Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-09 / 135. szám
1976. június 9. KELET-MAGYARORSZÁG 7 olvasóink leveleiből POSTABONTÁS „Hivatalos levél" A hetvenöt éves Szabó Imre bácsi magányos ember. Elkeseredett hangú levelet kaptunk tőle a napokban. „Több alkalommal kértem adóm elengedését, először azért, mert azt hittem, hogy a kivetésnek nincs jogalapja, majd később méltányosságból kértem. Sajnos, egyik sem járt eredménnyel.” Szabó bácsi elküldött egy irathalmazt is, azokat a pecsétes okmányokat, leveleket, melyeket hivataloktól kapott (annyi van belőlük, akár egy asztalt is beterítenének), de valamennyi nélkülözi a megértő, élő, közvetlen emberi szót. Arra kért bennünket: segítsünk eligazodnia e leveleken. Ö ugyanis egyiket sem érti. Nem tudja megállapítani, hogy végül is mélányol- ják-e körülményeit, idős korát és adómentességet kap-e vagy sem? Levelében megjegyzi: „...lehet, hogy csak én vagyok értetlen, de ez idős koromnál fogva megbocsátható. Önök biztos ki tudják deríteni az igazságot e levelek sokaságából.” Megmondjuk őszintén, nem volt könnyű dolgunk. A levelekből mi sem tudtuk meg, amire kíváncsiak voltunk. Bár ata ügyintézők többször leírták, hogy „fölvetik a kérdést”, „bevizsgálják”, „megoldják a problémát”, „a határozatot foganatosítják”, természetesen ha „mód és lehetőség van rá”, és legalább tízszer hivatkoztak arra, hogy „megítélésünk szerint”, csak éppen arról nem írnak — legfeljebb csak burkoltan — amiről írniuk kellett volna. Jár-e az adó- kedvezmény Szabó Imrének vagy sem? Végül mi is csak egy telefonbeszélgetés alapján tudtuk meg, hogy korára való tekintettel mentesül az adófizetés alól. Mire voltak akkor jók az asztalokat beterítő, semmitmondó, megértést nélkülöző, pecséttel ellátott, felelős személyek által aláírt, jóváhagyott levelek? Arra, hogy ez is példát szolgáltasson arra: a hivatali munka színvonalát, hatékonyságát mennyire rontja a hivatalos nyelvnek a közérthetőséget veszélyeztető nehézkes volta. A magánlevelek általában könnyedek, abban mindenki érthető módon ki tudja fejezni, amit akar. Ugyanezek az emberek, amikor ügyintézői szerepükben hivatalos levelet írnak, elfelejtik, hogy ezeknek sem más a céljuk, mint az, hogy a közlendőjüket a másik ember könnyen, pontosan, jól megértse. A „hivatalos” fogalmazás — a szokatlan szóhasználat, a nehézkes mondatok, az elcsépelt formulákból álló fogalmazás — éppen ellenkező hatást vált ki: értetlenséget, rosszabb esetben félreértést. Soltész Ágnes Az ismeretlen segítőtárs Május 30-án, vasárnap délelőtt séta közben barátom, M. László nyugdíjas pedagógus rosszul lett. A Bethlen u. sarkánál már tartani is alig bírtam, s kétségbeesésemben nem is tudtam hová forduljak segítségért. Ekkor megállt mellettünk egy autó — amelynek sajnos sem a típusát, sem a rendszámát nem tudom —, s felajánlotta segítségét. Felmérve a helyzetet, a városi rendelőintézetbe ment, s felsegítette a beteget az emeletre, hogy minél előbb orvosi ellátásban részesítsék. Kértem, hogy mondja meg a nevét — hogy tudjam, ki volt a segítőkész, 40 körüli férfi —, mire ő azt válaszolta: „Emberbaráti kö telességem volt csupán.” Ezúton is szeretném köszöneté met kifejezni az ismeretlen gépkocsivezetőnek, aki ön- feláldozóan segítségünkre sietett — írja levelében Molnár József, Nyíregyháza, Kölcsey utca 24. szám alatti lakos. Hangos! A városban egyre több gépkocsi közlekedik, s naponta nő azoknak a száma, amelyek az eredetileg kiadott gyári, megengedett hangerőtől jóval hangosabb kipufogóval vesznek részt a közúti forgalomban. Napjainkban sokat teszünk annak érdekében, hogy szebb, nyu- godtabb környezetben éljünk. Úgy gondolom, a dolgozó emberek nyugalmához az is hozzátartozik, hogy ezek a gépkocsik a megengedett hangerővel közlekedjenek. Ha ennek saját maguk nem tesznek eleget, akkor jó lenne a törvény adta lehetőségeket alkalmazni — teszi szóvá H. I. nyíregyházi lakos. Lemaradnak Május 30-án új autóbusz- és vasúti menetrend lépett érvénybe. Korábban a Lillafüred expressz 5,15-kor indult az állomásról, amelyhez megfelelő autóbuszjárat volt. Most, hogy ez a gyorsvonat megszűnt, Debrecenen ke-1 resztül lehet eljutni Budapestre, s a vonat 4,45-kor indul. Ugyanakkor az első autóbusz 4,25-kor indul Sóstóról, amely — az eddigi tapasztalataink során — rendszerint nem éri el a gyorsvonatot, így nagyon sokan lemaradnak. Többen járnak 5 órára dolgozni, akiknek szintén problémát jelent ez az autóbuszmenetrend. Hasonló időpontban indul a 12-es busz is, amellyel szintén nem lehet elérni ezt a vonatot — írja több utazó nevében Szabó László nyíregyházi olvasónk. Elfelejtették? Nyíregyházán, a Vasgyár utca és Bethlen Gábor utca kereszteződésénél csatornázási munkálatokat végeztek, amellyel nagymértékben zavarták a forgalmat, különösen a jobbra kanyarodást akadályozták. A cél érdekében minden autós fokozottabb figyelemmel vezetett és kerülték az elkerített részt, ahol a csöveket fektették le. Hónapok óta viszont egyetlen egy munkást sem lehet látni a helyszínen, aki dolgozna, így már sokkal bosz- szantóbb, hogy akadályozzák a közlekedést. Lehet, hogy már régen befejezték a munkát, csak „elfelejtettek” rendet tenni maguk után, s a forgalomnak átadni az utcát — teszi szóvá N. L. nyíregyházi olvasónk. Pecsét pecsét hátán... — Tessék nézni ezt a stencílezett nyomtatványt: „összejegyzés az orvosilag rendelt gyógyszerekért fizetett költségekről!” A rublikákba mindig be kell majd jegyeztetni a felírt gyógyszert, le kell pecsételtetni a gyógyszertárban, beírni a fizetett összeget, majd legalul a kezelőorvossal igazoltatni, pecsétes aláírással. Ha minden megvan, akkor beadhatjuk a szakszervezethez, kérve, hogy részesítsék a beteget egy kis segélyben. Hát kérem, ez nemcsak fáradságos papírmunka, de emberileg is megalázó. Farkas Sándorné, Nyíregyháza, Korányi köz 3., fsz. 2. alatti lakos panaszkodott így a szerkesztőségben, hogy sógornőjét. V. Gusztávnét ápolja már évek óta. A beteg férje után 850 forint özvegyi nyugdíjat élvez. V. Gusztáv 40 évig szolgált ' becsülettel a vasútnál. Korábban ígérték, hogy az elhunyt vasutas özvegye rendszeresen kap majd évi 0,5 százalékos segélyt. Erre csak egy ízben került sor, 1972- ben. A 79 éves V. Gusztávné, aki az év nagyobb részében mozgás- képtelen, aligha tudja majd összegyűjteni ezt a sok igazolást, amit a segélykérelemhez kell csatolni. Kérdezik: miért van szükség ilyen tortúrára? Korábban — ezt pecsétes igazolás tanúsítja — a Vasutasok Szakszervezete megígérte, hogy minden erkölcsi támogatást megad és ügyének intézésében segíti V. Gusztávnét. Ez a bürokratikus intézkedés nem éppen az adott szó megtartása. Mindezt a Vasutasok Szakszervezete debreceni területi bizottsága nyugdíjas szakbizottságának figyelmébe ajánljuk. „Rejtélyes” rendelő Jósavárosban, az Ung- vár sétányon már több hónapja működik az orvosi rendelő. Itt helyezték el a gyermekorvosi rendelőt és a tanácsadó helyiséget is. Aki nem járatos ezen a helyen, annak nagy gondot jelent az orvosi rendelők megtalálása. Ugyanis egy tábla sem jelzi, hogy merre, melyik épületben van az orvosi rendelő. A környékét is törmelékkúpok teszik megköze- líthetetlenné. Vajon meddig kell még várni, hogy ezt a részt is járhatóvá tegyék? — kérdezi Fügedi Imre. Közkutat kérnek Nincs közkút az utcánk- oan — írja özv. Boros Mik- lósné, Nyíregyháza, Síp utca 8. szám alatti panaszosunk. Egy-egy udvarban háromnégy család is lakik, s igen nagy gondot jelent, hogy a Színház utca elejére járunk vízért. Több idősebb is lakik a környéken, akinek a forgalmas Bethlen Gábor utcán közlekedni egy-egy ve- dér vízzel igen veszélyes feladat. Már több esetben kértük az illetékeseket. ígérik, ám sajnos, vizünk még mindig nincs. Szeretnénk végre tudni, mikor lesz az utcánkban is egy kút? Zajos tó Nagy öröm és szép látvány, hogy a fiatalok motoros hajómodellezéssel foglalkoznak. Hasznos hobby, sport, hiszen az irányítható motorokkal fejlesztik technikai készségüket. Azonban annak már nem igen örülnek a csendre, pihenésre vágyók, akik a hét végét Sóstón, nyugodt környezetben szeretnék tölteni, hogy egész nap a motoros hajók zúgását hallgassák. Számos más lehetőség nyílik a városon kívül ezeknek a fiataloknak, ahol gyakorolni tudnának. Alkalomadtán még egy órás versenyt is elképzelünk, de hogy egész nap zavarják a csendet, az már kicsit sok — teszi szóvá Bártfay Miklós nyíregyházi olvasónk. Szerkesztői üzenetek Szabó Mihály ibrányi, Pa- lóczi Istvánná nyírmihály- di, Kovács István gyürei, Váry Ferenc baktalóránt- házi, Ling Péter rakamazi, özv. Kiss Imréné hodászi, Bessenyei Miklós kántorjá- nosi, Balogh Józsefné ibrányi, Szűcs Andrásné olcs- vaapáti, Városi István nyíregyházi, Bálint Jánosné nyíregyházi, Nagy Jánosné orosi lakosok ügyében az illetékesek segítségét kértük. Zentai Mihály nyíregyházi, Tenke Mihályné nyíregyházi, Tóth Mária csenger- újfalui, Támba Jánosné balkányi, Tóbiás Istvánná kisvárdai olvasóinknak levélben válaszoltunk. Lakatos Géza túristván- di lakosnak üzenjük, hogy a nyugdíjigénylő lapot, a csatolt .okmányokkal együtt a társadalombiztosítási igazgatóságnak küldje meg, határozathozatal végett. Gyüre Károly fényeslit- kei olvasónknak azt tanácsoljuk, panaszával forduljon a járási hivatal kereskedelmi osztályához. Papp Györgyné biri lakos panasza kedvezően rendeződött. Elképzelésének megfelelően a kérdéses hidat átépítették. Nagy Hona nyírkarászi olvasónknak a munkabérét a tejipari vállalat kifizette. Rippel Lászlóné nyíregyházi lakosnak a kérésére a városi tanács egészség- ügyi osztálya válaszolt. Kihagyják... Panaszom — írja Hajdú András, Nyíregyháza, Ipari utca 11. szám alatti lakos —, hogy a szemetet az utcánkból nem hordják rendszereden. A déli ipartelepen csütörtökön, vagy pénteken szokták a szemetet elhordani, azonban már két hete az Ipari utcát kihagyják. Érthetetlen számunkra — mivel a Tünde utcáról elviszik a szemetet —, miért kerülik ki a mi utcánkat? Átilletékes válaszol Bejáró gyerekek „Bejáró gyerekek gondja” címmel megjelent cikkükre az alábbiakban válaszolunk: vállalatunk 1975. decemberében felülvizsgálta a szerződéses bérautóbuszok foglalkoztatását. Így az ÉRDÉRT vállalatnál lévő autóbuszokét is, melyet a vállalattól visszavontunk, s a helyi közlekedésbe állítottunk be. Az átszervezésekkel a vállalat vállalta, hogy az iskolás gyerekeket a menetrendszerinti járatokon szállítja, — mivel ezt korábban az ÉRDÉRT autóbuszai végezték. A megbeszélések során csak a kálongai gyerekekről esett szó, az újfalui iskolásokról nem. Az átvétel előtt tanácstag bevonásával egyeztettük a közlekedési problémákat, de ez alkalommal sem tett említést az újfalui iskolásokról senki, még az iskola sem. A problémáról csak a cikk megjelenésekor értesültünk, s a május 30-án érvénybe lépő új menetrendet már úgy készítettük el, hogy az útirányba Újfalut is bekapcsoltuk. Volán 5. számú Vállalat Nyíregyháza Visszamaradt Április 28-án „Visszamaradt” címmel közérdekű bejelentés jelent meg, amelyben Kovács Ferenc a 8. számú autóbusz Stadion utcai megállójában otthagyott szeméttároló tartórudjának balesetveszélyességére hívja fel a figyelmet. A tanácsi építőipari vállalattól megrendeltük az említett tartórúd kiemelését, s a helyszínről való eltávolítását. Nyíregyházi Városi Tanács VB műszaki osztálya A munkaviszony jogellenes megszüntetéséről Kálnai Zoltánná 1965-től kezdődően boltvezetőként dolgozott, egy olyan boltban, amelynek nyitvatartási ideje átlagosan 14 óra. Az esetek túlnyomó többségében helyettese volt, akivel váltották egymást és a bolt vezetéséért a helyettes is teljes felelősséggel tartozott. Az eltelt idő alatt legalább 5 helyettes dolgozott mellette, az utóbbi időben egyre gyakoribb lett, hogy a helyettesek felmondtak és hosszabb ideig nem volt helyettes, ugyanis a bolthoz a közlekedési viszonyok rendkívül rosszak, olvasónk azonban ott lakott, s így a munkáját el tudta látni. Annak ellenére, hogy 1976. január közepétől állandó helyettes nem volt, a vállalat arra kérte, hogy ugyanolyan mértékben tartson nyitva, mint annak előtte, mert a lakosság igényét ki kell elégíteni és arra az adott környéken máé lehetőség nincs. Megígérték, hogy a többletmunka anyagi ellenértékét biztosítani fogják és azt is, hogy mindent elkövetnek annak érdekében, hogy minél előbb megfelelő helyettes legyen. Olvasónk hónapokon keresztül 10—12 órát tartott nyitva, azonban ez számára rendkívül fárasztó volt, annak ellenére, hogy a jövedelme magasabb lett, és elhatározta, hogy felmond, annál is inkább, mert más, kedvezőbb munkahely kínálkozott. Ezek után 1976. április 25-én közölte a vállalat igazgatójával, hogy a munkaviszonyát megszünteti 1976. április 28-i hatállyal, egyben kérte azt is, hogy a felmondási idő kitöltésénél vegyék figyelembe a részére járó fizetett Szabadságot. A vállalat igazgatója nem volt hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a felmondási időt ilyen formában töltse le, annál is inkább, mert a kollektív szerződés értelmében az olvasónkra előírt felmondási idő 45 nap. Erről az elhatározásáról a vállalatigazgató írásban értesítette olvasónkat, közölve, hogy ragaszkodik ahhoz, hogy a 45 napos felmondási időt olvasónk ténylegesen dolgozza le. Olvasónkat új munkahelyén is sürgették, hogy minél előbb vegye fel a munkát, ezért olvasóink írásban közölte a vállalattal, nem hajlandó ledolgozni a felmondási időt, akár „önkényesen” is kilép és kéri, hogy a munkakönyvét küldjék ki a részére. Ezek után a vállalat leltár szerint átvette a boltot és „kilépett” bejegyzéssel kiadta olvasónknak a munkakönyvét, az esedékes évi szabadságot pedig készpénzben megváltotta. Olvasónk ezek után jelentkezett az új munkahelyén, ahol közölték vele, hogy tekintettel a kilépett munkakönyvi bejegyzésre, nem tudnak olyan kedvező feltételeket biztosítani, mint amiben szóban megegyeztek, mert a kilépett bejegyzés olyan hátrányos következményekkel jár, hogy csak törvénysértés útján lehetne teljesíteni a korábbi ígéreteket. Olvasónk ezek után meggondolva a helyzetét, különös tekintettel arra is, hogy a régi munkahelyén az eltelt több, mint tíz év alatt jó munkát végzett, kétszer kapott Kiváló dolgozó oklevelet, kéréssel fordult a vállalati munkaügyi döntőbizottsághoz, hogy munkakönyvében a kilépett bejegyzést javítsák ki „munkaviszonya megszűnt” bejegyzésre, részben méltányosság okából, részben pedig azért, mert nem oktatták ki a kilépett bejegyzés1 következményeire. Kérését a döntőbizottság elutasította és olvasónk ezt sérelmesnek tartja. Álláspontunk szerint a döntőbizottság helyesen járt el. Közismert tétel az, hogy a törvény nem tudása nem mentség, de ezen túlmenően minden dolgozó tudja, hogy a régi kifejezéssel élve „önkényes kilépésnek” komoly hátrányos következményei vannak. Nincsen olyan jogszabály, amelyik a vállalatnak, vagy bármilyen más' szervnek előírná, hogy a dolgozót részletekbe menően kell kioktatni, hogy jogellenes munkaviszony megszüntetésének mi a következménye és ennek elmulasztása esetén a vállalat felelősséggel tartozik. A méltányosságra történő hivatkozás is alaptalan, mert kilépés esetén a szükséges munkakönyvi bejegyzéseket a törvény határozottan előírja és így a méltányosságot figyelembe venni nem lehet. Olvasónk kezdettől fogva tisztában volt azzal, hogy a kollektív szerződés szerint a felmondási idő 45 nap és azzal is, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése komoly következményekkel jár, ez a vállalathoz intézett leveléből is kitűnik, melyben határozottan közölte, hogy minden következményt vállal, de kilép. Ilyen körülmények között a döntőbizottság helyesen döntött. Dr. Juhász Barnabás
