Kelet-Magyarország, 1976. július (33. évfolyam, 154-180. szám)

1976-07-16 / 167. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. július 16. NEW YORK-I LEVELÜNK Apróra! H osszú órákat várunk a csatlakozásra a frankfur­ti repülőtéren. Előbb a váróterem műanyag fo­teljeiben üldögélünk, de a nagy kényelem se tesz bennünket türelmes várakozókká. Fészkelődünk, jövünk, megyünk, topogunk, már elunjuk a várótermet övező vámmentes üzletek bámulását is, de arra egye­lőre senki nem tud választ adni, mikor indulunk tovább New Yorkba. A sok várakozó közül valósággal kirí egy fekete kalap alatt szinte mozdulatlanul üldögélő bácsi. Lát­szólag őt semmi nem idegesíti, nem türelmetlen. Való­színű nem ért egy kukkot se németül, angolul és fran­ciául egymást követő, hangos bemondón közvetített tájékoztatásból, mert mindig csak arra figyel a szeme sarkából, hogy a Budapestről Frankfurtig vele együtt utazók New Yorkba tartó csoportja mit csinál. Ha azok felállnak és viszik magukkal a kézipoggyászukat, akkor ő is feláll, felemeli lábához támasztott kézitáskáját és indul a csoporttal. Így került be a tranzitváróterem éttermébe is, ahol a repülőtársaság egy kiadósnak nem mondható ebéddel vendégelte meg a várakozó utasait. Az étteremben a.z asztal végén kapott helyet egy amerikai csoport mel­lett. Szomszédai meglehetősen hangosak, ő azonban to­vábbra is csendes, mozdulatlan, csak érdeklődő szeme villog ki a kalap karimája alól. A pincérek húzzák az időt, hogy könnyebb legyen a várakozás az indulásig. Előbb a szalvétákat rakják ki az asztalra, majd a kés, villa kerül mellé. Nyálmiri­gyeink és gyomornedvünk élénken működni kezd, s alig várjuk már, hogy az első fogás megérkezzen. Hoz­hatnák már a tányért is — fordul meg a fejemben az éhség serkentette gondolat. f kkor egy éles csattanás, majd csörömpölés né- mítja el a zsibongó utasokat. A pincér egy ügyetlen mozdulattal leverte a tálalóasztalról a felrakott tányérokat és poharakat. A beállt hirtelen csendben szép hevesi tájszólással megszólal a továbbra is mozdulatlanul ülő kalapos bácsi: — Apróra! Szomszédai ránéznek, de nem értik. Belőlem vi­szont kitört a nevetés. Felfedte magát. A kalap és a mozdulatlanság egy nagyon is éberen figyelő idős ma­gyar paraszt bácsit takart, aki — mint mondta — „nagy útra kelt’’ a fiához Kanadába. Mielőtt beszálltunk a New Yorkba induló óriás gépbe, még egyszer találkoztam Miska bácsival. Kézi­táskájával a kezében, elindult igen fontos felfedező útra. Meg is találta a férfifigurával jelzett ki­lincs nélküli ajtót, s benyomakodott rajta, öt másod­perc se telik el, frissen kiperdül, valósággal kivágódik az ajtón. — Hát hun az istenben a klozet? — kérdi izgatot­tan. — Onnan jött ki — mondom neki. — Ez nem az. Csapok meg tükrök vannak ott min­denfelé és egy fehércseléd támasztja az ajtófélfát. — Azzal ne törődjön, az a vécés néni, aki rendet tart és beszedi a pénzt. Menjen túl rajta, ott megtalál­ja amit keres. psőbb nyugodt léptein látszott, sikeres volt a második próbálkozása, így utazása igazán gaz- I dag lett élményben és tapasztalatokban, hiszen Kanada előtt felfedezett még egyéb fontos dolgokat is. New York, 1976. július: DC Macs Dstaán. SZALJUT—5 Technológiai és biológiai kísérletek A Szaljut—5 szovjet tudo­mányos űrállomás fedélzetén dolgozó Borisz Volinov és Vi- talij Zsolobov űrhajósok technológiai, orvosi és bioló­giai kísérleteket és megfigye­léseket végeznek. A technológiai kísérletek keretében csütörtökön meg­kezdték a súlytalanság álla­potában történő kristálykép­ződés sajátosságainak megfi­gyelését. Ez a kísérlet több napig tart és a súlytalanság feltételei között képződött kristályokat visszahozzák a Földre, hogy összehasonlító elemzésnek vessék alá. Az orvosi kísérletek kereté­ben az űrhajósok meghatá­rozzák ízlelőképességüknek az űrrepülés hatására bekö­vetkező változásait. A kísér­letnek az a célja, hogy to­vább tökéletesítsék az űrha­jósok étrendjét. A két űrhajós kísérleteket folytat halakkal is: két ele­venszülő halon figyelik meg a súlytalanság hatását. A gupi halpártól az űrállomá­son születendő halivadékok fejlődéséből és viselkedéséből a biológusok várhatóan érde­kes következtetéseket, fognak levonni. Az űrállomás fedél­zetén egy másik halfajtából is található néhány példány és az akváriumban ikráikból már kifejlődtek az ivadékok. A kis halakat szemmellátha- tóan nem zavarja a súlytalan­ság. A szovjet űrhajósok egy to­vábbi megfigyeléssorozata is nagy érdeklődésre tarthat számot, főként a környezet- védelmi szakemberek köré­ben. A földi légkör globális szennyezettségének meghatá­rozására szolgáló módszer ki­dolgozásáról van szó. Az űr­hajósok különböző műszerek­kel 500—800 méteres pontos­sággal állapíthatják meg a bolygónk feletti magaslati aerosolos rétegek jelenlétét. II Pravda cikke Ausztráliáról Az Ausztrália történelmé­ben példátlan általános sztrájkot kommentálja csü törtöki számában a Pravda. A sztrájkban több mint két­millió munkás és alkalma­zott vett részt. ,-,Jellemző, hogy ez a sztrájk nem annyi­ra gazdasági, mint inkább politikai jelszavak jegyében zajlott le. A munkabeszün­tetés a dolgozók azon vív­mányainak védelmezésére irányult, amelyeket a mun­káspárti kormányzat éveiben értek el” — mutat rá a kommentár. A kormány minden lehet­séges módon igyekezett le­beszélni a szakszervezeti ve­zetőket a megmozdulásról, azonban az egységes mono­póliumellenes front létreho­zásáért fellépő baloldali erők nagy érdemeként a sztrájk mégis lezajlott. A Pravda hangsúlyozza, hogy az első általános ausztráliai sztrájk komoly figyelmeztetés volt az ország uralkodó köreinek, amelyek igyekeznek felszá­molni a nép által elért tár­sadalmi vívmányokat, meg­próbálják korlátozni a de­mokratikus szabadág jogo­kat. Portugál helyzetkép A portugál fegyveres erők legfelső forradalmi tanácsa csütörtökre virradóra ki­nevezte Eanes elnököt a fegyveres erők vezérkari fő­nökévé. Eanes tábornok te­hát egy személyben államfő, a legfelső forradalmi tanács elnöke és vezérkari főnök. Megválik a legfelső forra­dalmi tanácsban viselt tiszt­ségétől a távozó Gomes el­nök és a hatodik ideiglenes kormány lemondó miniszter- elnöke, Azevedo tengernagy, (öt továbbra is gyógykeze­lik.) A legfelső forradalmi ta­nács javaslatot tett Eanes - nek az új kormányfő és a szárazföldi erők új vezérka­ri főnökének személyére vo­natkozóan is. (Ez utóbbi funkciót eddig Eanes töltötte be.) Lisszabonban bizonyos­ra veszik, hogy a miniszter- elnök, mint Eanes korábban bejelentette Mario Soares, a szocialista párt főtitkára lesz. A szárazföldi hadsereg ve­zérkari főnökének tisztségébe várhatóan Rocha Vieira dan­dártábornok kerül. Lisszaboni megfigyelők úgy tudják, hogy Soares egy- párti, szocialista kormánya minisztereinek névsora már elkészült, a PSZP főtitkára csupán hivatalos miniszter- elnöki kinevezésre vár. Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÄTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (26.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÁN Diadalmas biztonságérzet hatotta át Verát. Valószínűleg holnap kimentik innen. Nem félt és elindult a ház felé, amely­re eddig csak borzongással tudott gondolni. A hallban már alkonyi félhomály fogadta. Pillantása a néger babák asztalára esett, s csak akkor borzongott meg, amikor azon csak egy babát látott... — Gyere, kicsikém, te velem jössz. Nyertünk! Rendkívüli fáradtság fogta el, tétovázott, hogy a konyhá­ba menjen-e valamit harapni. Végül is meggyújtott egy gyer­tyát és felfelé baktatott a lépcsőn. Azt gondolta, hogy normá­lis körülmények között nem szabadna olyan házban aludni, ahol majd minden szobában egy-egy hulla hever... Megbotlott a lépcsőn, kiesett kezéből a néger baba és összetört... Ahogy belépett a szobába, olyan furcsa érzés szállta meg, hogy Andrew itt várakozik rá... Megkereste a falon a versi­két és átköltötte: „Egy kicsi néger Magára hagyva, Csak árván ténfereg. Férjhez megy... Vége is van már, Mert többen nincsenek...” Elakadt a lélegzete... A kampóról, ott a mennyezeten, egy kötél lógott, hurokkal a végén... Meg egy szék alatta, hogy felálljon rá... egy szék, amit kirúghat maga alól... Hát ezt akarja Andrew? »^Felköti magát. Vége is van már, Mert többen nincsenek...” Andrew ott állt és figyelte, mit csinál... Felmászott a szék­re, nyakába illesztette a hurkot és kirúgta maga alól a szé­ket... EPILÓGUS Történetünk befejezése óta sok év telt el. Most a londoni highgate-i temetőbe visszük el az olvasót, ahol Sir Leslie Dobbs UTAZÁS U MARSRA? Egy esztendő telt el azóta, hogy a két ország űrhajósai első ízben találkoztak a vi­lágűrben és közösen dolgoz­tak, mintha egy űrhajó le­génységének a tagjai lettek volna. Az űrrepülés feltéte­lei a politikai feszültség eny­hülésének és a szovjet—ame­rikai kapcsolatokban be­következett haladás eredmé­nyeképpen jöttek létre. A világ nemcsak egy technikai feladat sikeres megoldása­ként értékelte az űrrepülést, hanem úgy is, mint a két ve­zető kozmikus hatalom együttműködési szándékának és jóakaratának a megnyil­vánulásait. Hogyan fejlődött azóta a nemzetközi űregyüttműkö­dés? A különböző országok szí­neit képviselő kozmonauták részvételével megvalósuló nemzetközi programok kor­szaka már nincs messze. Nő a „kozmikus klub” tagjai­nak a száma. Például szol­gálhat erre az Interkozmosz, a kilenc szocialista ország közös programja, amely nem«ég ünnepelte 10. évfor­dulóját. • A közös kutatásokról szó­ló szovjet—amerikai űr- egyezmény széles területet foglal magában: a föld körü­li térséget, a Holdat és a bolygókat, a környezetet, a meteorológiát, biológiát és orvostudományt. A kozmonauták Föld körü­li pályákon végzett munkája kezd rendszeressé válni. Ami a kozmoszt illeti, még nem minden világos: egyebek kö­zött a súlytalanság sem. Egyes feltevések szerint a gravitációra a hosszan tartó űrrepülésekkor szüksége van az embernek. Márpedig ha ez így van, akkor az előbb Pilóta irányította expedí­ció a Marsra, állandóan működő Hold-obszervató­riumok, orbitális tudomá­nyos központok — ezeket és még sok más nemzetkö­zi tervet eredményezett a Szojuz—Apolló szovjet­amerikai kísérleti űrrepü­lési program. „Gyakorlati­lag mindenre képesek va­gyunk, amiről egyelőre a fantaszták írnak” — mon­dotta a munkák egyik résztvevője. említett programokat olyan sémák szerint kell majd vég­rehajtani, amelyek alaposan különböznek a jelenlegiek­től. Brand amerikai kozmona­utától űrrepülés közben meg­kérdezték: mit gondol, mi­lyen lehetőségek vannak ar­ra, hogy közösen kutassák a bolygókat pilóta vezette űr- szerkezetökkel? „Az esélyek jók — felelte akkor Brand —, de azt hiszem, eltelik 20 —30 év is, míg készen állunk majd a bolygók kutatásának elkezdéséhez”. „A Marsra való utazás csak abban az esetben való­sulhat meg — mondotta Ger­man Tyitov szovjet űrhajós —, ha az automata bolygó­közi állomások adatokat szolgáltatnak majd nekünk arról, hogy a bolygón — akármilyen primitív is — élet van. George Lownak, a NASA igazgatóhelyettesének vé - leménye: „Nagyon is elkép­zelhető, hogy a legközelebbi évtizedben nemzetközi űr­állomásokat hoznak létre amerikai űrhajó, az európai űrállomások és a szovjet Szojuzok vagy Szaljutok fel- használásával”. A szovjet szakemberek szerint az ilyen programok gondos előkészítést követel - nek. Ne felejtsük el, hogy az olyan viszonylag nem hosz- szú ideig tartó űrrepülés, mint a Szojuz—Apolló kí­sérlet, háromévi munkát kí­vánt. Gondosan ki kell dol­gozni azoknak a tudományos kutatásoknak a programját, amelyek kézzelfogható tudo­mányos és gazdasági ered­ménnyel járnának. Mihail Csernisov (APN—KS) II leszerelési világértekezlet előkészítése A leszerelési világértekez­let előkészítésével megbízott különleges ENSZ-bizottság befejezte konzultációsoroza­tát és jóváhagyta az ENSZ- közgyűlés beszámolóját. Eb­ből a jelentésből kitűnik, hogy a világ országainak je­lentős többsége a leszerelési világkonferencia mellett fog­lal állást. Azt is kiemeli, hogy az államok „nagy csoportja követeli a leszerelési világ- konferencia mielőbbi összehí­vását, megfelelő előkészületek után”. Ezért, állapítja meg a beszámoló, a különleges bi­zottság szükségesnek tartja az eddigiekhez hasonló erőfeszí­tések kifejtését, hogy megfe­lelő feltételek jöjjenek létre egy ilyen konferencia összehí­vására. nyugalmazott törvényszéki bírót temetik nagy részvét mellett. Pályatársai könnybelábadt szemmel hallgatják az abbé sza­vait egy hosszú és nehéz bírósági életpálya állomásairól, egy becsületben eltöltött életről. Közben a maguk, hasonló sorsá­ra gondolnak, magukat siratják, hiszen sorsuk a halottéval azonos. Mondom, csak pályatársai vannak itt, mert rokona senki sincs... Az angol hatóságok szorgalma hihetetlen. Igaz, ismét évek teltek el, de szorgalmukat csak siker koronázta, mert egy bi­zonyos Elisabeth Dobbs személyében — valami távoli unoka- hug — megtalálták Sir Leslie Dobbs örökösét. Igen ám, de Elisabethnek nem kellett a Néger-sziget, mert a londoni la­kásban található kacatok, így az egész az államra szállt. Az állam embere pedig fejvesztve menekült a szigetről és az ügy közvetlen a Scotland Yard kezébe került. Maine felügyelő rendkívül szerencsés kezű nyomozó volt. Ehhez az ügyhöz azonban ügyetlenül fogott hozzá. Thomas Legge, a Scotland Yard helyettes főnöke ingerülten jelentette ki:. — Ez egyszerűen lehetetlen! Kilenc halott egy szigeten és sehol egyetlen élő személy! A partoktól néhány mérföldnyire! De hát az ördögbe is, Maine, valakinek meg kellett őket öl­nie ! — Éppen ezen törjük a fejünket, uram. — Mi derül ki az orvosi jelentésből? (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents