Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-04 / 131. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. június 4. n KGST- országok fejlődésének adatai A KGST-országokban ta­valy a nemzeti jövedelem 1974-hez viszonyítva átlag 5,3 százalékkal, 1970-hez viszonyítva pedig 36 száza­lékkal emelkedett. A gyors növekedésben az ipar töl­tötte be a döntő szerepet. A bruttó ipari termelés egy év alatt 8,1 százalékkal, a tervidőszak öt éve alatt pe­dig csaknem 45 százalékkal növekedett — közölték a szervezet moszkvai titkár­ságán. A munka termelé­kenysége 1974-ről 1975-re 6,2 százalékkal, 1970 és 1975 között pedig 33 száza­lékkal emelkedett. A KGST- országokban az ipari ter­melés növekedésének több mint 80 százaléka a terme­lékenység emelkedéséből fa­kadt. A KGST-országok ta­valy összesen 1386 milliárd kilowattóra elektromos ener­giát termeltek, ami az 1974. évi szintet 6,5 százalékkal, az 1970. évi szintet pedig 40 százalékkal haladja meg. A KGST országai 1975-ben 500 millió tonna kőolajat termel­tek, ami az előző évhez ké­pest 6,7 százalékos, az 1970-eshez képes pedig 37 százalékos emelkedést jelent. Részesedésük a világ kőolaj- ' termelésében 19,2‘ százalék völt; szemben az 1970-es 16,1 százalékkal. A földgázkiter­melés 1975-ben 320 milliárd köbméter volt, ami 1974-hez képest tíz százalékkal, 1970- hez viszonyítva pedig 46 százalékkal növekedett. (Folytatás az 1. oldalról) A bizottság jóváhagyta az atomerőművi berendezések, növényvédő szerek és néhány más termék gyártási koope­rációjának további bővítésé­vel, valamint egyes ipari lé­tesítmények más országokban való építésében folytatandó együttműködés fejlesztésé­vel kapcsolatos munkarend­jét. Elfogadta az ülésszak az il­letékes magyar és szovjet mi­Szíria: Koszigin Kuneitrába látogatott Á spanyol király i Amerikában János Károly spanyol király és felesége hivatalos lá­togatásra az Egyesült Államokba érkezett. Ez a király el­ső útja a trónra lépése óta, s ez egyben egy spanyol ál­lamfő első látogatása az amerikai kontinensen. A hivatalos baráti láto­gatáson Szíriában tartózkodó Alekszej Koszigin, az SZKP Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió miniszter- tanácsának elnöke felkereste Kuneitra városát, amelyet'az 1973-as háború eredménye­képpen szabadítottak fel az izraeli megszállók uralma alól. Koszigint a látogatásra elkísérte Mahmud al-Ajubi, a Szíriái Arab Köztársaság miniszterelnöke. Csütörtökön Moszkvában megkezdődtek Andrej Gro- miko szovjet és Ernesto Meló Antunes portugál külügymi­niszter tárgyalásai. A portugál A libanoni válság poli­tikai megoldásának ellen­zői tovább élezik a helyze­tet. Az elmúlt 24 órában elsősorban Bej rútban és elővárosaiban folyt több órás tüzérségi és rakéta­párbaj. Számos súlyos ágyúlövedék csapódott be Nyugat-Bejrútnak a hala­dó nemzeti mozgalom erői ellenőrizte lakónegyedeibe. Nyugati hírügynökségek szerint jelenleg mintegy 15 000 főnyi szíriai hadsereg tartózkodik Libanonban. Tekintettel a tovább élező­dő helyzetre, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet kö­vetelte az -Arab Liga tagál­lamai rendkívüli külügy­miniszteri ülésének összehí­vását. Tegnap találkozott egymás­sal Eliasz Szarkisz, Libanon újonnan megválasztott elnö­nisztériumok javaslatait a távlati termelési -műszaki együttműködés további szé­lesítésére és elmélyítésére, meghatározva az ezzel kap­csolatos feladatokat. A bi­zottság javaslatokat hagyott jóvá egyes magyar és szovjet főhatóságok közötti köz­vetlen műszaki-tudományos együttműködésről. A bizottság munkája a testvéri barátság és a kölcsö­nös egyetértés légkörében zajlott le. Alekszej Koszigin megte­kintette a várost, amelyet az izraeli agresszorok romba döntöttek. Alekszej Koszigin a követ­kezőket írta a város emlék­könyvébe: Kuneitra tragédiá­ja úgy kerül be a történe­lembe, mint az izraeli ag- resszor esztelenségének és kegyetlen embertelenségének bizonyítéka és az arab né­pek önfeláldozásának jelké­pe. diplomácia vezetője a szov­jet kormány meghívására ér­kezett hivatalos látogatásra szerdán a Szovjetunióba. ke és Kamal Dzsumblatt,. a haladó szocialista párt el­nöke. A megbeszélésen részt vett Szalah Khalaf palesztin vezető is. Szántén tegnap este, Algír­ból jövet rövid látogatásra Párizsba érkezett Abdel Ha­lim Khaddam szíriai minisz­terelnök-helyettes, külügy­miniszter. Repülőtéri nyilatkozatá­ban jelezte, hogy mai meg­beszélésén Jean Sauvagnar- gues francia külügyminisz­terrel áttekintik „az összes kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó kérdést, s ezek között lesz a libanoni prob­léma is”. — A libanoni béke és biztonság helyreállítása — hangsúlyozta a továbbiak­ban Abdel Halim Khad­dam — megköveteli a har­cok beszüntetését, s azt, hogy Szarkisz elnök gyako­rolhassa államfői tisztségét. Az összes érdekelt feleknek Szarkisz elnök segítségére kell sietniük, együtt kell ve­le működniük, hogy teljesít­hesse megbízatását. A szíriai külügyminiszter Franciaország esetleges li­banoni szerepéről szólva kifejtette, hogy ez a kér­dés a libanoni nép és Szarkisz elnök hatáskörébe tartozik. Leszögezte: Da­maszkusz számára az a fontos, hogy befejeződjék a libanoni polgárháború. F élreérthetetlen jelek mutatták, hogy ennek a látogatásnak nem­csak protokolljellege van. A Franco utolsó miniszter- elnöke, Arias Navarro ál­tal vezetett kormány szük­ségszerűen kompromisszum szülötte a régivágású fasisz­ták és egy konzervatív bur- zsoá reformpolitika hívei között. Ilyen körülmények között János Károly az utóbbi hetekben már kilé­pett korábbi „politika felet­ti” pózából és félreérthetet­len szövetséget kötött a konzervatív reformisták­kal. Tudta ugyanis, hogy csak egy ilyen reform mentheti meg Spanyolor­szágot a társadalmi-politi­kai robbanástól és kialakult átmeneti rendszerét a bu­kástól. Az amerikai utazás alap­vető politikai célja ilyenfor­mán az, hogy szentesítse az amerikaiak jóváhagyását, amelyet eddig is nyújtottak a konzervatív reform embe­reinek. Még közvetlenebbül: arról van szó, hogy külpoli­tikai eszközökkel is biztosí­tani kell konzervatív re­formerek által kidolgozott választási menetrend si­kerét. Ennek az lenne a fel­adata, hogy egy részleges polgári demokratikus rezsi­met hozzon létre Spanyolor­szágban a kommunista párt kizárásával. Sőt: törvényen kívül tartásával. Ez egy­aránt megfelel a kormány­ban helyet foglaló, de a nyílt fasisztákkal pozíció­harcban álló konzervatívok érdekeinek és a NATO vál­ságával szembenéző Wash­ington elképzeléseinek. A program lényege a kö­vetkező. Először októberben népszavazást kellene tartani Spanyolországban a trón- utódlási törvény módosítá­sáról és a parlament át­szervezéséről. Ennek a nép­szavazásnak az lenne a cél­ja, hogy megkerülja az el­lenzék által igényelt alap­vető kérdésfeltevést: köz­társaság vagy monarchia le- gyen-e Spanyolország. E világos és egyszerű kérdés helyett a „trónutódlás mó­dosítását” dönti majd el a népszavazás, s ezt úgy fog­ják értelmezni, mint a mo­narchia államformájának hallgatólagos jóváhagyását. A monarchia persze sok­féle politikai valóságot ta­karhat. Ezért az októberi népszavazásnál lényegesen jelentősebb a program má­sodik része. E szerint „1977 első hónapjaiban” általános választásokat terveznek Spanyolországban. Két ház­ból álló törvényhozást vá­lasztanának. Az alsóházat általános és titkos választó­jog alapján hoznák létre, mégpedig úgy, hogy korlá­tozott módon visszaállna a többpártrendszer. Korláto­zottan, mert a kommunista párt tevékenységét nem akarják engedélyezni. A többi pártokét viszont (be­leértve az ellenzéki tömörü­lésbe tartozó keresztény- demokrata és szocialista pártét) igen! A felsőházban, a szenátusban a tagok kö­rülbelül kétharmada kapna helyet választás útján. Egy- harmadot fenntartanának azoknak a tisztségviselők­nek, akiket még Franco ne­vezett ki, valamint a mo­narchia által kiválasztott személyeknek. Látnivaló, hogy az egész választási terv alapkérdé­se a nagytekintélyű, rend- hívül nagy befolyású és a spanyol politikai élet való­ságának megfelelő prog­rammal rendelkező Spa­nyol Kommunista Párt le­galitásának problémája. E pillanatban az összes szá­mottevő spanyol ellenzéki erő egy „Demokratikus Koordináció” nevű egység- szervezetet hozott létre. Résztvevői egyetértenek ab­ban hogy a kommunista párt törvényen kívül szorí­tásával nem lehet megolda­ni a spanyol társadalom sürgető kérdéseit. A több­pártrendszert tehát nem korlátozottan kell bevezet­ni, hanem úgy, hogy az minden párt legalitása, egyenjogúsága alapján jöj­jön létre. Voltaképpen ez a spanyol politika kardinális kérdése. Ettől függ, hogy egyáltalá­ban lesz-e igazi értelme a tervezett választásnak. Fel­tehető, hogy János Károly amerikai megbeszéléseinek is ez áll majd a közép­pontjában. Ugyanakkor nem lehet elfelejteni azt sem, hogy a spanyol barrikádnak van egy harmadik oldala is. A Franco-rezsim örökösei: a hadsereg jobbszárnya, a rendőrség apparátusa, a ki­szolgált miniszterek, a fran- coista mozgalom „nemzeti tanácsának” tagjai és a hi­vatalos álszakszervezetek apparátusa még igen nagy befolyással és szerteágazó személyi kapcsolatokkal rendelkezik. Ezek az erők tudják, hogy egy választás — még ha ezt torz formá­ban, a kommunista párt törvénytelen kizárásával hajtanák is végre — eddigi egyeduralmuk végét jelen­tené. Ezért még a konzerva­tív reformtervvel és a kor­látozott választások prog­ramjával sem értenek egyet S panyolország döntő hónapok előtt áll. Az alapkérdés az, hogy a király körül tömö­rülő konzervatív politiku­soknak az amerikaiak tá­mogatásával sikerül-e ket­tészakítani az ellenzéket. Pontosabban: sikerül-e „el- csábítaniok” keresztényde­mokratákat és szocialistá­kat; rábírni őket a kom­munista párt törvényen kí­vül tartására. Erre a kér­désre társadalmi és politi­kai harc adja meg a vá­laszt. Ennek a kimenetelé­től függ, hogy formai, vagy lényegbeli változások tör- ténnek-e a közeljövőben Spanyolországban. (—i-e) Antunes Moszkvában tárgyal Hadmozdulatok Libanonban Londonban nem ritka a dr. Armstrong-féle karrier: az egyetem után csak valahol állást kapni, állami kórházban, in­gyenbetegek közé. De mit kap az ingyenbeteg, ha nem „ke­ni” az orvost? S ő aztán művészi tökélyre vitte a borravaló kikényszerítését. Mit borravaló? A kórházban betegágy csak akkor jutott, ha előzőleg dr. Armstrong megkapta a sápot... így aztán gyűlt a pénz, igaz, nagyrésze el is ment, mert a doktor az idegösszeroppanás határáig alkoholista lett. Csak az a bizonyos „kényes” ügy téritette észhez. De csak ez az egy esete lett volna? Tudta Jól, hogy nem így van, s most mégis Louise Mary Clees halálba dermedt arca jutott eszébe, s szüleinek a borítékokba csúsztatott fontjai... — Ugye megmenti, doktor úr?... — de nem, ő megölte. Az operáció egyszerű lett volna, előkezelésre sem volt szükség, Nevét — a névtelenek között — azért kapta mégis, mert sötét partjaival mintha egy négerfejhez hasonlítana. Jó né­AGATHA CRISTIE REGÉNYE NYOMÁN A londoni Harley Street-en lévő, pazarul berendezett orvosi rendelőjét hagyta ott dr. Armstrong és száguldott kocsijával. A levél kissé homályos volt ugyan, de éke­sen szólott a hozzátett káprázatos tisztelet díj. Előreengedte a vén tengeri medvét, de az, a whisky hatására, ahogy lelépett a vonat lépcsőjéről, elesett. — Vigyázzatok és imádkozzatok! Közel az ítélet napjai Még elestében is kötekedett Blore-al: — Magához beszélek! Közel van az ítélet napja! Blore ránézett és azt gondolta: „Sokkal közelebb vagy te az ítélet napjához, mint én.” Ebben azonban történetesen nagyot tévedett... (Folytatjuk) de egyre jöttek a borítékok, így elhúzta az operáció idejét. S amikor sor került rá, részegen tántorgott a műtőben és fel­sértette a beteg ductus hepaticus-át. Csak a nővérke tudta, de őt könnyű volt elhallgattatnia. Kivizsgálás sem volt. Aztán megelégelte az ingyenbetegek fontjait, hiszen magánrendelő­ben sokkal nagyobb a jövedelem. Otthagyta hát — jó tizen­öt éve — az állami kórházat, s most diszkrét réztábla hirdeti nevét a Harley Streeten. Főleg női betegei vannak, a mosta­ni meghívás is nőtől származott. Négyen haladnak végzetes céljuk felé, a Néger-szigetre, illő lenne hát bemutatni az olvasónak. Egyike azon lakatlan szigeteknek, melyek 1—2 mérföldön belül a Cornwall-félszi- getet kísérik. Még az itteni halászok sem járnak ezekre. hány éve egy különc amerikai vette meg és az itteni kalóz­tanya maradványa egy részét lakhatóvá alakította át, de ez a cornwalli partokról egyáltalán nem látható. A kalózok is ezért választhatták búvóhelyül. A mai időkben vajon milyen titkokat tartogat az olvasó számára? A Plymouth-i személyvonat megérkezett. Az ottani jó ne­vű magándetektív iroda megbízottja, Mr. Blore éppen íeszáll- ni készülődött, de kellemetlen utitársa még ekkor is üldözte. T * I ■ ■ W Szöveg: KOVÁTS ANDOR I ii kicsi neger Kép: BÍRÓ TAMÄS I (2.)

Next

/
Thumbnails
Contents