Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-09 / 161. szám
1976. július 9. KELET-MAGYARORSZÄG 3 // Szépséghibák " a kollektívben NÉHÁNY ÜZEMBEN kis „szépséghibával” készültek el, s írták alá az új, öt évre szóló kollektív szerződéseket. Elhangzott néhány vállalatnál „nem is változtat azon már senki”. Nem így van. Legutóbbi ülésén az SZMT elnöksége úgy döntött, hogy a hibákat most kell kijavítani, pótolni a mulasztásokat, s erre szeptember végéig adott a lehetőség. Most a vállalatok szakszervezeti bizottságain, s a gazdasági vezetőkön a sor, hogy kiegészítsék amit múlasztottak. Kétségtelen, sok-sok munka előzte meg a kollektív szerződéseket, amelyekbe sok javaslata került a dolgozóknak. Ennek ellenére is fontos, a dolgozók érdekeit érintő, a gazdaságosságot befolyásoló, a szocialista munkaversenyt és brigád- mozgalmat lendítő dolog maradt figyelmen kívül. S, ha most ezekből idézünk egy csokorra valót, csupán figyelemfelkeltésnek szánjuk, hogy ott is nézzenek utána, ahol esetleg úgy látják, „minden” rendben. Ugyanis nem mindegy, hogy a munkavállalókat érintő kérdések már ez évben a törvényes rendelkezéseknek megfelelően fogalmazódnak meg, s ezeknek az elveknek az alapján intézik a vitás ügyeket, öt év hosszú idő, felejteni könnyű.^ Néhány vállalatnál a kollektívben például nem rözítették a bérfejlesztést. Ezt tapasztalta az SZMT közgazdasági osztálya vizsgálatai során a Beregi Vízgazdálkodási Társulat kollektív szerződésében, a Mátészalkai ÁFÉSZ- nél, s a Nyírfa Áruház üzemi alkotmányában. Csak egy évre szabályozták e helyeken a bérfejlesztést, s szükséges differenciálás nélkül. Elemzések során bukkantak rá, hogy például több kollektív szerződésben vagy tervezetben emelkedett a tervezett túlmunka. Közismert milyen nagy vonzó hatása van a termelésre a szocialista munkaversenynek, a szocialista brigád- mozgalomnak. Ennek ellenére a szocialista brigád cím különböző fokozatait nem dotálják kellően. Alacsony a kitüntetésekhez adott díjazás például egyes ÁFÉSZ-eknél, nincs szabályozva az Öntödei Vállalat kisvárdai gyárában. Hasonlóan szabályozatlan a különböző kitüntetésekkel járó anyagi elismerés több vállalatnál. Nem foglalkozik a kollektív szerződés a jóléti alap részletes felosztásával a gabonaforgalmi és malomipari vállalatnál. NEM MELLÉKES az sem, szabályozzák-e vagy sem a változó munkahelyeket. Hasonlóan homályos a szakmai képzésre fordítandó juttatás a MÉK-nél. a Nyírma- dai Állami Gazdaságnál és másutt. Kevés kollektív szerződésben rögzítették a társadalmi bíróságok megalakítását. Több kollektív szerződésben munkaruha- juttatásként szerepelnek a védőruhák. Egyes helyeken nem szabályozták a leszerelő katonák rendkívüli szabadságát. Figyelemre érdemes az is, hogy a fejlesztéseket tekintve a vállalatok jelentős része túlzottan óvatos. Különösen jellemző ez az építőiparra és a kereskedelemre. SZÜKSÉGTELEN MAGYARÁZNI, hogy nem csekély hibák pótlásáról van szó. Sok esetben olyanokról, amelyek így vagy úgy befolyásolhatják a termelést, a kollektívák hangulatát, munkakedvét, segíthetik vagy gyengíthetik az üzemi demokrácia gyakorlati érvényesítését. Nem is szólva a rendeletek megtartásának fontosságáról. Igaz, hogy szeptember végéig van még idő pótolni a mulasztásokat. De pótolni illik, pótolni kell, s minél előbb, annál jobb. Ez ügyben segítik a vállalatok szakszervezeti bizottságait. a gazdasági vezetőket, a szakmai megyebizottságok, az SZMT közgazdasági osztálya, s októberben az SZMT elnöksége újra megvizsgálja, mi törtést e helyeken a hibák kijavítása érdekében. F. K. „SZTO LAT. .SZTÓ LAT...” Miként van O Szabolcsban ■ Lengyel mezőgazdasági szakemberek tanulmányúton Bejárja a megyét a Lengyelországból érkezett 30 mezőgazdasági szakember. Nyolc termelőszövetkezetbe, három állami gazdaságba, és a nyíregyházi MÉK-hez látogatva eljutnak Szabolcs-Szatmár minden szögletébe. A növénytermesztéstől a kertészeten keresztül a korszerű állattenyésztésig mindent láthatnak. A lengyelek egyik 15 fős csoportja a hét elején a nyír- tassi, a Dózsa Termelőszövetkezetbe és az állami gazdaságba látogatott. Elöljáróban attól, hogy mit láttak talán fontosabb, hogy mi érdekelte őket. Ez kiderült a szűnni nem akaró kérdések özönéből. — Milyen állatokat nevelnek a termelőszövetkezetben? — Állami támogatásban részesül-e a termelő- szövetkezet és milyen mértékben? Milyen a gépiellátottság ? Milyen eredményeket érnek el a gyümölcsösben? Milyen a felsőfokú végzettségű dolgozók aránya, kitől kapják a fizetésüket? A tagokat milyen formában fizetik? Hány órásak a munkanapok? ' Hány párttag van? A nyugdíjasok, járadékosok kitől kapják a pénzt és mennyit kapnak? Találkozás Hyírtasson A vendégek Nyírtass központjában, a művelődési ház, a KISZ újonnan létesült, — szombaton avatásra kerülő — pinceklubjában foglaltak helyet. Lakatos András, a termelőszövetkezet fiatal agronómusa korához mérten szokatlan mondatokkal kezdte a tájékoztatót. — A paraszti múltra itt az volt jellemző, hogy a település hét kastély és három torony árnyékában húzódott meg. A föld 90 százaléka a földbirtokosoké volt, a lakosság csaknem teljes egésze cselédként dolgozott, szegények és analfabéták voltak. — A nyírtassi Dózsa Termelőszövetkezet 1961. január 18-án alakult 580 taggal, 1954 hektáron. Még akkor is szegényes eszközökkel, főleg lófogatokkal, kézierővel dolgoztak, de az állami támogatás a termelőszövetkezeti tagság bizalma gyors fejlődést hozott. 1964- ben már négy traktor volt. Nem volt hosszú a beszéd, de tartalmazta mindazt, ami az összkép kialakításához feltételnül szükséges. A termelés jelenleg 80—90 százaléka gépesített. Átszervezték az üzemszerkezetet, a növénytermesztés mellett meghatározó lett a kertészet, és a gépesítéssel felszabadult kézierő nagy részét az 1969-ben létesített termelőszövetkezeti konzervüzemben foglalkoztatták, foglalkoztatják. Közben a kérdésekre is választ kaptak a vendégek. Nézték a konzervüzemet, ahol sokat és mégis keveset láttak. Sokat azért, mert a termelőszövetkezet 13 millió forintos saját beruházással egy ezer négyzetméter alapterületű új üzemcsarnokot épített, három korszerű gépsorral szerelte fel. Keveset azért láttak, mert a feldolgozás az új üzemben e hét végével a meggy konzerválásával kezdődik. A meggyet követi majd az őszibarack, az uborka, paprika, paradicsom, és év végére 18—20 millió értékű árut dolgoznak fel. ...és a rzeszówi járásban ? A lengyel termelőszövetkezeti szakemberek a beszélgetések sorába bele-belefűz- ték a saját helyzetüket, jobban mondva a rzeszówi járás mezőgazdaságát. Ott a termelőszövetkezeti mozgalom még a kezdeténél tart, a földterület 3—4 százalékán van termelőszövetkezeti, állami gazdálkodás. Most már az élet sürgeti, hogy előbbre kellene lépni. A parasztok kiöregednek, fiaik, lányaik az iparban helyezkednek el, a hozamok kicsik. Megoldás számukra is a szövetkezeti gazdálkodás lenne, de hogyan? Megy a busz végtelennek tetsző almatáblák útján. A vendégek szorosan az ablakhoz tapadva nézik az aszály közben is méregzölden viruló fákat, a tiszta, gyommentes területet. Látják a korszerű hűtőtárolót, és a gépeket. Az egyik lengyel azt kérdezte a mellette ülő termelőszövetkezeti tagtól: „könnyen ment-e, könnyen ráálltak-e az emberek a szövetkezeti gazdálkodásra?” — Ajaj, — volt a válasz, — amikor jöttek a szervezők a harmadik falu határáig szaladtam, hogy meg ne találjanak. Most már vasvillával sem lehetne elkergetni ezekről a földekről. A főagronómus nem győzött a kérdésekre válaszolni, csakúgy, mint a Nyírtassi Állami Gazdaság párttitkárnője, Zilahi Istvánná. Sirokkó rendszerű szárítók előtt A gazdaságnak három fő profilja a gyümölcskertészet, a borsó- és a zöldségtermesztés. Az alma szüretelésén kívül minden gépesítve van. A dohányt ‘ kombájnnal ültetik és ugyanaz a kombájnnal törik a leveleket. Sirokkó rendszerű dohányszárítók sorakoznak ott, ahol a vendégek csoportja áll. Nem a korszerű technikai eszköz, technológia érdekli őket, hanem a borsócséplés látványa. Az egyik tábla ott van a közvetlen közelben, csöveket szednek le, és íz4 járási székhely forgalmas buszmegállója közelében történt, volt ez a találkozás. — Aztán hogyvagy, mintvagy, mesélj, gügyögj, hallom férhez mentél mostanában és mivan-mi- van — faggatódzott a ■modern és drágább ruhákba öltözött, aki magasabb volt társánál. meg csinosabb!? — Hát iigen .. tényleg férjhez mentem — felelte a fiatal asszony és enyhe pír öntötte el arcának nagy részét. — Na és milyen krapek a férjed? Vagyis az urad, vagy mit tudom én hogyan babusgatjátok egymást. Hisz emlékszel rá, mennyit marháskodtunk a suliban az ilyesmi felől is?! Magas, alacsony, barna, szőke, beszélj-beszélj mert úgy odavagyok a kíváncsiságtól — szeleske- dett az tovább? Az asszony nem kérette magát. Mondta, sorolta a fontosnak vélt dolgokat, hogy barna — mert ez illik az ő szőkeségéhez, mely a szeplőtől sem menTALÁLKOZTAK tes — aztán termetre közepes, csontozatban szintén, tartása pedig egyenesen szép. Az igaz, hogy a haja elöl a homlokánál kevesebb a kelletnél, de az szinte jól áll neki. Nem vén szivar, nem, hisz’ csak három esztendő a különbség és a keresete is megfelelő. A lakatos részleg vezetője a nagy almatárolóban és igen becsülik sza- vatartisága miatt. — Remek öregem, remek, mindig tudtam én, hogy rendkívüli csaj vagy — lelkendezett a másik! Na de gyújtsunk rá gyorsan, mert tudod, olyan helyről jövök — váltott a suttogásba — ahol nuku volt a bagózás és ilyenkor olyan ingerem támad, hogy majd belegebedek. , Elegánsnak vélt mozdulattal nyújtotta a félig kinyitott dobozt barátnője felé. — Kösz ... már nem élek vele — hárította el a férjezett a kínálást és újabb pirhullám öntötte el arcát. — Micsodán ... megőrültél?! Te nem élsz ve- vele?! Te, aki után az egész banda ment a suliban!? Nem öregem, ez viccnek is rossz... — Az volt... ez van .. . Egy pillanatig szinte farkasszemet néztek. — Te — húzta fel festékkel kiegészített szempilláját a barátnő — csak nem az urad miatt van mindez? — De. — Hát téged, öregem, közszemlére teszünk ki, amikor a találkozónk lesz és úgy körül röhögünk, de úgy hogy, bele fogsz geb- bedni! A fiatal asszony csak elmosolyodott a másik igyekezetén, és a maga igaza birtokában csak ennyit mondott: — Ö nem dohányzik és az első napokban valósággal rosszul lett, ha közeledett hozzám... — Amikor cső ...? — Persze és hidd el, hogy nem kockáztathattam ... A bővebb magyarázkodásnak azonban, véget vetett a hangosbemondó mikrofonja, mely náthás ember módján ismételgette a járatok indulási időpontját, közbe-közbe vetve, hogy melyik irányba, melyik az utolsó járat ezen a napon. A barátnő búcsúzott. — Szia, szia! Csókollak- csókollak! Az uradat is, na. Azt különben nem, mert majd rosszul lesz — jutott eszébe az előbbi — és mindenkit a régiek közül. Aztán az integetésnek is vége szakadt, mert könyörtelenül csapódott be mögötte az önműködő ajtó ... A fiatal asszony is indult tovább, abban a boldog tudatban, hogy ime, nemcsak önmagával tudott már szembenézni. Szállási László lelik a termést, a szemek nagyok, édesek. — A borsóterület 110 hektár, most kevesebbet fog teremni az aszály miatt — közölte az egyik kérdésre a párttitkárnő. Természetesen a hozamcsökkenés ellenére jövedelmező lesz az ágazat, bár a veszteséget, amit az aszály okoz, azt almával kell pótolni. Igazában csak a lengyelek tudják mit éreztek és éreznek a látottak után. Mondták és mondják, hogy jó, hogy szép, hogy nekik is ilyen kellene. A látvány, a szívélyes fogadtatás és a készség, hogy mindent megmutassanak, minden kérdésre választ adjanak a vendéglátók, örömmel töltötte el és tölti el őket. Ennek a pohárköszöntőnél, ebédközben adták tanújelét, amikor a vendéglátók néhány szavas beszédére szépenhangzó énekkel válaszoltak: „Sztó lat, sztó lat...” ami végig azt jelenti, hogy száz évig, száz évig és még azontúl is éljen ez a barátság. Seres Ernő A primőr ára J öjjenek ki és nézzék meg, hogy mit csinálnak itt nálunk az ÁFÉSZ-nél! Először is három helyre vittem a zöldbabot, míg a negyedik boltban megvették, pedig úgy tudom, rendelet van rá, hogy a zöldséget és gyümölcsöt minden mennyiségben fel kell vásárolni a termelőktől. Másodszor pedig engem jól becsaptak. Nyolc forintot adtak egy kiló zöldbabért, ők meg húszért árulták kilóját. Hol van itt a termelő megfizetve és miért vághat zsebre a kereskedelem ekkora hasznot?” Meglepődve fogadtuk a Kisvárdáról érkezett hírt, hiszen az utóbbi időben olyan információkat szereztünk. hogy mind az állami, mind a szövetkezeti kereskedelem felvásárolja a felkínált terméket, árpolitikájukat ismerve pedig elképesztően magasnak találtuk a felvásárlási és a fogyasztói árak közötti különbséget. Amikor a termelő megkérdezte: mennyit kaphat a zöldbabért, akkor valóban húsz forint volt az ára és a termelőnek 16-ot fizetett a szövetkezet kilójáért. A termelő nem aznap, hanem másnap vitte áruját a boltba, akkorra azonban megérkezett a szövetkezethez a MÉK árjelzése, amelyen a zöldbab ára az előző napi 20 forintról 9 forintra csökkent. Ennek alapján még a hivatalos árjegyzék kiküldése előtt értesítették a boltvezetőt, hogy a 9 forintos fogyasztói árnak megfelelően 8 forintért vásárolja a zöldbabot. Az árjegyzék rövid időn belül megérkezett és az előző nap 16 forintért vásárolt, de még meglévő zöldbabot is 9 forintért árusították tovább. Az ügy tehát tisztázódott, sőt a panaszos szempontjából is megnyugtatóan rendeződött. Természetes dolog, hogy ilyen esetben az érdekek összeütközéséről van szó: a termelő minél többet kíván kapni árujáért, a szövetkezet pedig minél kevesebbet szeretne adni érte. hogy olcsóbban árulhassa, s hogy e gyorsan romló egyik óráról a másikra változó — a szezonban rendszeresen csökkenő — árú termékekre se fizessen rá. A kereskedelemnek jó figyelembe venni, hogy milyen pontos, a gyors információ, a tárgyilagos felvilágosítás. Meg kell mondani a termelőnek, hogy ma még ennyiért vásárolunk, holnap talán már változnak az árak. Mert a fogyasztók szempontjából fontos árcsökkenés pontos tájékoztatás híján a termelőben bizalmatlanságot kelt, s akkor gyanakvó lesz. Balogh József ÉRTÉKELTÉK AZ ELMÚLT ÉVBEN VÉGZETT TÁRSADALMI MUNKÁT a Nyíregyházi Városi Tanács június 22-én megtartott ünnepi tanácsülésén. Az értékelés alapján a Hazafias Népfront hét városi körzete összesen 1 millió forint fejlesztési alapjuttatást kapott. A Nyíregyházáért jelvény arany fokozatát tizenkilencen, ezüst fokozatát tizenheten kapták meg, huszonnégyen elismerő oklevelet vettek át. Emellett tizenegy vállalat, illetve szövetkezet szocialista brigádjai részesültek jutalomban.
