Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-06 / 133. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 6. Üj szolgáltató létesítmények Nyíregyházán, a Sóstói úton. (Elek Emil felvétele) Értékes iratok ZÚZDA HELYETT LEVÉLTÁRBA! V ajon fel tudná e mérni valaki, hogy kiknek és hányszor* tett már jó szolgálatot a levéltár, mennyi embernek sikerült a felszabadulás előtti munka- viszonyát az innen kapott információk alapján igazolni, vagy hány fiatal pályakezdő szakember kapott itt dolgozatához, tanulmányához ■használható adatot? A Sza- bolcs-Szatmár megyei Levéltár bő anyaga — egymás mellé rakott iratok több kilométer hosszan — mégis kevés. Tíz, munkaviszonyát igazolni akaró, nyugdíj előtt álló ember közül kilencnek nem tudnak segíteni. El kell utasítani azzal, hogy „sajnos, ez a cég annak idején nem adta le a levéltárnak az iratait”. Ez a probléma emberi oldala, de nem kevésbé fontos a másik: az ismeretanyagok birtokában, a tudomány és technikatörténeti értékek továbbadása, felhasználása. Akár új mű készítéséhez, akár a gyártástechnológiák fejlesztése érdekében. Mindezekről — talán először ilyen súllyal — azon az ankéton volt szó, amelyet a nemrég alakult, az országban negyedikként létrehozott MTESZ tudomány- és tech- nikatöréneti bizottsága rendezett a napokban Nyíregyházán, a technika házában. Nem csupán arról volt itt szó, hogy annak idején, hanem arról is, hogy ma sem teszünk meg mindent ezeknek a szellemi termékeknek a megőrzéséért, megvédéséért. Igen, megvédésére. Mégha első hallásra oly furcsának is hangzik. Erre rendelet van, amely világosan megjelöli a tennivalókat. Például: milyen iratot, mikor kell átadni a levéltárnak, hogyan kell lebonyolítani a selejtezéseket, mit lehet és mit nem szabad megsemmisíteni és így tovább. Sajnos, sok helyen nem veszik figyelembe. Zúzdába, kazánokba kerülnek a hely- és ipartörténeti dokumentumok, ritka kiadványok, a később is hasznosítható statisztikai kimutatások, évkönyvek, jubileumi visszaemlékezések, értékes gyártástechnológiai leírások. Komoly veszélyben vannak például a tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár fórrástörténeti iratai, mert nincs irattár, s az iratok között sincsen rend. A gumigyár és a konzervgyár helyzete már jobb, de ez sem kielégítő. A megye termelőszövetkezetei közül csak a milotai adta át a levéltárnak az iratait a rendelkezésnek megfelelően. A fő probléma tehát nem az, hogy elvesztek, vagy: megsemmisültek az iratok —. ezért már keveset lehet tenni — hanem az, hogy a jelenkor sem gondoskodik kellően arról, hogy elegendő dokumentum kerüljön megfelelő helyre, a levéltárba, megőrzésre. Elsősorban a főkönyvelők, de általában a gazdasági vezetők feladata, hogy ezeknek a nemzeti kincset jelentő iratoknak a megvédésében tevékenyebben közreműködjenek. Nemcsak azért, mert erre törvény kötelezi őket. Azért is, hogy ismeretükben, felhasználásukkal meggyorsíthassuk fejlődésünk lépteit. Tóth Árpád Bűnjel — a A balkányi Farkas Sándor a börtönben kapta az Idézést a bírósági tárgyalásra, amelyen aztán rabruhában jelent meg. Jogtalan behatolás útján elkövetett lopási kísérlet miatt vonták felelősségre először. Egy Bal- kány melletti házba hatolt be úgy, hogy az épületben 710 forint kár keletkezett. Pénzt nem talált, így üres kézzel távozott. A bíróság mégis hét hónap szabadságvesztésre ítélte és egyben kötelezte, hogy alkoholelvonó kúrának vesse alá magát. A többi bűncselekményére akkor derült fény, amikor az említett behatolás miatt elítélték. A Balkányi ÁFÉSZ presszója mellől ellopott egy használt kerékpárt, de alig használta, amikor megtalálták az udvarán. Valamivel később ugyancsak a presszó mellől elkötött egy újabb kerékpárt, de olyan ügyetlenül, hogy ezt is megtalálták nála. Aztán a Balkányi Állami Gazdaság Or- dos-telepéről lopott 86 kiló horganyzott dróthuzalt, de ekkor sem ' kísérte a tolvajok szerencséje: rájöttek tettére, így a kár a gazdaságnak megtérült. A részeges, de pechesnek is mondható tolvaj újra elindult, hogy megkárosítsa a gazdaságot. Kiment az állami gazdaság újonnan telepített gyümölcsösébe, ahol röviddel azelőtt ültették el az almafacsemetéket. Az apró csemeték alig kezdtek gyökeret Júniusban, júliusban Nyári olvasótábor Az utóbbi két év sikerein felbúzdulva társadalmi összefogással a vásá- rosnaményi úttörő- és a ti- vadari KISZ-táborban idén harmadízben rendezik meg az általános iskolások és a szakmunkás- tanulók nyári olvasótáborát. Pontosabban: eddig az olvasótáborok a gyermekkönyvtárosok továbbképzését és a kisdiákok felüdülését szolgálták, ifjúmunkásokat először vonnak be ebbe a különleges vakációzásba. Bár az úttörő korosztályúak táborozása csak június második felében, a KISZ-eseké pedig július derekán kezdődik, a megyei könyvtár munkatársai idejekorán megkezdték a szervezést és már össze is állították a programot. Az általános iskolások az olvasáson kívül nyelvi játékokon vesznek részt a könyvtárosok bevonásával, valamint egész napos kiránduláson járják be Szabolcs-Szat- már irodalmi és történelmi emlékhelyeit. Szakértő biológus segítségével gyalogtúrán ismerkednek a környék növény- és állatvilágával, torna- és sportrendezvényeiket pedig MHSZ-szakemberek és testnevelő tanárok irányítják. Miért szép? — címmel Lakatos József nyíregyházi festőművész tart diafilmes előadást, egy este pedig a tábortűznél a Pásztortűz-együt- tes szórakoztatja a kisebbeket. A KlSZ-korosztályúak- nak dr. Németh Péter múzeumigazgató Szabolcs- Szatmár történelmi nevezetességeiről mesél, és veteránok elevenítik fel a megye munkásmozgalmát. Katona Béla irodalomtörténész íróink arcképcsarnokát mutatja be, Huszár István festőművész az irodalom és a képzőművészet kapcsolatáról. Molnár László főiskolai zenetanár pedig Bartókról és Kodályról tart előadást. Tábortűznél lép fel a megyei művelődési központ versmondó műhelye, ezenkívül közéleti fórumot is rendeznek a szakmunkás- tanulóknak. A táborba — melyen 60—60 diák és 20— 20 könyvtáros vesz részt — bevonják a berkeszi és az ököritói gyermekotthonok lakóit is. Az olvasótábor jelentőségét mindkét alkalommal Fábián Zoltán, az írószövetség titkára méltatja, és ő mondja a zárszót is. (barkóczi) IKTATÁS, BAKTATÁS m m Ügyintézés egyszerűbben A fölösleges aktatoíogatás rontja a tanácsok és az állampolgárok kapcsolatát, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága az elmúlt év végén ezért is hozott határozatot a tanácsi ügyintézés egyszerűsítésére. A vb-ülésen felkérték a helyi tanácsok vezetőit, hogy tegyenek javaslatokat a rugalmasabb, ésszerűbb tanácsi munka érdekében. A bürokrácia csökkentése azóta is szinte állandóan napirenden van, május 27-én Kisvárdán szakszervezeti napot tartottak, amelyen a járási hivatal és a helyi tanácsok vezetőin kívül a szakszervezeti bizalmiak vettek részt. A kisvárdai eseményen az egyik napirend az államigazgatási munka volt — itt is sok kérdés és javaslat hangzott el. Hetven javaslat A vb-határozat óta olyan intézkedések születtek, amelyeknek a lakosság is közvetlen hasznát veszi. Számos tanácsi dolgozó fogott tollat, hogy a saját munkaterületén észlelt fölösleges papírt halmozó ügyintézés megszüntetésére javaslatot tegyen. A beérkezett hetven javaslat közül 14 helyben megvalósítható, 36 javaslat megvalósítása jogszabálymódosítást igényel, 20 „egyéb” javaslatot többnyire a helyi tanácsok a saját hatáskörükben is hasznosítani tudnak. Érdekességként említjük, hogy 13 javaslat a szabálysértési eljárások ész- szerűsítésével foglalkozik, 8 javaslat az építési ügyeket érinti, de az utóbbi javaslatok kizárólag jogszabálymódosítással hasznosíthatók. Az említett 36 javaslatot felterjesztették az illetékes minisztériumhoz, illetve főhatóságokhoz. Több javaslatra kedvező válasz érkezett — ezeket a javaslatokat új rendelet kiadásánál, a szabályok módosításánál figyelembe veszik. Egy lépcsővel kevesebb A helyben megvalósítható, hasznos javaslatok közül említünk néhányat. A bíróságok gyámügyi intézkedéseknél a járási hivatalokat kéfacsemete ereszteni, amikor a durva — és feltehetően részeg — ember „munkához” látott. Kilencvenegy darab csemetét húzott ki és vitt haza a lakására. Az volt a szándéka, hogy a fákat apósa kertjében ülteti el. Ez sem sikerült neki. megzavarták . . . Nem közönséges munkakerülőről van szó, Farkas főleg az utóbbi években csúszott a lejtőn. A most 32 éves fiatalember a kőműves szakmát tanulta ki, és 1972-től a Balkányi Állami Gazdaságban kőművesként dolgozott. A munkahelyi jellemzése szerint főleg az alkohol sodorta a mélybe. Többször igazolatlanul hiányzott, munkáját rosszul végezte, ezért segédmunkásnak osztották be, de magatartásán ri fel, a sokszor perdöntő környezettanulmány elkészítésére. A javaslat szerint egy lépcsőfokot ki kell iktatni, a bíróság közvetlenül — az ügyet különben is jobban ismerő — helyi tanácstól kérje a környezettanulmányt. Az egyébként örvendetes lakás- kiutalást négyoldalas forma- nyomtatványon történik, íme, a vele kapcsolatos javaslat: „A két nyomtatvány összevonásával felére csökkenne az adminisztráció, még takarékoskodnának is a papírral.” Az iparigazolványok kiadása felett az állandó bizottságok döntenek, amelyek általában negyedévenként üléseznek. Áb.-ülés nélkül, hamarabb hozzanak döntést — hangzik egy másik javaslat. Az „egyéb” javaslatok egyike a formanyomtatványok elterjedése ellen szól: „A nyomtatványok gépiessé, sematikussá tennék az állam- igazgatási munkát. Nem szabad elfelejteni, hogy az egyes ügyek mögött egyedi problémák, emberi sorsok rejlenek.” Lehetőleg mellőzzék... Áprilisban a szakemberek összefoglaló jelentést készítettek a vb.-határozat eredményeiről. Egyebek között elmondták: felkérték a vb-tit- károkat, hogy szabálysértési ügyekben a kérdőíveket lehetőleg mellőzzék. Megkeresték a megyei bíróság elnökét, s kérték, hogy a bíJavaslatok rák a jövőben ne a járási hivatalokon keresztül kérjék az említett környezettanulmányokat. Intézkedtek, hogy a titkárságokon mellőzzék a fölösleges iktatásokat. Logikus gyakorlatot vezettek be a kisvárdai járásban: felkérték a rendőrkapitányságot, hogy a gépjármű-átírások esetén a tulajdonváltozásról ne a járási hivatalt, hanem a községi tanácsokat értesítsék. A nyíregyházi járási hivatal kollektívája „szerződésben” vállalta, hogy a lehetőségekhez képest valamennyi ügyet bürokráciamentesen intézi. Kisvárdán lakásügyi megállapodásoknál újabban nem használnak formanyomtatványt. Külön figyelmet érdemel a Mátészalkai Városi Tanács intézkedése: az idézésre a jövőben nem napiparancsot írnak, hanem például ezt: „Jelenjen meg... Június 10-e és 13-a között a hivatalos időben.” Január 1-től legnagyobb járásunk, a nyíregyházi járás valamennyi községe rendelkezik első fokú iparhatósági jogkörrel. A javaslatok egy része néhány településen már gyakorlattá vált. A tanácsi dolgozókat a továbbképző tanfolyamokon a korszerűsödő ügyintézésre oktatják. Mindez kedvezően érinti megyénk lakóit, de jó volna, ha a hasznos kezdeményezések fejlesztése nem kampányszerű, hanem folyamatos lenne. Az ésszerű és takarékos tanácsi munka ügyfélnek és ügyintézőnek egyaránt érdeke. Nábrádi Lajos az építkezés segítésére A szabolcs-szatmár megyei népi ellenőrök a közelmúltban megvizsgálták, hogy a lakásépítő és fenntartó szövetkezetek hogyan tesznek eleget az alapszabályban rögzített feladataiknak. A vizsgálat négy városunk szövetkezetére terjedt ki. Az általános megállapítások között volt, hogy a szövetkezetek a közgyűléseken előterjesztett javaslatokat, határozatokat nem veszik nyilvántartásba, s azok végrehajtását sem mindig kísérik figyelemmel. Általában mind a négy helyen baj van a bizonylati fegyelemmel, a társadalmi tulajdon védelmével. Belső ellenőrt egyik szövetkezet sem alkalmaz, a felügyelő bizottságot mindenütt megválasztották, de Kisvárdán és Nyírbátorban két év alatt a bizottságok nem végeztek ellenőrzést. A szövetkezetek a lakásépítkezésre jelentkezőket nyilvántartják, de Mátészalkán csak egy notesz tartalmazza a jelentkezők nevét. Bizonylati albumot egyetlen szövetkezet sem tart. Á nyíregyháziak a szolgáltatás fejlesztésére kapott egymillió forintot a szerződésben előírtaknak megfelelően használták fel. A szövetkezetek a lakásra várók igényeit nem tudják maradéktalanul kielégíteni. Ennek oka az, hogy nem rendelkeznek elegendő jól előkészített építési területtel és az igényekhez képest szűk a kivitelezői kapacitásuk. A tagok jelentkezése és a lakások átadása között idő Nyíregyházán általában három év, a többi városban általában két év. Hibaként jegyezték fel, hogy a kisvárdai és a nyírbátori szövetkezet nem végezte el az új lakások telekkönyvezését. A lakásfenntartó tevékenység vizsgálatánál megállapították, hogy Kisvárdán és Mátészalkán a nyilvántartásokból nem állapítható meg, hogy a bejelentett hibákat mikor hárították el. A nyíregyházi szövetkezet a karbantartási munkák előtt költségvetést nem készít, nem közli a várható költségeket, ezért a szövetkezet és a szövetkezeti tagok között gyakran „számlavita” keletkezett. A könyvhét gyorsmérlege ezt követően sem változtatott. Az utóbbi időben munkaviszonyát csak humánus okok miatt tartották fenn: két kiskorú gyermeke van — felesége beteges. A gazdaság vezetői szóban és írásban próbálták jobb munkára és jobb magatartásra szólítani, de hiába. Az utóbb felsorolt bűncselekményeiért a Nyíregyházi Járás- bíróság dr. Péli Toóth Sándor tanácsa 1 év és 4 hónap szabadságvesztésre ítélte, s egy évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet jogerős. n. n. Befejeződött az ünnepi könyvhét. Az Állami Könyvterjesztő és Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat máris készen áll gyorsmérlegével. Eszerint a fővárosban a könyvsátrak, utcai elárusító- helyek, a könyvesboltok és az üzemi könyvvásárok együttes forgalma csaknem 64 millió forint volt, mintegy tíz százalékkal több a tavalyinál. Hasonló sikerről számolnak be a vidéki könyv- terjesztők is, hiszen a Művelt Nép becsült forgalma 28 millió forint, s ez 18 százalékkal múlja felül az elmúlt évi vásárlást. A Budapesten jegyzett adatok tanúsága szerint 970 ezer kötet talált gazdára, s ez egyúttal bizonyság arra, hogy alapjába nem drágultak a könyvek, kerekített számokkal egy-egy könyv ára 32—34 forint. Természetesen ide kell számítani a Gyorsuló idő sorozatában megjelent néhány forintos füzeteket éppúgy, mint a különösen szép kiállítású, száz forint feletti művészeti munkákat.
