Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)
1976-06-26 / 150. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1376. június 26. A munkaügyi miniszter beszámolója Megtartották az ipari szövetkezetek megyei küldöttközgyűlését (Folytatás az 1. oldalról) állítani és tovább növelni a fő munkaviszony becsületét. Éppen ezért a korábbinál szigorúbb feltételekhez köti a fő álláson kívüli foglalkoztatást, annak engedélyezését. A pótlólagos munkaerő- források szűkülésével párhuzamosan növekedett a munkaerő-csábítás és az indokolatlan munkaerő-fluktuáció. Mindkét jelenség veszteséget okoz a népgazdaságnak. A káros munkaerőmozgás mérséklése és a tervszerűbb munkaerő-elosztás érdekében újból szabályoztuk a munkaerő közvetítését, szervezetten történő elhelyezését és toborzását. A munkaerő- mozgás mérséklését szolgálja majd az indokolatlanul munkahelyet változtatók munkabér-megállapításának új, szigorúbb szabályozása is. Jelentős munkaidő-veszteség származik abból is, hogy az állampolgárok ügyeik nagy részét munkaidő alatt intézik. Emiatt szabadságot, mentesítést kell kérni a munka alól. Ez egyaránt előnytelen a vállalatoknak és a dolgozóknak. Ezért felül kellett vizsgálni a tanácsok, a lakossági szolgáltatást és ellátást végző vállalatok, intézmények félfogadását, nyitvatartási idejét. Az utóbbi években ugrásszerűen megnőtt a táppénzes állomány. A valóban beteg emberek jobb egészségügyi ellátása érdekében határozta el a kormány a táppénzes állománybavétel szigorítását, az ellenőrzés fokozását, a táppénzrendszer korszerűsítését és az egészségügyi feltételek javítását. Az intézkedéseknek máris tapasztalható a hatása: a táppénzes állomány aránya ez évben kedvezőbben alakult mint a múlt év hasonló időszakában. A munkaerő hatékony és célirányos foglalkoztatása feltételezi és igényli a szilárd munkafegyelmet és a lazaságok következetes felszámolását. Erről azért is szólni kell, mert az utóbbi években ismét megnőtt azoknak a vállalatoknak a száma, amelyek engedély nélkül eltértek az általános, törvényes munkarendtől. Például: hetenként alkalmazzák az ötnapos munkaidő-beosztást, jóllehet azt sem a termelés feltételei, sem a vállalatok gazdasági környezete. termelési-együttműködési kapcsolatai nem indokolják. Sőt, az esetek többségében zavarokat okoznak. A kormány határozatban kötelezte a minisztereket a helyzet megvizsgálására és a szükséges intézkedések kidolgozására. A felülvizsgálat eredményeképpen már több helyen intézkedtek a törvényes munkarend visszaállítására. A jelenlegi, eltérő munkarend fenntartására, ha az különösen indokolt — felügyeleti hatóság javaslata alapján — a Minisztertanács adhat engedélyt. A miniszter a munkafegyelem szilárdításáról beszélt, ezt követően ezt mondta: az 1976. évi népgazdasági terv végrehajtása a munkaügyi tevékenység területén is a céloknak megfelelően alakul. A munkaerőgazdálkodás javítása érdekében elhatározott intézkedések végrehajtása programszerűen folyik, azokat az érintettek nagy része megértéssel fogadta. A minisztériumok, a fővárosi és a megyei tanácsok, valamint a vállalatok és intézmények többsége biztosítja a határozatok következetes végrehajtását. A tanácsok munkájában — a jobb munkaerőgazdálkodás kialakítása érdekében — erősödött az önálló kezdeményezés. A munkaerő-elosztást bér- politikai intézkedésekkel is igyekeztünk befolyásolni. 1976. jan. 1-gyel felemeltük az óvodai és bölcsődei dolgozók, majd azt követően a papíriparban folyamatos munkarendben és három műszakban dolgozók bérét. A munkaerőhelyzet feszültségeinek feloldásához, a szükségletek és források összhangjának megteremtéséhez nem elegendőek az eddig megtett intézkedések — folytatta a miniszter. A továbbiakban a munkaerő-gazdálkodás valamennyi elemét, eszközét jobban összehangolva kell működtetni. Mindenek előtt a munkaerő-szükségletek ésszerű csökkentését kell elősegíteni. Ennek — a céltudatos műszaki fejlesztés mellett — legfőbb feltétele a munka- időalap jobb kihasználása. Eszközei pedig: az üzem- és munkaszervezés rendszeresebbé, általánosabbá tétele; a normamunka megjavítása, az ésszerű munkarendek kialakítása, az ezekre vonatkozó előírások következetes megtartása, a munkafegyelem megszilárdítása. A munkaidő jobb kihasználását hatékonyan segíti a megfontolt, céltudatos vállalati bérpolitika, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek állandó javítása, elsősorban a nehéz és kedvezőtlen körülmények között dolgozó munkások munkájának megkönnyítése. Mindezt az irányítás és gazdálkodás minden szintjén összehangolt, egységes szemlélettel és cselekvési akarattal lehet megoldani. Alapvető feltétel, hogy a vállalatok, szövetkezetek, intézmények az V. ötéves tervidőszak munkaerőigényét egyeztessék az ágazati, területi elképzelésekkel, a meny- nyiségi és a szakképzési lehetőségekkel. Ez a tervegyeztető munka befejezéséhez közeledik. Az azonban máris tapasztalható, hogy a vállalatok nem kis része még mindig — egyfajta túlbiztosításként — a lehetségesnél magasabb létszámot irányzott elő. Ugyanakkor ezt a minisztériumoknak és a tanácsoknak — a megyei és helyi pártbizottságok segítségével — sikerült a helyzet reálisabb megítélésével mérsékelni. További erőfeszítéseket kell tenni a még háztartásban levő, munkaképes korú nők bevonására a társadalmilag szervezett munkába. Folytatni kell azokat a ki • sérleteket, amelyek egyrészt — a gyermekgondozási segély alapvető funkciójának fenntartása mellett — esetleg részmunkavállalást biztosítanak az édesanyáknak; másrészt, lehetővé teszik, hogy a gondozási szabadságról munkába vissztérők újra teljes értékű munkát végezhessenek. Változatlanul törekedni kell a nyugdíjra jogosultak munkába maradását ösztönző rendszer hatásosabb alkalmazására, valamint a nyugdíjasok foglalkoztatásának továbbfejlesztésére. Mindenképpen indokolt, hogy a vállalatok felülvizsgálják fejlesztési elképzeléseiket, és a munkaerőt felszabadító, illetve pótló beruházásokat részesítsék előnyben. Szükség van az irányítás és gazdálkodás jelentős munkaerőt lekötő ügyvitelének korszerűsítésére is. Egyszerűbbé kell tenni a nyilvántartási és adatszolgáltatási rendszereket, biztosítva ugyanakkor a gazdaság vezetéséhez és a munkafolyamatok irányításához szükséges információt. A jövőbeni intézkedések elhatározásánál gondolni kell arra is, hogy azok ne teremtsenek újabb, s főleg indokolatlan adminisztratív, ügyviteli munkaterheket, alkalmazotti munkaerőigényeket. Korszerűsíteni kell majd az alapbér- és tarifarendszert, hogy anyagilag nagyobb megbecsülést kapjon a magasabb szakmai képzettség, a nehéz fizikai munka, a kedvezőtlen körülmények között végzett munka és a nagyobb felelősség. A munka hatékonyságának növelése, az eredményes munkaerő-gazdálkodás attól is függ, hogy a dolgozók, közöttük is elsősorban a szakmunkások munkája, milyen szakmai képzettségen alapul. Az 1969. évi VI. számú törvény a szakmunkásképzés célját korszerű szakmai és általános műveltséggel rendelkező, szocialista világnézetű és erkölcsű szakmunkások nevelésében határozta meg. Az új rendszerű oktatás bevezetésével a munkásosztály utánpótlását, nevelését a szocialista társadalom igényének megfelelően kell biztosítani. A törvény ehhez igazodva szabta meg a feladatokat. Jóllehet, most a törvény adta feladatok végrehajtásáról szólok, úgy gondolom mégsem elegendő csupán az utolsó néhány év eredményeit méltatni. Az egész folyamatot kell látnunk, s abban is azt, hogy a 25 éves szocialista szakmunkásképzés megállta a helyét és döntő szerepet játszott az elért eredményekben. A szakmunkásképző intézményekben, szakközépiskolákban tevékenykedő tanárok, oktatók, nevelők munkájának, az üzemi munkások, a szocialista brigádok példamutatásának, segítőkészségének eredményeként elmondhatjuk: hazánkban az elmúlt években is jól képzett, magas politikai és szakmai művelségű szakmunkásgárda nevelődött ki. Az elmúlt hét esztendő tapasztalatai alapján jelenthetem a tisztelt országgyűlésnek. hogy — az 1972. évi ok- tatásoolitikai határozatok nyomán meggyorsított folyamattal — a törvényben és végrehajtási szabályaiban foglalt feladatokat időarányosan teliesítettük. A IV. ötéves tervidőszakban a szakmunkásképző intézmények 328 ezer fiatalt és 76 ezer felnőttet — összesen 404 ezer főt — képeztek ki szakmunkássá. Nagy többségükkel a vállalatok is elégedettek. A miniszter felsorolt néhány pozitívumot. eredményt, majd ezeket mondta: A hároméves tanulmányi idő alatt a fiatalokat sem a szakma minden fogására, sem örök időkre szólóan nem lehet kiképezni. Nem is ez a feladat. Az iskolának széles körű ismeretekre épülő szaktudást kell biztosítania, amelyet a gyakorlati életben még tovább kell fejleszteni. A szakmunkás-bizonyítvány birtokában további hároméves tanulással a szakközép- iskolákban megszerezhető a középiskolai végzettség. Iskoláink igyekeznek — nem is eredménytelenül felébreszteni és fokozni a fiatalok továbbtanulási kedvét. Sokan tanulnak, ez jó ígéret a jövő számára. Létrehoztuk a felnőtt munkások továbbképzési rendszerét is, amely központi irányítás mellett a vállalatok kezelésében működik. így van mód arra, hogy a fiatal szakmunkások lépést tartsanak a fejlődéssel, a vállalatok elé állított követelményekkel. 1972-től közel félmillió munkás vett részt szakmai továbbképzésben. Sok felnőtt munkás egészítette ki végzettségét nyolc általánosra. A szakmunkásiskolák egyre műveltebb, társadalmi rendszerünk számára elkötelezett, politikailag felvilágosult, szocialista erkölcsű embereket nevelnek Az iskolákat ebben segíti a vállalati légkör, a felnőtt szakmunkások tapasztalata, a munkáskollektívák példamutatása, szakmaismerete és szerete- te. A munkásosztály utánpótlása iránti szocialista elkötelezettsége. A kiképzett szakmunkások száma összességében megfelel az előirányzatoknak, ezen belül sok — különösen a nehezen beiskolázható szakmában jelentkező — jogos igényt nem tudtunk kielégíteni. A mutatkozó hiány pótlása érdekében egyrészt a felnőtt szakmunkásképzésben egy sor rugalmas, új formát vezettünk be, másrészt növeltük a nehéz szakmák tanulóinak ösztöndíját. Ezek az intézkedések hoztak eredményeket, de nem biztosítottak teljes megoldást. A pályaválasztási tevékenység szervezésénél, a kollégiumi helyek biztosításánál és az ösztöndíjak mértékének megállapításánál egyaránt arra kell törekednünk, hogy mind több tanulót képezhessünk a hiányszakmákban is. Emellett a szükséglet jobb kielégítése érdekében bővíteni kell a felnőttképzést is. Az elkövetkezendő időszak gazdaságfejlesztő intézkedései azt igénylik, hogy az általános iskolát végzetteknek legalább 50 %-át a szakmunkásképzésbe iskolázzák be. Napjainkban ugyanis a kiképzettek 85 százaléka áll munkába tanult szakmájában. öt év múlva már csak 75 százaléka dolgozik a bizonyítványának megfelelő szakmában. Az iskolák a képzés eddigi eredményeit a vállalatok közreműködése nélkül nem valósíthatták volna meg. Néhány vállalatnál viszont komoly gondok származnak abból, hogy elmaradottak a gyakorlati oktatás körülményei, hiányos a felszereltség, s a tanulókat nem látják el a tanmenetnek megfelelő munkával. A hibák megszüntetésére hathatós és gyors intézkedések szükségesek. Fontos állomás volt a szakmunkásképzés fejlődésének, hogy 1973-ban a fővárosi és a megyei tanácsok átvették a szakmunkásképző iskolák közvetlen irányítását. Feladatukat felelősséggel látják el, biztosítják a töretlen fejlődést. A szakmunkásképzés fejlődése megfelel a törvényben megfogalmazott céloknak. A jövőben is ezen az alapon kívánunk haladni és intézkedéseinkkel a törvény maradéktalan végrehajtását szolgálni. Folytatjuk az intézmény- hálózat fejlesztését, de emellett szeretnénk előtérbe állítani a fejlesztés minőségi tényezőit Erre akarjuk továbbképezni a pedagógusokat, és ennek szolgálatába kívánjuk állítani a tudományos kutatást is. Dolgozó népünk támogatja a párt politikáját, egyetért az V. ötéves tervben meghatározott gazdaságpolitikai célokkal, növekvő aktivitással vesz részt azok megvalósításában. Az 1976. év eddigi eredményei biztatóak. A minisztériumoktól a tanácsokig, a felügyeleti szervektől a vállalatokig, intézményekig mindenkinek felelősségteljes tennivalói vannak azért, hogy biztosítsuk az V. ötéves terv teljesítésének feltételeit. A gondok ismertek. A megoldásra vonatkozó elképzeléseinket a teljesség igénye nélkül -vázoltam a tisztelt országgyűlés előtt. Ehhez kérjük a pártszervezetek, a szakszervezetek, az ifjúsági és tömegszervezetek aktív segítségét és igényeljük a tisztelt képviselő elvtársak közreműködését, cselekvő támogatását is. Kérem a tisztelt országgyűlést, a beszámolót fogadja el. A munkaügyi miniszter beszámolójához hozzászólt Kovács Károly budapesti, Halasi Lajosné baranyai, Méhes Lajos győri, Eperjesi Iván hevesi, Krasznai Károlyné szolnoki, Csapó János tolnai, Gajdos Ferenc budapesti, Klenovits Imre somogyi, Szálai Istvánná vasi, Lakos Zoltánná zalai, Kalló István borsodi képviselő. A miniszter beszámolóját, majd a képviselőknek adott választ az országgyűlés elfogadta. Ezzel a parlament nyári ülésszaka befejezte munkáját. (Folytatás az 1. oldalról) valót maga után az árképzés. Két szövetkezetei 5—500 ezer forintig gazdasági bírsággal sújtottak. Mindezek elkerülhetők lettek volna, ha a számviteli munka, a belső ellenőrzés helyenként erősebb. A szövetkezeti ipar gazdálkodásában a másik kritikus terület a munkavédelem volt. 1970-ben 400, 1975-ben 406 üzemi baleset történt és nem is a számszerűségben, hanem a kiesett munkanapok számában nagy az eltérés. A szövetkezeti vezetőknek a jövőben nagyobb felelősséggel kell a dolgozók egészségére vigyázni. Az ipari szövetkezetek évi 1500—1600 ipari tanulót képeznek, mégis egyes szakmáknál : kőműves, ács és egyéb építőipari ágazatnál a szakmunkás-utánpótlás nem biztosított. Az elmúlt évben a megyei pártbizottság tárgyalta a szövetség káder- és személyzeti munkáját és határozatot hozott. E határozat, valamint az OKISZ irányelvei alapján káderfejlesztési terv készült, ennek már vannak jó eredményei. Az erőfeszítések ellenére a szövetkezetekben kevés a közgazdász és mérnök, ez gátolja a további fejlődést. Gond, hogy a szövetkezeti, műszaki vezetők közül csak háromnak, a főkönyvelők közül kilencnek van főiskolai végzettsége. A jobb eredmények érdekében javítani kell a szövetkezeti személyzeti és kádermunkát. Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsának, az ipari szövetkezetek VII. kongresz- szusának irányelveiről szólva a KISZÖV elnöke hangsúlyozta: az ötödik ötéves terv feladatainak meghatározásánál figyelembe vették a megyei pártértekezlet határozatát, a kongresszusi irányelveket. Az V. ötéves tervben a megye szövetkezeti iparának termelési terve 9 milliárd 655 millió forint. Ebből 1976-ban 1 milliárd 750 millió teljes termelést valósítanak meg. A lakossági szolgáltatás öt év alatt 50, a belkereskedelmi értékesítés 35, a külkereskedelmi értékesítés 50 százalékkal növekszik és 1500 lakást adnak át 1980-ig. A feladatok megvalósításához 8 százalékos létszámfejlesztést terveztek, az egy foglalkoztatottra jutó átlagbér 20 százalékkal növekszik. A fejlesztés összege 360 millió forint. A mozgalmi feladatokról szólva elmondta, tovább kell javítani a szövetkezetpolitikai munkát. A szövetkezeti pártszervek segítségével biztosítani kell, hogy valameny- nyi szövetkezeti tag érezze a társadalmi érdekek elsődlegességét. A szövetkezetpolitikai munka kiemelt része a nőpolitikái határozat, az ifjúsági törvény végrehajtása. Foglalkozott a beszámoló a szociális létesítményekkel — ennek fejlesztésére 7 millió forintot fordítanak —, a kulturális munkával, a tömegsport helyzetével. A szocialista munkaversenynek, a szocialista brigádmozgalomnak döntő szerepe volt az eredmények elérésében. A beszámoló befejezéseként a KISZÖV elnöke tájékoztatót adott 1976 első öt hónapjának termelési eredményeiről. Az ipari szövetkezetek ez idő alatt 629 millió 301 ezer forintot termeltek, 104 millió forinttal' többet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. A külkereskedelemnek történt értékesítés 17 százalékkal nőtt. A beszámolót vita, hozzászólások követték. Felszólalt Cs. Nagy István is, a megyei pártbizottság osztályvezetője. A megy pártbizottság nevében köszöntötte a küldötteket, majd hangsúlyozta: Szabolcs-Szatrnár megyében az ipari szövetkezetek nagy és jelentős politikai, gazdasági, társadalmi szerepet töltenek be. A megye iparának jelentős része a szövetkezeti ipar. az ipari dolgozók nagy hányada dolgozik a szövetkezetekben. Ezért is a küldöttközgyűlés feladata és szerepe az elmúlt ötéves terv értékeléseben, a további feladatok meghatározásában nagy. A küldöttközgyűlés előkészítése alapos és tartalmas munkát igényelt, megfelelt a párt szövetkezetpolitikájának, a szövetkezetipolitikai irányelveknek. Jelt tős eredmény, hogy az ipari szövetkezetek, a X. pártkongresszus, a KB, a megyei párt- és az OKISZ VI. kongresszus határozatainak szellemiben dolgoztak, teljesítették eladataikat. A szövetkezeti par megyénk egyik leggyorsabban fejlődő ágazata volt. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert az ipar valamennyi szférájában tevékenykednek, s a készterméktermelés, a lakossági szolgáltatás a terveknek megfelelően történt. A felszólaló a továbbiakban szólt a szövetkezeti demokrácia fejlődéséről, amely nagymértékben hozzájárult a tervek teljesítéséhez. Biztató és gyümölcsöző kapcsolat alakul ki a három szövetkezeti szektor között és ez megfelel a politikai, gazdasági céloknak. A szövetkezeti ipar V. ötéves tervéről szólva Cs. Nagy István elmondta: az teljes egészében tükrözi a XI. párt- kongresszus határozatát, a szövetkezetekre alkalmazva. Az V. ötéves tervben meghatározott termelésnövelés fő forrása a hatékonyság. A feladatok végrehajtásában az ipari szövetkezeti vezetők, szövetkezeti tagok már eddig is megfelelő politikai érettségről tettek tanúbizonyságot. Erre van szükség továbbra is, ul anakkor nem szabad szár táson kívül hagyni, hogy az V. ötéves terv céljai n- iezebb közgazdasági körny rét ben valósíthatók meg. E/ a vezetők elé támaszt elsősorban magasabb követelményeket. Beszéde yégén a félsz Maló annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy ipari szövetkezetek a VI. kongresszus, a megyei pártbizottság határozatának, s az OKISZ VII. kongresszusa határozatának megfelelően, eredményesen teljesítik ötéves tervüket. Ehhez kívánt s eres, jó munkát. A felszólal okát követően a küldöttköz yűlés megválasztotta a K ZÖV elnöksége, s a kül böző bizottságok tagjait. T enegy tagú elnökséget v osztottak, a KISZÖV élni e ismét Czim- balmos Istvá: ett. A felügyelő bizottság ttagú, elnöke lesó Ottó, a s ^vetkezeti bizottság elnöke Tankóczi László, a meg-ei ifjúsági bizottság elnöke Tóth Kálmán, a megyei nőb-zottság elnöke Száraz Istvánná, a műszaki és termelési bizottság elnöke Dóka Mihály, a szociális bizottság elnök- Bernáth Béla lett. Megválasztották az országos tanács agokat: Czim- balmos István, Fekete Balázsáé, Perge - László és Siska Józsefné szt mélyében. Az OKISZ VII. kongresszusára nyílt szavazá; >al 21 küldöttet választott; .
