Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)
1976-07-25 / 175. szám
1976. július 25. KELET-MAGYARORSZÁG —VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 „MINDENKI ISKOLÁJA” A TUDOMÁNYOS technikai haladás napjainkban egyre gyorsabb üteművé vált. A mai kor embere — legyen mérnök, vagy segédmunkás — csak úgy tud megfelelni az egyre fokQzódó követelményeknek, ha általános és szakmai tudását nap, mint nap fejleszti, s lépést tart a korral. Gazdasági-társadalmi fejlődésünket is akadályozza, nehezíti az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező, alacsony képzettségű dolgozók viszonylag nagy száma. A felszabadulást követően mindenki számára megnyílt a tanulás lehetősége, sőt a jelenleg érvényben lévő tankötelezettségi törvény 16 életévben állapítja meg a tanköteles kor határát. Ennek ellenére jelentős azoknak a száma, akik nem rendelkeznek általános iskolai végzettséggel, hiszen megyénkben jelenleg is a tanköteles koruaknak csak a 85—87%-a szerzi meg az általános iskolai végzettséget. A múlt káros öröksége mellett pz is oka annak, hogy'megánk iskolázottsági szintje elmarad az országostól. A szakmunkás-bizonyítvány megszerzér sének alapvető feltétele a 8. általános iskolai végzettség. Megyénk dinamikusan fejlődő iparának és mezőgazdaságának egyre több jól képzett szakemberre van szüksége. Ezért az általános iskolai felnőttoktatás fejlesztése megyénkben különösen fontos feladat. 1970 és 1975 között több, mint négyszeresére nőtt megyénkben az általános iskolai felnőttoktatásban résztvevők száma, s reméljük, hogy e fejlődés üteme tovább gyorsul. A Magyar Rádió és Televízió az Oktatási és Kulturális Minisztériummal, valamint különböző társadalmi szervekkel — elsősorban a szakszervezettel — közösen indítja el 1976. szeptemberében a „MINDENKI ISKOLÁJA” c. adását, amely a felnőttek általános iskolai tanulását kívánja szolgálni. NAGYSZERŰ KEZDEMÉNYEZÉS ez, amely a legszélesebb tömegekhez juttatja el a legkorszerűbb eszközök segítségével az iskolarendszerű művelődés lehetőségét. A rádió és televízió annak a ma már társadalmi igénynek kíván eleget tenni, amely szerint közelebb kell hozni a közoktatást és közművelődést, az iskolarendszerű és iskolán kívüli ismeretszerzést. A műsorok egyaránt szólnak azokhoz, akik szervezetten vesznek rész*' az iskolarendszerű felnőttoktatásban, és azokhoz is, akik e forma alapján osztályozó (magán) vizsgát kívánnak tenni. Emellett remélhetőleg hasznos lesz azok számára, akiknek szükségük van arra, hogy középfokú tanulmányaik megkezdése előtt felfrissítsék régebbi ismereteiket, de nem lesz haszontalan azon szülők számára sem, akik szeretnék feloldani azt a műveltségbeli különbséget, amely köztük és gyermekük között kialakulhat. I skolán kívül állók részéről, de testületeken belül is sokszor halljuk a bírálatot: a pedagógusok nagyon érzékeny emberek. Úgy vélem, ez a megállapítás helytálló és nagyrészt érthető is, hiszen a fejlődésben lévő legérzékenyebb „anyaggal”, a gyermekkel dolgoznak. Úgy gondolom, hogy az érzékenységnek munkánk hatásfokának érzékeny elemzésében is meg kell mutatkoznia. Ma már egyre több azoknak a pedagógusoknak a száma, akik munkájukat helyesen mérlegelik és tudják, hogy az élet számára kell cselekvő embereket nevelni. Akik meg tudják szervezni minden gyermek számára azt az élethelyzetet, amelyben tevékenységi vágya kielégülhet, tehetsége kibontakozhat. Akik munkájukban nagy szeretettel és pedagógiai tapintattal fejlesztik a gyermek bontakozó önállóságát, akik aktivitásra és önállóságra szoktatják, nevelik tanítványaikat. Világnézetre nem „prédiká- lással”, hanem az érzelmeken keresztül és a cselekvés élményével nevelnek. Szeretik a gyermekeket. Szeressék is, de okosan és hagyják, hogy ez a szeretet keresztül üssön szavaikon, cselekedeteiken! Gyermekeinknek pedig át kell érezniük, hogy munkájukban, magatartásukban függnek pajtásaiktól és a közösségtől. A pedagógusok nagy része felteszi magában a kérdést: fedik-e egymást szavai és tettei? Hogyan reagálnak az egyes élethelyzetekben, megtalálják-e a helyes mértéket és hangnemet? Észreveszik-e a gyermek örömét, bánatát, törekvéseit, átsegítik-e őt a kudarcokon? Tudnak-e igazi, mély érzelmeket kelteni? Hiszen nevelni csak úgy lehet, ha közben önmagunkat is neveljük. Ehhez önismeretre van szükség, önnevelés csak önmagunk megismerésével lehetséges. Fel kell mérnünk elsősorban kedvező tulajdonságainkat és káros tulajdonságainkat. A jó tulajdonságainkat erősíteni és körét bővíteni kell, a rosszakat pedig cselekedeteink állandó ellenőrzésével, akaraterő fejlesztésével nyesegetni kell. Ö nismeretre, önnevelésre nemcsak magunkat kell nevelni, hanem tanítványainkat is. Ennek alapfeltétele tanítványaink megismerése< Módszerét illetően Makarenko elveiből kell kiindulni. „A tanuló személyiségét a nevelőnek nem a A műsorok a 160 órás un. munkástovábbképzési formához kapcsolódnak, s a 7. és 8. osztály tananyagának elsajátítását segítik elő, hiszen az előzetes elemzések szerint az általános iskolai végzettséggel nem rendelkező dolgozók többségénél ez a két osztály hiányzik. (A későbbiekben az 5. és 6. osztály anyagának feldolgozására is gondolnak.) A műsorok sugárzását szeptember 15- én kezdik, december 28-ig a 7. osztályos anyagot sugározzák 32 adásban. Az egyes műsorok 30 perces időtartamúak, s háromszor jelennek meg a képernyőn (szerdán, vasárnap és kedden) Január hónap folyamán a 32 adást megismétlik, hogy ismétlési lehetőséget biztosítsanak a vizsgázni szándékozóknak. Február 2-től május 24-ig sugározzák a 8. osztály tananyagát, amit június hónapban ugyancsak megismételnek. A TELEVTZIÖ ÉS A RÁDIÓ munkát .megosztásában a két tömegkammunfká&föS eszköz sajátosságait vették figyelembe. A tv elsősorban a természettudományos, a rádió a humán tantárgyak legnehezebben megtanítható anyagrészeit _ sugározza. A műsorokban az adott tantárgy elismert szakemberei és a legnevesebb előadóművészek működnek közre, segítik elő az adott tananyag mind tökéletesebb megértését. Az iskolarádió magnótára sokszorosítja az egyes adások anyagát, amelyeket tekercsenként 141,— Ft-ért hoznak forgalomba. A Minerva Könyvkiadónál pedig könyv alakban is megjelentetik a „Mindenki iskolája” adásainak anyagát. A rádió és televízió természetesen önmagában nem helyettesítheti az iskolai oktatást, nem pótolja az otthoni következetes önálló tanulást, de a maga sajátos eszközeivel jelentős segítséget nyújt a szervezett iskolai oktatásnak is, és az önálló egyéni felkészülök munkáját pedig különösen segíteni fogja, de reméljük felkelti tanulási, művelődési idényét olyanoknak is, akik korábban nem foglalkoztak ezzel a gondolattal. A „Mindenki iskolája” akkor lesz sikeres, ha az iskolák felhasználják az adásokat felnőttoktatási munkájukban, s a művelődési központok, művelődési házak konzultációs központok kialakításával segítik a vizsgázni szándékozókat, a tananyag mind tökéletesebb elsajátításához. Olyan konzultációs központokra gondolunk, ahova bárki bemehet, s segítséget kérhet egy meg nem értett probléma megoldásához. A TÖMEGSZERVEZETEK a mozgósítással tehetnek, — s reméljük tesznek is — sokat. Meg kell értetniük a hiányos iskolai végzettségűekkel, hogy tanulásuk, önképzésük elengedhetetlenül fontos, hiszen az egyéni érdekük is és társadalmi érdekünk Kővári Zoltán közömbös tanulmányozás során kell megértenie, hanem a közös munka folyamán, a legtevékenyebb segítségnyújtás mellett.” Tanulmányozni kell a tanulók életkori sajátosságait, a fejlődési szakaszok biológiai és pszichológiai változásait. Az önnevelésnek vannak feltételei és módjai. Feltételei: önismeret, határozott életcél, eszményképválasztás, stb. Módja’: cselekedeteink ellenőrzése, következetesség, szoktatás, akaraterő-fejlesztés. Rendkívül lényeges még a cél pontos megértése és átérzése. Nevelhetek úgy is, hogy a közösség érdekében végzett munkát, amelyet a társadalom céljai megkívánnak, magam is csak áldozatnak érzem és úgy tüntetem fel tanítványaim előtt is, de adhatok felejthetetlenül szép élményeket a közösségi munka átélése folyamán. Észrevétet- hetem csak a nehézségeket a munka végzése közben, de hevíthetem a nehézségeket legyőzni akaró ember szenvedélyét úgy, hogy az megszépíti az egyén életét. Mindez mitől függ? A kommunista embernevelés céltudatosságától. Gyermekeink életfelfogását csak a jelen elemzésével és a jövő feladatainak minél szélesebb körű feltárásával alakíthatjuk. Tanítványaink elé gondokkal, problémákkal birkózó embert kell állítani. Nevelési munkánk mindennapi gondjai közepette gyakran kell a távolabbi jövőbe szárnyalni, világosan kell látnunk, olyan szabad embereket akarunk nevelni, akik az akadályok leküzdését szervesen bele tudják illeszteni nagy felemelő céljaink rendszerébe. Csak ezzel a jövőbe látó optimista szemlélettel tudjuk gyermekeink számára széppé varázsolni, felemelővé tenni a mindennapi iskolai élet kisebb-nagyobb örömeit és gondjait. A czél György elvtárs így fogalmazott: „A stibilitás és dinamizmus, a megőrzés és továbbfejlesztés egységét igényli realitásérzésünk. Szigorúan realisztikus célokat szabad csak megfogalmaznunk — olyanokat, amelyek teljesíthetők. Nem szabad megengednünk, hogy irreális célok tükrében társadalmunk — ezen belül pedagógus társadalmunk — kudarcnak értékelje azt, ami jelentős eredmény.” Négy Barnabás ny. ig. h. Nevelni önmagunkat is " Nyírparasznya iwméiiiiimtíkj. Előbb azonban lépjünk vissza a történelembe, mert bizonyára sok embert érdekel a község elnevezésének eredete. Téved az, aki a „paraszt” szóból származtatja az elnevezést. Nem is parasztok alapították a községet. Főleg szlovákok települtek ide a hegyekből, kései utódaik többsége a Drabik és a Krajnik névre hallgat. A honismereti szakkör tagjai a lelkes történelemtanárral sokat foglalkoznak a múlttal, elkészítettek egy táblázatot is, amely a könyvtár folyosóján látható. A táblázaton a következő három szó kapcsolódik egymásba: Proso — Parazna — Parasznya. A proso szláv nyelven kötelest jelent. Most nézzük, mire is kötelezték magukat a nyírparasznyaiak. Egyebek között arra, hogy közigazgatásilag Ópályihoz tartoznak, termelőszövetkezetük pedig csatlakozik a vajai termelőszövetkezethez. Talán furcsának tűnik ez a két, vagy három részre történő „szakadás”. Drabik Péterné, a község pártalapszervezetének titkára azt mondja, szó sincs földrajzi, vagy gazdasági szakadásról. A közös községi tanácsban több nyírpa- rasznyai dolgozik, köztük az ő férje is. Amikor hazajönnek fogadónapot tartani, az ügyeket nem csak hivatalosan, de lelkiismeretesen, barátian, vagy rokoniasan intézik. S különben is Öpályi telefonon, vagy busszal könnyel elérhető. Nem így Vaja. Sáros időben vagy 30 kilométert kell kocsikázni Vajáig — Mátészalkán keresztül. Meghökkentő ez a távolság, akkor miért egyesültek a tsz- ek? — kérdezheti bárki. A választ a párttit- kárasszonytól halljuk. A két községet légvonalban összeköti egy dülőút, amely mindösz- sze 6 kilométer. Ennek az útnak a kikövezésé most folyik, s ha a munkálatok véget érnek, a tsz-iroda percek alatt elérhető lesz. ■JaByírparasznyára ma is illik az elneve- g zés: „eldugott település”. A szó szoros értelmében el van dugva az akácerdők és a homokdombok közé, a templomon túl véget ér a kövesút. A kocsival érkező csak akkor veszi észre a falut, amikor kibukkan a kanyarból az első ház elé. A hosszú főutcát szinte végig ültették meggyfával, a meggyfákon belül sok helyen virágok díszlenek. Az erdők, a virágok, na és a városok távolsága miatt itt a kánikulában is friss és tiszta a levegő. Ha megnyitják az említett áthidaló utat, kellemes környezetben kocsikáz- hatnak erre a Nyíregyházára igyekvő ópályi- ak, nagydobosiak és a szamosszegiek. Mind a három község lakói 30 'kilométert spórolnak meg, ha itt mennek el Vajára, illetve a megyeszékhelyre. Ezért jelent majd új korszakot az út, ezért kell majd új csíkot bejelölni a térképen. A tsz üzemegységvezetője Suba Ferenc. A megadott irányba mutat és azt mondja, hogy a szóban forgó út őszre készen lesz. Fontos, hogy kész legyen — teszi hozzá, hiszen Ópálylban a vasút megszüntette a teherforgalmat, az idei termést már a vajai vasútállomáson kell feladni. A beszélgetésbe bekapcsolódik Maizik István kertész, s közli, hogy a terméskilátások jók. A tsz fő profilja a gyümölcstermesztés. Néhány bíztató hírt is hallunk tőle, ezeknek a híreknek főleg a nődolgozók örülhetnek. Az elmúlt ősz óta új ládaüzem működik a tsz-ben, s ez a jövőben még inkább munkát ad a lányoknak, asszonyoknak. Idén telepítettek a nyírparasznyai határba 60 hektár almát és 5 hektár málnát. Az őszi hónapokiban újabb 10 hektár málnás telepítésére is sor kerül, s 10 hektár munkaigényes szamócát is telepítenek. Szilvafák és körtefák is bőven vannak a határban, az itteniek sokat javíthatják majd a környék gyümölcsellátását. Mint a kertész mondja, zöldségtermesztésre nem rendelkezhetnek be, mert a homokos talaj sok Vizet igényel, s öntözésre nincs lehetőség, mert sehol egy folyó, sehol egy patak a környéken. jellegzetes szabolcsi fák viszont jól ^«megkapaszkodtak a homokdombotokon. A Felső-tiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság ésszerű fagazdálkodást végez a környéken, az erdő jó néhány embernek szinte állandó munkát biztosít. Rendszeres a fakitermelés, értékes ipari fákat szállítanak el innen. A kivágott fák helyére újakat telepítenek, s ez a munka ciklikusan ismétlődik majd az évtizedek során. Az erdészház környékén fenyőliget hívja fel magára a figyelmet, s örvendetes, hogy egyre több kiránduló fedezi fel a liget kellemes árnyát, hasznosságát. Főleg az iparosodó, betonosodó Mátészalka lakóinak ajánljuk a ligetet, ahol különösen friss a levegő és idegnyugtató a csend. Az egyik csendes udvaron meggyet válogat Kovács Andrásné. Az idős asszony születése óta, vagyis 78 éve él a községben. Az alacsony házikóban látta meg a napvilágot, s ezt az épületet a felszabadulás után felújították. Az udvar másik végében hatalmas tömblakás emelkedik — a fiáé. Mekkora ellentét ez egyetlen udvaron! A hasonlítgatás helyett azonban ismerkedjünk meg a nénivel, aki sok vers és rengeteg népdal tudója. A rádióban és a honismereti szakkör szobájában hangszalagok őrzik azokat a dalokat, amelyeket talán ő mentett meg a feledéstől, ötven évet is fiatalodik, amikor kérésünkre kissé fájdalmas, de szépen csengő hangján énekli, hogy: „Erdő, erdő, de szép kerek erdő / Sárgarigó benne a kerülő / Én is voltam annak kerülője / Barna legény igaz szeretője”. A nóta meghallgatása után számoljunk be a köny . '■- ri látogatásunkról. A roskadozó polcokon a régi népi kultúra épp úgy megtalálható, mint a jelen, vagy a jövőbe mutató fantasztikus regény. Laczkó Istvánná pedagógus és tiszteletdíjas könyvtáros. Büszkén, otthonosan jár a könyvek között és két számadat összehasonlításával a kulturális fejlődésre utal. Mint mondja, 1960-ban 750 kötetes volt a könyvtár, most 3500 kötetes. Arról nincs adata, hogy másfél évtizeddel ezelőtt hány rendszeres olvasót tartottak nyilván, jelenleg 114 beiratkozott olvasója van a könyvtárnak. Ez jó arány, ha azt vesszük, hogy 10^50 lakója van a községnek. A könyvtárosnő persze nem teljesen elégedett. Azt szeretné, ha a tsz-tagok közül töb- bpn barátkoznának meg a könyvvel. Hiszen a tanács és a t6z főleg a tsz-tagok érdekében fejleszti évről évre a könyvtárat. Kár, hogy a honismereti szakkör munkáját nem ismerhetjük meg, mivel a történelemtanár üdülni ment. Ismerkedjünk kicsit a jövővel. Épül a tejbolt, hamarosan átadják. A gyümölcsösből hazaérkező háziasszonyok sok árut megkaphatnak majd benne, könyebb lesz így a második műszakjuk. Már épül a község szélén a gázcseretelep. Mert hiába az erdő, meg a rengeteg tűzifa, a modern háziasszonyok itt is gázzal akarnak főzni. A község közepén az egyengetett földre már megérkezett az építőanyag egy része: a Mátészalkai ÁFÉSZ bisztrót épít ide a közeljövőben. ■ »■úcsúzunk a tanácsházán, ahol Bicskó 1>JÍ; Erika előadó tart fogadónapot. Azt mondja, egy darabig sablonos volt a munkája: néhány járlatlevelet adott ki az állattenyésztőknek. Az imént aztán egymás után jöttek a nem rég volt diákok — munkakönyvért. A beírt adatok szerint az érettségizett Elek Adél a MOM mátészalkai gyárában áll munkába. A napi munka után bizonyára ő is szívesen jön haza ebbe a csendes, szimpatikus községbe. Nábrádi Lajos T alán nem meglepő, hogy az olimpiai hangulatban egy sporthírrel kezdjük Nyírparasznya bemutatását. A község labdarúgócsapata veretlenül nyerte a bajnokságot és felkerült a járási I. osztályba. A jó hírt Laczkó István esztergályostól halljuk, aki egyben a sportkör elnökhelyettese. A hír azért is érdemel figyelmet, mert következtetéseket lehet levonni belőle. Egyebek között azt, hogy szép számmal vannak fiatalok a községben és többségük összetart. Lelkesedésben nincs1 hiány, a tsz anyagi, a lakosság erkölcsi segítséget ad a fiúknak. Kitartó munka után a csapat egy osztállyal előbbre lépett, s a terveket ismerve bízvást mondhatjuk: minden lehetőség meg.van arra, hogy a község is előbbre lépjen egy osztállyal.
