Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
6 KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 1976. június 6. Élete: A TANÍTÁS Horváth Vince: Táncoló. Makrai László: Bőrdoboz. Az alkotóerő és alkotókedv dicsérete Horváth Vince: Fafaragás. Horváth Vince: Táncoló. Vázlatok egy Apáczai Csere-díjas arcképéhez A legizgalmasabb író az élet. Ez jut az eszünkbe, amikor Margittal Valéria nyíregyházi középiskolai tanárt, a Zrínyi igazgatóhelyettesét hallgatjuk, aki pénteken vette át a fővárosban a legmagasabb pedagógiai kitüntetést, az Apáczai Csere János-díjat. Azt hihetnénk egy ilyen ízzig-vérig pedagógus szinte a pólyában elhatározza, ha törik, ha szakad, tanár lesz ... — Már ötödéves egyetemi hallgató voltam, de még akkor se gondoltam, álmomban se, hogy tanár leszek. Iparművész, díszlettervező akartam lenni. Ma is, ha felgördül a függöny a színházban, először a díszletek kötik le a figyelmem. — Már elvégeztem az egyetemet, a zsebemben volt a diploma, amikor 1947 őszén megláttam az újságokban egy hirdetést: egyéves textiltechnikusi tanfolyam indul ... Jelentkeztem, mert úgy gondoltam, onnan már csak egy tyúklépés választ el a textilminta-tervezés- től... Mégsem így történt. Negyvenhét február 3-án meghalt az édesapja, özvegy édesanyjáról és öccséről neki kellett gondoskodni. Munkát keresni, minél előbb ... — Ez persze 1947-ben nem volt egyszerű — emlékezett a pályakezdésre. Borzalmas nagy energiával jöttünk ki az egyetemről, ahol átéltük a forrongó időszak eseményeit.' Egyre vágytunk valamennyien, tenni valami értelmeset, hasznosat, nagyot... De tanári hely nem volt, az iskolák államosítása ezután következett. Végül megkönyörült rajtam a kisvárdai fiúgimnázium igazgatója. Mint magántanulók egy kevesen lányok is jártak a gimnáziumba, rájuk kellett felügyelnem lyukasórákon, a szünetekben, öt forintot kaptam ezért minden lánytól. — November 1-től helyettes óraadói munkát kaptam a Kisvárdai Általános Iskolában, 5 forintos óradíjért latint és németet tanítottam. De ez az időszak már az iskolák államosításának időszaka volt. E ttől kezdve Margittai Valéria tanárnő élete, munkássága egy végtelennek tűnő vesszőfutássá vált a már megszeretett hivatás, a katedra, a tanítás után. Most már nem azért nem juthatott el a katedráig, mert nem volt hely, hanem folyton „kiemelték”, irányító munkakört kapott. 1948 augusztus 1-vei nevezték ki a Kisvárdai 1. sz. Általános Iskola megbízott igazgatójává. Egy volt zárda és egy állami polgári iskola tanári karából kellett újat, valami mást kovácsolni... — Én voltam a legfiatalabb a tantestületben. Ma már mosolyogni való, hogyan is alakult az igazgatói bérem. Még nem volt meg ekkor a tanári kinevezésem, így fizetést se kaphattam. így a 80 forint igazgatói pótlékot kaptam meg és mást nem. Októbertől persze megérkezett a tanári kinevezésem, ettől kezdve már rendes fizetést kaptam. — Ha visszagondolok, egyetlen szerencsém volt akkor, az idősebb tanárok nagyon tekintélytisztelők voltak. S egyedül nekem volt az iskolában gimnáziumi tanári képesítésem ... Irányított, szervezett, vezetett, de nem tanított, vagy csak ideig-óráig. Később is hiába tiltakozott, hivatkozott fiatal korára, amikor megbízták a megyei középiskolai általános tanfelügyelői munkával. A fiatalság olyan hiba, amiből napról napra javul az ember — mondták a felettesei. A tanmenettől az iskolai adminisztrációig mindent ellenőriznie kellett. Egy- egy hétig is „vendégeskedett” az iskolában. Ez a vendégeskedés vitákkal, fiatalos, őszinte véleménynyilvánítással járt... — Akkor értettem meg, hogy a pedagógusok valóban érzékenyebbek, mint mások. De ebben nincs is semmi különös. A nevelés alkotómunka, ezt bírálni, amiről mindenki azt hiszi, hogy a legjobban végzi, érzékenységgel jár. Szóval torkig voltam már a vezetői munkával, nagyon vágytam, hogy végre taníthassak. De még hosszú volt az út. A nyíregyházi tanítóképzőbe kerültem, vezettem szakérettségi tanfolyamot, közben megkedveltem egy újabb nyelvet, az oroszt, és beiratkoztam az egri pedagógiai főiskolára, levelezőre. Már utolsóéves voltam a főiskolán, amikor ugyanerre a szakra beiratkoztam az egyetemre is. Megszereztem az orosz szakos egyetemi diplomát is. — Közben két évig voltam a Rozgonyi diákotthon vezetője. Ötvenkettőben, amikor először ünnepeltük meg a pedagógusnapot, megkaptam a „Kiváló tanár” kitüntetést. Szokatlan volt, fiatalnak éreztem magam a kitüntetéshez, öt éve dolgoztam, és még mindig nem éreztem magam elég közel a tanításhoz.---''Íj. jabb öt év következett, most már a fő- városban. Öt évig volt Margittai Valéria a budapesti koreai intézet-iskola és diákotthon — vezetője. Ekkor ismerkedett meg a tankönyvírás örömeivel, izgalmával. Tanítóképző intézeti negyedikes hallgatók számára írt orosz tankönyvéből évekig tanultak a fiatalok. Több nevelési tanulmánya, cikke jelent meg a lapokban. Valójában nem volt magánélete, a munkájának élt. 1955-ben megkapta a koreai gyermekek nevelésében végzett munkájáért a Koreai zászlórend ezüst fokozatát. — ötvenhét januárjában szűnt meg az intézet. S amikor számot vetettem az eltelt évekkel, rá kellett döbbennem, amíg én igazgattam, szerveztem, vezettem, a hasonló korú kollégáim szépen előrehaladtak a tudományos munkában. Én mindent csinálok, közben elfelejtem a hivatásom — gondoltam. —• Ezután tanítani fogok... A Budapesti Toldi Gimnáziumban helyezkedtem el. Édesanyám, testvérem itt éltek Nyíregyházán, kivert embernek éreztem magam Pesten, ötvenhétben hazajöttem. Azóta 19 év telt el, itt tanítok a Zrínyiben, ötvennyolc szeptember 1-től az igazgatóhelyettesi munkát is végzem. Nagyon jól érzem itt magam. Innen szeretnék nyugdíjba menni. Még két évem van ... A Zrínyi idegen nyelvi oktatásának egyik erőssége, a két nyelvi labor fáradhatatlan gyarapítója társaival, az idegen nyelvi munkaközösséggel. Közben jut ideje újabb tankönyvek írá • sára, 24 magnótekercset kitevő német nyelvtana a gimnáziumok első és második osztályában a TANÉRT-pros- pektus tanúsága szerint már megrendelhető. — Nincs szűkebb családom, egyedül élek, családom az öcsém családja, a gyermekek, az egész társadalom. Minden érdekel, ami körülöttem történik. Nemrég végeztem el a marxista esti egyetemet, nagyon érdekel a társadalom, a politika, különösen a filozófia. Nem tudok betelni az élettel, rengeteg a tervem. Ez talán a nagy titok, így nem lett pályatévesztett ember, pedig eredetileg nem pedagógusnak készült. Saját életének példájával is igyekszik meggyőzni a tanítványait: az életpályára készülni kell, de nincs olyan hivatás, amelyekben ne lehetne megtalálni a szépséget, ami értelmet ad a munkának. Gratulálunk Margittai Valéria tanárnőnek 29 éves nevelői munkásságához, amely akkor is az volt, amikor úgy érezte, távolabb van a katedrától. v A szívem, sajnos figyelmeztetett, hogy nem árt vigyázni. Három hétig táppénzen is voltam. Nagyon röstelltem, mondtam is az orvosnak, hagyja meg nekem azt az örömet, úgy menjek nyugdíjba, hogy egy napig sem voltam táppénzen. Kiírt. A fontos az, hogy már dolgozom. Páll Géza Szobrokról tervekről A napokban megyénkbe látogatott a Képző- és Iparművészeti lektorátus vezető munkatársainak egy csoportja. A kétnapos út során felkeresték Nyíregyháza, Nyírbátor, Mátészalka és Kisvárda városokat. Nyíregyházán ifj. Szabó István szobrászművész a Váci Mihály-szobor alkotója — a színház középtengelyére merőlegesen Kis-Ko- vács Gyula dekoratív Thália-figurájával szemben talált alkalmas helyet szobrának. Ideje volna a park fái közül kiszabadítani a Benczúr-szobor háta mögött lévő északi tájolású, nyáron észrevehetetlen Kisfaludi Strobl-szobrot. A szép aktfigura a meglévő vízmedencével együtt az Északi körút vagy a Jósaváros ékességévé válhatna. Mátészalkán Nagy Bertalan elnökhelyettes ismertette a város elképzelését és szoborigényét. A már megvalósult objektumokhoz kötődő konkrét tervek — már kialakított parkok — terek láttán a bizottság a Kraszna Áruház előtti parkszoborral, a fémipari szakközépiskola elé kerülő plasztikával és az új lakótelepek szobrászi igényével egyetértett. Kisvárdán megtekintette a várkertet, ott a helybeliek I. László király lovasszobrát szeretnék felállítani. A vár melletti halom alkalmasnak tűnik és indokolja a történelmi múltunkat idéző vár, sport- és lovasversenypályák közelsége lovasszobor felállítását. A kórház épülete olyan szép, hogy rá dombormű nem kerülhet, de a bejárati portásépület mögött pihenőpadokkal víztükörrel szoborként, akár figurálás, akár dí- szítőjellegű plasztika elképzelhető. M egyénk a múlt évben több szoborral gazdagodott, Marisa István Talpasait Vaján, Pató Róza: Anya szobrát Ibrányban, Ráthonyi József: Vasvári-portréját Nyírvasváriban, Mészáros Mihály: bronz plasztikáját Nyíregyházán a Kö- JÁLL épületén helyezték el. Felállításra vár a nyíregyházi Lenin szobor, és Vigh Tamás életfája is, ezek a tények jelzik a múltunkban csírázó jelenünk megbecsülését, elődeink tiszteletét megyénk szellemi gazdagodását. Tóth Sándor ✓ Schmidt Sándor: Fafaragás — lakószobarészlet. (Paál László felv.)
