Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-10 / 162. szám

1976. július 10. KELET-M AGY ARORSZÁG 7 m MAGAZINOM 1 GAZINoMAp AZINoMAG A ZINoMAGA 7IN0MAGAZIN0MAGAZIU m m IYIagazinomAgazinomauazinomagAzinomaga^inomagazInomagaziR m EESSBöSESöSSBöSBSööSöBSEElaialaíaSBiaBBlaűÉiGDisIsIsIatgIÉiSBÍsBSEBIaBEIaBEBI GYERMEKEKNEK Villamos autó Lassan már valamennyi fejlett iparú ország elkészíti a maga villamos autótípu­sát, még azok is, amelyek nem tartoznak a jelentős au­tóiparral rendelkezők sorába. Ilyen például Kanada, ahol most az egyik neves montre­ali cég felkészült a képen látható villamos autótípus sorozatgyártására. A „Marat*- hon—C—300” típusjelű mo­dellt hagyományos ólomak­kumulátorokkal látták el, amelyeket a feltöltéshez nem kell kiemelni a kocsiból, a hálózathoz való közvetlen csatlakoztatással, gyorsan el­végezhető a telepek regene­rálása. A kis autóban két személy és tetemes meny- nyiségű csomag számára van hely. Kifejezetten áru­szállító, nyitott karosszé­riáid kocsinak is használ­ható ez a gépjármű, ekkor le kell csatolni róla a hátsó részt fedő ponyvaburkola­tot. A karosszéria egyéb­ként a szokásos vastagságú acéllemezből készült. A „Marathon C—300” tu­lajdonképpen semmiféle uj konstrukciós elemet nem tar­talmaz. Tervezőjének meg kellett alkudnia a jelenlegi adottságokkal, amelyek kb. 100 kilométernyi út megté­telét teszik lehetővé, az ak­kumulátorok egyszeri fel­töltésével. Az ólomakkumulátorok te­temes súlya eredményeként a 3,9 méter hosszú kocsi teljes terhelésű súlya meg­közelíti a 900 kilogrammot. Mindaddig, amig valamiféle forradalmian új akkumulátor rendelkezésre nem áll, egy helyben fog topogni a vil­lamos autó ügye. Hírek ér­keztek arról, hogy a japánok biztató eredményeket értek el a kén-nátrium akkumulá­tor kifejlesztése terén, amely­nek tárolóképessége állító­lag tízszer akkora, mint a hasonló súlyú ólomakku­mulátoré. Hátránya azért annak a típusnak is van, ne­vezetesen az, hogy üzem közben 250_—300 C fokúnak kell lenniük" az akkumulátor elektródjainak. Ritka ° mesterségek Szebeni András, fiatal fo­tóművész, a Nők Lapja fotó- riportere évek óta nagy szor­galommal örökíti meg a régi kézműves szakmák, kihaló mesterségek ma még föllel­hető kultúrtörténeti emlé­keit. Sorozatának egyes ré­szeit visszatérően közli a Nők Lapja szerkesztősége. Válogatott fotóiból most ki­állítást rendezett a magyar folklór egyik centruma, a Fővárosi Művelődési Ház. Veszélyben az Akropolisz Görög szakértők vélemé­nye szerint a környezetszeny- nyezés oly mértékben veszé­lyezteti az Akropolisz ép­ségét, hogy ha a szennyező­dés üteme változatlan marad, akkor 30 év múlva a templom oszlopaiból már csak formátlan csonkok maradnak. Azonkívül, hogy az ipari gázok szennyezik a levegőt, rozsdásodásnak indultak azok a vastáma­szok is, amelyeket a század elején helyeztek el az oszlo­pok biztosítására. A leginkább veszélyezte­tett oszlopok megmentésére az a javaslat vetődött fel, hogy helyezzék el őket tisz­tított levegőjű, 21 Celsius fok hőmérsékletű üveghá­zakban, később pedig mú­zeumokban. a szabad téren pedig másolatokat építse­nek. 1 i A A A 1 1 1 A Bélyeg- gyűjtés MONTREAL A Magyar Posta rövidesen hétértékű sorozattal köszönti a XXI. nyári olimpiát. Dudás László grafikusművész terv­rajza az egyes értékeket azo­nos kerettel övezi, 18 apró kockában különböző sportágak jelképe látható. A 40 filléres címlet közepét az Intelsat IV távközlési műhold képe díszí­ti, amelynek segítségével kép­ernyőn követhetjük az olimpia eseményeit. A többi érték lo­vagló (öttusázó), úszó, kenuzó, párbajtőrvívó, gerelyvető, tor­nász versenyzőt ábrázol. A 16 forint névértékű sorozat min­den bélyegén megtalálható a montreali játékok jelvénye és Kanada nemzeti zászlója. Az érdekes megoldású sorozatot a Budapesti Állami Nyomda ké­szíti sokszínű mélynyomással. MIT GYŰJTENEK? A motívumbélyegek gyűjtői nemrégiben tartották első vi­lágtalálkozójukat. A kiállított gyűjtemények számából követ­keztethetünk bizonyos témakö­rök népszerűségére. Legtöbben történelmi tárgyú bélyegeket állítottak ki, hazájuk vagy egy vidékének, városának históriá­ját dolgozták fel filatelista módszerekkel. A közlekedési tárgykör kiállítóinak száma csak úgy közelíti meg az előb­biekét, ha légipostái és űrkuta­tási gyűjteményekkel jelentke­zőket is közéjük soroljuk. A sportbélyegek barátai a harma­dik helyre szorultak, mégha ideszámítjuk az olimpia és az ifjúsági szervezetek kiadvá­nyaiból összeállított anyagok bemutatóit is. Egyre többen foglalkoznak az ipari és tech­nikai vonatkozású bélyegekkel, híveik száma már a sportfila- telistákéval vetekszik. Vesztet­tek kedvességükből — leg­alábbis a kiállítás erre mutat — a korábban népszerű témáit: a művészeti, zenei, Vöröskereszt és orvosi, bélyegjubileumi kia­dások gyűjtése. ÚJDONSÁGOK Mongólia blokkot és hét szép bélyeget bocsátott ki a montre­ali olimpia alkalmából. A bé­lyegképek a távolkeleti ország­ban honos olyan sportágakat mutatják be, amelyeken a mongol versenyzők sikereket értek el, vagy jó eredmények­re számítanak. — A törijk pos­ta háromértékű sorozattal kö­szönti az első hazai ifjúsági ki­állítást. A bélyegeket az alka­lomhoz illően 12—15 évesek rajzával díszítették. A török posta tájékoztatói egyébként mindig örömet szereznek, mert a bélyegeket népszerűsítő fényképek a váci Forte Gyár jelét viselő fotópapíron jutnak el a világ különböző államai­ban élő újságírókhoz. — uj- Zéland négy vízesés képével örvendezteti meg a filatelistá- kat. — Különleges tájakat is­merhetünk meg két új norvég bélyegről. Az 1 koronás címlet a Szószék elnevezésű sziklát ábrázolja, amely 600 méter ma­gasra emelkedik ki a tengerből. — Tavak, erdők, sziklák adnak ízelítőt Svédország középső ré­szének természeti szépségeiből, ötértékű sorozaton. FURFANG FRIDOLIN V olt egy ember, nem volt annak egyetlen gyereke sem. Mond­ja egyszer a középső fia: — Édesapán! Elmennék világgá, hogy valami ha­szontalan mesterséget ta­nuljak, amitől felkopik az állam. Talán még feleséget is lelnék magamnak. — Jól van, fiam — mondta az apja —, én is hasonlókép­pen tettem, amikor Í02 esztendős legény voltam. Becsomagolt hát a fiú a tarisznyájába ennivalót, ru­hát, aztán úgy tarisznyásan lefeküdt az ágyba. Amikor két hét múlva felébredt, csak álmélkodott, micsoda nagy utat is tett meg ván­dorlásában. Három tenge­ren is átkelt száraz láb­bal, s akárhogy meresztet­te is a szemét, egy csepp vi­zet sem látott. — No — gondolta a legény —, a ten­ger habjaiban átnedvese­dett csizmámat, ruhámat illő volna megszárítanom. Be is tért egy erdőbe, de nem talált ott sem egy fia fát, sem egy szem rozsét, amiből tüzet lobbanthatott volna. Nagy mérgesen to­vábbment, míg egy város­hoz érkezett. Betért a leg­első fogadóba, ahol azt kérdezi tőle a gazda: — Tudod-e, miről híres ez a város? — Honnan tudnám, amikor még nem mondtad! — így a legény. — Hát csak arról, hogy egyetlen ház nem sok, de annyi sincs benne. Ez a fogadó sem létezik, amit annak látsz, csak a saját árnyékod ár­nyéka. — Ha már így esett, azt sem bánom — mondta a legény. — Adj nekem ha- rapnivalót meg szállást, ígérem, semmit sem fize­tek érte. — Megkapott mindent, jóllakott, egy hó­napig ki sem mozdult a szobájából. Hát amint másnap reg­gel megy, mendegél, meg­lát egy öregasszonyt, aki a háza tornácán üldögélt. — Mit csinál, néném? — szó­lította meg a legény. — Lát­hatod, édes fiam, a ködöt szitálom. A nagyjából eső lesz, az aprajából harmat. — Ez már csakugyan ha­szontalan mesterségnek lát­szik — gondolta a legény, s megkérdezte, megtanulhat- ná-e? — Hogyne, édes fi­am. Húsz év a tanulási idő, azután még mester is le­het belőled — mondta az öregasszony. — így már meg is egyezhetünk — örven­dezett a fiú. — Még ha el­adó lánya is volna néném- nek, a fejem se fájna! — Van énnékem több is — mondta az öregasszony. — Eredj be a kamrába, ott le­led valamennyit! — Ment be a legény a házba, nyitná a kamraajtót, de annak se kulcsa, se kilincse. Illedel­mesen bekopogott hát, s amikor senki sem vála­szolt, belépett. Körülnéz, és mit lát? Magas polco­kon befőttesüvegek sora­koznak, mindegyikben egy- egy lány ücsörög. Olyan szépségesek, akár a mérges kutyavicsorítás. Nézte a le­gény, hogy melyiket is vá­lassza. Meglátott aztán egy hegyes orrút, nagy körműt, kopaszt, azt leemelte a polcról, vitte ki az öreg­asszonynak, s mondta, hogy őt választotta. Mindjárt nagy lakodalmat csaptak, megsütöttek egy fél ga­lambot, megittak egy deci bort, három napig hall­gatott a muzsika, szünetelt a tánc No, amikor ők is meg a háromszáz vendég is tele­ették, — itták magukat, mondja az öregasszony, hogy most már vessenek véget a mulatságnak, és lás­sanak hozzá a ködszitálás tanulásának, mert húsz év oly hamar eltelik, akár egy sóhajtás. Kezébe vette a legény a szitát, de tudatlan­ságában akkorát rántott rajta, hogy kiszakadt, s a ködszemek átpotyogtak a lyukain. Máskor meg züm­mögést hall a fiú, s mond­ja magában: — Bizonyosan darázs tévedt a szitába, ha kiszabadul még jól meg­csípheti az orrom. Letaka­rom hát, hogy bentreked­A cica és a hold Volt egyszer egy tarka cica s egy éjszaka azt gondolta, amikor a holdat nézte, felutazik a kék holdba, hipp, hopp, hipihopp. A sarokban szép napernyő, tarka cica azt kinyitja s már repül is, mert kíváncsi, mi is lehet a hold titka, hipp, hopp, hipihopp. Száll a rózsás napernyővel fel a holdfényes magasba s akárcsak egy űrpilóta, kiköt a holdon a macska, hipp, hopp, hipihopp. Nincs ott fű, fa, nincs ott virág, fagyos homok van csak ottan. S szól a cica: „Jaj de fázom, gyerünk innen haza gyorsan, hipp, hopp, hipihopp. Jaj, minek is jöttem ide, milliószor jobb a földön, szállj le velem, szép napernyő, életem inkább ott töltöm, hipp, hopp, hipihopp. ölbey Irén jen. — Azzal fogta a Na­pot, leakasztotta az égről, ráborította a szitára. A Nap meg felszárította a ködöt, s nem maradt szitálni való. — Ej, ej, édes fiam — csó­válta fejét az öregasszony —, úgy látom, soha sem ta­nulod meg rendesen a mes­terséget. Azt tanácsolom, másutt próbálj szerencsét. — A legény megint meg­rakta a tarisznyát, leült á ház végében, ment, men- degélt, amíg egy végtelen tó partjára nem ért. Lá­tott két embert, akik rozs­dás ekével hullámokat szán­tottak a tóra. Másik kettő meg a tóparti fákról hala­kat rázott le, s dobálta be őket a vízbe. — Ez ugye haszontalan mesterség? — kérdezte tőlük a fiú. — Meghiszem azt — válaszol­ta a legfiatalabb, kinek ha­ja is, foga is régen kihul­lott már az öregségtől. — S megtanulhatnám-e? — kí- váncsiskodott'a legény. —• Mi sem könnyebb annál. Amott van a nagy háló, az­zal kimered a vízből a ha­lakat, szépen felaggatod őket a fára. De mert a hal nem élhet meg víz nélkül, azért lerázod, s visszado­bálod a vízbe. Nem adok rá negyven esztendőt, még mester is lehet belőled! — Megpróbálhatom — egye­zett bele a legény. Csinálta is vagy negyedóráig, de már az ötödik napon megunta. Elhatározta: hazamegy az apjához, hiszen a szegény öregről azt sem tudja, él-e, hal-e? El is indult a hosszú útra, alig lépett tizet, már ott állt az apja karosszéke előtt. — Hadd hallom mondta a szegény ember —, merre jártál, mit tanultál? — Jártam mindenütt, és temérdek haszontalanságot megtanultam. Most már csak az van hátra, hogy valamennyit gyakoroljam. — Ki is írta a meszelt ház­falra fehér krétával, hogy ilyen meg olyan mesterem­ber itt, helyben található. J öttek is hozzá az em­berek, egész nap annyi volt a dolga, hogy semmit sem csinált. — Már ebben valami hiba van — mondta az apja. — Legjobb volna, ha az én mesterségemet tanulnád meg: a favágást, nyeletlen, fejetlen baltával. — Lássa, édesapám, az már igen! — örvendezett a legény. Meg is tanulta, fel is kopott tőle az álla, s még most is vi­dáman él, ha meg nem halt. Simon Emil TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. „Időjós” kétéltű. 6. Nit­rogén, oxigén vegyjele. 7. Régi űrmérték. 8. Rendha­gyó igevégződés. 9. össze­vissza lop! 11. ... Sámuel, magyar király. 12. Európai főváros. 14. Három, néme­tül. 16. Megfejtendő. 18. Eleven, nem halott. 20. Hü­velyes növény. 21. Alumí­nium vegyjele. 22. Védőtöl­tés. 24. Járom. 25. Nem áll szilárdan a talpán. 27. Per­zsia. 28. Arca betűi kever­ve. 29. Angol főúri rang. Függőleges: 1 ..........tök (régi borászati eszköz). 2 Félig varr! 3. Me­zőgazdasági gép. 4. Háziál­lat. 5. Virág fontos része. 6. Megfejtendő. 10. Római 950, 500. 11. Menyasszony. 13. Egymást követő betűk a magyar abc-ben. 14. .. .- dáb. 15. Megfejtendő 17. Égitest. 19. Rabság jelképe. 21. Karcsú kutyafaj. 23. Ha­lotti ünnepség. 24. Tejipari melléktermék. 26. Gaz két­harmada! 27. Római 49. Megfejtendő: Észak-európai államok (vízszintes 16, függ. 6. 15). Múlt heti megfejtés: BULGÁRIA — SZÓFIA — VÁRNA. Könyvjutalom: Kun Aranka Nyíregyháza, Tan­ner Erzsébet Nyíregyháza, Piros Mariann Nagydobos, Köröskényi László Nagyha­lász, Gödény Erzsébet Nyír­bogát, Tóth Terézia Apagy, Katona Attila Tyúkod.

Next

/
Thumbnails
Contents