tábora H , , =^—= Balkanyban Király Olga őri tanárnő linometszés közben. Dobos Olga isaszegi, és Molnár Károlyné tisza- vasvári pedagógus Ienyomatot készít. N egyedik alkalommal rendezik meg a rajztanárok alkotó táborát a Nyírbátori Művelődési Központ és a megyei tanács szervezésében. Az idei tábor, amelyet kitűnő környezetben, a balkányi tanyai diákotthonban, rendeztek meg országos jellegű, a házigazda szabolcsiak mellett részt vesznek Zala, Pest, Borsod és Hajdú megyéből érkezett rajztanárok is. A kéthetes közös munka nyomán tovább bővítik szaktudásukat, neves művészeket, történészeket hallgatnak meg. Mivel ilyen tábor az országban csak Szabolcsban működik, ezért jövőre még szélesebbre tárják a kapukat, több megyéből öt—öt fős csoportokat fogadnak. Az itt készített alkotásokból zsűrizés után Nyírbátorban, Debrecenben, Nyíregyházán és Balkányban rendeznek tárlatot. Elek Emil képriportja A Szabó László debreceni grafikusművész a tábor szakmai tanácsadója a rajztanárok egy csoportjával. A nyíregyházi Sárközi (Ferenc idült alkoholista, sikkasztásért, csalásért, tiltott határátlépésért és egyéb bűncselekményekért sok évet töltött börtönben, a Sza- bolcs-Szatmár megyei Vendéglátó Vállalat fűtőként alkalmazta. Ez nem is lett volna baj, de a vendéglátósok Sárközit értékes tárgyak közé is beengedték, és rendszeresen megbízták azzal, hogy a napi bevételt vigye postára. A megrögzött bűnöző először fűtőolaj árusításával egészítette ki fizetését. Később kristálypoharakat és egyéb tárgyakat emelt el a Szabolcs étterem helyiségeiből. Egy este a Szabolcs étterem helyettes vezetője 20 ezer 500 forintot tett pénzeszsákba és megbízta Sárközit a pénz feladásával. ö azonban a vasútállomásra ment, felbontotta a zsákot, kivett belőle 5800 forintot, a többi pénzt átadta feleségének. Ezt követően Budapestre utazott mulatni. Más nap a rendőrök feleségénél sértetlenül megtalálták a 14 ezer 700 forintot. Sárközit a Nyíregyházi Járás- bíróság dr. Drégelyvári Imre tanácsa három és fél évi fegyházbüntetésre ítélte és öt évre eltiltotta a közűgyektől. A visszaeső bűnözőnek elrendelték a szi. gorított őrizetét és arra is kötelezték, hogy a vendéglátó vállalatnak fizesse vissza az általa okozott kárt. ELŐTT Nem tudom, hogy — miután a világ más színpadain már bemutatták és játszották — az NSZK-ban végül is hány estén gördült fel a függöny a fiatalon, huszonhat éves korában meghalt nyugatnémet író, Wolfgang Borchert színműve — Az ajtón kívül — előtt. Nem lehetetlen, hogy kevés alkalommal, mert áltatás nélkül, kíméletlenül mondja meg az igazságot, mit hozott valójában a második világháború a német népnek, mit a félrevezetett, félrenevelt fiatalságnak. Az író csak két évvel élte túl a háború befejezését, darabját tehát abban az időben írta, amikor Németország nyugati felében — az átmentett és újra éledő militarista szellem — különösen érzékenyen reagált minden olyan megnyilatkozásra, amely a közelmúlttal őszintén szembe akart nézni. Ezért is utasították el az ottani színházak Borchert darabját. A magyar tévéváltozaton — a dramaturgiai segítség ellenére is — érzik, hogy gyakorlatlan drámaíró műve, inkább politikai-morális vitairat, mint valódi dráma. Azonban őszintesége, mély keserűsége, igazsága, s a darab pilléreit alkotó két jelenet (az ezredesnél és a cirkuszigazgatónál), dialógusai sokszor hosszú percekre feledtetni, de legalább is enyhíteni tudják a döc- cenőket. S ha Balázsovits Lajos sikerrel oldaná meg a koravén hadastyánná lett, kiégett fiatalság szerepét, amihez nem elég a mozdulatlan lárva arc és a semmibe meredő üres tekintet, a gázálarc szemüveg mögül; akkor még kevésbé éreznénk a darab gyengéit. Egyébként szándékosan használom a „darab” és a „jelenet” színpadi kifejezéseket, annak ellenére, hogy a képernyőre fogalmazott művet a tévéjáték műfajába sorolták. Ezzel azt akarom jelezni, hogy ezen az adaptált színművön is — mint számos társán — erősen érzik az eredet. (A veszprémi tévétalálkozón látott, újra látott tévéfilmekben, -játékokban is feltűnt ez.) Úgy látszik, az átdolgozók, dramaturgok és rendezők sokszor nem tudják még elfeledni, figyelmen kívül hagyni „a kályhát”, ahonnan, amiből elindulhatnak, még bennük sem jutott egyeduralomra a tévés látásmód és formanyelv. Keresik a kifejezés eszközeit. Ugyanez a keresés érződött a Szombat este műsorának szerkezetében, tartalmi összetételében. Ami az eredetet és a szerkezetet illeti, rövidebb-hosszabb írások képre átírt változatai, összetételét tekintve pedig örökzöld témák (a nő, a házasság, a megcsalt férj tompa agyú töprengése, az albérlet stb.) túlsúlyával mai témák (lakáscsere, a káder önéletrajza, az agyaglábú képzelet „szárnyalása” stb.) birkóztak. Szerencse, hogy az alapszövegeket Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Örkény István írták, így a minőség egységesen jó volt, legalább az irodalmi anyagban. Ezek a rövid írások igen alkalmasak arra, hogy tévésítsék őket, azonban meg kellene gondolni, nem sok-e belőlük egyszerre másfél óra. Kettő-három ha megragad így belőlük az emlékezetben, pedig több volt köztük az arra érdemes. Seregi István A RÁDIÓ MELLETT Déry Tibor műveinek rádióra (vagy televízióra) való alkalmazása mindig hálás, ám nem könnyű feladatot jelent az adaptálók- nak. Főleg a rövidebb írásaira jellemző, feszes szerkesztés nem igen tűri meg a nagyobb dramaturgiai beavatkozást, elbeszéléseinek eredeti párbeszédeit is az író alig rövidített szövegével kötheti össze leghatásosabban a narrátor. A hangulati egység megteremtése, a leheletfinom lírai tónusok, s nem egyszer burkolt, vagy máskor direkt irónia érzékeltetése a másik műfaj közegében és eszközeivel — nem Kis művészi erőpróbára készteti és serkenti a transzponálókat. Ha viszont sikerül az átültetés-átmentés, akkor a másik műfajban is jelentős, az eredetivel ugyanazon magas mércével mérhető alkotás születik. A kockázat tehát nagy, de érdemes vállalni. Balázs János „Három történet” összefoglaló címmel alkalmazta rádióra és rendezte meg a nagy író három remekmívű novelláját, s az adást vasárnap hallhattuk a Kossuth rádióban. A három novella rádióváltozata nem egyformán színvonalasra sikerült. A „Szerelem” c. 1956-ban írt ismert elbeszélés a személyi kultusz éveit, nyomasztó légkörét idézte föl egy igazságtalanul 7 évre elítélt ember szabadulási napjának megjelenítésével. Minden megrázó személyes momentum (pl. a meg nem ismert gyermek), a szerelem megpróbáltatásokat lebíró, túlélő ereje, a hitvesi hűség a rádiós változatban is hatásosan jutott érvényre, azonban a háttér — a tulajdonképpeni mondanivaló — felelevenítésére Dérynék az elbeszélésben árnyaltabb és összetettebb eszközei voltak. Mindamellett Mensáros László kesernyésen rezignált hangvétele sokat érzékeltetett a főhőst ért méltánytalanságból. A „Philemon és Baucis” háborús története szintén a hitvesi szeretetről szólt, a mitológiai történettől azzal a parabolikus különbséggel, hogy ebben — igazi jótett híjján — nem nyert jutalmat, kivételezést a sorscsapások alól a férj és feleség... Ez a rádióváltozat sikerült szerintünk a legkevésbé, a finoman cizellált történet a hangjátékban egyhangúnak, szürkén semleges háttérbe olvadónak bizonyult, amin Patkós Irma egyébként jól karakte- rizáló alakítása sem segített. Viszont a „Vidám temetés” c. hosszabb elbeszélés rádiós adaptálására tökéletesen ráillik, amit fentebb írtunk a kockázatvállalás érdemességéről. Ez a rádióváltozat alkalmazói-rendezői (és színészi) kiváló teljesítmény volt, az eredeti alkotással egyenrangúnak mondható. Remekül érvényesült a rádiójátékban a sznobizmust és a társadalmi hiúságvásárt célba vevő, megérdemelten kegyetlen irónia, s a helyzetet mesterien megelevenítő, tömören jellemző, fordulatos párbeszédekben jó tempóban gördült előre az egymást váltó jelenetekben a „vidám” temetés egyértelműen tanulságos története. Jellemzőnek véljük, hogy jóllehet ez volt a leghosz- szabb darab, mégis ehhez kellett a legkevesebb narrátorszöveg, mert a dialógok önmagukban hordoztak szinte minden kifejezni valót. Ezért is volt hálás a rádióra alkalmazása. Merkovszky Pál KÉPERNYŐ! Elvitte a pénzeszsákot
