Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-30 / 153. szám

1976. június 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Százezer hektár kalászos MÁR NEM A LEGNEHEZEBB, de még mindig a legfontosabb munka mezőgazdasági üzemeink életében az aratás. E nagy mun­ka sikerétől — az időben és jó minőségben elvégzett aratástól — függ az ország kenye­re. Ez teszi rangossá, a munkák legfontosab­bikává a kenyérnekvaló betakarítását. Min­den bizonnyal ez szolgáltatott okot a megye mezőgazdaságát irányító szerveknek arra, hogy az aratás megkezdése előtt, a felkészü­lés hajrájában tanácskozzanak a termelőszö­vetkezetek, állami gazdaságok, élelmiszer- ipari üzemek vezetőivel, ahol ismét ráirá­nyíthatják a figyelmet a legfontosabb teen­dőkre. Megyénkben mintegy százezer hektár kalászos vár betakarításra, amelyet — ha az időjárás engedi — két hét alatt kellene el­végezni. Ez az az idő, amikor nagyobb vesz­teség nélkül, de megfelelően érett állapot­ban zsákba kerülhet a kenyérnekvaló. Két hét a húsz évvel ezelőtti két hónappal szem­ben, s néhány ezer ember a korábbi több tízezerrel szemben. Igen, ennyi, mert a nagyüzemi gazdasá­gok felszereltsége, műszaki felkészültsége le­hetővé teszi e nagy munka két hét alatti el­végzését. A korábbi kombájnokhoz ebben az évben száz új áll munkába, s ma egy kom­bájnra már csak 100 (!) hektár aratása jut. 100 hektár az újakra is, mert a régiek is „be­vetésre” készen állnak: ha volt is gond az alkatrészek beszerzésében, a közös gazdasá­gok szakembereinek leleményessége üzem­képessé változtatta a használt gépeket. A MŰSZAKI FELKÉSZÜLTSÉG MEG­TÖRTÉNT, az eredmény az embereken mú­lik. Kombájnosokon, szerelőkön, a terményt szállító járművezetőkön, de nem utolsósor­ban a vezetőkön, akiknek ezekben a napok­ban legfontosabb teendőjük az aratás prog­ramtervének elkészítése kell, hogy legyen, mert úgy kell a munkát összehangolni, hogy a kombájnok és a kiszolgálásukhoz szüksé­ges munkagépek, járművek tökéletes össz­hangban, folyamatosan és teljes kapacitással működjenek. Nem maradhat, s nem is maradt ki a felkészülésből a gabonaforgalmi és malom­ipari vállalat sem. A napokban végzett el­lenőrzések tapasztalata szerint megfelelően felkészítették a szárítókat, amelyek több mű­szakos üzemeltetéssel még csapadékos idő­járás esetén sem gátolják az aratás gyors el­végzését. Segít ebben az új nyíregyházi 2000 vagonos gabonasiló, de segítenek a szárító­val rendelkező közös gazdaságok is, akik a gabonatermés jelentős részét tárolják. A bér­tárolást vállaló nagyüzemeket a tárolási díj jelentős emelésével tették az eddigiektől na­gyobb mértékben érdekeltté. Mintegy húszezer vagon kenyérgabona­termés várható megyénkben ebben az év­ben. Ezt a nagy mennyiséget két hét alatt betakarítani csak szervezett és fegyelmezett munkával, az aratásban részt vevő emberek és gépek tökéletes kiszolgálásával lehet elvé­gezni. Ha valahol úgy érzik, gépesítettségük miatt bizonytalan a 12—14 napos határidő megtartása, még most is adott a lehetőség új kombájnok vásárlására. Kedvezőek erre a pénzügyi lehetőségek, mert sokéves tapasz­talat bizonyítja: az aratáshoz szükséges gé­peken nem szabad takarékoskodni, minden erővel a biztonságra kell törekedni. A TERVEK SZERINT KÉT HÉT KELL a közös gazdaságoknak az aratás befejezésé­hez, nem ennyi idő telik el azonban az ara­tás kezdetétől a tényleges befejezésig. A kombájnokat szalmalehúzóknak, tarlótörők­nek kell követni, amelyre biztosítékul szol­gálnak a mezőgazdasági üzemek tulajdoná­ban lévő nagy teljesítményű erőgépek. Nö­veli ez a vezetők felelősségét, hiszen az ara­tási programban a további munkák folyama­tos végzéséről is nekik kell gondoskodni. S feladatuk ezzel még mindig nem ért véget. A sok gép kevés munkaerővel is vé­gez az aratással, a járulékos munkákkal, ám a tagság, a dolgozók többségének is munkát kell biztosítani. Az alkalom — a cukorrépa, a burgonya, a kukorica gazoló kapálása — erre is megvan, s ezzel a zavartalan gépi betakarítás feltételeit is megteremtik. Sok közös gazdaságban élnek — még több helyen élhetnének — a másod-, illetve tarlóvetés lehetőségével. Ez nemcsak a föld jobb kihasználása miatt fontos feladat, ha­nem sokat javíthat a pénzügyi helyzeten is. A NYÁRI BETAKARÍTÁSI MUNKA MEGHATÁROZÓJA a műszaki felkészült­ség, de — nem elég hangsúlyozni — mind­ez csak emberekkel valósítható meg, és a nagyobb műszaki kapacitás nem csökkenti, hanem növeli az ember szerepét. Éppen ezért kell mindenütt az eddigiektől is na­gyobb gondot fordítani a személyi feltételek megteremtésére: a gondos felkészítésre, a felelősség fokozására, s nem utolsósorban az erkölcsi és anyagi elismerésre. Minden időben fontos teendő a szocia­lista brigádok kezdeményezéseinek támoga­tása, a versenymozgalom fellendítése. Az aratás időszakában pedig felbecsülhetetlen ennek jelentősége. Mert a kenyerünkről van szó! Balogh József Üdülő Á BETEG ÉRDEKE Á FŐ Integráció az egészségügyben NEM KÖZISMERT AZ EMBEREK KÖRÉBEN, MIT IS JELENT AZ INTEG­RÁCIÓ AZ EGÉSZSÉGÜGYBEN. ÉPPEN A SOK TALÁLGATÁS MIATT VÁLT SZÜKSÉGESSÉ, HOGY MEGYÉNK EGY MEGHATÁROZOTT TERÜLETÉN NÉZ­ZÜK MEG, MIT IS TAKAR A FOGALOM, S VOLTAKÉPPEN KINEK JÓ? Tanácskoztak kereskedelmi Szabolcs-Szatmár megye kereskedelmi vállalatainak fogyasztási és értékesítő szö­vetkezeteinek vezetői tanács­koztak kedden Nyíregyházán a megyei tanács nagytermé­ben. A tanácskozáson dr. óluk nem készült tab­ló. Akik most 30 éve érettségiztek a Nyír­egyházi Széchenyi István Fiú Középiskolában, nem szokvá­nyos körülmények között ér­tek el az Élet kapujába. Egyesek a háború poklából jöttek, mások a Felvidékről érkeztek, megint mások egy- szál ruhában kopogtak a népi ' kollégium ajtaján. Rövidített különbözetit tettek, jóformán idejük sem volt rá, hogy megismerjék egymást, máris ott álltak az érettségi vizs­gabizottság előtt, ök talál­koztak most, szombaton dél­után a régi, földszintes is­kolában. Pótszékek kellettek az „osztályfőnöki órán”. Sokkal többen jöttek el a hívó szó­ra, mint remélték. o Kezdjük a végén. A har­minc éve érettségizett két osztály százegyijéhány tanu­lója, — akiknek javarésze már „ötvenes” — közül kevés volt az „igazolatlan mulasz­megyénk vezetői Hagymási József, a megyei tanács vb kereskedelmi osz­tályának vezetője tartott tá­jékoztatót a kereskedelempo­litika időszerű kérdéseiről, a lakosság ellátásának helyze­téről és a kereskedelemben dolgozók feladatairól. tó”, a hiányzó. Nem volt tab­lójuk, mégsem felejtették egymást, mert a nehéz idők mélyen bevésték az arcvo­násokat, a hanglejtéseket az emlékezetbe. Valaki meg is jegyezte: az akkori nemze­dékre ez az összefogás, az összetartozás volt a legjel­lemzőbb. A viszontlátás örö­me a találkozókon megszo­kott képet nyújtotta: ölelke­zések, erős kézszorítások, feltörő nevetés, igazi élet­öröm. ők talán észre sem vették mindezt, csupán ak­kor döbbentek meg egy ki­csit, amikor Érsek Béla, az egykori fiatal tanár nem ün­neprontásként mondta hal­kan a bánatát: az ő osztálya soha sem találkozott és nem fog így találkozni. Négyen maradtak csupán, a többi odaveszett a háborúban. o Akik akkor indultak, együtt startoltak az Uj Élet­tel is. Talán ezért tér el a szokványostól az ő mérlegük. Sorsok, életutak, karrierek és tragédiák egyszerre mutatják tsz-tagok A TOT és a SZOT szerző­dést kötött, amely egyebek között a tsz-tagok kedvez­ményes üdülését is lehetővé teszi, hasonlóan a munkások és alkalmazottak üdülési for­máihoz. Siófok, Badacsony, Debrecen, Hévíz, Galyatető, Párád, Visegrád, Hajdú­szoboszló, Gyula üdülői­ben pihenhetnek a tsz-ta­gok is. Számos termelőszövet­kezet bérel is üdülőszobákat, így a korábbinál lényegesen többen üdülhetnek. A ter­melőszövetkezetek megyei területi szövetségének el­nöksége — más napirendek mellett — a termelőszövet­kezetek üdültetési lehetősé­geinek további javításáról tárgyal, július 2-i ülésén. fel: hogyan tudott élni ez a nemzedék a felszabadulást követően a lehetőségekkel. Ebben az iskolában akkor a számvitelre, a könyvelésre tanították a diákokat. Ám nem dr. Katona Béla az egyetlen, aki — mint vallotta — „hűtlen” maradt a tanult szakmához. Az egykori alma mater sokoldalú képzését iga­zolja, hogy ebből a két osz­tályból nemcsak most köz­gazdász professzorok indul­tak el, hanem megtalálható közöttük ma a szülész szak­orvos éppúgy, mint a Magyar Tudományos Akadémia mun­katársa, a debreceni bölcsész­professzor csakúgy, mint a műszaki konstruktőr. Legjel­lemzőbb talán mégis az, amit Váci András, a fiatalon el­hunyt Váci Mihály testvér- öccse vallott ezen a találko­zón: „Itt a szépre is tanítot­tak bennünket, nemcsak a kettős könyvvitelre.” Váci Elaprózva Amikor pár évtizeddel ez- ezelőtt megyénkben megin­dult a kórházi hálózat kiala­kítása, élénk viták közepette született meg a döntés arról, hogy épüljön egy Vásárosna- ményben és Fehérgyarmaton is. Sokan ellenezték ezt, s egyszerűen a térképre mutat­tak: adva volt egy háromszög, melynek csúcsai alig 20 kilo­méternyire estek egymástól. Mátészalka, Fehérgyarmat és Vásárosnamény jelentette a csúcsokat. Még Gerlei pro­fesszor is feltette az egyálta­lán nem költői kérdést: vaT jón egy pillanatnyi megoldá­son kívül vajon szolgálja-e ez a jövőt? A probléma, ami itt a megyében jelentkezett, má­sutt is élt, s hatása ma csapó­dik le. Az élet ugyanis bebi­zonyította, hogy a kis — álta­lában 260 ágyas — kórházak fejlesztése a növekvő igé­nyeknek megfelelően lehetet­len. Időközben nőtt az egyes in­tézmények leterhelése közti különbség, aránytalanság, pár­huzamos fejlesztések apróz­ták el a pénzt, személyi gon­dok nehezítették a gyógyító munkát és végtére is a beteg érezte mindennek a hátrá­nyát. Ezért született a dön­tés: ésszerűbb szervezés kí­vántatik. A megyei tanács is jóváhagyta: a jövő év janu­árjáig ezt végre is kell haj­tani. Központi akarat Megyénk egyik leendő bá­ziskórházában, Mátészalkán dr. Csiszár Gusztáv összegezi a területüket érintő munkát. — Mátészalka lesz a jövő­ben a helyi, a kocsordi és a fehérgyarmati kórház igazga­András mellett még olyan országos hírű festőművész is kikerült az egykori kereske­delmiből, mint Cs. Nagy And­rás és Tóth László. o Eljöttek olyanok is, akiket a sors a világ más tájára so­dort. így érkezett az eszter­gályos Oslóból, vagy Melich László New York mellől. Ő mondta: „Kilencezer kilo­méterre innen is megdobogott a szívem a hívó szóra. Ne­kem, a nyomdásznak az az ország csak a kenyérkereső helyem, ahol meg kellett szenvednem a nagyobb da­rab kenyérért. Az én hazám itt van és remélem, nincs távol az idő, amikor végleg bizonyíthatom, hogy egy pil­lanatig sem lettem hűtlen fia.” tási központja. Csupán il­lusztrálandó: a mi kórhá­zunkhoz eddig 100 ezer beteg tartozott, a gyarmatihoz afe­lé. A munkamegosztás nem is lehetett arányos. Kiváló intézmény működik Fehér- gyarmaton, de nagyon is be­határolt lehetőségekkel. A jö­vőben egységes lesz az irá­nyítás, a gazdasági ügyinté­zés, de még az orvosi ellátás is. Minden bonyodalom nél­kül lehet majd ott összponto­sítani a munkaerőt, ahol ar­ra szükség van. A meglévő kórházak ter­mészetesen megőrzik egysé­güket a rendelőintézettel, ezen az úton zajlik majd a betegirányítás is. De — és ez nagyon fontos — az egyes in­tézményekben megtörténhet o szakmai specializáció is. — Nyilván, hogy ott, ahol egy-egy szakterületen a leg­jobb specialisták vannak, ott alakítjuk ki az integráción belül a súlypontot. Természe­tes, hogy lesz belgyógyászat Gyarmaton is, Kocsordon is, Mátészalkán is. De az általá­nos ellátáson kívül módunk lesz például arra, hogy össz­pontosítsuk egy-egy helyre a legjobb kardiológusokat, vagy gyomorspecialistákat. Mind­ennek a hasznát a beteg lát­ja. Félezer ágy Az integráció után nézzük meg, hogyan alakul majd a mátészalkai kórház helyzete. Területileg felöleli a várost, a járást, Fehérgyarmatot, a nyírbátori járást. Megszűn­nek a közigazgatási határok adta gátak, a természetes körzet jelenti a kórház ha­táskörét. Integrálni kell ez­zel egy időben a mentőszol­gálatot is. — Nézzük az ágyak hely­zetét is — folytatta dr. Csi­szár. Fehérgyarmat hoz 260 ágyat. Kocsord jelent 130-at. Mátészalkán a régiek mellett a most elkészülő pavilonban újabb 100 ágy rendelkezésre áll augusztustól, összességé­ben több, mint félezer he­Akadtak kuriózumok is. Volt, aki most a huszonegye­dik munkahelyén dolgozik, de azok vannak többen, akik 25—30 éve nem változtattak munkahelyet. Van közöttük agglegény, és olyan, aki há­rom városban, három mun­kahelyen dolgozott és most a harmadik feleségével él. Van, akire azt mondta a tanár, hogy „restellkedik a könyvvi­tel” miatta, és most ő fő­könyvelő egy nagyvállalatnál. Megjelent a mérnök, aki érettségi után szakmunkás­nak ment, majd közben egye­temet végzett. Van, aki több vezető poszt után most ma­gániparos. Ám, mint dr. Merényi Osz­kár, az egykori igazgató, aki most az osztályfőnöki tisztet töltötte be, elmondta: „Nem a kuriózumok a meghatáro­zók, hanem az, hogy ez a nemzedék révbe jutott, be­csületesen dolgozik. Ez a nemzedék a szocializmus épí­tésének derékhada.” A. S. lyiink lesz. És ami fontos, egyes szakterületek jó felsze­reltséggel, korszerű kiszolgá­lóegységekkel, műszerekkel rendelkeznek. Tulajdonkép­pen ha ehhez vesszük még a csengeri szülőotthont, ami szintén idetartozik, akkor egy komplett egységről beszélhe­tünk. A viszonylag nagy kiterje­désű területen tehát racioná­lis lesz az elosztás és a leg­magasabb szintű ellátás biz­tosítható. Mindez egységes irányítás és fejlődési lehető­ség közepette. Szervező kell — Az integráció új dolog, tulajdonképpen a kocsordi intézményen kívül számunk­ra példa nélküli — mondja az igazgató. Éppen ezért szükséges, hogy az igazgató helyetteseként egészségügyi szervező is álljon az integrált egység élén.*i Dr. Kárpáti Jó­zsef kollégám most fejezi be ilyen irányú tanulmányait, így lesz, aki folyamatosan ko­ordinál és az optimális hatás­fokot biztosítja. Ez alapköve­telmény, hiszen az integráció csak akkor ér valamit, ha a területünkön élő emberek ér­zik, hogy az új szervezési rendszer érdeküket szolgálja, a magasabb, s joggal elvárt szintű gyógyítást biztosítja. Nem kétséges, hogy orvos­nak és egészségügyi szakdol­gozónak egyaránt jelent újat, gondot a mostani szervezés. De látatlanban megmondha­tó: a párhuzamosság helyett az egyértelmű vezetés, a cél­irányos fejlesztés, az erők koncentrálása csak jót hozhat. Arányosabb lesz a gyógyítók leterhelése, csökken többek között a megyei kórházra is nehezedő nyomás. S mindez úgy, hogy a gyógyítás lehető­sége egyre közelít a növekvő igényhez. Nem félnek — Az integrációtól — ami mint látható, elsősorban az egészségügyieknek jelent át­állási gondot — nem félek — nyilatkozik dr. Csiszár Gusz­táv. Nem csupán azért, mert a kocsordi intézmény jó elő­tanulmány, hanem ennél nyomosabbak az okaim. Az egészségügyben dolgozóknak egy törekvése van: a minél jobb munka. Ha ehhez a fel­tételek megszületnek, akkor ez lendítő erő. A beteg szol­gálata, mint elsődleges etikai követelmény, soha nem jelent egyszerű megoldást, ennek érdekében áldozatokat is vál­lalni kell. Nos, ez az átállás hónapjaiban biztos jelentke­zik. De az eredmény: a jobb gyógyító munka a nagyobb lehetőség a tudományos tevé­kenységhez. az arányos terhe­lés, a szélesebb kollektíva serkentő ereje hamarosan fe­ledteti ezt. Az integráció bevezetése fo­lyamat. Úgy történik, hogy közben a beteg csak azt érez­ze: valami javul. Ezt megér­teni, ezt segíteni a megértés­sel, a szándék legjobb indu- latú fogadtatásával mindany- nyiunk kötelessége. A sokak által bírált nehézségek meg­szüntetése közös érdek, s ki- bicelés helyett sokak támoga­tása jelentheti a gyors sikert. Bürget Lajos SZERVEZÉSI NYÁRI AKADÉMIA Előadás a beruházásokról A szervezéstudományi nyári akadémia második napján, kedden elsőként előadást hallgattak a résztvevők. Rátos Ernő, a Dunai Kőolajipari Vállalat igazgatója „A vállalati beru­házások szervezésének tapasztalatai” címmel tartott előadást, amelyet konzultáció követett. A nyári akadémia résztvevői délután üzemlátogatáson vettek részt a Nyíregyházi Kon­zervgyárban. Este klubfoglalkozás volt. K írott tabló o

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents