Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
1976. június 6. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 Katona I a NEB megyei elnökével Hz ellenőrzések hasznáról A A népi ellenőrök megjelenését — w mint általában a külső ellenőrzést — enyhén szólva nem mindenütt fogadják lelkesedéssel. Mi ennek az oka? — Az, hogy az üzemek, vállalatok, intézmények egy része nem, vagy roßszul ismerik, mi is tulajdonképpen a népi ellenőrzés célja. Nekünk a megye gazdasági, szociális, kulturális fejlesztésére vonatkozó célok, törvények és a rendeletek teljesítését gátló hibák forrásainak feltárásában kell segítséget adni az irányító és az ellenőrzött szervek munkájának javításához. Az ellenőrzés során azt is fel kell tárnunk, ha a kívánt eredmény elmaradását külső okok, például érvényben lévő jogszabályok, vagy egyéb rendelkezések hiányosságai okozzák. Tevékenységünk célja továbbá, hogy elősegítsük a gyakorlatban jelentkező új és bevált módszerek elterjesztését, mert szélesebb területen való alkalmazásukkal a vezetés és a munka színvonala emelhető. A Milyen feladatokat ró ez a népi ellen- w őrökre? — Elsősorban olyanokat, hogy ellenőrizzük a megye gazdasági, szociális, egészség- ügyi és kulturális fejlesztését szolgáló célok megvalósítását, a lakosság életkörülményeivel közvetlenül kapcsolatban álló feladatok végrehajtását. Feladatunk, hogy segítséget nyújtsunk az állami és állampolgári fegyelem megszilárdításához, a társadalmi tulajdon védelméhez, erősítéséhez, a munka szervezettebbé és gazdaságosabbá tételéhez, de nem utolsósorban, hogy küzdjünk a korrupció, a felelőtlen lélektelen ügyintézés, a pazarlás ellen, a visszaélések leleplezéséért, a munkájukkal, beosztásukkal visszaélők hatékony felelősségre vonásáért. A A népi ellenőrzéssel foglalkozó embereknek csak kis része tagja a függetlenített apparátusnak, nagy többsége társadalmi aktíva. Mennyire nehezíti az meg munkájukat? — Valóban így van: a függetlenített apparátus létszáma a megyében mindössze huszonhárom, 2200-nál is több viszont a társadalmi aktívák száma. Közülük évente mintegy 1500—1700-at foglalkoztatunk. Ez annyiban nehezíti meg munkánkat, hogy nagy szervezettséget igényel. Az utóbbi időben előfordult, hogy a nálunk nélkülözhetetlen, hozzáértő szakembereknek saját munkaterületükön is megnövekedtek a feladataik, amelyek sokszor gátolják őket abban, hogy egy-egy, olykor hosszabb ideig tartó vizsgálatban részt vegyenek. Előfordult — szerencsére ritkán — olyan is, amikor a vállalat egyéb okok miatt nem járult hozzá egy- egy aktivista kiadásához. Ilyenkor az érintett vállalat párt- és gazdasági vezetőihez fordulunk, hogy helyette azonos képességű szakemberrel segítse a népi ellenőrzés munkáját. Ezúttal is megköszönjük fáradozásukat. Q Milyen szempontok alapján készül el a megyei, illetve a városi és járási népi ellenőrzési bizottságok munkaterve? — Az éves munkatervekben a megye, a járások és a városok feladatait, fejlődését legjobban szolgáló, s abban az időszakban legfontosabbnak ítélt gazdasági, szociális, egészségügyi és kulturális témák vizsgálatát tervezzük. A tervek elkészítése előtt a legmesszebbmenőkig figyelembe vesszük a pártós állami szervek javaslatait. — A Központi Bizottság határozatai végrehajtásának elősegítése idei munkatervünkben is jelentős helyet kapott. Ebben az évben vizsgáljuk meg a termelés során felhasznált anyagok elszámolását, az iparszerű termelési rendszerek elterjesztését befolyásoló, esetleg azt akadályozó tényezőket, néhány jelentősebb beruházás előkészítésének és megvalósításának hatékonyságát, a szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormányhatározatok végrehajtását, a mező- gazdaság műtrágya és növényvédő szerrel való ellátásának helyzetét. Q Csak a munkatervben rögzített feladatokra terjed ki a népi ellenőrök munkája? — Erről szó sincs. Munkánk jelentős részét képezi a lakosságtól érkezett bejelentések és panaszok vizsgálata. A Hány bejelentés és panasz érkezik évente a NEB-hez, s milyen jellegűek ezek? — Tavaly például 260 bejelentés és panasz érkezett a népi ellenőrzési bizottságokhoz. Ez nagyjából megfelel az utóbbi évek átlagának is. A legtöbb bejelentés és panasz a mezőgazdaság és a kereskedelem területéről érkezik, s zömmel a társadalmi tulajdon megkárosítására, a szocialista gazdálkodás elveivel ellentétes magatartásra hívják fel a figyelmet. Jelentős a bizonylati fegyelem megsértésével, a beosztással való visszaéléssel, az önkényeskedéssel, a vásárlók megkárosításával foglalkozó bejelentések száma is. Kapnak-e sok névtelen bejelentést? — A múlt évi 172 közérdekű bejelentésből 57 érkezett névtelenül. Ez tulajdonképpen arra hívja fel a figyelmünket, hogy az üzemi demokrácia terén vannak még hiányosságok, a vezetők és beosztottak között nem mindenütt van meg a kölcsönös bizalom. A névtelen bejelentők a megtorlástól félnek, ezért az ilyen bejelentéseket is megvizsgáljuk, mert tapasztalataink szerint sajnos a legtöbb alaposnak bizonyul. A Félnek, pedig a bejelentők védelméről a NEB gondoskodik. Volt-e már szükség ilyen védelemre? — Sajnos volt. Hogy csak a legfrissebbet említsem: a kántorjánosi tsz elnöke két dolgozónak mondott fel, mert egy vizsgálat során terhelő vallomást tettek ellene. A tsz felügyeleti szerve, a mátészalkai járási hivatal élelmiszer-gazdasági és kereskedelmi osztálya azonnal intézkedett munkaviszonyuk helyreállításáról. Szerencsére az ilyen esetek ritkán fordulnak elő. Van azonban egy gondunk: a megtorlásnak sokkal kifinomultabb módjai is vannak. Nem a bejelentést követő időben, hanem később, és más okok felsorakoztatásával marasztalnak el valakit. Az illető nem kap mondjuk fizetés- emelést, prémiumot, mert a munkájában mindenkinek lehet hibát találni, átszervezésre hivatkozva más munkakörbe helyezik, magyarul olyan megtorlásokat alkalmaznak és olyan időben, amikor már nagyon nehéz az összefüggést kimutatni a bejelentés és a büntetés között. A Tudomásom szerint a NEB-nek nincs w végrehajtói hatalma. Milyen módon szereznek érvényt a megállapításokban javasolt felelősségre vonásnak? A Az MSZMP Központi Bizottsága az utóbbi években több határozatot hozott gazdasági építőmunkánk javítására, gazdasági életünk megszilárdítására. Tükröződnek-e ezek a határozatok a NEB vizsgálatainak téma- választásaiban? — Feltétlenül tükröződnek. Elég csak arra utalnom, hogy a Központi Bizottság 1974 decemberi határozatát követően 1975-ös munkatervünkben olyan vizsgálatok szerepeltek, mint az üzemek álló- és forgóalapjainak kihasználása, a takarékos gazdálkodás, a nagy tömegű hulladékok felhasználása, az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése. Szabolcs-Szatmár megye ipara a negyedik ötéves terv során fejlődött legdinamikusabban. Ehhez mint közismert, jelentős összeggel járult hozzá az állam. Ezért tartottuk nagyfontosságúnak, hogy megvizsgáljuk az iparfejlesztésre adott támogatások célszerű és gazdaságos felhasználását, ügy gondolom, máris sikerült érzékeltetni, hogy magunkévá tettük a határozat szellemét. Szabolcs- Szatmár megye azonban még mindig mező- gazdasági jellegű megye maradt, ezért a mi vizsgálataink a mezőgazdaságban is nagy jelentőségűek. Ä Milyen vizsgálatokat végeznek ebben ^ az évben a eeági élet területén? — A javaslatokat elsősorban a vizsgált üzemeknek, intézményeknek tesszük meg, de szükség esetén javaslatot teszünk a felügyeleti szerveknek is. Az a jellemző, hogy javaslatainkat a végrehajtásra illetékes szervek elfogadják, s intézkednek is a végrehajtásról. Vizsgálataink alapján az elmúlt évben kilencen figyelmeztetésben részesültek, 54 esetben fegyelmi eljárás indult a mulasztók ellen, harmincnyolcán kártérítést fizettek, hatvan esetben pedig szabálysértési feljelentésre került sor. • Milyen lehetősége van a NEB-nek az előbbiektől súlyosabb esetekben? — Amennyiben bűncselekmény alapos gyanúját állapítunk meg, feljelentést teszünk a rendőrségen, illetve az ügyészségen. Tavaly 13 ilyen eset volt, amelyben 21 személy ellen indult bűnvádi eljárás. A Volt-e már példa, hogy valahol nem w intézkedtek érdemben? — Igen, erre is volt, s van is példa. Ilyen esetekben a felügyeleti szervekhez fordulunk javaslataink érvényesítéséért. Sajnos — különösen vezetők esetében — olyan tapasztalatokat is szereztünk, hogy a felelősségre vonás mértéke nincs minden esetben arányban az elkövetett cselekménnyel, s így a visszatartó hatás nem mindig érvényesül kellő mértékben. A Milyen tapasztalatokat szereztek a gazdasági életünket érintő témák vizsgálata során? — Amit elsőként említhetek: a gazdálkodás fegyelme, ezen belül a társadalmi tulajdon védelme javult, ám még mindig nem kielégítő. Az oka pedig, hogy a mulasztások feltárását nem segíti megfelelően a felügyeleti és belső ellenőrzés. Különösen érvényes ez a szövetkezeti belső ellenőrzésre; az ellenőrző, illetve felügyeleti bizottságok tevékenysége sok esetben sajnos formális. A Milyen okokra vezethetők vissza a gazdálkodás terén mutatkozó negatív jelenségek? — A legtöbb esetben az egyéni, illetve a csoportérdek mindenáron való érvényesítésére vezethetők vissza. Ez pedig — véleményem szerint — azért fordulhat elő, mert a gyakorlatban alkalmazott szankciók nem fejtenek ki megfelelő visszatartó hatást. Ezt legjobban a szövetkezeti szektorban, a magánkisiparban és a magánkereskedelemben rendszeresen visszatérő hiányosságok támasztják alá. A Milyen hatáskörrel rendelkezik ön, mint a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke? — Az elnök dolga a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság irányítása, a bizottság és az elnökség üléseinek összehívása, levezetése, a napirendek előterjesztése, egy sor döntés, a határozatok végrehajtásáról való gondoskodás és a népi ellenőrök, járási, városi bizottságok apparátusával, azok munkájával kapcsolatos szervezői, irányítói, ellenőrzési, szá- monkérői tevékenység. De hogy jót is mondjak: a jól végzett munka után én teszek javaslatot a népi ellenőrök jutalmazására, kitüntetésére is. Az egyik legfontosabb azonban a kapcsolattartás a megyei és különböző szintű párt- és állami szervek vezetőivel, de elnöki jogkör a bejelentések alapján induló vizsgálatok feletti döntés is. A Az MSZMP XI. kongresszusának haw tározatában az áll: „hatékonyabbá kell tenni az egyre nagyobb szerepet betöltő népi ellenőrzést, hatáskörét ki kell terjeszteni a társadalmi, gazdasági élet minden területére”. Milyen feladatokat ró ez a NEB-re? — Beszélgetésünk elején elmondtam, milyen feladataink vannak. A kongresszus határozata ezt megerősítette, így feladatainkat ennek szellemében végezzük. Ebben az évben például a takarékosabb gazdálkodás, a tartalékok feltárásának fokozása, a lakosság ellátási színvonalának növelését akadályozó tényezők elhárítása, az irányító és felügyeleti szervek ellenőrzési színvonalának, az ellenőrzés hatékonyságának fokozása, összehangoló tevékenységük továbbfejlesztése jelenti a legfontosabb feladatunkat. De nem maradnak el a belső ellenőrzés munkájának további javítását, a szocialista közgondolkodás továbbfejlesztését szolgáló ellenőrzések sem. A mi vizsgálatainknak nem a büntetés, a mindenáron való hibakeresés a célja, hanem elsősorban a megelőzés, a jó módszerek terjesztése, a hibák feltárása és a kijavítás elősegítése. Ám, ha ez nem vezet eredményre, akkor a korábbiaktól is következetesebben szerzünk érvényt a kongresszus határozatának. A Végül engedjen meg egy személyes w kérdést! Sok haragost szerzett már magának? — Tizennyolc éve, amióta a népi ellenőrzést megszervezték, azóta dolgozom az apparátusban. Ennyi idő alatt nagyon sok ismerőst szereztem. Az a tapasztalatom, hogy ahol rendben vannak a dolgok, ott szívesen fogadják a népi ellenőrt, olyan is előfordul, hogy hívnak bennünket, mert tudják, hogy segítő szándékkal érkezünk. Ezért nagyon sok barátom van. Ahol viszont visszaéléseket találunk, azok szemében nem túlságosan népszerű a népi ellenőr és a megyei elnök sem. Ez természetesen a munkában sem a népi ellenőrt, sem engem nem befolyásol. Köszönöm az interjút. Balogh József Egy osztállyal több I lyenkor, nyár elején, a tanév befejezése táján gyakorta eszembe jutnak a nem is régi vakációk. A nyaralások, kirándulások, strandolások emléke mellett újra érzem talpam alatt a strandöltöző hűvös kövét, karomban a kiadott és átvett vállfák súlyát; felidézem a friss reggeleket, amikor még hátra volt egy utca, s a táskámban dagadt az újságköteg; a langyos estéket a parkban, a locsolócsőből kifröccsenő vízsugár permetét arcomon; a fehér kabát alatti verejtéket, amikor tíz korsó sört cipeltem az asztalokhoz, s közben kiszáradt a torkom... kevés nyár volt az iskolaévek között, amikor nem dolgoztam pár hetet, egy hónapot. Kabinos, parklocsoló, pincér, kézbesítő is voltam — mikor mi adódott. Középkorú asszony beszélgetett fiatalabb társával a buszmegállóban. Elcsíptem néhány foszlányt szavaikból: „Mondom neki: dehogy mégy fiam! Dolgozhatsz még eleget életedben! Hát nem?!... Most mondd meg! Az a buta gyerek képes lenne munkával tölteni a szünetet.„” A másik csak bólogatott. „Egyébként is — folytatta ez — nincs nekünk arra szükségünk, hogy az a szegény gyerek keressen...” A meglehetősen önelégült hangú kijelentés volt a végszó, felszálltak a buszra. Valamiféle ingerültség vett erőt rajtam. Legszívesebben vitába szálltam volna az asszonnyal. Gondolkodni kezdtem, érveket gyűjtögettem magamban, mit is mondhatnék neki. Meséljek neki fel-felbukkanó emlékeimről, a nyári munkahelyekről? Mondjam el, mennyire örültem mindig a saját keresetemnek? Mennyi tervezgetés előzte meg a fizetést, hol jártunk a barátaimmal a nyári pénzből? Milyen élvezettel dolgoztunk együtt?... Vagy inkább a másik oldalt magyarázzam? Azt, hogy sokszor untuk már a melót, mentünk volna a szép időben mi is fürödni, napozni, mászkálni? És hogy mégis maradtunk, mert nem szegtük meg ígéretünket, nem hagytunk ott csapot-papot, szerződést. Hogy milyen furcsa volt az első munkahely, milyen rossz volt egy ottani dolgozó lekezelő hangja — és mennyire simogatott a másik, a többség szava: „Nem kell agyonhajtani magad fiú, de ezt csináld meg tisztességgel... Ha keresni akarsz, meg kell dolgozni érte!” Azóta elpárolgott az ingerültség — megpróbáltam a másik oldalról js szemügyre venni a dolgot. A szülők szemszögéből, akik egész életükben dolgoztak, s azt szeretnék, ha gyerekük minél később kóstolná meg a munka édes-keserű ízét. Annak idején nyilván nem lelkesedésből — muszájból mentek dolgozni. Valamikori saját vágyaikkal ellentétesnek érzik a gyerek tervét a nyári munkáról — hisz’ akkor ők éppen az ellenkezőjét kívánták. Másrészt bizonyára munkál bennük egy adag hiúság is: mi már megteremtettük a lehetőséget, hogy a gyerek nyugodtan tanulhasson, szórakozhasson, pihenhessen — mit szólnak mások, hogy dolgoznia kell szegénynek?! Nem tudott meggyőzni ez a nézőpont — talán a még eleven emlékek miatt, de inkább azért: ma már fel tudom mérni, mit jelentettek a nyári munkahelyek, az iskolapadok közötti MUNKA. És sajnálom azt a diákot, akinek az édesanyjával találkoztam. Sajnálom, mert csak kárára válik ez a fajta szülői féltés. Szegényebb lesz azoknál a társainál, akik dolgoztak a szünidőben. Ez persze sarkítás — nem azt akarom mondani, hogy amelyik diák nyáron nem dolgozik, abból mindből léhűtő lesz, nem válik tisztességes emberré. De a veszély nagy! És ez a veszély nem is abban rejlik, hogy nem megy el munkát vállalni — hiszen nincs is annyi munkahely, ahány szünidős diák. Az a veszélyes, hogy efféle kijelentések között nő fel. Nem buzdítják a munkára — holott még kedve is lenne hozzá — hanem egyenesen eltiltják attól. A nnyi mindenesetre biztos: az iskola befejezése után egy osztállyal több lesz annak a diáknak, aki nyaranta munkában töltött egy időt. Ezt az osztályt nem jegyzik be a bizonyítványba, de idővel bebizonyosodik: az „iskolán kívüli osztály” sokat jelentett a fiatalnak...
