Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-30 / 179. szám

2 KBLET-MAGYARORSZÄG -------------------------------7— 1976. július 30. központja Népfrontkongresszus előtt Jánkmajtison „JOBBAN FIGYELNEK HINKET" A Rakamazi Cipőipari Szövetkezet amely termelésének 80 százalékát exportálja, sikeresen teljesítette első féléves tervét. A közismert RACITA, melynek termékei a hazai piacon is keresettek, már a jövő évi modelle­ken dolgozik. Az üzem életéből látha­tók a következő képek. Paál László képriportja. Hét község központja beszélgetésünk szín­helye, a jánkmajtisi tanácsháza. Témánk a nép­frontmunka, amely itt is kiterjed az élet szinte minden területére. S ez a munka most újabb lendületet kapott, mivel újjáválasztották és át­szervezték a bizottságot, s közeleg a HNF kong­resszusa, amely a jánkmajtisi aktivistákat is ref­lektorfénybe állítja. Nemes István, a nagyközsé­gi közös tanács elnöke ta­pasztalt ember, tagja a HNF elnökségéinek is. Első, figye­lemkeltő mondata így hang­zik: „A tanács tömegbázisa a népfront.” Magyarázatul, ha úgy tetszik, bizonyításkép­pen sorolja a tényeket. Hogy a tanács valamennyi fórumá­nak döntése elé „átszűrt anyag” érkezik, vagyis a nép­frontaktivisták közreműkö­désével készítik elő a dönté­seket. Kevesebb megbízatással A tanácsi vezetők, a ta­nácstagok és a mozgalom tár­sadalmi munkásai között mindennapos a kapcsolat. Bármilyen közös akcióra, vagy társadalmi rendezvény­re készülnek, a népfrontosok élen járnak a szervező mun­7$0 kilovoltos távvezeték Már Nagykállónál dolgoznak a KEMÉV-esek Teljes ütemben készül a szovjet—magyar energia­kapcsolat legújabb létesít­ménye, a Vinnyicától Albert- irsáig húzódó 750 kilovoltos távvezeték. Kivitelezéséből nagy részt vállal a Kelet­magyarországi Közmű- és Mélyépítő Vállalat munkás­kollektívája, mely a szovjet határtól Kábáig végzi a táv­vezeték tartóoszlopainak alapozási munkálatait. A KEMÉV tevékenységéta közelmúlt miniszteri ko­ordinációs értekezlete is igen nagyra értékelte. Méltóak a szabolcsi építők az elismerés­be, ~1űszen ^276Tszl0p~alapj a­nak* elkészítése, kivitelezése várt rájuk. A csaknem 100 fős munkabrigád a tervezett­nél nagyobb iramban halad s a napokban már Nagykálló határában dolgozott. A 155. alap elkészültével minden remény megvan arra, hogy idei tervüket jóval előbb teljesíthessék. Ha a hagyományos építő­ipari szakmunkának egyálta­lán nem mondható teendők építése a továbbiakban is így halad, akkor a KEMÉV-esek a jövő év nyarán „randevúz­hatnak” az OVIT dolgozói­val, akik Albertirsától Ká­báig végzik el a tartóoszlopok alapozását. 1977 nyarán te­hát sor kerülhet a kábái ta­lálkozóra, amely után már a szerelők veszik át a terepet, hogy minél hamarabb ener­giát szállíthasson a két or­szág közötti villamos távve­zeték. <K. Z.) kában. S nem csak agitálnak, kétkezi munkát is végeznek, tették ezt például az értékes sportpálya építésénél. Manajlovics János, a nagy­község függetlenített párttit­kára ezt mondja:. „A nép­front egé6z munkája építő jellegű”. A helyj politika ki­alakításában a párt is egyre inkább támaszkodik a nép­frontra. Mint mondja, a HNF járási bizottságának megszün­tetése a jánkmajtisiakat is önálóbb és nagyobb felada­tok elé állítja. A tagkönyv- csere előtti elbeszélgetések során külön figyelmet fordí­tottak azokra a párttagokra, akik a népfrontban (vagy ott is) teljesítik pártmegbízatásu­kat. Többen közülük 2—3 megbízatást is cipeltek vállu­kon, s nekik ezt mondták a pártvezetők: „Egy megbízatá­soddal legyen kevesebb, s vé­gezz aktívabb, konkrét mun­kát a népfrontban.” Az intéz­kedésre azért is szükség volt — hangsúlyozza a párttitkár —, mert a járási bizottság megszűntével egy űr kelet­kezett a megyei és a községi bizottság között. S ezt az űrt csak a helyi mumka aktivitá­sával lehet átidalni. A szó­ban forgó párttagok számsze­rűen kevesebb, lényegében azonban több megbízatást kaptak. Jó hallani, hogy a megbízatások teljesítését ezen túl gyakrabban számon kérik. a lakossághoz, javítják a ré­tegpolitikát. Az összmunka javítása érdekében)a népfront együttműködési tervet dolgo­zott ki a közelmúltban a ta­náccsal. A sok gépelt oldalból álló terv ismertetésére nincs le­hetőségünk, csupán egy mon­datot idézünk: „A lakosság életszínvonalának emelése a cél”. A tanácsi pénz ésszerű felhasználása mellett a társa­dalmi munka értékét is nö­velni kívánják a cél elérése érdekében. A bizottság elnö­ke kissé lehámgoltan mond­ja, hogy a nagyközség lakói az elmúlt években nem ér­tek el helyezést a társadalmi munkaversenyben. Részben azért nem, mert a hét község társadalmi munká­ját „egy kalap alatt” értéke­lik, s a társközségek közhasz­nú munkája aránytalanul ke­vesebb a jánkmajtisiakénál. Biztató, hogy nemrégiben út­jára indították az „Egy na­pot az óvodáért” című moz­galmat, s élénkebben reagál­nak a társadalmi munkára a társközségek lakói is. Legyen mindenkié Az elnök: raktáros Mán Zoltán, a tsz raktárosa látja el a községi bizottság elnöki teendőit. A választá­sok előtti számonkérésnél elé­gedettek voltak munkájával, ezért újra elnökké választot­ták. Örömmel mondja, hogy a titkári teendőket egy régi aktivistára bízták, aki peda­gógus. Főleg tőle várják a kulturális munka és az ide­ológiai munka fellendülését. A különböző határozatokat figyelembe véve számos “fia-“ talt és nőt választottak a bi­zottságba. Az újonnan válasz­tottak — van köztük egy ci­gány származású is — „kö­zelebb viszik” a bizottságot Végh Ferenc tanár az, aki­ről az előbb szó volt, őt vá­lasztották a bizottság titkárá­vá. Szerinte akkor lesz iga­zán eredményes a munka, ha mindenki maradéktalanul teljesíti a rábízott feladato­kat. Saját munkatervéből is említ néhányat. Javítani akarja a kapcsolatot a TIT- tel, a téli hónapokra gazdag ismeretterjesztő programot kíván összeállítani. A körze- tesített iskolában a tanulók 27 százaléka cigány szárma­zású, s azt akarja, hogy szo­ciális és nevelő intézkedések­kel javuljon ezeknek a gyer­mekeknek a helyzete. Aktívan be akar kapcsolód­ni a KISZ-esek munkájába is, szeretné elérni, hogy a műve­lődési házat mindenki saját­jának tekintse. Azon lesz, hogy a különböző párt- és kormányhatározatokat nép­szerűsítsék az aktivisták, se­gítségükkel javuljon a zöld­ség- és hústermelés is. Végül ezt mondja: „Úgy látom, a közelgő kongresszus miatt jobban figyelnek minket. Bi­zonyára mindenki ezt látja, mert lelkesebbek, aktívabbak a bizottság tágján” A lelkesedésnek, az aktivi­tásnak szemmel látható nyo­mai lesznek... Nábrádi Lajos Hét község Varga László egy korszerű fárahúzó gépen dolgozik. A csomagolás előtti utolsó ellenőrzést végzik a szov­jet exportra menő Szlingpoms szandálokon Szojka Mihály meós és Bozó Mária csomagoló. úszón innen levő ka­masz vagyok. Semmi­vel nem jobb, s nem is rosszabb az átlagnál. Ne­kem is van vállra akasztható tarisznyám, foltozott farme- rom. ritkán még bele való pénzem is és ami manapság presztízs okokból egyáltalán nem mindegy: hosszú hajam is van. No nem mondom, nem a derekamat verdeső, inkább csak olyasfajta nyak-, ba érő, fület eltakaró, fél­hosszú frizurával bírok. A szél lengette, eső alakította hajért sohasem rajongtam, talán éppen szüleim így is rendszeres időközönként be­ütő korholása miatt. — Fiam, a hajad már me­gint hogy néz ki? — Lassan már nem fognak tudni megkülönböztetni az utcán: lány vagy-e vagy fiú. Pedig becs’ szó, még rossz- indulattal sem sorolhattak' az ún. huligánhajúak közé. . Újabban meguntam a fej- fájdító-hajhullató kritikát, és mert hogy nyár van, kö­vetkezésképpen tikkasztó ká­nikula, elhatároztam: ráerő­szakolom magam egy „egye fene egyszer úgy is meg kell történnie” jellegű hajvágásra. Egyébként is manapság egy- re-másra azt hangoztatják: divat a „fiús frizura”. önámításért, meg egy kis ingyen kapható biztatásért betértem találomra az egyik szalonba, a fiatal divatfod­rászhoz, akiben azonnal föl­fedezni véltem sorstársamat, mert hogy fejét neki sem ki­mondottan rövid haj borítot­ta. Ilyen előzmények után igazán nem volt túl udvarias dolog rákérdezni: — Tényleg divat a rövid haj? — Valóban ÍQV igaz — fe­lelte csöppet sem zavartan a fiatalember! A Fodrásztükör című szaklap legutóbbi szá­maiban szinte csak fiús fri­zurával lehet találkozni. Ne­ve, ahogy ezt szakmai körök­ben mondják: olaszos forma, ami annyit jelent, hogy a huj választék nélküli, avagy hát­rafésült, a fület alig takarja el és picit nyakba lóg. Egy szóval laza frizura. Kezelése összehasonlíthatatlanul köny- nyebb, kényelmesebb, mint a korábbiaké volt. Jó, jó — fésülgettem ma­gamban a gondolatokat. De ha ez így igaz, márpedig miért ne hinnék a nálamnál jóval bölcsebb szakember­nek, ő vájón mi okból nem engedi ollóközelbe saját fri­zuráját? — Ezidáig nem volt időm. Napjában ketten, hárman is betérnek, akik ilyen olasz frizurát kérnek, s ez bizony elég munkaigényes. Mindeh­hez plusz még az állandó vendégek... szóval nem szű­kölködünk munkában. De számításom szerint — tette hozzá biztatóan — nincs messze a nap, amikor én is búcsút intek ennek a frizu­rának. Mind szívhez szólóbban beszélt. Végül rábeszélt. — Neked is ajánlani tud­nám. Mivel a hajad elég göndör, nem lehet könnyű ápolni. A formája jó. csak ritkításra szorulna. És ol­dalt. a füled alatti hajcsomót is meg kellene nyiszálni. Mo­sással, szárítással, szesszel és egyébbel, kompletten akár egy harmincasból ki is jön. Hát nem megérné? Már hogyne érné. Nekem is. Neki is. Friderikusz Sándor friz §J Szalag mellett a Hámán Kató szocialista brigád. Túlteljesítette féléves tervét a RACITA Kertész Károlyné a tűzőgépnél.

Next

/
Thumbnails
Contents