Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-11 / 163. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. július 11. Kutyagerinc, bizsók, csizmahúzó Fafaragók Vasárosnaményban A kiállítás egyik legszebb részlete: Schmidt Sándor faragott garnitúrája. (Elek Emil felvételei) Kalapács kopog, véső váj utat az alaktalan fába, sziszeg, sistereg, de engedelmeskedik az anyag, formát cifráz rá a bizsók, s közben száll a forgács, mint a szikra,mint a dal: Ha a Tisza, meg a Duna piros rózsát teremne, minden szőke, barna kislány fafaragót szeretne. Egy hétre a fafaragó szenvedély hódolóinak adott otthont a vásárosnaményi művelődési központ. Neves, gyakran kiállító amatőr népi iparművészeknek és a mesterség fogásaival most ismerkedőknek. Kiállítással kezdődött a tábor. Július 25- ig látható a szigorúan zsűrizett anyag, több mint száz népi iparművészeti tárgy. Értékük esztétikai szépségük mellett funkciójukban rejlik. A csizmahúzó, vagy a tálaláshoz használható kutyagerinc — egy fából fara- gott-fonott alátét — ugyanolyan hasznos, mint amilyen szép, de használati tárgy a faragott szobaberendezés és a lószőrből font ékszerkollekció is. A tábor vezetője Schmidt Sándor, a művelődési központ munkatársa, több fafaragó pályázat díjnyertese, egyben lelkes gyűjtője a beregi népművészek hagyományoknak. Ö foglalta össze a tábor céljait. Közös munka, tapasztalatcsere, de ezen túl a kevésbé ismert motívumok átvétele és felhasználása. A résztvevők egy-egy tárgyat ajándékoztak a művelődési központnak. Minden táborban akad egy hangulatkeltő, aki vidám nó- tázással serkenti a munkát. Ezt a szerepet Varga József, a jászberényi OTP alkalmazottja vállalta. Maga kémunkájának megismerésében, a stílusok tanulmányozásában látja, tanul és közben tanít. Vásárosnamény- ban ifjabb Mezei Tamás volt a tanítványa. Jobb kézzel ír, ballal farag, a fia ugyanúgy. Bár ifjú Mezei még bizonytalanul fogja a kést, néha fa helyett a kezét is vágja, gyorsan beköti a sebet, s mert egy tízéves nagyfiú mégsem sírhat, kitartóan újra hozzáfog. Olyan munkát szeretne készíteni, mint az édesapja. Baraksó Erzsébet A tatabányai Kónya Lajos kisméretű szobrot farag. Varga József cigarettakínálót készít. Alkotó ifjúság pályázaton. Falra akasztható tárgyak, főleg a tükrösök a kedvencei, ezeket próbálja tökéletessé tenni. Nem erdő mellett, hanem erdőben töltötte élete java részét a répáshutai Horváth János. Erdész volt. Most, hogy nyugdíjas lett, kipróbálja, milyen a fa közelről. A puhábbakat szereti, leginkább a hársfát. A táborban apróbb szobrokat készített. A legtapasztaltabb táborlakó Mezei Tamás volt, aki Sárospatakon vezet fafaragó csoportot. Ö a szervezője a pataki országos tábornak. A tábörok hasznát egymás NÉVADÓJUK A FEJEDELEM A legkeletibb város kórháza Mátészalka nemcsak a megye, hanem az ország legkeletibb városa. Ha ma kerül szóba, akkor a fejlődés rohamléptű üteme, a gazdasági, művelődési, általában a szellemi fel- emelkedéssel párosul neve. Érdemes ezt előre bocsátani akkor, amikor e terület egészségügyéről szólunk, s ezen belül is a város kórházáról, amely II. Rákóczi Ferenc nevét viseli. Sok minden más mellett úgy érzem, hogy a most 43 éves kórház históriájának rövid áttekintése sok minden másnál pregnánsabban mutatja a megtett utat. A RÉGI DOKUMENTUMOKAT FELLAPOZVA egyszerűen megdöbbentőnek mondható ;az a helyzet, ami itt uralkodott. A legmagasabb csecsemőhaladóság, a népbetegségek elterjedése, az általános egészségügyi elmaradottság Szatmárban ijesztő képet mutatott. Mindennek ellenére 1883-ban csupán any- nyi történt, hogy a buja- senyvkór megfékezésére alapítottak egy kórházat. Egészen 1932-ig ez volt a gyógyító intézmény, ha egyáltalán annak nevezhető. Az akkor felépült intézmény is csupán 74 ággyal kezdte meg működését. És itt engedtessék meg egy kitérő, a kórház névadójával, II. Rákóczi Ferenccel kapcsolatban. Ez nem mellékes, nem csupán azért, mert az idén ünnepeljük születésének 300, évfordulóját, hanem mert az itt élők mindig egyféle jel- képszerüséget is felfedezni véltek ebben. Az ezen a tájon élő emberek, akiket tulajdonképpen ez a kórház szolgál, Szatmár, Bereg emberei, arra a vidékre valók, akik szívében és emlékezetében máig él a fejedelem személye, történelmi szerepe. Ezen a vidéken lépett az országba, erről a vidékről verbuválódtak katonái, Rákóczi egykori falvai húzódtak itt. Csak érdekességként szeretnék utalni arra, hogy az első ápoltak között szerepelt Bihari Elekné Tarpáról, Sárkány Eszter és Becző Piroska Tyúkodról. MINT AHOGY RÁKÓCZI SZEMÉLYÉBEN az itt élő nép mindig a nemzet orvosát látta. intézményünk elődjében a fejedelem neve is a bizalom alakítója, volt. Érdekességként maradt fenn egy összevetés két számról. A hagyomány úgy tartja, hogy Rákóczi serege, mely a harcot ezen a tájon kezdte, 1800—2000 fős volt. A kórház megnyitásának évében 1800 beteget gyógyított. Nem véletlen, hogy szinte legendák alakultak ki, s még olyan felmérés is volt, amely azt bizonygatta, hogy az itt ápoltak szinte kivétel nélkül arról a területről adódtak, melyek megegyeztek Rákóczi első területszerzésével. Érdekes módon folynak tehát össze a dolgok, s nem véletlen, hogy a néplélek a história eseményeinek dicső lapjait hogyan vonatkoztatta évtizedeken át magára. A mostani időben is büszkén viseli kórházunk II. Rákóczi Ferenc nevét. Ehhez azonban ma a történelmi párhuzamok mellett új korunk realitásai adnak alapot. Egész szocialista egészségügyünk fejlődése sodrásában a mátészalkai kórház is fontos szerepet kapott és kap, s immár nem egyedülálló kis intézmény, hanem fontos központi rendeltetése van. A környéken találjuk a fehér- gyarmati, kocsordi, vásárosnaményi kórházat, s a csengeri szülőotthont, a nyírbátori rendelőt és szülőotthont. Csupáin e felsorolás is történelmi változások érzékeltető- je. RENDKÍVÜL FONTOS, hogy kórházunk hatósugara arra a vidékre terjed ki, amely Váci szavai szerint „az ország baloldala”. A jövőben is onnan jönnek betegeink, ahol a fejedelem katonái jártak. A különbség csupán any- nyi, hogy intézményünkre egyre nagyobb feladatok hárulnak. A korszerű gyógyításban és megelőzésben bázisrangot nyertünk, aminek eleget is kell tennünk. Uj pavilonok épültek és épülnek, kiváló szakemberek koncentrálódnak ide és az integráció keretében magas fokú ellátást tudunk biztosítani. A tárgyi feltételek állandó javulása azonban igen kevés lenne ahhoz, hogy hivatásunkat be- töltsük. Ehhez párosul az egészségügyiek odaadó munkája is. Ehhez a város és a járás azzal járul hozzá, hogy a jó közérzethez nélkülözhetetlen feltételeket biztosítja. Orvosaink és egészségügyi szakdolgozóink létszáma az igényeknek megfelelő és elmondhatjuk azt is: utánpótlásunk is biztosítva van. Hiba lenne, ha elért eredményeinket egyszerűen csak summáznánk és megnyugodnánk bennük. Ahogy az élet, a gazdaság ezen a vidéken fejlődik, úgy kell lépést tartania azzal az egészségügynek is. A még átgondoltabb szervezés, a szellemi erők fokozott felhasználása, a műszerek, gyógyító lehetőségek modern alkalmazása szükséges ahhoz, hogy a mátészalkai kórház híven szolgálja az itt élőket. A gazdasági fejlődés, a települések szerkezetében végbemenő változások, az élet- és munkakörülmények gyökeres módosulása Szatmárban megköveteli azt, hogy a gyógyítás, az orvostudomány a jogosan jelentkező magasabb igényekhez igazodjék. Nem egyszerűen arról van szó, hogy most félezer ágy fölött rendelkezünk. Nem annyi csupán a jelen követelménye, hogy a kórház-rendelő egység zavartalanul működjék. Minőségi változás szükséges, olyan, amely a gyógyulni vágyó embert szolgálja. SZOCIALISTA TÁRSADALMUNKBAN a társadalmi cél és az orvosi hivatás tartalma ellentmondás nélkül valósulhat meg. A párt XI, kongresszusa világosan újrafogalmazta azt, hogy alapvető cél nálunk a szocialista humanizmus. Az orvosoknak, egészségügyieknek a mi területünkön is ezt kell szolgálni- ok, szakmai tudásukkal és etikai tartásukkal egyaránt. Bármilyen szép a történelem megamnyi hagyománya, bármennyire is megejtőek a múltbéli emlékek, úgy vélem, hogy igazságuk mai megfogalmazása nem elméleti írásokban várható, hanem a pozitívumok megvalósításában. A II. Rákóczi Ferenc kórház is akkor hű a hagyományokhoz, ha azt is valóra váltja, amiről eleink nem is gondolkodhattak. Csak a társadalmi viszonyaik kínálta több megvalósítása teszi hihetővé a régvolt dolgok tiszteletét. Szép emlékezni, de nem elég kuruc kort idézni, talpasok földjéről beszél nL Ma és a következő időkben kötelességünk, hogy az itt élő mostani embernek a legtöbbet nyújtsuk, a tudomány, a humánum eszközeivel. Egészségügyünk eszközbeli fejlődése mellett nagy jelentőségű a most kibontakozó szervezeti változás. Meggyőződésem, hogy a mátészalkai kórház és a hozzá kapcsolódó valamennyi egészségügyi intézmény dolgozói ennek a folyamatnak a során mérlegre teszik hivatástudatukat és ennek megfelelően adnak annál is többet, mint amit eddig adtak. Ha valamiben lehet, sőt kell virtus, akkor legyen ez az ember jó szolgálata. Erre nemcsak a névadó, hanem eskünk is kötelez. Dr. Csiszár Gusztáv igazgató főorvos szítette bizsókjával farag — a somogyi fafaragók eszköze ez a kis pengéjű kés. Ebben az alkotómunkában feledkezik meg a hivatal fárasztó teendőiről, ez a „mellékfoglalkozás” a legjobb kikapcsolódása. Vasesztergályos volt nyugdíjazásig a miskolci Karacs Sándor. Csendes szenvedélyt választott á zajos üzemben töltött évek után. Kristály- metszéses mintával kalotaszegi tányért faragott, önálló kiállítására készül. Aki az erdő mellett nő fel, lehetetlen, hogy ne szeresse a fákat. Szereti is, ismeri is mindet a bükkszentkeresz- tesi fiatalember, Császári Domonkos, a Diósgyőri Gépgyár diszpécsere. Kétszer nyert munkáival díjat az „Istennel a hazáért...” ynASiimx- rcpoca KypyiiOB W.mim ÍWBU,! „Istennel a hazáért és szabadságért! A II. Rákóczi Ferenc szabadságharcának első csatájában 1703 június 7-én elesett hős kuruc vitézek emlékére.” — hirdeti Kárpát- Ukrajnában, Dolhán napjainkban is az emlékoszlop ■ A dolhai emlékoszlop ■ orosznyelvű felirata: I „Istennel a hazáért és 1 szabadságért! A II. Rá- [ kóczi Ferenc szabadságharcának első csatájában 1703. június 7-én elesett hős kuruez vité- i zek emlékére.” cirillbetűs, orosz nyelvű felirata a zászlót bontó kezdetet. Önként vetődik fel — a további kutatást igénylő — kérdés; vajon a máramarosi, beregi oroszok és a Szabolcs- Szatmár megyei magyarok mellett, a szabadságharc erős támaszpontján, Máramaros- ban voltak-e, és milyen szerepet játszottak a hajdúk; az öt koronaváros egyike, Mára- marossziget hajdúváros voltéi s mindezeknek a Rákóczi- szabadságharc máramarosi eseményeire volt-e kihatása? A máramarosi hajdúkra vonatkozó első adatot közel száz évvel korábbi időben találjuk meg. Az 1540-es évektől, egy évszázadon át, a má- ramarosszigeti református egyház tartotta fenn a főiskolát, melynek oly sok diákja vett kardot kezébe Rákóczi mellett. 1625-ben, a vis- ki patriális szinódus határozata alapján építkezésbe kezdtek: „Szigeti uraim most ez egyúttal a közönséges pénzből építsék meg a Scholát. Ezután pedig a nemesség a hajdúsággal és a város népe a sóvágókkal együtt értsenek mind az építkezésben, mind a fizetésben”, — mint azt az egyházmegyei levéltár .,Liber Ecclesiarum Marmarosien- sium, inceptus Anno Dni nos- tri Jesu Xti 1624. 4. rét. 14. levél” tartalmazza. A XVII. század utolsó évtizedében Huszton német helyőrség állomásozott, bár a vár jövedelmét az erdélyi fejedelem élvezhette. 1699. február 9-én kiadott rendeletében az elhanyagolt vár renoválása iránt intézkedett Li- pót császár és külön kiemelte Huszt fontosságát. Valóban az volt, hiszen az Erdélyből, Moldvából, Lengyel-
