Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-27 / 151. szám
1976. június 27. KELET-MAGYARORSZÁG — VASÁRNAPI MELLÉKLET 5 hgy szombat este E gyre több a szabad időnk. Kikapcsolódásra, továbbtanulásra, szórakozásra, tudásunk gyarapítására, háztáji barkácsolásra, kirándulásra használjuk — ki-ki ízlése szerint. A szórakozni, művelődni vágyók szervezett közművelődési intézményhálózat keretében találhatnak érdeklődésüknek megfelelő programokat, színházban, moziban, múzeumban, könyvtárban, művelődési házakban. A központi jellegű intézmények mellett — épp a megnövekett szabad idő miatt — a nagyobb városokban megteremtették a lakóterületi köz- művelődési igények kielégítésének feltételeit is. Nyíregyházán is így osztották szeletekre a várost, a megyeszékhelyen — a bokortanyákat is ideszámítva — 18 közművelődési körzetet alakítottak ki. A lakosság közvetlen szolgálatát tekintve ezekre az intézményekre vár a legnagyobb munka. Irányításukat a városi művelődési központ végzi, a vezetők értékelése szerint feladataiknak általában jól megfelelnek. Nézzük meg közelebbről ezt a hat művelődési házat, négy klubkönyvtárat és nyolc népművelési ügyvezetőséget. Egy szombat este készült a „gyors- fénykép”, amikor a színház nem játszott, a mozikban nem volt kasszasikerű film, a tv nem Ígért komolyabb programot, a nagyobb művelődési házak — SZMT, MMK — ki sem nyitottak. Az éttermekben, presszókban egyetlen üres szék sem akadt, a magányosan kóborlóké, a csoportba verődött unatkozó fiataloké, az idejüket így-úgy mulatóké az utca lett. Több korosztály, sokféle érdeklődés, s egyetlen közös vonás: programot kerestek a szabad időre. A város északi részén kezdtük az érdeklődést, a Városmajor u. Párt- és Művelődési Házban. Azaz csak kezdtük volna, mert bármilyen hihetetlen, hatkor véget értek a hivatalos órák. A Kun Béla klubkönyvtárban összesen húszán lehettek, filmvetítés volt. És figyelőszolgálat a Márka presszó előtt, értesíteni a mozinézőket, ha megürül egy asztal. A VMK teljes sötétségbe burkolózott, csakúgy, mint a sóstóhegyi klubkönyvtár, ahol végül mégiscsak rátaláltunk három vendégre. Róluk is kiderült, hogy csak egyikük vendég, a másik klubvezető, a harmadik ellenőr. Ezek után meglepő volt a III. kerületi, Honvéd utcai művelődési ház messziről csalogató, jól kivilágított épülete, s közönsége. A felnőtt klubban férfiak, asszonyok sakkoztak, kártyáztak, beszélgettek, 40—60 évesek lehettek vagy húszán. A szomszéd szobában a környék galambászai vitatták meg a verseny esélyeit. Az ifjúsági klubban több mint ötven fiatal hallgatott ismeretterjesztő előadást a képző- művészetről, utána amerikai néger zene következett. „Gyorsfénykép” egy szombat estéről hat és tíz között. Retusálatlan, nem biztos, hogy ugyanolyan, mint a valóság. Ezért egészítjük ki a következő számokkal. A Kun Béla klubkönyvtár 108, a sóstóhegyi 41, a Városmajor úti 228, a III. kerületi 139 rendezvényt tartott a múlt évben. Mindenütt működtek kiscsoportos formák, klubok, szakkörök. A VMK tavaly 16 kiscsoportot működtetett, 49 műsoros estje volt, több mint 250 ismeretterjesztő programja. Szépek a felsorolt számok, de nem lehet mögéjük látni. Nem fejezi ki, hogy valóban kulturális centrumává tudnak-e válni az intézmények az adott környéknek. Szépülő, szaporodó új lakótelepeink — Északi, Jósayáros — lakói a Városmajor úti, vagy a Kun Béla körúti művelődési otthonok között választhatnak. Ha csak kettő van, miért zárhat be az egyik? Miért nincsenek a hét végére olyan vonzó programok, amelyek nagyobb tömeget mozgósíthatnának? Miért üres a nyitvatartók nagyobb része? Hat éve figyelmeztetett arra az országos népművelési konferencia, hogy a közművelődési intézmények nem készültek fel a megnövekedett szabad időre. A VMK pedig a múlt évben kezdett egy felméréshez. Igényt, látogatottságot, kisugárzó hatást mérnek, s eljutnak majd a közös művelődési formáktól távol maradó nagyobb részhez is kérdésükkel; miért üresek szerintük a művelődési házak? Jó lenne, ha ezzel azt a távolságot is csökkentenék, amely a közönség és a népművelők — művelődéséről, szabad időről kialakított — elképzelései között látogatottsági százalékok ellenére is létezik. ím tu~ Török Istvánnal az SZVT megyei titkárával Á szervező munka hatásáról Kérem mutassa be röviden az SZVT-t! — A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság 1970-ben alakult. Taglétszáma akkor még a 400-at sem érte el. A SZVT jogelődje az MTESZ Központi Ipar- gazdasági Bizottság volt, amely 1957-től kezdve működött. A „névváltozás” nem formai dolog volt csupán. Komoly szervezeti átalakulás következett, s az új szervezeti formák között széles körű társadalmi tevékenység bontakozott ki a szervezéstudományok magyarországi művelése és terjesztése érdekében. — A társaság az MTESZ egyik legdinamikusabban fejlődő tagegyesülete. Meggyőzően reprezentálják ezt azok a számok, amelyek a társaság működését jellemzik. Taglétszámunk ma már több mint 8 ezer, a jogi tagok száma is mintegy ezer. Minden megyében működik megyei szervezet, s ma már jelentős — több mint 40 — a városi, községi, üzemi szervezetek száma is. Rendezvényeink minden esetben aktuális szakmai kérdések sokoldalú tárgyalásával foglalkoznak, így általános érdeklődés tapasztalható. A Milyen témákat emelne ki e rendezvények közül? — A rendezvények nagy száma és jelentősége miatt az ilyen „kiemelés” igen nagymérvű szubjektivitást fejez ki. Ezt is figyelembe véve elsőnek említem az idén májusban Békéscsabán megtartott konferenciát, ahol a vállalati vezetés és az üzemi demokrácia témakörének megnyitása szerepelt. A konferencia célja egyebek között az volt, hogy elősegítse a demokratikus vezetés módszereinek fejlesztését és további elterjesztését. Ebben az évben Kecskeméten lesz konferenciánk, ahol a vállalati hitelezés kérdései, majd Budapesten a vezetők képzése és továbbképzésének helyzete, a Szegeden tartandó konferencián pedig a piacszervezés lesz a téma. —• Számunkra természetesen legjelentősebb az SZVT szervezési szakosztálya és az SZVT megyei szervezete által — ez évben immár harmadszor — a június 28—július 3 között megrendezésre kerülő szervezéstudományi nyári akadémia. A Az említett témák igen széles tudo- w mányterületet fognak át. Milyen ezeken a konferenciákon, rendezvényeken a résztvevők szakmai ösz- szctétele? a szervezéstudományok meghatározott témaköreiben — általában a gyakorlati alkalmazás vonatkozásában — a legfrissebb tudományos és gyakorlati eredményeket megismertesse az ország legnagyobb vállalatainak szervezést vezető szakembereivel. Ezzel is elő kívánja segíteni, hogy az ezen a területen elért tudományos eredmények minél gyorsabban „kerüljenek be a termelés vérkeringésébe”, azaz, váljanak közvetlen termelőerővé, növeljék a termelőmunka hatékonyságát. Az akadémia feladata, hogy e cél elérése érdekében biztosítsa a szükséges technikai, szeméiyi és környezeti feltételeket, olyan fórumot teremtsen, amely megfelelő eszköze az ismeretek kölcsönös kicserélésének. A Miért éppen Nyíregyházán kerül w megrendezésre? — Megyei szervezetünk 1972-ben alakult. Már akkor kezdeményeztük egy ilyen fórum létrehozását, amelyet a SZVT országos irányító szervei is örömmel támogattak, így 1974-től kezdődően évenként közel azonos időpontban a SZVT szervezési szakosztályával közösen rendezzük az akadémiát. Az ország mintegy 50 jelentősebb vállalatánál szervezést vezető szakemberei vesznek részt és részükre e tudományterület kiemelkedő elméleti felkészültséggel rendelkező szakemberei tartanak előadásokat, melyeket a konzultáció és a vita követ. Hogyan ítéli meg a nyári akadémiák — Az akadémia eredményeit úgy 1974- ben, mint 1975-ben a résztvevők és az SZVT országos elnöksége is igen pozitiven értékelték. Megyei szervezetünk vezetősége úgy ítélte meg, hogy az eddigi tapasztalatokat felhasználva még jobb feltételek biztosításával hozzá kell járulnunk az akadémia népszerűsítéséhez és meg kell szerveznünk annak biztosítását, hogy megyei — és elsősorban nyíregyházi — vállalataink szervezői az akadémia .előadásait gs.vitáit, rendszeresen- és minél nagyobb számban látogassák. 'Cfly'an gazdag tapasztalatszerzési lehetőséget kínálnak az akadémia rendezvényei szervezéssel foglalkozó munkatársaink számára, amely- a megyében egyedülálló és nagymértékben segítheti — igen operatív módon — megyei vállalatainknak a munka- és üzemszervezés fejlesztésével kapcsolatos tevékenységét, feladatainak végrehajtását. Meg kell itt még jegyeznem, hogy az akadémia munkájához a Bessenyei György Tanárképző Főiskola szinte ideális környezeti feltételeket biztosít. — Mielőtt e kérdésre válaszolnék, megemlítem, hogy társaságunkban a folyamatos szakmai tevékenység a különböző szakosztályok és munkabizottságok keretében kerül végrehajtásra. Működik például szervezési, vezetési, kereskedelmi, munkatudományi, pénzügyi és ellenőrzési, beruházási és fővállalkozási anyagi-műszaki ellátási, tervezési és szövetkezeti szakosztály, fiatalok bizottsága, tömegkommunikációs tanács, stb. A megyei szervezeteknél is hasonló szervezeti felépítés van kialakulóban. Minden megyei szervezet az igényektől függően alakítja ki külön-külön — vagy esetleg összevontan pl.: szervezési és vezetési szakcsoport formájában — szervezeti egységeit. E szakosztályok, illetve szakcsoportok jórészt sajátos szakmai területük tudományával foglalkoznak, de nem becsülhető le összehangolt tevékenységük sem, melyet e tudományok jellege, összefüggéseik, saját szakterületük tudományának más szakterületeken való érvényesülési módja, stb, szükségessé tesznek. Egy-egy rendezvényünk, konferenciánk tehát a témagazda szakosztály tagjain túlmenően, valamilyen — és fontos! — összefüggésben bekapcsolódásra készteti a többi szakosztályban tevékenykedőket is. A Mi a hatása ennek az együttműkö^ désnek a társaság munkájában? — Ügy gondolom, nem túlzók, ha azt állítom, hogy ebben az együttes szellemi alkotó tevékenységben van társaságunk legnagyobb hajtóereje, s a szakemberek legnagyobb részét is ez a „sok oldalról való látás és látta- tás” lehetősége vonzza tagjaink sorába. Jellemző, hogy a rendezvényeinket rendszeresen igen sok olyan szakember látogatja, vesz részt munkájában, aki nem tagja társaságunknak. Mi örülünk ugyan — és ez természetes törekvésünk is — ha társaságunkban minél több szakember lép be, hasznosnak tartjuk azonban minden szakember aktív bekapcsolódását rendezvényeink munkájába, attól függetlenül, hogy a bekapcsolódó személy SZVT-tag-e, vagy nem. A A szakemberek részvételi lehetösé^ gének biztosításán túl milyen hatása van az akadémiának városunkkal, illetve megyénkkel kapcsolatban? — Az 1975. évi nyári akadémia megnyitását dr. Pénzes János elvtárs tartotta, s igen átfogó előadást tartott megyénk társadalmi, gazdasági helyzetéről. Az előadásból értesült a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat szervezője arról, hogy megyénkben milyen területi megoszlás szerint és milyen mértékű női munkaerő-foglalkoztatottsági gondok vannak. Elhatározta, hogy vállalatának 5. ötéves fejlesztési koncepciója kidolgozásánál — amelyben a vidéki ipartelepítés részben munkaerő-ellátási problémák miatt szerepel — a Szabolcs megyében meglévő lehetőségeket figyelembe veszi és mint egy lehetséges megoldást kidolgozza. Annál inkább kedvező megoldási lehetőségnek kínálkozott a Szabolcs megyei ipartelepítés, mert a Szovjetunióból igen nagy mennyiségű feldolgozásra váró alapanyag érkezik rendszeresen vállalata részére. Természetesen ma még nem tudni, hogy ez az elképzelés realizálódik-e vagy sem. Ügy érzem, azonban, hogy a példa megfelelően szemlélteti azt is, hogy milyen áttételes kedvező hatása is származhat megyénknek az akadémia megrendezéséből. A Tapasztalatai szerint kihasználják ^ ezt a kedvező lehetőséget a helybeli vagy közeli városok, községek üzemei? — Lényegesen nagyobb lehetőségük lenne a vállalatoknak szakembereik delegálására. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a helyi szakemberek vállalatainak a részvételért nem kell fizetni. Részben emiatt az eddigieknél lényegesen nagyobb érdeklődésre számítunk. A Tudomásom szerint a szervező szak- ^ embereknek csak egy része dolgozik a szakmájában. Mi ennek az oka? A Említette a szervezéstudományi ^ nyári akadémiát. Mi az akadémia célja? — A SZVT a szervezéstudományi nyári :adémiát azzal a céllal rendezi meg, hogy — Nagyon összetett a kérdés. Egyrészt a megszerzett diploma még nem jelenti azt, hogy a diplomával rendelkező szervezők kész szakemberek, a vállalatok pedig többnyire nagy gyakorlattal rendelkező szervezőket igényelnének. Érdekes, hogy egy vegyész, gépész, közgazdász végzettségű szakembernél természetesnek veszik a „kezdő szakemberállapotot”, míg a szervezőknél egyből maximális igénnyel lépnek fel, ami természetesen nem elégíthető ki. A másik ok, hogy a szervezői diplomával rendelkezők többsége levelező úton szerezte diplomáját, tehát közben valamilyen más szakmai területen dolgozott, ahol elismerésként valamilyen szintű vezetői beosztást tölt be. Mivel az ilyen fejlődés anyagi elismerés formájában is jelentkezik, nehéz olyan átmenetet biztosítani, hogy a szervező — mint kezdő szakember — anyagilag is érdekelt legyen a munkakörváltozás kezdeményezésében. A harmadik ok: több helyen nem ismerték fel a vállalatok azt a lehetőséget, hogy meglévő státusaikat képzett és a tudományos módszerek alkalmazására megfelelően felkészített dolgozók beállításával töltsék fel. Találkozni szervezői beosztásban a legkölönbözőbb előképzettséggel rendelkező szakemberekkel, míg szervező képzettségűekre gyakran egészen mechanikus, tudományos felkészültséget nem igénylő munkaköröket bíznak. Szükség van-e arra, vállalatnak önálló gyen? hogy minden szervezője le— Véleményem szerint egy bizonyos nagyságrend alatt nincs. Több helyen viszont az a gond, hogy hány szervezőt alkalmazzanak. Ez attól függ, hogy a vállalat mit, milyen folyamatokat akar megszerveztetni. Más a létszámszükséglet, ha mondjuk csak az ügyvitelt kell megszervezni. Ilyen esetben többnyire — a mi vállalati méreteink mellett — elég egy szervező is. Ha a vállalati tevékenység szélesebb, átfogóbb területeinek szervezéséről, vagy például teljes mélységében még a rpunkahelyszervezésről is szó van a szervezői apparátus tevékenységének meghatározásánál, akkor nagyobb létszámú szervezeti egységek kialakítása is szükségessé válik. A Mit lehet tanácsolni akkor a kis vállalatoknak? — Szervező bizottságokat ajánlatos létesíteni, amelybe a kulcspozíciókban dolgozókat célszerű bevonni, akik jól előkészítik a vezetői döntéseket. Megfelelő szakmai felkészültség mellett a bizottságok hatékonyan működhetnek. Jó példa a probléma megoldására, ha a kisebb vállalatok, vagy felügyeleti szerveik közös szervezőirodát hoznak létre néhány fős létszámmal és az átfogó szervezési folyamatokat az irodára bízzák. Az irodák orientálják szakmai szempontból a vállalatoknál alakítandó vállalati szervező bizottságokat. Van közös iroda létesítésére példa néhány megyében, de a Fővárosi Tanács is hozott létre a felügyelete alatt működő vállalatok részére. A munka- és üzemszervezés fontosságáról immár tíz éve rendszeresen jelennek meg párt- és kormányhatározatok, úgy tűnik azonban, ezeket még ma sem mindenütt veszik komolyan. — Az 1971. december 1-én megjelent párthatározat óta nagy fejlődés tapasztalható főleg azoknál a vállalatoknál, ahol maga a vezető megfelelő felkészültséggel rendelkezik és képes annak belátására, hogy a szervező nem konkurense, hanem a szakn.ai fe1- adatok gazdaságosabb megoldását elősegítő rendkívül fontos feladatot ellátó szerv. Valóban előfordul, hogy egyes vállalati vezetők lekezelik a szervezést és főleg a rutin vezetési módszereket részesítik előnyben. Ez az egyik legbiztosabb jele annak, hogy ezek a vállalatok még ma is komoly rejtett tartalékokkal rendelkeznek, mert a gazdasági kényszer még nem hatott olyan mértékben tevékenységükre, hogy az úgynevezett exten- zív fejlesztés helyett a valóban intenzív termelésbővítés legyen az elsődleges. A A január 1-én életbe lépett új sza- w bályzók kényszerítik-e majd jobb szervezésre a vállalatokat? — Az új szabályzók egyik fontos célkitűzése ez, de a szabályzókkal mindent nem lehet megoldani. A szabályzók orientálnak a központi akarat megvalósítására. Közvetett úton ösztönzik a vállalatokat. Az új szabályzók a korábbinál lényegesen több megszorítást tartalmaznak azokkal a vállalatokkal szemben, ahol nem megfelelő hatékonysággal gazdálkodnak. Balogh Józsel
