Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-09 / 135. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. június 9. GA JELENTES M int a TASZSZ wash­ingtoni jelentésé­ben megállapítja, az amerikai Központi Hír­szerző Hivatal (CIA) szé­les körű, titkos felforgató tevékenységének túlnyo­mó részét a szovjetéi- lenesség és az antikom- munizmus jellemzi. Sok éven át az ilyen művele­tekre irányult a CIA fő figyelme és évi költségve­tésének több mint fele. Ezt a következtetést le­het levonni a szervezet ténykedését ellenőrző sze­nátusi bizottság legújabb jelentéséből, amely 15 hó­napig vizsgálta a CIA, az FBI és a katonai felderí­tés hatalommal való visz- szaéléséről, törvénytelen tevékenységéről a sajtóba kiszivárogtatott tényeket. A CIA nem sokkal meg­alakulása, 1947 óta — írja a jelentés — olyan funk­ciókat kezdett ellátni, amelyek teljes mértékben különböznek fő feladatá­tól, az információ gyűjté­sétől és elemzésétől. A szervezet már tevékenysé­gének első éveiben — az amerikai hidegháborús offenzíva eszköze lett. Az amerikai politika formálói a titkos akciókat „életbe­vágóan fontosnak” tartot­ták a „nemzetközi kom­munizmus elleni harc­ban”. Az egymást váltó adminisztrációk ezeket „gyors és megfelelő esz­köznek tekintették a konkrét célok megvalósí­tásához”. A 60-as években a hírszerző hivatal titkos tevékenységében egyre in­kább meghatározóvá vál­tak a „félkatonai akciók”; amelyeket a szervezet megvalósított. Az ilyesfaj­ta tevékenységet övező szigorú titoktartás légköre elősegítette az olyan visz- szaéléseket, mint a külföl­di vezetők meggyilkolásá­ra szőtt összeesküvések, valamint kábítószerek ki­próbálása gyanútlan em­bereken. Az elmúlt években a kormányban és a CIA-ban lezajlott változások nem módosították a szervezet külföldi tevékenységének jellegét és céljait. Erről tanúskodik a chilei akció, amely — mint ismeretes — véres puccshoz és a népi egység törvényes kormányának megdönté­séhez vezetett. A dokumentumban ki­fejezésre jutott az a tény is, hogy a CIA nemcsak külföldön, hanem az Egyesült Államokban is folytatott kémtevékeny­séget. A CIA a múltban is a legfontosabb amerikai politikai célok megvalósí­tásának eszköze volt és ezentúl is jelentős szerepe lesz. Éppen ezért — hang­súlyozza a dokumentum — a titkos akciók mére­teiért és a lehetővé tett visszaélésekért nagyrészt a washingtoni hatalmi szervekre hárul a felelős­ség. Púja Frigyes Helsinkiben tárgyal A hivatalos finnországi lá­togatáson tartózkodó Púja Frigyes külügyminiszter ked­den délelőtt a külügyminisz­térium épületében udvarias- sági látogatást tett vendéglá­tójánál, Kalevi Sorsa finn külügyminiszternél. Nem sokkal ezután az államtanács dísztermében megkezdődtek a két külügyminiszter hiva­talos tárgyalásai. A tárgyalások alaphang­ját a hétfő esti díszvacsorán elmondott pohárköszöntők adták meg. Kalevi Sorsa és Púja Frigyes egyaránt ki­emelte, hogy a «'Magyar Nép- köztársaság és a Finn Köz­társaság között nincsenek megoldatlan problémák, Az aktív semlegességi politi­kát folytató Finnország és az elkötelezett szocialista Ma­gyarország külpolitikája már hosszú ideje meglelte a kö­zös találkozási pontot: az európai béke és biztonság elősegítésében való együtt­működést. Ezzel kapcsolatos kérdések minden bizonnyal központi helyet foglalnak el a két külügyminiszter tárgyalása- [ in, amelyeken természetsze­rűleg szó esik a kétoldalú j kapcsolatok továbbfejleszté-1 séről is. A magyar katolikus püspöki kar nyilatkozata a Hazafias Népfront VI. kongresszusára kiadott program tervezetéhez A Hazafias Népfront VI. kongresszusára készül. Ezen alkalomból nyilvános vitára bocsátott nagy jelentőségű állásfoglalástervezete alkotó összefogásra hívja fel a ma­gyar népet. A magyar kato­likus püspöki kar a maga, valamint a hívők és a pap­ság részéről korábbi maga­tartásához híven részt vállal a kijelölt nemzeti program megvalósításában. A magyar katolikus püs­pöki kar küldetésének tuda­tában, a jelen magyar törté­nelmi helyzetnek való elkö­telezettségében, buzdításai­ban és körleveleiben ismé­telten a hívők tömegeihez is fordul, hogy nyugodt lelkiis­merettel, keresztényi felelő­ségtudattal vállalják az em­beri fejlődés szolgálatát, melyre szentatyánk, VI. Pál pápa is felhívta a figyelmet a „Népek fejlődése” című körlevelében. Ez a fejlődés a hazánkban elért gazdasági, társadalomépítési, közneve­lési, egészségügyi, embervé­delmi eredmények pozitívu­maiban domborodik ki előt­tünk. A hazát szeretni ma annyit jelent, mint ezen eredmények további munká- lásában részt venni. A Ha­zafias Népfront programter­vezete külön hangsúlyt he­lyez a népi nemzeti egység­re. Ha arra gondolunk, hogy a múltban milyen társadal­mi ellentétek, gazdasági egyenlőtlenségek bontották darabokra a magyar népet, akkor ma elismerőleg kell nyilatkoznunk kormányunk, népünk vezetői, a magyar tu­dományos, gazdasági, kultu­rális élet felelőseinek áldo­zatos munkájáért, mellyel népünket egységbe kovácsol­ta. Hazánkban az évek során az egyre erősödő bizalom, a világnézetre és vallási hova­tartozásra való tekintet nél­kül egyre határozottabban kialakuló együttműködés kí­vánatos és hatékony egység­re vonta már országunk fi­zikai és szellemi dolgozóit a szocialista demokrácia érde­kében. Minden keresztény ember Krisztus tanítása szerint az egész emberiségért is fele­lős. Hazánkban három évti­zede békés termelésben él, alkot népünk. A béke a szentírás szerint is a földi ja­vak teljessége. Szentatyánk szavai szerint: a béke a fej­lődés egyetlen feltétele. Hin­nünk kell abban, hogy az emberiség gazdasági, lelki, szellemi, kulturális felemel­kedése biztos garanciája a béke. Ezért imádkozunk, ál­dozatot hozunk. Kérjük híveinket, paptest­véreinket, lelkiismeretükben ápolják azt a felelősséget, amivel az egyháznak ma ha­zánk és a világ népeinek Krisztus akarata szerint is tartoznak. KAIRÓ Nimeri szudáni elnök ked­den délelőtt az egyiptomi fő­városba érkezett, ahol Szá­dat államfő fogadta a Kub- beh elnöki palotában. A Szí­riái Arab Köztársaság kairói nagykövetségének személy­zete kedden délelőtt állo­máshelyéről hazautazott. Mint korábban hírül adtuk, Egyiptom szombaton egy damaszkuszi diáktüntetést követően bezáratta a szíriai fővárosban lévő képvisele­tét, távozásra szólította fel a Kairóban lévő szíriai nagy- követség teljes személyzetét. (Folytatás az 1. oldalról) összeomlott az utolsó gyar­matbirodalom. Megerősödött és tovább fejlődött a szocia­lista államok és a harmadik világ független, szabadság­szerető országai közötti ba­rátság és együttműködés — állapította meg Brezsnyev. Hangsúlyozta, hogy az Indiai Köztársaság is hozzájárult ezekhez az eredményekhez politikájával, és nagy nem­zetközi tekintélyt vívott ki. — A feszültség enyhülése — folytatta — ma már élő valóság és mély gyökereket eresztett. Megvannak az előfeltételei annak, hogy az enyhülés valóban visszafor­díthatatlan legyen. De másra is oda kell figyelni: az utób­bi időben észrevehetően meg­nőtt a feszültség enyhülése ellenfeleinek aktivitása. Mintha most döbbentek vol­na rá, hogy vesztes kártyáik vannak. Az enyhülés meghiú­sítására törekedve minden módon rágalmazzák a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok politikáját. Divatba hozták a „hidegháború” ide­jén elkoptatott vádakat, az „agresszív szándékokról”, a „világuralomra” való törek­vésről és más hasonlókról. — Válaszunk egyszerű: nem törekszünk világura­lomra. Nincs rá szükségünk. Éppen azok törekszenek vi­láguralomra, avatkoznak be más országok és népek bel- ügyeibe, és próbálják rájuk kényszeríteni akaratukat, akik olyan buzgón hadakoz­nak a béke megszilárdítása és az enyhülés elmélyülése ellen. De ismeretes, hogy kik utasítják vissza a fegyverke­zési verseny valóságos korlá­tozására vonatkozó ismétel­ten megtett javaslatainkat, kik duzzasztják fel a katonai költségvetéseket és sürgetik a még pusztítóbb fegyverfaj­ták fejlesztését. — Pontosan látjuk e nega­tív jelenségeket és elhatáro­zásunk, hogy szembeszegü­lünk velük. Az enyhülés fej­lesztése és elmélyítése ko­runk parancsa, a népek köve­telése, amelyet a tartós béké­hez fűződő létfontosságú ér­dekük diktál. Súlyos felelős­ség terheli azokat, akik sze­met hunynak aiz enyhülés el­lenfeleinek hadjárata felett. Leonyid Brezsnyev hang­súlyozta, hogy az általános béke számára milyen óriási jelentősége lenne, ha Ázsiá­ban, ahol az emberiságnek több, mint a fele él, a békés egymás mellett élés elvei tartósan megszilárdulnának. — Nézetünk szerint — mondotta — itt is létrejön-' nek az enyhülésre való átté­rés feltételei. Elhallgattak a fegyverek Indokínában és a politikai színtérre lép a béke olyan ereje, mint az egyesült Vietnam. Dél-Ázsiában pozi­tív változások történnek. Megelégedéssel vettük tudo­másul a közelmúltban meg­tartott indiai—pakisztáni tárgyalások eredményeit, amelyek véleményünk sze­rint elő fogják mozdítani a helyzet további rendeződését ebben a térségben. — Ugyanakkor megértjük, hogy az ázsiai helyzet még mindig elég bonyolult. Ázsiá­ban vannak olyan erők, ame­lyek nem számolnak az álla­mok jogaival és szuverenitá­sával, más népeket próbál­nak uralmuknak alárendel­ni. Szabotálják az ázsiai né­pek békéjének és biztonsá­gának célját szolgáló kétol­dalú és kollektív alapon tett erőfeszítéseket. Az imperia­lizmus a belső reakcióval szövetkezve változatlanul igyekszik egymás ellen fordí­tani a kontinens országait. — Vegyük például az In­diai-óceán problémáját. Mint ismeretes, egyes hatal­mak, annak ellenére, hogy e térség távol van tőlük, növe­lik itteni fegyveres erőiket, új katonai támaszpontokat építenek. Felmerül a kérdés, hogy miért teszik ezt? Mind­ez érthetően nyugtalanítja a part menti országokat, s jo­gosan vélik úgy, hogy e po­litika veszélyezteti függet­lenségüket és biztonságukat. E politika bennünk is aggo­dalmat kelt. — A Szovjetunió számára korántsem közömbös, hogy vajon az Indiai-óceán a béke övezete lesz-e, vagy pedig megmaradnak-e itt a meglé­vő idegen katonai támasz­pontok és újak épülnek-e. Álláspontunk világos. Egy­értelműen kijelentettük, hogy a Szovjetuniónak nem volt és nincs szándékában katonai támaszpontokat épí­teni az Indiai-óceánon. Ugyanerre szólítottuk fel az Egyesült Államokat és vár­juk tőle a világos választ. —i A Szovjetuniónak a jö­vőben is az a szándéka, hogy tevékenyen részt vegyen az ázsiai kontinens sürgető problémáinak megoldását célzó utak keresésében. Tá­mogatjuk mindazokat a ja­vaslatokat, amelyeket az ázsiai béke és biztonság gondja diktál, köztük azt is, hogy az ázsiai államok közös erőfeszítésekkel szavatolják a békét és a biztonságot. — A Szovjetunió üdvözli, hogy a világpolitikában meg­növekedett a fejlődő orszá­gok szerepe. Változatlanul tá­mogatja az egyenjogú politi­kai és gazdasági kapcsolato­kért, a társadalmi haladásért vívott harcukat. Ezek az or­szágok már ma is jelentősen hozzájárulnak a nemzetközi légkör egészségesebbé válá­sához. Ezzel kapcsolatban po­zitívnak tartjuk az el nem kötelezett országok mozgal­mát, amelyben kimagasló szerepe van az Indiai Köz­társaságnak. Sikeresen kiáll­ták az idő próbáját azok az elvek, amelyeken e mozga­lom alapul. Leonyid Brezsnyev a to­vábbiakban rámutatott, hogy India nemzeti kongresszus irányvonalának köszönhe­tően India erős állam lett, amely fontos szerepet játszik a világpolitikában. Felhívta a figyelmet arra, hogy az új In­dia változatlanul a támadás célpontja az olyan külső erők részéről, amelyek semmiképp sem tudnak belenyugodni az indiai állam önálló és haladó irányvonalába. Az SZKP KB főtitkára vé­gezetül újabb sikereket kí­vánt az indiai kormánynak és népnek, s megerősítette, hogy a Szovjetunió a jövőben is India megbízható barátja lesz. Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÄTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (5.) AGATHA CRISTIE REGÉNYE NYOMÁN — Mrs Rogers vagyok, a szobalány és szakácsné. Vera megijedt ettől a kísértetszerüen törékeny, halvány ar­cú asszonytól, de erőt vett magán: — En pedig Miss Claythorne vagyok, Lackyék új titkár­nője. Megtudta, hogy a Rogers házaspár Z napja van itt, levél­ben szerződtették őket, amiben megkapták Mr. Lackytól a nyolc vendég névsorát. Közben felértek az emeletre és Vera körülnézett a tökéletes hálószobájában. A kandallón meg­akadt a szeme egy nagy medveformájú szobortélén, amiben óra volt elhelyezve. A kandalló felett pedig fekete keretben egy még kislány korából ismert versike lógott: Almos lett egyszer tíz kicsi néger. Nem bújt be az ágyba. Egy fel sem ébredt, csak ült a széken hült halottá válva. Elbe­szélgetett kilenc kis néger. Miközben az egyik aranypohárba tölt és megissza. .Hirtelen elesik. Nyolc kicsi néger alszik a ré­ten. El is mosolyodik. Heten kelnek fel, mert az egyikük érökre álmodik. Hét kicsi néger fát hasogat most. Mellésújt a fejsze. Hat maradt csak meg. mert egyiküknek széthasad a feje. Hat kicsi néger játszik ott szépen a kaptárak között. Megcsíp ám egyet egy kis méhecske és nem marad csak öt. öt kicsi néger egyike tanul. jBünösökön Ítélt. Am egyszerre csak őt ítélik el. Nem maradt meg csak négy. Tenger felé tart négy kicsi néger és egy piros lazac. Egyet lépre csal, be­kapja gyorsan, már csak három marad. Az állatkertben, né­gerkék hárman lesnek a medvére. Egyet a medve keblére felvesz s kettő marad élve. A parton sétál két kicsi néger, aüíi őket a nap. Pecsenyére sül ott az egyikük, élve csak egy marad. Egy kicsi néger, magára hagyva, csak árván ténfereg. Felköti magát. Vége is van már, mert többen nincsenek. Vera elmosolyodott. Hát persze, hiszen a Néger-szigeten vagyunk. Mrs. Rogers — mint valami árnyék — osont ki a szobából. Az ablak a tengerre nézett... kék volt és végtelen... mint akkor, tavaly... de nem akar rágondolni... — Illenék ., házigazdáékat üdvözölni — mondta dr. Arm­strong. — Nemigen lesz módjában — Wargrave lehunyta szemét, határozottan úgy festett, mint valami hüllő. A vacsora véget ért, az étel ízletes, a bor pedig kitűnő volt. A társaság mintha összebarátkozott volna, halkan be­szélgettek. Egyszerre harsány hangon megszólalt Anthony Marston az ajtó mellett álló kis asztalra mutatva: — Milyen murisak ezek a kis izék! A kerek asztalkán egy csomó porcelán figura állott és Morston a szobája falán lógó versikére gondolt, ami szerint ezek sorra meghalnak... (Folytatjuk) Rogers ekkor lépett be a szobába. — Nem tudja, kérem, mikor érkezik ide Lady Constance Culmigton? — kérdezte tőle Fargrave. Az öregnek csak régi szerelme járt az eszébe, akit a vendégek között hiába kere­sett. — Nem, uram. Ez a név nem szerepel a vendéglistán. — Doktor, a Néger-szigeten vagyunk ugyebár? Itt valami sötét dolog készüli...

Next

/
Thumbnails
Contents