Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-29 / 152. szám

2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 29. Harminc győzelmes év A szocialista országok képző- művészeti kiállítása Budapesten □ szocialista országok kulturális minisztereinek tavalyi havánnai értekezletén megegyeztek ab­ban, hogy méltó megemlékezésül a fasizmus fe­lett aratott győzelem harmincadik évfordulójáról, nem­zetközi képzőművészeti seregszemlét rendeznek így jött létre — 30 győzelmes év elnevezéssel — a szocia­lista országok reprezentatív, közös kiállítása, Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Lengyelország, Magyarország, Mongólia, a Német Demokratikus Köztársaság, Romá­nia, a Szovjetunió, valamint Vietnam részvételével. A nemzetközi tárlat először az elmúlt év nyarán a moszkvai Manyezsben került a nyilvánosság ele. Aztán még az év őszén, szinte szimbolikusan, egyenest Ber­linbe érkezett, ahol az Altes Museum épületében te­kinthették meg a látogatók; idén tavasszal pedig már a prágai Fucik Park úgynevezett Brüsszeli Pavilonjában fogadta az érdeklődők seregét. Időrendi sorban negyedikként most Budapest tölt­heti be a vendéglátó szerepkörét. A Kulturális Minisz­térium és a kiállítási intézmények, valamint a Mű­csarnok együttes rendezésében a budapesti nemzetkö­zi vásár területén, a B. pavilonban június 25-től egy hónapon át, naponta 11—19 óráig tekinthető meg ez a nagyszabású kiállítás. A szocialista realizmus összefoglaló égisze alatt válogatott anyag mennyiségében és minőségében egy­aránt lenyűgöző! Hogy csak a számadatoknál marad­junk: majdnem 1600 műalkotást (ebből mintegy 1300 festményt, 190 szobrot és 100 plakátot) helyeztek el a pavilon 6000 négyzetméternyi területén. Az egyes or­szágoknak azonos méretű falfelület jutott. De ki tudná megmondani, milyen szélesre tárulna térben azoknak a monumentális műalkotásoknak valóságos földrajzi tá­volsága, amelyeknek kicsinyített makettjét vagy fény­képét szintén elküldötték a résztvevők... A művek létrejöttének időbeli határai szintén szét­feszítik a címben jelzett három évtizedes kere- tét! Egyrészt azért, mert — drámaian kísértő mementóként — tragikus sorsot ért, a háború martalé­kává vált műtárgyroncsok, műemlékromok is mindegy­re fölbukkannak. Másrészt, mert a főbejárat előterében közös kiállítás emlékezik meg a két világháború közötti antifasiszta ellenállásról, s annak megható képzőművé­szeti dokumentumairól. Névtelen hősökre és olyan vi­lághírű mesterekre emlékeztet ez, mint Dejneka, Der- kovits, Kollwitz, León Alex, Ék Sándor, Vera Muhina, Hans Grundig, John Heartfield és mások annyian... Ékesen szóló ellenpontozásul, ezután országonként a békés építés harminc győzedelmes esztendeje a vá­lasz! Hiszen ezekben az országokban a béke tavasza egyben a társadalmi rend megújulását is magával hoz­ta. Hazai hagyományokra támaszkodva, de a szocialis­ta realizmus formanyelvén és a proletár internaciona­lizmus alapjairól szólnak hozzánk ezek az alkotók, ezek az alkotások — mindenki számára közérthetően. A szerzők és címek felsorolását tallózásszerűen sem kí­sérelhetjük meg, olyan sokrétű és bőséges a választék. Csupán annyit jegyeznénk meg, hogy a kiállítók túl­nyomó többsége már-már klasszikusnak számít. A ke­vésbé ismerősek pedig — bátran állíthatjuk — kiér­demlik a megismerkedést! Ifjak és idősek, nemre, nemzetiségre való tekintet nélkül, a művészet sajátos eszközeivel hirdetik, hogy lehetséges, sőt szükséges a szoros együttműködés, az egyre alaposabb, kölcsönös megismerés. E z a mostani békés, együttes fölsorakozás, majd pedig az egyes részt vevő országokban sorra ke­rülő helyszíni összevetés minden bizonnyal újabb látványos lendületet ad a szocialista realizmus továbbfejlődésének. A nézők ezrei pedig erőt merítenek a háborúellenes szolidaritáshoz, a békéért folyó foko­zott küzdelemhez. YV. I. Gyár után a gyümölcsösben Napfényes riport Napkorról Megjött a régen várt meleg, a napsü­tés. Szőkül a gabona, érnek a gyümöl­csök, szorgos kezek munkája nyomán vi­rul a határ. A napkori Kossuth Terme­lőszövetkezet tavasszal tele­pített 25 hektáros almáskert­jében egy női brigád a fia­tal gyümölcsös kapálását végzi. Itt beszélgetünk Grá- dus Bélánéval, a brigád ve­zetőjével, aki nemrég még a konzervgyár dolgozója volt, de az első hívó szóra „haza­jött”. Nem ő az egyedüli, aki ezt az utat választotta. Ezért a termelőszövetkezetben egy­más között el is nevezték őket tréfásan „lecsó” brigád­nak. Miért hagyta ott a gyá­rat? — A család megérezte azt, hogy a falutól messzebb dol­gozom és három műszakban. A három gyerek közül kettő még otthon van, így most ne­kik is könnyebb. A ház körül sok aprójószágot tartunk, azok ellátása, etetése is egy­szerűbb így. Amíg a kon­zervgyárban dolgoztam, na­gyon sok probléma adódott a család, a háztáji körül, de ezek a gondok most szinte egycsapásra megoldódtak. A brigád létszáma 15 fő. Tóth Béláné — az egyik tag — .lelkesedéssel beszél min­dennapi életükről, mun-, kájukról. — Ismerjük és megértjük egymást. Munka közben be­szélgetünk és észre sem vesz- szük, eltelt a nap, este van. Jól érezzük magunkat, együtt szeretünk dolgozni. Ha szétszakítják a brigádot — mint most is hárman ká­posztát palántáznak — már nem megy úgy a munka, ösz- szeszoktunk, mindig együtt dolgozunk. A szövetkezetnek nem­csak almája, hanem csonthé­jas gyümölcsöse is van. A ropogós cseresznye most ke­resett árucikk a piacon. Egyébként júniusban elkez­dődött a gyümölcsszüret és tart egészen októberig. — Legjobban a szezon­munkát szeretjük — mondja Grádus Béláné —, az jöve­delmez a legtöbbet nekünk is és a termelőszövetkezetnek is. Persze tudjuk, ha nem végezzük el a fák alatti ka­pálást, a fiatal csemeték gondozását, akkor hiába vár­juk a bőséget, kevesebb lesz a termés, rövidebb ideig tart jelétemben először szerepeltem a te­Jß levízióban. Az antik kultúráról be­széltem. Nem kétséges: finoman, okosan, tudományosan, egyszóval ragyogó­an. Rögtön éreztem, hogy ez az adás nem akármilyen. Dicsőség! Édes a dicsőség sú­lya, édes! Most hazafelé tartok és tudom: ha be­lépek, csengeni fog a telefon. Ismerősök, ismeretlenek, férfiak, nők, egészen fiatal lányok gratulálnak majd. Megköszönik, hogy elvezettem őket a csodálatos antik világ művészetébe. Amint ez a gondolat felötlött bennem, abban a pillanatban megcsörrent a telefon. A szívem vadul za­katolt, amikor fülemhez emeltem a kagy­lót. Óh, hogyan is kezdjem el, hogyan is beszéljek, mit is mondjak tisztelőimnek majd a siker kapcsán? Mindenesetre mél­tóságteljes leszek, de ezen belül érezhetően szerény... — Szevasz, öregem! — hallatszott a vo­nal túlsó végéről gyerekkori barátom hang­ja. — Hogy s mint pajtikám? Épp az előbb láttalak a tévében... „Méltóságteljesen, de azért csak szeré­nyen” — biztattam önmagam és azt mond­tam: — Köszönöm ... — Mi a csodát köszöngetsz te nekem? Mondd, ki hord manapság ilyen vacak nyakkendőt? Ne is tagadd, a kőkorszakból való... Egy perc múltán újra csengett a tele­fon. — Giorgescu elvtárs? Nagyon kérem, bocsásson meg nekem, de árulja el, hol nyiratkozott utoljára? Mint öreg fodrász be kell, hogy valljam: a maga barkójának hossza, ha-ha-ha, nevetséges, jócskán meg­haladja a jóízlés határait... Amikor a telefon harmadszorra is fel­berregett, bevallom, nem minden izgatom, nélkül nyúltam a kagyló után. És nem té­vedtem! Egy címeres ökör izgalomtól el­fúló hangon közölte, hogy én rosszul ejtem a susogó és sziszegő hangokat, s ezért az ilyen tökfejeknek semmi keresnivalójuk a képernyőn. A következő két tisztelőm megjegyezte: a zakóm olyan rosszul áll rajtam, hogy a hátam dimbje-dombja a pupostevének is dicsőségére válna, s ha a következő esetben újra a képernyőre tolom a képem, legjobb lesz bepelenkáztatnom magam... Újra felcseng a telefon. — Na, ki az már megint? — ordítom magamból kikelve. — Mit vett észre a ked­ves néző? Nem nyiratom divatosan a bar­kóm? Nem egyenesen Párizsból hozatom az öltönyöm? — Nem, nem — hallatszott egy nyu­godt, derűs női hang. — Minden csodálatos volt... Olyan okosan, szépen, temperamen­tumosán beszéltél, hogy az egyenesen... — Köszönöm, mama — sóhajtottam és letettem a kagylót. Baraté Rozália fordítása Megérezte a család Cseresznye, barack, alma Aki szeret dolgozni... a szedés. A cseresznye hama­rosan ládákba kerül. Utána átmegyünk a barackosba, de a főidény az almával kezdő­dik. A folymatos rekonstrukció részeként eltelepített jo­natán és stacking csemeték igénylik a szakszerű gondo­zást, csak így válhatnak ké­sőbb a termelőszövetkezet nagy értékű, jövedelmező ágává. Az asszonyokra bízott fák jó kezekben vannak. — Szövetkezetünk gon­doskodik munkalehetőség­ről — veszi át a szót ismét Tóth Béláné. — Mi havonta ledolgozzuk a 22—24 tízórás munkanapot. Nyáron a ha­tárban, télen a hűtőházban. Reggel hét órakor kezdünk és ötig tart a munkaidőnk. — Itt megbecsülik a női dolgozókat. Az eredményes munkához való feltételeket biztosítják a termelőszövet­kezet vezetői. Jó érzés látni munkánk eredményét: a fej­lődő fákat, a pirosló gyümöl­csöt. Nagy különbség nincsen női és férfimunka között. Amit a nők el tudnak végez­ni, azt megcsinálják. Ugyan­azért a munkáért, ugyanazt a pénzt kapjuk mi is. Este az­tán jól esik megpihenni a napi munka után. Fárasztó és kimerítő tíz órát a napon dolgozni. De az asszonyok nap, mint nap kint vannak. Arcuk, kezük már sötét barnára égett. Grádus Béláné: „Aki sze­ret dolgozni, az dolgozhat és itt a termelőszövetkezetben meg is élhet.” Sipos Béla Zukor Adolf útja Mátészalkától a Paramount- filmgyárig Californiából jött a hír, hogy Los Angeles-ben 103 éves korában meghalt Zukor Adolf. A film világában igen jelentős személy volt. A szá­zadelőn születő „álomgyár”, Hollywood létrehozásában van inkább komoly szerepe, később néhány filmhíresség felfedezésében és útnak indí­tásában a világhír felé. ö ma­ga a szó legszorosabb értel­mében pénzügyi zseni, hiszen néhány bukásától eltekintve, a filmszakmában is fellépő gaz­dasági válságot is átvészeli. 1873-ban született az ak­kor még Szabolcs megyéhez tartozó Ricsén. Szülőfalujá­ban még sokan élnek olya­nok, akik emlékeznek arra, amikor a huszas évek végén mint dúsgazdag ember haza­látogatott és fájó nosztalgiá­val emlékezett ifjúkorára, (Mint ilyen, anyagilag is se­gítette szülőfaluját és igen ki­terjedt rokonságát.) Először Mátészalkán jár elemi iskolába, fűszeresinas lesz. (Érdekes, hogy kortársa, Szomory Dezső is ott vakáció­zik a többi gyermekkel a Kraszna partján, évtizedekkel később írják emlékezéseiket a boldog szálkái évekről.) Ma már nem tudni hogyan, de 16 (13?) éves korában ki­vándorol Amerikába. A kár­pitos mesterség után a szűcs­iparban próbál szerencsét. Nem nagy sikerrel. 1903-ban lépett be a Marcus Loew új filmvállalathoz; mint részvé­nyes. Néhány évvel később saját filmvállalatot alapított, így született meg a híres Pa­ramount-film gyár. Túlzás nélkül lehet elmon­dani róla, hogy szédületes karriert futott be, természete­sen időleges bukásokkal tar­kítva, azonban mindig sike­rült kilábalnia. Nevéhez fűződik, hogy meg­alapította a híres Famous Players (Híres színészek) filmgyárat. Olyan nevek a fel­fedezettjei, akik méltán a filmvilág legnagyobbjai. Ma­ry Pickford és Greta Garbo talán a legnagyobbak. Szer ződtette Polla Negrit és a cowboyfilmek hőse, Tom Mix nélküle nem lehetett ge­nerációk bálványa. Nyugdíjba vonulásakor sem szakadt el a filmtől. Örökös tiszteletbeli elnöke a Paramount-gyámak. A Los Angeles Times 98. születés napja alkalmából egy fény képet közölt, amint az őt kö­szöntő Natália Wood szép színésznőt visszacsókolja... Halálával a filmszakma egyik nagy öregje ment el. Il­lik, hogy egykori szülőföldje is emlékezzen rá. Nyéki Károly AZ ORSZÁGOS TÁRLATON Nyíregyházi siker Debrecenben Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetem díszudvarában nyílt meg va­sárnap az országos nyári tár­lat. Az idén 59 festőművész és 33 szobrász alkotásai lát­hatók itt. A művek olyan so­kasága érkezett, s annyit ta­lált jónak a zsűri, hogy a szo­kott helyen kívül még termet kellett nyitni a képeknek, szobroknak és érmeknek. Szabolcs-Szatmárból La­katos 1 József, Pál Gyula és Kerülő Ferenc festőművé­szek, valamint Tóth Sándor szobrászművész szerepel munkáival. A vasárnapi megnyitón adták át a deb­receni országos nyári tár­lat díjait is. A megyei művészek közül Pál Gyu­la a Debreceni Városi Tanács nívódíját nyerte el. Átadták a kiállítás immár hagyományos Medgyessy-pla- kettjeát is, ezt öt művész kap­ta meg. ___________ Felvételi vizsgák a tanárképzőn A Bessenyei György Ta­nárképző Főiskolán június 24-én megkezdődtek az írás­beli felvételi vizsgák. Azok a nappali és levelező tagozatra jelentkező jelölték, akik nem központi írásbeli vizsgát tet­tek (matematikából, fizikából és biológiából) ezen a héten készítik el a felvételi dolgo­zatukat. Ugyancsak ezen a héten tartják a testnevelés szakos jelöltek felvételi gya­korlati vizsgáit. Akik eredményes írásbéli, illetve gyakorlati vizsgát tet­tek, azok június 28 és július 3 között jelennek majd meg a felvételi bizottság előtt, hogy szóban is bizonyítsák felkészültségüket. A követ­kező tanévben a főiskola nappali tagozatán 390 tanár, illetve 105 tanító szakos hall­gató kezdheti meg tanulmá­nyait. (hanusz) FOTÓPÁLYÁZATUNKRA ÉRKEZETT MUNKÁBAN A FOTÓSZAKKÖR Beküldte: Juhász Endre, Vitka.

Next

/
Thumbnails
Contents