Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-02 / 129. szám

1976. június 2.

KELET-MAGYARORSZÁG

3

/

„Őrizzük a lángot“

Beszélgetés Nemes Péter elvtárssala Magyar Úttörők Szövetsége titkárával

— Az úttörőszövetség jelvényének lobogó zászlómezejében fahasábokból kinövő háromágú lángot találunk...

— A szimbólumoknak megvan a maguk jelképes és nevelő szerepe. Ebben az esetben a lángnyelvek jelentik a forradalmak, a munkásmozgalom, a három nemzedék összeforrottsá- gát. De utalnak a nemzetközi gyermekbarátságra, a pionírbarátságra is. Felidézik és eszünkben tartják a múlt és a jelen forradalmi tüzét, épp úgy, mint magát a valóságos tábortüzet, amely a játékot, a sátorozást, az együvé tartozás vonzó melegét nyújtja. Amikor azt mondjuk, hogy őrizzük a lángot, mindezen érzelmek és hangulatok, emlékek és tudatosulások to-, vábbélését kívánjuk szolgálni, a gyermekek nevelésével, de a felnőttkorhoz szólóan is.

— Természetesnek tűnik, hogy ha párt- és állami intézkedéseink, határozataink, jövőnk megalapozását szolgálják, akkor közvetlenül is érintik a cseperedő nemzedéket, a ma gyerekeit: a jövő felnőttjeit.

— így van. De ezen túlmenően — úgv érzem —, az eltelt 30 ív egyértelműen bizonyítja: társadalmunk

egyre többet tud és akar is adni a gyermekeknek, egyre inkább jó értelemben gyermekközpontú. S nem csupán a jó sajtót is kapott nagy létesítmények, mint az úttörővasút, Csillebérc, Zánka, vagy az olyan fontos intézkedések, mint a gyermekgondozási segély, vagy az ifjúsági törvény ki- terjesztése a 14 éven aluliakra bizonyítják ezt. Az intézkedések folyamata is bizonyítékai annak, hogy a gyermekek, így az úttörőmozgalom ügye a párt, a KISZ-társadalom élvonalában volt és van.

— Minek tulajdonítható az úttörőszövetségre, az egész iskolás korosztályra fordított különleges figyelem?

— A gyermek a jövő, de a jelenben él és nyilvánvaló a gyermekkorban ért hatások és befolyások meghatározó jelentősége a felnőtté válás utáni időszak élményanyagára. A gyermekkel történő jó, vagy rossz kihat a felnőtt társadalom egész hangulatára, munkájára, beállítottságára. Nem szabad elfelejtenünk, hogy napjainkig már társadalmunknak több mint a fele volt, vagy jelenleg úttörő! Úgy véljük, hogy szövetségünk évfordulója legalább 6 millió magyar állampolgár ünnepe, de reméljük, ünnep ez mindenkinek, kis- és nagykorúaknak egyaránt. S ez már munkánkat is befolyásolja a továbbiakban.

— Mire gondol Nemes

elvtárs?

— Mozgalmunk története

is bizonyltja, hogy két. egymásnak ellent nem mondó feladat egyszerre volt fontos: az iskolai oktatómunka segítése és a túlzott iskolás jelleg csökkentése. Uj jelszavaink, amelyek egy-egy mozgalmat jelképeznek, például: Barátokat keresünk, Egy család — egy őrs, őrizzük a lángot — a.volt úttörők, a mostani szülők részvételére, gyermekmozgalmi tapasztalatainak fel- használására is építenek. Az a véleményünk, hogy az őrsök kötődjenek jobban a családokhoz, az iskolán kívüli felnőtt társadalomhoz, és a még olykor oktatás- centrikus iskola és a tanár vagy az úttörővezető mellett kapjon szélesebb értelmet a társadalmi nevelés funkciója. A felnőttekkel való érintkezés egyoldalúságát — a felnőttre szüksége van a gyereknek! — megpróbáljuk ezen az úton is leküzdeni. Ne csak a diák—tanár viszony jelentse a külvilággal való érintkezést a gyermek számára. Ezen az úton a társadalom belép az úttörőmozgalomba, az iskolába, az utóbbiak pedig kilépnek a társadalomba. így egyébként a korszerű, „nyitott” iskola neveléseszményét is segítjük.

— Gondolom, ez a segítés a Magyar Úttörők

Szövetségének fő feladata.

— Csak egyik fő feladata. A gyermekeket többfajta, s optimális esetben azonos célzatú nevelési hatás éri. Az iskola, a család, a mi mozgalmunk, a tömegkommunikációs eszközök. A gyermekközösségek is többfajták, horizontálisan és vertikálisan is változatosak (osztály, őrs, lakóhely, sport egy es illetek, egyéb baráti közösségek). A gyermeknevelésben a munka- megosztás egyre jobb. Az elmúlt 30 évben kialakult az úttörőszövetség sajátos funkciója és a kezdeti látszattartalmak helyébe valóságosak léptek: célunk, hogy gondoskodjunk az élményt adó szabadidő-tevékenység megszervezéséről. Jogos önbizalommal állíthatjuk, hogy szövetségünk a társadalom elismert és a gyerekek kedvelt szervezete lett. Ennek köszönhető az a megkülönböztetett figyelem, amellyel a párt, és természetesen a KISZ legutóbbi kongresszusa is foglalkozott velünk és fő feladatunknak az iskolai oktató-segítő munka mellett a gyermekközösségek szervezését jelölte meg.

— A közösségi, a közösségben! nevelés célja

nyilvánvaló.

— Fontos politikai feladat. Hiszen egyszerre vagyunk gyermekszervezet és politikai, társadalmi szervezet is. A játékosság és a politika egyként sajátunk, összerendezésük tökéletesítése munkánk állandó tárgya. Van-e, lehet-e számunkra fontosabb vállalás, mint a felnövekvő nemzedéket közösségi életre, munkára, önmaguk és mások folyamatos értékelésére nevelni? A Magyar Úttörők Szövetsége egész tevékenységével, a fejlett szocializmusban, szocialista életformában élő majdani felnőttek, dolgozók társadalmának kialakítását tartja legfőbb feladatának. S ezért ünnepli harmincéves jubileumát is főként ennek, s a jövőnek a jegyében.

Á „vezérszakma"

if I ##■

művelői

kőműves segédmunkás ledoktorált, — most fontos beosztásban van. Az egyik kőműves építőipari technikumot végzett, ketten művezetői vizsgát tettek, más segédmunkások szakmunkás-bizonyítványt szereztek. Egy hétgyermekes gépkocsivezetőnek társadalmi munkában házat építettek. Brigádtagnak segítettek a ház bepuco- lásánál. Tervet tervre teljesítettek, ott voltak a felvonógyár építésénél, a dohányfermentáló rekonstrukciójánál, építették a nyíregyházi két új áruházat, s a kórház rekonstrukciójában nincs olyan terület, épület, amelyen ne dolgoztak volna. Most Nyíregyháza szívében, az Állami Biztosító, Irodaház, s 32 Jakás építésén dolgoznak. A 21 tagú Spekker János szocialista brigád ez.

A kőműves szakma vezér- szakma az építőiparban — mondják. A kőműves szocialista brigádvezető ehhez hozzáteszi:

— A legérdekesebb, a legszebb szakma. Huszonöt éve vagyok kőműves, de még mindig úgy vagyok vele, hogy egy szépen sikerült simításnak is nagyon tudok örülni.

A brigádvezető nadrágja, kabátja, de még a kopott svájcisapkája is malteros, meszes. A szeme halványzöld, tekintete nyílt, szava halk, pedig káromkodni is tud. A Nyírfa Áruház építésénél megeresztett néhány cifra fohászt.

— Bármilyen jó is a brigádom, néha a hangosabb szóra is szükség van, mert embere válogatja. Van akit dicsérni kell, van akit dorgálni, hogy még jobban dolgozzon.

Spekker János a sört is megissza. Nehéz, poros, az időjárástól viszontagságos a munka. Műszak után, alkalmakkor, névnapok ünnepén a -pohár is koccan.

— Nyugodt szívvel mondhatom, nálunk első a munka. De hát kőművesek vagyunk. A nehéz munka után jólesik egy-két pohárral. Néha kimegyünk a Sóstóra, kirándulunk. Péter is, mármint Nagy Péter is kínált bennünket, amikor a házát csináltuk. El kellett fogadni. Kikötöttük, semmi nem kell, de hát az italt mégsem utasíthattuk vissza.

— Jó brigád a Spekker- brigád, erőskezű ember a vezetője — mondta Horváth István építésvezető. — Olyan kőműves ő, olyan munkás, akit bármilyen feladat elvégzésére gondolkodás nélkül szívesen választanék. Igaz, nagyon régen ismerem, közel húsz éve. Vele kapcsolatban rosszra nem, de annál több jóra emlékezem. Sok szép munkát végzett.

— Olyan sokat építettem már, — mondja a brigád vezető —, hogv azt sem tudom,

Á

Annus néni;

o hegesztő

N

ehéz, férfimunka. Csak ennyit tudtam a hegesztésről. S ha láttam, elfordítottam a fejemet. Zavart a vakító, kékes fénye — emlékezik Kovács Józsefné, a MEZŐGÉP Vállalat nyírteleki gyáregységének dolgozója.

Annus néni ma már biztos kézzel fogja a hegesztőpisztolyt. Hat éve dolgozik a gyárban, s azóta szívéhez nőtt a szakma. Vajon hogyan választja valaki — s főleg egy asszony — ezt a foglalkozást?

— Véletlenül kerültem ide — válaszol. — Korábban Nyíregyházán, a tanítóképző virágkertészetében voltam betanított munkás. Mikor megszületett a kisfiam, Józsika, nagyon nehézzé vált a bejárás. Nyírteleki vagyok, így a legközelebbi munkahelyet, a MEZÖGÉP-et választottam.

*

Egyhónapos betanulási idő után Annus néniből hegesztő lett. A gyárnak köszönheti, hogy elvégezte az általános iskola nyolcadik osztályát, s egy évvel ezelőtt megszerezte a szakmunkásbizonyítványt.

— Nem volt könnyű. Hiszen a munka mellett el kellett látnom a családot, a háztartást is. Mikor elkezdtem a tanulást, kikacagtak a

melyikre lehetnék büszke. Mind szerettem, mind szeretem. Amit magamnak építettem Kótajban, egy kétszobás családi házat, az is takaros.

Nem bonyolódunk a szakma rejtelmeibe, szépségeibe. Inkább arról váltunk néhány szót hogyan miért is lett Spekker János kőműves az építőipar vezérszakmájának művelője.

— Lakatos szerettem volna lenni, de hát, a szüleim nem engedtek Pestre, a nagy városba, a romlástól féltettek, így volt az a vidéki embereknél. A három hold rühes földhöz ragaszkodtak volna, de én erősködtem, végül kőművesnek mégis elengedtek. 1949-ben itt a SZÁÉV-nél a SERNEVÁL építésénél kezdtem és mindössze csak négy évet voltam a vállalattól távol, két évet akkor, amikor meghirdették az „Arccal a mező- gazdaság felé” jelszót, majd két évet katona voltam.

A középtermetű kőműves nyolc éve vezetője a szocialista brigádnak. Nem túlzás, de a brigád tagjai mint családfőre, úgy tekintenek rá. Ha kiosztja a munkát, ha jóváhagy, vagy kritizál, aklányaim. „Jókor kezdi anyu a tanulást”, mondták. Nem bántam meg.

A nyolcadik elvégzése után jutalomból részt vehetett a bécsi virágkiállításon.

A pici asszony szinte elvész a hatalmas védőkötény mögött. A Munka szocialista brigád tagja. Az ő érdeme is, hogy brigádjuk bronz-, sőt már ezüstkoszorús jelvényt -is kapott. —

— Ha nagyon súlyos darabokon kell dolgoznunk, mi asszonyok egyszerűbb feladatokat kapunk. Ha erőmből telik, szívesen elvégzem a nehezebb munkát. Ilyenkor érzem igazán, hogy azonos értékű vagyok a férfi munkatársakkal.

A közelmúltban történt, hogy nem készült el időre egy szállítmány. Kovács Józsefné, a kiváló dolgozó az elsők között jelentkezett a különmunkára. Szabad szombaton és vasárnap is dolgozott. Pedig hét végén nagy szükség van rá otthon.

S

oha nem éreztem azt, hogy sok a dolgom. Nálam ez természetes. Egyedüli gondom az, hogy két műszakba járok, így néha kifutok az időből. Aztán szeretnénk egy női brigádot alakítani.

kor a brigád tagjai tudják, mindig a lehető legigazságosabban cselekszik. Van erkölcsi alapja, hogy az órabéremelést kinek-kinek érdeme szerint osztja el és az sem szólhat, aki nem kap. Hogy tanultak, tanulnak, hogy mindig végeznek pluszmunkát, az is nagyban a brigádvezető érdeme. És nem hagy békét se önmagának, semásnak. Terve, jó terve mindig van. Most nyugdíjba megy a brigád női tagja, aki Kéken, kültelken lakik. Már elhatározott dolog, hogy ajándékként, társadalmi munkában bevezetik a lakásába a villanyt, ha eddig nem, hát ezután nézhesse a tv-t. Az is tettre érett, hogy néhány brigádtag kitanulja a hegesztő szakmát, mert mindig baj van a hegesztéssel, hegesztőre várnak.

S

zép szakma a kőműves szakma, de csak annak, aki szereti. Spekker János szereti, ezért is többszörös kiváló dolgozó, a vállalat kiváló brigádja az, amelyet vezet, irányít.

Seres Ernő

••

Ügyintézés — munkaidőben?

VINNI KELL A KIS TRABANTOT az Állami Biztosító kárfelvevő irodájához, mert hogy „koccantunk” és oda lett a hátsó lökhárító. Vinni kell, de csak munkaidőben, azaz reggel 8-tól kora délutánig vihető. Később nincs félfogadás, de azért félórai könyörgés árán egy délelőttre szóló eltávozást ad a munkahelyi főnök. Az már külön pech, hogy intézni kell a nyári túrához szükséges útlevelet is, ami ugyancsak munkaidőben intézhető,'a főnök hallani sem akar újabb eltávozásról. Sebaj: majd a ház asz- szonya... ő úgy is három hete nem volt már ráutalva a főnöki jóindulatra, akkor is szakorvosi vizsgálat miatt kellett eltávozást kérnie. Két hét múlva meg, amikor a gyerek új heverőjének megvásárlása esedékes, legfeljebb kitotózzuk, hogy a bútor szállítása miatt ki kérjen egynapi szabadságot.

Minek emiatt bosszankodni? Ugyan! Ez a rend, ez a szokás, végtére is ki kívánhatja, hogy a Biztosítónál, az IBUSZ-nál, az orvosi rendelőben és a bútorszállítóknál akkor kezdődjék a munkaidő, amikor nálunk befejeződik.

S úgy látszik, annyira komplikált, hogy az efféle ide-oda futkosásokra (szaknyelven: a törtnapi

hiányzásokra) évente elmegy összesen 600 millió munkaóra.

HATALMAS TARTALÉK! Különösen ebben a munkaerő-ínséges világban, amikor még csak remény sincs a foglalkoztatottak számának jelentősebb növelésére, s amikor az iskolából kikerült fiatalok még a nyugállományba vonulókat sem pótolhatják. Mindez köny- nyebben elviselhető, mint mindennek az átrendezése, átszervezése, azért, hogy — a köznyelvi fogalmazással élve — e rejtett tartalékokhoz hozzáférjünk és hasznosíthassuk. Ehhez mindenekelőtt hozzá kellene szoktatni a rendszerekben, a gazdasági tevékenység nagyobb egységeiben való gondolkodásmódhoz és el kellene sajátítani e rendszerek és nagyobb' egységek komplex tervezéséhez szükséges tudnivalókat

LENNE PERSZE MEGOLDÁS, SOKFÉLE. Például — s következik ez az eddig leírtakból — tudomásul lehetne és kellene venni, hogy nem az ügyfél van az ügyét intéző hivatalért, hanem fordítva. S ami ebből adódik: netán sokkal komolyabban lehetne gondolkodni — esetleg cselekedni! — az ügyben, hogy a hivatal, a szolgáltató intézmény alkalmazkodjék is az ügyfél elfoglaltságához, munkaidő-beosztásához. Többek között oly módon, hogy élhetne a világszerte — és nálunk is (igaz: csak lassan) — terjedő rugalmas munkaidő-beosztással. Ennek lényege: akkor legyünk a hivatalban, amikor az ügyfél felkereshet bennünket. Ez szabályozható, szervezhető — méghozzá oly módon, hogy a hivatalok és az ügyfelek is jól járnak —, csak szabályozni, szervezni kellene. Éppen azért, hogy ne veszítsük el azt a sokmillió munkaórát, amire égető szükség van.

(V.)

Házi Zsuzsa