Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-12 / 138. szám
2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. június 12. Megyei képei'útikalauz Kuruc talpasok földjén Tarpa főterén a tanács és tsz háza. A megyeszékhelytől alig 70 kilométerre az Alföld egyik legrégebben lakott községe Tarpa, a kuruc talpasok földje várja sok érdekességével, gazdag történelmi hagyományaival, az idelátogatókat. A több évezredes településről a me- zolitikus jellegű kőeszközök tanúskodnak. A parasztok már az 1400-as években felhívták magukra az ország figyelmét. A megyében itt volt az első szervezett parasztfelkelés. Tarpa szülöttje a magyar szabadságmozgalom kiemelkedő paraszti származású alakja, Esze Tamás. II. Rákóczi Ferenc a hajdúk ezredes kapitányává nevezte ki. A község a híres parasztvezérnek a főtéren szobrot állított. Guzsaly a tájház gyűjteményei között. Díjazottak és nyertesek AZ „IGAZ EZ A B evalhatjuk, hogy néha sokalljuk az egymást érő vetélkedőket. Munkahelyeken, ifjúsági szervezetben, klubokban, de rádióban, tévében is lát- hatunk-hallhatunk belőlük eleget. De azt is bevallhatjuk, hogy csak azokat unjuk, amelyek az öncélú versengést tükrözik, azokat azonban — nagy számuk ellenére is — hasznosnak, értékesnek érezzük, amelyek a résztvevők, vagy a díjazottak mellett a nézők- hallgatók ismereteit is bővítik, szinte észrevétlenül, kötetlenül juttatnak újabb és újabb információk birtokába. Ez lehetett a titka annak, hogy a két évvel ezelőtt, a nyíregyházi szocialista brigádok körében meghirdetett Igaz ez a szép című kulturális vetélkedősorozat nem vált formálissá, nem fulladt unalomba, sőt második alkalommal még nagyobb érdeklődés kísérte. Egy éve ért véget az első ilyen maratoni vetélkedősorozat, s eredményhirdetésekor azonnal bejelentették, hogy folytatása következik. Tavaly nyáron a régi lelkesedéssel, de még nagyobb érdekeltséggel kezdtek bozSZEP" DOHTO zá a brigádok a verseny folytatásához. A tét ugyanis nagyobb lett, mert a nyíregyháziakhoz több munkáscentrum szocialista brigádjai csatlakoztak. Szűk lett a megyeszékhely, így még négy helyszínen, Tiszavas- váriban, Záhonyban, Kisvárdán és Nyírbátorban is megkezdődtek az elődöntők. Több mint százhetven kollektíva élt az első alkalommal azzal a lehetőséggel, hogy kulturális vállalásaik teljesítéséhez elfogadják, igénylik a közművelődési intézmények támogatását. A cél azonban nem csupán ennyi volt. A népművelők eredetileg rejtett szándéka, hogy nem a vetélkedő, hanem a fokozatos, állandó önművelés legyen a cél, hogy ne az egymással folytatott versengés domináljon, hanem mozgalom alakuljon ki a munkások művelődési szokásaira — mindez a második alkalommal még jobban megvalósult. A z újabb sorozatra ugyanis 240 szocialista brigád nevezett, vállalva, hogy munka után is közösen töltik idejüket, készülnek a nagyobb köve- teíményekre. ELE Talán soknak tűnik a vállalkozás, különösen, ha azt vesszük figyelembe, hogy a közös művelődésre szánt idő, a megyejárás, az ismeretterjesztő előadások szervezése, a magnóra vett teljes opera hallgatása, a múzeumi séta a családtól szakította el hosszabb-rövidebb időre a brigádtagokat. Később azonban erre is megtalálták a megoldást, s nem kényszerű versenyre készülés, hanem valódi mozgalom lett a vetélkedőből. Ezzel nem csak a legjobbak — a megyei döntőbe jutottak dicsekedhetnek. A döntő résztvevői azonban mégis bebizonyították, hogy ők készültek a legkomolyabban: a Volán 5. sz. Vállalat Jusztícia brigádja, a sütőipari vállalat 26., a vas- és fémipari szövetkezet Mező Imre szocialista brigádja, valamint a záhonyi Május 1., a Kisvárdai Szeszipari Vállalat Zalka Máté és a nyírbátori Csepel Művek Március 8. szocialista brigádja. Június 12-én, a sóstói kultúrpark kiállítócsarnokában közöttük az dől el: kik a díjazottak. Ennek a vetélkedőnek azonban nem csak ők a nyertesei. ÖREGDIÁKOK Itt talált otthonra és politikája támogatóira Bajcsy- Zsilinszky Endre, a fasizmus elleni küzdelem mártírja. Búcsúlevelében azt kérte, hogy Tarpán térhessen végső nyugovóra. Ma a községben élő emberek nagy többsége a három falura kiterjedő termelőszövetkezetben dolgoznak. Nagyüzemi gazdálkodást végeznek, korszerű állattenyésztő telepük és gyümölcsösük van. A község lakói ma is büszkék múltjukra és ápolják a hagyományokat. Erről tanúskodik a nemrég megnyitott tarpai tájház is, ahol néprajzi ritkaságokat és Baj- csy-Zsilinszky Endréhez fűződő korabeli dokumentumokat és emléktárgyakat állítottak ki. Elek Emil képriportja Tarpa legrégebbi háza a Posta utcán. A református templom tornya Ma is működő kőbánya. Nem emlékeket kergetnek C sak tudnám, hogy mit esztek egymáson? Én is jártam gimnáziumba, de azóta se láttam az osztálytársaimat, a tanáraimat se. Nem hiányoznak. Azt még megértem, hogy aki szeret emlékezni, elmegy öt évenként egy találkozóra.. De hogy ti hónapról hónapra ... A népfrontklub gondnoka tűnődve forgatja kezében az öregdiákok szekfücsokrát. Nem kétséges, kedveli őket. Csak nem érti. Válaszolni szeretnék, de hirtelenjében én sem tudok. Hogy is lehetne logikus érveléssel pár mondatban összefoglalni mindazt, ami egyszerre tolul emlékezetembe? — Egyszer majd megmagyarázom. Nehéz is volna ezt az összetartozást szavakba önteni. Csak éppen nem nosztalgiáról van szó! Többről! ★ Nagyhírű, régi iskolák öregdiákjai néhány év óta rendszeresen összejönnek a Hazafias Népfront budapesti klubhelységeiben. A debreceniek, sárospatakiak, pápaiak, pécsiek, újabban a csurgóiak is. Haj/onta egyszer övék az adott területi klub, feljönnek ilyenkor a vidéken élők is, rendszeresen összeverődik nyolcvan-száz fő, fele törzstag, a többi alkalmasint változó, van aki egyszer egy évben jön csak; van aki mindig, ha mindenkit összeszámolunk, lehet úgy iskolánként két-háromszáz ember, aki meghívót vár és kap. Családtagokkal együtt még többen, hiszen házastársak, gyermekek, olykor unokák is jönnek. Az utódokat is érdekli a személyekben megtestesülő, eleven helytörténet, az iskola, s a város múltjából minduntalan felvetődő rengeteg adalék, melyet semmilyen kutatás így fel nem deríthetne, ahogy ők összehozzák. Ha az összejövetelek értelme nem volna egyéb, csupán hely- és oktatástörténeti emlékekből kibontakozó „kollektív történelem feltárás” (olykor ennek megírása is), már akkor is felbecsülhetetlen lenne a haszna. És ha nem volna több a szubjektív értelme, mint az, hogy többségükben idősebb emberek számukra kedves társaságra lelnek, ez önmagában is jótétemény volna. Mindegyik öregdiákkor pártfogolja a jogutód iskolát, s a várost, mely útjára indította. Ezer módja akad ennek: Sárospatakot egyik igen neves régi diákja ajándékozta'meg kép- és grafikagyüj- teményével, Pápának Somogyi József, az öregdiákok „elnöke” készített Petőfi-szob- rot; de az irodalom, művészet, zene terén jeleskedő öregdiákok (vagy gyermekeik) is hazajárnak egykori városuk kulturális életét támogatni; a jogutód iskolák diákjait, irodalmi szakkörét, önképzőkörét is meghívják legalább egyszer évente, ápolva ily módon a haladó hagyományok folytonosságát, és igyekezvén kialakítani azt a kohéziós erőt, ami a régi diákokat évtizedek távolából is összetartja, de ami a későbbi évjáratokból eléggé hiányzik. Az emlékekről egyébként kevés szó esik, azok említet- lenül is jelen vannak. Inkább az időszerű kérdésekről: többen pályájuk élvonalába jutottak, ők tartanak beszámolót szakmájuk közérdekű kérdéseiről (művészetről, irodalomról, irodalmi évfordulók kapcsán a kutatás legújabb eredményeiről, építészetről, közgazdasági témákról, sor kerül néha hangversenyekre is); egykori tanáraik büszkén figyelik a volt tanítványt, s az idősebb diáktársak közül sokan éppen általuk tartanak kapcsolatot a változó világgal. ★ Elnézem a társaságot: egykori magyartanáromat, aki egy életre elég önbizalmat öntött belém; az orvost, aki nem is öregdiák, de évtizedekig élt a vársban és szíve horgonya most is odaköti; az Afrikából nemrég hazatért gyógyszerészt; a diplomatát, aki ritkán itthon töltött napjaiból is szakít időt, hogy eljöjjön; a berlini egyetem magyar tanszékének profesz- szorát, aki a találkozóról egyenest a repülőtérre siet, reggel előadása lesz; a zongoraművésznőt, aki ugyan csak szülői elbeszélésből ismeri a hajdani iskolát, mert csecsemő volt, mikor apja ott tanított, mégis eljön, ha teheti; s az ország minden vidékéről érkezetteket, akik ma is szülőföldjük dialektusa szerint ejtik a hangokat, de fejükben gazdag műveltség kincsét rejtik. Különös jelenség ez a mi iskolánkban nevelődött magyar értelmiség: egy darab tájszólásban beszélő Európa. Jórészt paraszti, vagy legalábbis falusi eredetű, több nyelven olvasó, tág horizontú emberek sokasága. Ö regdiákok. Nem emlékeket kergetnek: ahol összeverődnek, szellemi műhelyt teremtenek, gondolatok szikráznak, viták forrnak, nyugtalan pezsgés támad körükben. B. E.
