Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-05 / 132. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 5. Alekszej Koszigin elutazott Damaszkuszitól Munkások a színpadon Egy téma reneszánsza Az életkörülmények Kínában A z utóbbi két évtized alatt semmiféle lényeges javulás nem következett be a kínai lakosság életkörülményeiben — állapítja meg a Szovjetszka- ja Rosszija pénteki száma. A cikk a továbbiakban számtalan adattal támasztja alá ezt a megállapítást. A kínai kormány már húsz éve folytatja „az ésszerűen alacsony munkabérek” politikáját. Megszüntették a legjobb munkateljesítmények premizálását. Az átlagos nominálbér színvonala 1957 óta nem változott, s a dolgozók fizetése az ipar különböző ágazataiban 30—60 juan között ingadozik havonta. Ugyanakkor ebben az időszakban jelentősen nőtt a hús (10,20 százalék), a növényolaj (66 százalék), a textil és más termékek ára. Szinte valamennyi alapvető, létfontosságú árucikk — gabona, hús, növényi olajok, szövetek — elosztásában érvényesül a központi szabályozás elve. Az éhínséget hozó 1960—1962-es időszakhoz képest valamelyest javult ugyan az élelmezési helyzet, de a gabonafélék, köztük az alapvető élelmiszereknek számító rizs egy lakosra jutó átlagos havi fogyasztása még ma is csupán 12—14 kilogramm. A falvaknál jobban ellátott városokban az egy lakosra jutó havi átlagos húsfogyasztás 0,5 kilogramm, a növényiolaj-fogyasztás pedig 125—500 gramm. A mezőgazdasági területeken élő parasztok csupán nagy ünnepeken, évente három-négy alkalommal jutnak húshoz. A Kínai Népköztársaságban jelenleg évente egy lakosra 4,5—8 méter pamutszövet jut, a valódi bőrcipő pedig a fényűzés jele. A lakásépítés messze elmarad a városok növekedésének üteme mögött. Peking- ben és Sanghajban például 2—3 négyzetméter lakótér jut egy lakosra. A kisebb városokban nincs áramszolgáltatás. Hatalmas károkat okozott a kínai népgazdaságnak, hogy az ország vezetői egyoldalúan beszüntették a gazdasági, tudományos technika és kulturális együttműködést a szocialista országokkal. Továbbá óriási összeget emészt fel a maoisták háborús készülődése, az ország egész életének militarizálása. Kínában jelenleg az állami költségvetés egyharmadát fordítják katonai célokra — állapítja meg végül a cikk. Alekszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke az Arab Újjászületés Szocialista Pártja vezetőségének és a Szíriái Arab Köztársaság kormányának meghívására tett kétnapos hivatalos látogatása befejeztével pénteken hazaindult Damaszkuszból. Damaszkuszban közleményt adtak ki Alekszej A libanoni konzervatív és haladó tábor fegyveresei között, csütörtökön a Szíriái katonai segítségnyújtás nyomán csaknem teljesen megszűntek az ellenségeskedések — jelentette az AFP. A Reuter tudósítása szerint csak Bejrut egyes kerületeiben és délkeleti elővárosaiban folytak utcai harcok a Szíriái közvetítést helyeslő, illetve ellenző palesztin komAz AÁSZ közgyűlése előtt a latin-amerikai földrészen vezető politikusok, tömegszervezetek, mozgalmak emelték fel tiltakozó szavukat, hogy a szervezet a „terror hazájában” ülésezik. Az USA kormányának diplomáciai manőverezéssel sikerült kiharcolnia, hogy a közgyűlést Santiagóban tartsák. A közgyűlésen az AÁSZ Pénteken délelőtt elutazott Budapestről Mihail Le- szecskó, a Szovjetunió minisztertanácsa elnökhelyettese, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési kormányközi bizottság társelnöke vezette szovjet delegáció, amely a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudomáKoszigin szovjet miniszterelnök június 1-től 4-ig tartó Szíriái látogatásáról és ottani tárgyalásainak eredményeiről. A közlemény hangoztatja, hogy a Szovjetunió és Szíria kész folytatni együttműködését a közel-keleti átfogó rendezésért vívott küzdelemben. mandók között. Az összecsapások nyomán negyvenhárom holttestet számláltak meg Bej rút és elővárosainak utcáin. Csütörtökön — Dzsumb- latthoz hasonlóan — a libanoni konzervatív keresztények táborának egyik vezetője, Charles Malik, volt külügyminiszter szintén Franciaország segítségét szorgalmazta a belpolitikai egyensúly helyreállítására. reformja, a Panama-csatorna ügye, az USA külkereskedelmi törvénye van napirenden. A junta soha nem tapasztalt biztonsági intézkedéseket foganatosított. Üjabb letartóztatási hullám vonult végig az országon. Kissinger, 130 fős kíséretével, csak hétfőn érkezik Chilébe. Előtte Dominikában és Bolíviában tesz villámlátogatást. nyos együttműködési kormányközi bizottság 17. ülésszakán vett részt. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Szekér Gyula, a Minisztertanács elnök- helyettese, a bizottság társelnöke búcsúztatta. Jelen volt V. J. Pavlov, a Szovjetunió magyarországi nagykövete. n z utóbbi években a moszkvai színházakban mind gyakrabban kerülnek színre olyan darabok, amelyek cselekménye üzemi műhelyekben, vagy építkezéseken zajlik. Volt idő, amikor a mai tárgyú darabok nagy része a primitív „munkástémán” alapult: a jó munkás a rossz munkással vitatkozott, és végül diadalmaskodott az igazság. Az ilyen alkotások azonban nem állták ki az idő kritikáját. A színre vitelük azonban nem volt elég drámai, az előadások csupán a könyveket illuszrálták. Mind a drámaírók, mind a színházak folytatták az útkeresést, és ezzel együtt, a mai kor hősének megfelelő ábrázolásmódját. A szovjet rendezőket és színészeket legfőképpen az izgatta: úgy akarták bemutatni a társadalmi tevékenységet, mint az ember önmegvalósításának formáját és a munkáról vallott különböző nézeteket is szembesíteni kívánták a színpadon. A Művész Színházban nagy sikerrel játsszák a „Martinászok”, a „Pártbizottsági ülés” című darabokat, a Komszomol Színházban hasonló érdeklődés mellett mutatta be az „Autóváros XXI”-et, a Vahtangov Színház pedig a „Távolról jött ember”-t, a „Nap mint nap”-ot, akárcsak a Szovremennyik Színház a „Holnapi várható időjárás”-! és a Majakovszkij Színház a „Nem közölt ri- port”-ot. Ezek a művek a mának megfelelő színvonalra emelték a társadalom javára végzett munka témáját. A mai gyár valósága a tudományos-technikai forradalom. Ez a folyamat minőségileg új jelenséggé teszi a gyárat, és a munkatevékenység minden területére kihat. Ezzel új problémát vet fel a színház számára is. Például: milyen legyen az új típusú vezető? M. Zaharov és J. Vizbor színdarabja, az „Autóváros XXI” cselekménye egy gigászi méretű építkezésen zajlik. Az itt dolgozó fiatal mérnök, akit a munkások párttitkárnak választanak meg, szembeszáll az igazgató elavult munkamódszereivel. Az igazgató megérti, hogy a jövő a vetélytársáé, s bár a színen ott küzd egymással a két fél és konfliktusuk, a színház mégsem elsősorban a haladás győzelmét mutatja a megszokás felett, hanem az építők két nemzedékének folytonosságát. Az ifjú mérnök végül is annak az ügynek a folytatója, amelynek a veterán építő is életét áldozta. Annak ellenére, hogy a főhős álláspontja világos, jelleme összetett, és éppen ez a bonyolultság érdekli a rendezőt és a színészt. Gennagyij Bokarjov, volt vasmunkás, a „Martinászok” című dráma szerzője mondja: „Miért lettek első darabom hősei éppen martinászok? A kérdést számomra nem is az döntötte el, hogy jól ismerem ezeket az embereket, mert magam is martinász voltam. A mai munkás jellemének azok a vonásai voltak fontosak számomra, amelyek ebben a szakmában különösen élesen mutatkoztak meg. A besúgó, vagy a talpnyaló nem marad meg a martinkemence tájékán. Más itt a klíma, az emberi kapcsolatok klímájára gondolok elsősorban. Itt mindenki jelleme fontos szerepet kap, mivel ezt a munkát még nem sikerült automatizálni. Az új problémák iránti érdeklődés, az az igény, hogy a „hétköznapi”, „gyári” témát összekapcsolják a színházi látvánnyal, új színpadi megoldásokat tett szükségessé. A formakeresés érdekes eredményekre vezetett. A szovjet kritika például úgy vélekedik, hogy a „Holnapi-várható időjárás” című előadásával új színpadi műfaj, a riportdráma, a színpadi krónika született meg. Oleg Tabakov, a dráma egyik szerepének alakítója a következőket mondta erről: „A rendezés különleges együttese a dokumentumoknak és a játékelemeknek, s ez lehetővé teszi, hogy kilépjünk egy üzem falai közül, és bemutassuk azokat a folyamatokat, amelyek általában jellemzőek a tudományos-technikai forradalomra”. N. Korenyevszkaja BEIRUT: Csökkent a harcok hevessége Kissinger kibúvója Vihar az KÖSZ chilei közgyűlése körül Befejeződtek a magyar- szovjet műszaki tárgyalások Tíz kicsi néger Szöveg: KOVÄTS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (3.) AGATHA CRISTIE REGÉNYE NYOMÁN — Számukra, vagy az ön számára? — Természetesen az én számomra. Hiszen véletlenül történt: kiszaladtak valamelyik házból, egyenesen neki a kocsim, nak. Dr. Armstrong közbeszólt: — Nem, az ön gyorshajtása okozta a halálukat! És cserbenhagyta őket! Pedig még talán sikerült volna a két fiatal életét megmenteni. A magafajták rendkívül veszélyesek a társadalomra ! Marston vállat vont: — Közönséges baleset volt, nem az én hibámból történt. Hogy cserbenhagytam őket? De minek tettem volna ki magam további hatósági hercehurcának? szerű, de jó ellátást adnék, s ahol a kiszolgálás még a régimódi, szolid lenne. Meztelenkedés nincs és nem szól hajnalig a magnó... Ha szerét teheti, töltse nálam a nyarat, teljesen ingyen legyen a vendégem. És majd várom szives tanácsait. Augusztus eleje, mondjuk nyolcadika megfelelne? — így szólt a levél. Emily most ide utazott. Kissé elébevágunk történetünknek, hiszen most még csak augusztus 8-a délelöttje van. De Anthony Marstont legjobban ugyanezen a napon este történtekkel tudjuk a legjellemzőbben bemutatni, amikor a Néger-szigeten Wargrave bíró „kihallgatta” őt. — Nos, a nevüket csak az újságból tudtam meg, John és Lucy Combes, ez volt az a két gyerek, akiket Cambridge közelében elgázoltam. Atkozott pech volt. Wargrave bíró csípősen kérdezte: MacArthur tábornok most szállt fel a vonatra. A Négersziget légvonalban nem nagy távolságra van. Helyét a had- ügyminisztériumi szolgálata idejéből pontosan ismerte. De ki lehet ez a Lacky nevű fickó? Csakis valamelyik volt katonatársa. — Ott lesz néhány régi bajtársad... Bizonyára szívesen emlékszünk vissza a régi szép időkre! Az angol high lífe-hoz tartozott Brent ezredes, aki haláláig leányával a volt gyarmati tisztek által bérelt lakások negyedében lakott. Miss Brent már túl volt a hatvanon. Fogalma sem volt, ki lehetett a meghívó levelet aláíró „V. A. L.”, akivel — a levél szerint — pár éve együtt nyaralt egy belhaveni penzióban. " — Én egy ehhez hasonló penziót szeretnék most nyitni a devonshirei partok közelében lévő Néger-szigeten, ahol egyMarston a nők bálványa volt hat láb magas termetével. Napbarnított arcából szinte kiütközött a valószinűtlenül kék szeme, öt Badger nevű barátja révén hívták meg a Négerszigetre, s a devonport! országúton Stiklehavenbe igyekezett a megadott útvonalon. Az oakridge-i vasútállomás előtt négyen álldogáltak. Mögöttük hordárok, bőröndökkel megrakva. Egyikük elkiáltotta magát: „Jim!” — Mire előrelépett egy taxisofőr: — önök igyekeznek a Néger-szigetre? — kérdezte lágy devonshirei kiejtéssel. Négy hang mondott igent, s utána négy ember lopva egymásra pillantott. — Két taxi áll rendelkezésükre, de az egyik kocsinak még várnia kell, mert az exeteri személlyel még egy hölgy és egy úr érkezik. Vera Claythorne titkárnői rangja tudatában megszólalt: — Én megvárom majd őket. Lackyék titkárnője vagyok. Parancsoljanak, szánjanak be. Nemsokára befutott a másik vonat is, MacArthur tábornokot és Miss Brentet Vera várta és betessékelte őket a másik taxiba. A kocsik elindultak baljós céljuk felé... (Folytatjuk)
