Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-05 / 132. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 5. Alekszej Koszigin elutazott Damaszkuszitól Munkások a színpadon Egy téma reneszánsza Az élet­körülmények Kínában A z utóbbi két évtized alatt semmiféle lé­nyeges javulás nem következett be a kínai lakos­ság életkörülményeiben — állapítja meg a Szovjetszka- ja Rosszija pénteki száma. A cikk a továbbiakban számta­lan adattal támasztja alá ezt a megállapítást. A kínai kormány már húsz éve folytatja „az ésszerűen alacsony munkabérek” poli­tikáját. Megszüntették a leg­jobb munkateljesítmények premizálását. Az átlagos no­minálbér színvonala 1957 óta nem változott, s a dolgozók fizetése az ipar különböző ágazataiban 30—60 juan kö­zött ingadozik havonta. Ugyanakkor ebben az idő­szakban jelentősen nőtt a hús (10,20 százalék), a növény­olaj (66 százalék), a textil és más termékek ára. Szinte valamennyi alapvető, létfon­tosságú árucikk — gabona, hús, növényi olajok, szöve­tek — elosztásában érvénye­sül a központi szabályozás elve. Az éhínséget hozó 1960—1962-es időszakhoz ké­pest valamelyest javult ugyan az élelmezési helyzet, de a gabonafélék, köztük az alapvető élelmiszereknek szá­mító rizs egy lakosra jutó átlagos havi fogyasztása még ma is csupán 12—14 kilo­gramm. A falvaknál jobban ellátott városokban az egy lakosra jutó havi átlagos húsfogyasztás 0,5 kilogramm, a növényiolaj-fogyasztás pe­dig 125—500 gramm. A me­zőgazdasági területeken élő parasztok csupán nagy ünne­peken, évente három-négy alkalommal jutnak húshoz. A Kínai Népköztársaságban jelenleg évente egy lakosra 4,5—8 méter pamutszövet jut, a valódi bőrcipő pedig a fényűzés jele. A lakásépítés messze el­marad a városok növekedé­sének üteme mögött. Peking- ben és Sanghajban például 2—3 négyzetméter lakótér jut egy lakosra. A kisebb vá­rosokban nincs áramszolgál­tatás. Hatalmas károkat okozott a kínai népgazdaságnak, hogy az ország vezetői egyoldalú­an beszüntették a gazdasági, tudományos technika és kul­turális együttműködést a szo­cialista országokkal. Továb­bá óriási összeget emészt fel a maoisták háborús készülő­dése, az ország egész életének militarizálása. Kínában je­lenleg az állami költségvetés egyharmadát fordítják kato­nai célokra — állapítja meg végül a cikk. Alekszej Koszigin, a Szov­jetunió minisztertanácsának elnöke az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetősé­gének és a Szíriái Arab Köz­társaság kormányának meg­hívására tett kétnapos hi­vatalos látogatása befejez­tével pénteken hazaindult Damaszkuszból. Damaszkuszban közle­ményt adtak ki Alekszej A libanoni konzervatív és haladó tábor fegyveresei kö­zött, csütörtökön a Szíriái ka­tonai segítségnyújtás nyomán csaknem teljesen megszűntek az ellenségeskedések — je­lentette az AFP. A Reuter tudósítása szerint csak Bejrut egyes kerületei­ben és délkeleti elővárosai­ban folytak utcai harcok a Szíriái közvetítést helyeslő, illetve ellenző palesztin kom­Az AÁSZ közgyűlése előtt a latin-amerikai földré­szen vezető politikusok, tö­megszervezetek, mozgalmak emelték fel tiltakozó sza­vukat, hogy a szerve­zet a „terror hazájában” ülé­sezik. Az USA kormányának dip­lomáciai manőverezéssel si­került kiharcolnia, hogy a közgyűlést Santiagóban tart­sák. A közgyűlésen az AÁSZ Pénteken délelőtt elutazott Budapestről Mihail Le- szecskó, a Szovjetunió mi­nisztertanácsa elnökhelyette­se, a magyar—szovjet gazda­sági és műszaki-tudományos együttműködési kormánykö­zi bizottság társelnöke ve­zette szovjet delegáció, amely a magyar—szovjet gaz­dasági és műszaki-tudomá­Koszigin szovjet miniszterel­nök június 1-től 4-ig tartó Szíriái látogatásáról és otta­ni tárgyalásainak eredmé­nyeiről. A közlemény hangoztatja, hogy a Szovjetunió és Szí­ria kész folytatni együttmű­ködését a közel-keleti átfo­gó rendezésért vívott küz­delemben. mandók között. Az összecsa­pások nyomán negyvenhárom holttestet számláltak meg Bej rút és elővárosainak utcá­in. Csütörtökön — Dzsumb- latthoz hasonlóan — a liba­noni konzervatív kereszté­nyek táborának egyik vezető­je, Charles Malik, volt kül­ügyminiszter szintén Fran­ciaország segítségét szorgal­mazta a belpolitikai egyen­súly helyreállítására. reformja, a Panama-csator­na ügye, az USA külkereske­delmi törvénye van napiren­den. A junta soha nem ta­pasztalt biztonsági intézkedé­seket foganatosított. Üjabb letartóztatási hullám vonult végig az országon. Kissinger, 130 fős kíséreté­vel, csak hétfőn érkezik Chi­lébe. Előtte Dominikában és Bolíviában tesz villámlátoga­tást. nyos együttműködési kor­mányközi bizottság 17. ülés­szakán vett részt. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Szekér Gyu­la, a Minisztertanács elnök- helyettese, a bizottság társ­elnöke búcsúztatta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjet­unió magyarországi nagykö­vete. n z utóbbi években a moszkvai színházak­ban mind gyakrab­ban kerülnek színre olyan darabok, amelyek cselek­ménye üzemi műhelyekben, vagy építkezéseken zajlik. Volt idő, amikor a mai tár­gyú darabok nagy része a primitív „munkástémán” alapult: a jó munkás a rossz munkással vitatkozott, és végül diadalmaskodott az igazság. Az ilyen alkotások azonban nem állták ki az idő kritikáját. A színre vitelük azonban nem volt elég drámai, az előadások csupán a könyve­ket illuszrálták. Mind a drámaírók, mind a színhá­zak folytatták az útkeresést, és ezzel együtt, a mai kor hősének megfelelő ábrázo­lásmódját. A szovjet rende­zőket és színészeket legfő­képpen az izgatta: úgy akar­ták bemutatni a társadalmi tevékenységet, mint az em­ber önmegvalósításának formáját és a munkáról val­lott különböző nézeteket is szembesíteni kívánták a színpadon. A Művész Színházban nagy sikerrel játsszák a „Martinászok”, a „Pártbi­zottsági ülés” című darabo­kat, a Komszomol Színház­ban hasonló érdeklődés mellett mutatta be az „Au­tóváros XXI”-et, a Vahtan­gov Színház pedig a „Tá­volról jött ember”-t, a „Nap mint nap”-ot, akárcsak a Szovremennyik Színház a „Holnapi várható időjá­rás”-! és a Majakovszkij Színház a „Nem közölt ri- port”-ot. Ezek a művek a mának megfelelő színvonal­ra emelték a társadalom ja­vára végzett munka témá­ját. A mai gyár valósága a tu­dományos-technikai forra­dalom. Ez a folyamat minő­ségileg új jelenséggé teszi a gyárat, és a munkatevé­kenység minden területére kihat. Ezzel új problémát vet fel a színház számára is. Például: milyen legyen az új típusú vezető? M. Zaharov és J. Vizbor színdarabja, az „Autóváros XXI” cselekménye egy gi­gászi méretű építkezésen zajlik. Az itt dolgozó fiatal mérnök, akit a munkások párttitkárnak választanak meg, szembeszáll az igazga­tó elavult munkamódsze­reivel. Az igazgató megérti, hogy a jövő a vetélytársáé, s bár a színen ott küzd egy­mással a két fél és konflik­tusuk, a színház mégsem el­sősorban a haladás győzel­mét mutatja a megszokás felett, hanem az építők két nemzedékének folytonos­ságát. Az ifjú mérnök vé­gül is annak az ügynek a folytatója, amelynek a ve­terán építő is életét áldoz­ta. Annak ellenére, hogy a főhős álláspontja világos, jelleme összetett, és éppen ez a bonyolultság érdekli a rendezőt és a színészt. Gennagyij Bokarjov, volt vasmunkás, a „Martiná­szok” című dráma szerzője mondja: „Miért lettek első dara­bom hősei éppen martiná­szok? A kérdést számomra nem is az döntötte el, hogy jól ismerem ezeket az em­bereket, mert magam is martinász voltam. A mai munkás jellemének azok a vonásai voltak fontosak szá­momra, amelyek ebben a szakmában különösen éle­sen mutatkoztak meg. A be­súgó, vagy a talpnyaló nem marad meg a martinkemen­ce tájékán. Más itt a klíma, az emberi kapcsolatok klí­májára gondolok elsősor­ban. Itt mindenki jelleme fontos szerepet kap, mivel ezt a munkát még nem si­került automatizálni. Az új problémák iránti érdeklődés, az az igény, hogy a „hétköznapi”, „gyá­ri” témát összekapcsolják a színházi látvánnyal, új színpadi megoldásokat tett szükségessé. A formakere­sés érdekes eredményekre vezetett. A szovjet kritika például úgy vélekedik, hogy a „Hol­napi-várható időjárás” cí­mű előadásával új színpadi műfaj, a riportdráma, a színpadi krónika született meg. Oleg Tabakov, a drá­ma egyik szerepének alakí­tója a következőket mondta erről: „A rendezés különle­ges együttese a dokumentu­moknak és a játékelemek­nek, s ez lehetővé teszi, hogy kilépjünk egy üzem falai közül, és bemutassuk azokat a folyamatokat, ame­lyek általában jellemzőek a tudományos-technikai for­radalomra”. N. Korenyevszkaja BEIRUT: Csökkent a harcok hevessége Kissinger kibúvója Vihar az KÖSZ chilei közgyűlése körül Befejeződtek a magyar- szovjet műszaki tárgyalások Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÄTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (3.) AGATHA CRISTIE REGÉNYE NYOMÁN — Számukra, vagy az ön számára? — Természetesen az én számomra. Hiszen véletlenül tör­tént: kiszaladtak valamelyik házból, egyenesen neki a kocsim, nak. Dr. Armstrong közbeszólt: — Nem, az ön gyorshajtása okozta a halálukat! És cser­benhagyta őket! Pedig még talán sikerült volna a két fiatal életét megmenteni. A magafajták rendkívül veszélyesek a tár­sadalomra ! Marston vállat vont: — Közönséges baleset volt, nem az én hibámból történt. Hogy cserbenhagytam őket? De minek tettem volna ki magam további hatósági hercehurcának? szerű, de jó ellátást adnék, s ahol a kiszolgálás még a régi­módi, szolid lenne. Meztelenkedés nincs és nem szól hajnalig a magnó... Ha szerét teheti, töltse nálam a nyarat, teljesen ingyen legyen a vendégem. És majd várom szives tanácsait. Augusztus eleje, mondjuk nyolcadika megfelelne? — így szólt a levél. Emily most ide utazott. Kissé elébevágunk történetünknek, hiszen most még csak augusztus 8-a délelöttje van. De Anthony Marstont legjobban ugyanezen a napon este történtekkel tudjuk a legjellemzőbben bemutatni, amikor a Néger-szigeten Wargrave bíró „kihall­gatta” őt. — Nos, a nevüket csak az újságból tudtam meg, John és Lucy Combes, ez volt az a két gyerek, akiket Cambridge kö­zelében elgázoltam. Atkozott pech volt. Wargrave bíró csípősen kérdezte: MacArthur tábornok most szállt fel a vonatra. A Néger­sziget légvonalban nem nagy távolságra van. Helyét a had- ügyminisztériumi szolgálata idejéből pontosan ismerte. De ki lehet ez a Lacky nevű fickó? Csakis valamelyik volt katona­társa. — Ott lesz néhány régi bajtársad... Bizonyára szívesen em­lékszünk vissza a régi szép időkre! Az angol high lífe-hoz tartozott Brent ezredes, aki haláláig leányával a volt gyarmati tisztek által bérelt lakások negye­dében lakott. Miss Brent már túl volt a hatvanon. Fogalma sem volt, ki lehetett a meghívó levelet aláíró „V. A. L.”, aki­vel — a levél szerint — pár éve együtt nyaralt egy belhaveni penzióban. " — Én egy ehhez hasonló penziót szeretnék most nyitni a devonshirei partok közelében lévő Néger-szigeten, ahol egy­Marston a nők bálványa volt hat láb magas termetével. Napbarnított arcából szinte kiütközött a valószinűtlenül kék szeme, öt Badger nevű barátja révén hívták meg a Néger­szigetre, s a devonport! országúton Stiklehavenbe igyekezett a megadott útvonalon. Az oakridge-i vasútállomás előtt négyen álldogáltak. Mö­göttük hordárok, bőröndökkel megrakva. Egyikük elkiáltotta magát: „Jim!” — Mire előrelépett egy taxisofőr: — önök igyekeznek a Néger-szigetre? — kérdezte lágy devonshirei kiejtéssel. Négy hang mondott igent, s utána négy ember lopva egymásra pillantott. — Két taxi áll rendelkezésükre, de az egyik kocsinak még várnia kell, mert az exeteri személlyel még egy hölgy és egy úr érkezik. Vera Claythorne titkárnői rangja tudatában megszólalt: — Én megvárom majd őket. Lackyék titkárnője vagyok. Parancsoljanak, szánjanak be. Nemsokára befutott a másik vonat is, MacArthur tábor­nokot és Miss Brentet Vera várta és betessékelte őket a má­sik taxiba. A kocsik elindultak baljós céljuk felé... (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents