Kelet-Magyarország, 1976. június (33. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-24 / 148. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. június 24. A katonai enyhülésért A legújabb ENSZ-kimu- tatások szerint a világ mint­egy évi 300 miUiái'd dollárt fordít fegyverkezésre. Ez nemcsak a katonai potenci­ál felhalmozásának mérté­kéről tanúskodó, megdöb­bentő adat, hanem egyben azt is érzékelteti, milyen összegeket vonnak el a bé­kés alkotó céloktól. A vlagyivosztoki megál­lapodás szellemében azt ja­vasolta a Szovjetunió az Egyesült Államoknak: a ha­dászati fegyverfajták kérdé­sét úgy vizsgálják meg — a legszélesebb összefüggés­ben —, hogy ne elégedjenek meg csupán a kifejlesztett eszközök limitálásával. Saj­nos, a mindmáig érvényben levő javaslatokat az ameri­kai fél nem fogadta el, a SALT-tárgyalások elhúzód­tak. A szovjet megfigyelők — miközben sürgetik az érde­mi továbblépést — nem bo­rúlátók a SALT-tárgyalások kimenetelével kapcsolat­ban. A legutóbbi szovjet- amerikai megállapodás a békés célú nukleáris rob­bantásokról azt bizonyítja, hogy ha megvan a jószán­dék, akkor lehetséges a ne­hézségek áthidalása. A katonai enyhülés egyik fontos területe a bécsi tár­gyalások, amelyek immár 1973 októbere óta folynak a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökken­téséről. Sajnos, a NATO-országok magatartása még nem tette lehetővé az egyezmény gya­korlati kidolgozását: kitar­tanak az „aszimetrikus csökkenés” követelése mel­lett. A nyugati országok ra­gaszkodnak az úgynevezett „kollektív felső határ” kon­cepciójához is. Indítványuk szerint a NATO-tagállamok és a Varsói Szerződéshez tartozó országok Közép-Eu- rópában állomásozó fegyve­res erőinek létszámára azo­nos felső határt kell megál­lapítani, mégpedig úgy, hogy annak „kollektív ke­retei” között bármelyik fél ..szabadon gazdálkodhat”. Ez azt jelenti, hogy például a NATO-n belül csökkent- hetik egyes országok fegy­veres erőinek létszámát, közben azonban más orszá­gok. például az NSZK már ma is igen korszerű fegy­veres erőit még növelhetik is! Ez nem sértené meg a „kollektív felső határ” kon­cepcióját, teljesen nyilván­való viszont, hogy ellent­mondana a közép-európai katonai enyhülés alapvető érdekeinek. Tény, hogy a NATO-dip- lomácia 1976-ban a közép­európai térséggel kapcso­latban az eddiginél árnyal­tabb manőverezéshez folya­modott. Az amerikai kiegé­szítő javaslat az ezer nukle­áris robbanófej, a célba jut­tató eszközök és 29 ezer amerikai katona kivonását összekötötte azzal a követe­léssel, hogv vonjanak visz- sza a csökkentés térségéből egv szovjet harckocsizó had­sereget. Joggaf állapították meg a katonai szemlefrók. hogy sem haditechnikai, sem bármilyen más szem­pontból nem lehet, bebizo­nyítani. hogv a fegyveres erők te,lies“n különböző és összehasonlíthatatlan rész­elemeinek csökkentés“ ka­tonai vonatkozásban egyen­értékű lenne. A katonai enyhülésnek csupán néhány fontos szfé­rájáról szóltunk, de a bécsi példa is bizonyítja, hogy a szocialista országók részéről nem hiányzik a türelem, a tárgyalókészség, az állha­tatosság. A katonai enyhülés folyamatának — az időleges megtorpanások ellenére is — folytatódni kell. hogy az „felzárkózzék” majd a poli­tikai enyhüléshez. V. P. Elnökválasztási kampány A Portugál Kommunista Portugáliában végéhez kö­zeledik az elnökválasztási kampány. Hat, és fél millió szavazópolgár vasárnap az ur­nákhoz járul, hogy megvá­lást zu Costa Gomes tábornok utódját. A négy jelölt, Eanes, Ace­vedo, Carvalho és Pato az or­szág csaknem valamennyi nagyobb településén megfor­dult már. Néhány vidéken ki- sebb-nagyobb incidensek tar­kították a választási hadjára­tot. Bőven akad személyeske­dés is. Különösen Eanes és Azevedo támadja élesen egy­mást: mivel sok tekintetben azonos politikai platformon állnak, így akarnak egymás­tól elhódítani szavazatokat. Eanes tábornok, a száraz­földi erők főparancsnoka ren­delkezik a legtöbb lehetőség­gel ahhoz, hogy sikeresen fe­jezze be kampányát, hiszen a szocialista, a demokratikus néppárt és a demokrata szo­ciális centrum pártapparátusa egyaránt rendelkezésére áll. Az utóbbi napokban a há­rom párt főtitkára, Soares, Sa Carneiro és Amaral is megjelent a tévé képernyő­jén, hogy latba vesse politi­kai súlyát Eanes megválasz­tásáért. A szocialistáknak a jobboldallal kialakult válasz­tási akcióegysége Vila Real- ban odáig terjedt ki, hogy közösen megbuktatták a kom­munista és más baloldali sze­mélyiségekből álló városi végrehajtó szervet, ellenőrzé­sük alá vonták a testületet. Pato, a kommunista párt jelöltje tegnapi sajtóértekez­letén megbélyegezte a ható­ságokat amiatt, hogy kien­gedtek a börtönből több ezer volt fasiszta ügynököt, sőt, az ellenük indított eljárást is megszüntették. A Portugál Kommunista Párt Központi Bizottsága az­zal a felhívással fordult a választókhoz, hogy a közelgő elnökválasztáson a kommu­nista párt jelöltjére adják szavazatukat. A párt központi bizottsága kibővített ülésen foglalkozott a választási hadjárat meneté­vel. A részvevők megállapí­tották: a párttagok és a párt­tal rokon,szenvezők erőfeszí­tései következtében ország­szerte hatalmas tömegmozga­lommal indult a kommunis­ták jelöltjének, Patónak tá­mogatására. A plénumon elfogadott fel­hívás hangsúlyozza: ez a mozgalom megteremtheti a szükséges feltételeket az ösz- 6zes baloldali erőt tömörítő kormány megalakításához, amely a dolgozó tömegek ér­dekeinek megfelelő politika folytatására képes. csak a Az utóbbi napokban kü­lönösen élessé vált a több mint egy éve tartó libanoni válság. A két amerikai dip­lomata végső soron provoká­ciós céllal történt meggyil­kolása alkalmat adott rá, hogy a NATO köreiben meg­vitassák a libanoni beavat­kozás kérdéseit. Hasonló szándékot jelentett be Fran­ciaország is — írja a Pravda szerdai számában. A libanoni események át­tekintése során a Pravda em­lékeztet rá, hogy a jelenlegi válság múlt év áprilisában a jobboldali Kataeb-párt pa­lesztinok elleni támadásával kezdődött. Hamarosan kiraj­zolódott azonban az esemé­nyek társadalmi lényege, a libanoni társadalom legsze­gényebb rétegeinek a társa­dalmi igazságosságra való tö­rekvése, és a palesztinok eb­ben a harcban a libanoni dol­gozók oldalára álltak. Az országban polgárhábo­rú kezdődött, amely megbé­nította az államapparátust, a hadsereget és a gazdasági élet bomlásához vezetett. Izrael állandó fegyveres provo­kációi napról napra tovább rontották a helyzetet. Az im­perialista és cionista erők, ki­használva a libanoni politi­kai élet megosztottságát, a helyi burzsoázia kötődését a külföldi monopóliumokhoz és a palesztin mozgalmon belüli nézeteltéréseket, Li­banont az arabközi ellentétek központjává igyekeztek vál­toztatni. Ebben a manőverben egyes arab erők is részt vettek. A külföldi sajtó jelentései­ből és a Libanon körül meg­figyelhető katonai aktivitás­ból ítélve, egyes nyugati fő­városokban és Tel Avivban komolyan foglalkoznak kül­földi csapatok libanoni be­vetésének gondolatával. Megint a QA Tizennégy Moszkvába akkreditált amerikai saj- tótudósitó levélben köve­telte a Lityeraturnaja Ga- zeta című szovjet hetilap­tól, hogy nyilvánosan kö­vesse meg azt a három kollégájukat, akiket a he­tilap áprilisban az újság­írói státusszal össze nem egyeztethető tevékenység­gel vádolt. A Lityeratur­naja Gazeta Cristopher Wren-t, *' a Washington Post tudósítóját, Alfred Friendly-t, a Newsweek tudósítóját és Georges Krimsky-t, az AP hírügy­nökség tudósítóját a szer­kesztőséghez érkezett le­velek alapján azzal vá­dolta, hogy a CIA-nak dolgoznak. Az amerikai újságírók le­velére válaszolva a Lityera­turnaja Gazeta szerdán szer­kesztőségi cikket közölt, melyben kategorikusan meg­tagad bármiféle bocsánatké­rést, s ehelyett bizonyítékokat sorol fel arra, hogy az emlí­tett amerikai tudósítók való­ban hírszerző tevékenységgel foglalkoztak a Szovjetunió­ban. „Hát ez a helyzet uraim” — című cikkében a hetilap emlékeztet, hogy az amerikai újságírók által kifogásolt cikk megjelenése után Cristopher Wren személyesen kereste fel a szerkesztőséget, s ekkor rendelkezésére bo­csátották a szóban forgó le­velek egy részét, melyből ki­tűnik, hogy a tudósító Uszty- Ilimszk szibériai városban fényképezési tilalom alatt le­vő objektumokról felvételeket készített, egy asszonytól meg­lehetősen kitartóan kérdezős­ködött arról a rakétaegység­ről, melyben férje szolgálatot teljesített, Aldan városában a körzetben állomásozó csa­patokról próbált értesüléseket szerezni, a jakuszki vízi erő­műnél pedig az érdekelte, ho­gyan látják el villamos ener­giával a katonai egységeket. A Lityeraturnaja Gazeta hangsúlyozza, hogy a felso­rolt események csupán a Wren elleni bizonyítékok egy csekély részét jelentik. Alfred Friendly, a News­week Magazin tudósítója a szovjet hetilapokhoz érkezett levelek szerint ugyancsak megkülönböztetett érdeklő­dést tanúsított katonai kérdé­sek és objektumok iránt. A TELEX... BRÜSSZEL Egyszerre öt napilap szűnt meg Belgiumban, 1800 dolgo­zó, köztük mintegy 150 új­ságíró vesztette el munkahe­lyét a legjelentősebb fla- mand sajtótröszt csődjével. A Standaard Tröszt csődjét kedden mondta ki a keres­kedelmi bíróság és ezzel be­szüntették a tekintélyes fla- mand nyelvű napilap, a De Standaard, továbbá négy má­sik napilap és több más ki­advány megjelentetését. KIJEV Az Ukrajnai Anyagkutató Intézet tudósai Pingvin és Enot elnevezésű új típusú elektromos fűtésű ruhát ál­lítottak elő. Ezek viselőjük­nek még a mínusz 60 fokos fagyban is normális hőmér­sékletet biztosítanak. A fű­tést kisméretű akkumuláto­rok szolgáltatják. Az öltöze­teket elsősorban a hideg északi vidékeken dolgozó munkásoknak és kutatóknak ajánlják. NEW YORK Alejandro Jose Luis Orfila, az Amerikai Államok Szer­vezetének főtitkára a chilei junta felkérésére látogatást tett a Trés Alamos-i koncent­rációs táborban. Orfilát elkí­sérte a junta igazságügyi mi­nisztere és a legfelsőbb bíró­ság elnöke is. Az AÁSZ fő­titkára nagyon keveset be­szélgetett a foglyokkal, és nem tartotta fontosnak fel­keresni Luis Corvalánt, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárát cellájában. A fog­lyok azonbah — mint a New York Times írja — a rövid beszélgetés során is el­mondták, hogy kegyetlenül bánnak velük. BOGOTA A kolumbiai kormány szerdára virradó éjszaka megszüntette az egy évvel ez­előtt bevezetett rendkívüli állapotot. A múlt év júniusá­ban azzal indokolták a rend­kívüli állapot kihirdetését, hogy meg kell akadályozni az emberrablásokat és a ge­rillamozgalmat. Az alapvető jogok korlátozása ellenére azonban tovább folytatód­tak az emberrablások és a különböző gerillamozgal­mak merényletek sorozatát követték el. Röviddel a rend­kívüli állapot megszünteté­se előtt is egy gerillacsoport katonai őriáratot támadott meg és egy katonát megölt. Horezmi területen például erőteljesen kérdezősködött arról, tartózkodnak-e kato­nai egységek ezen a vidéken. Georges Krimsky, az AP tudósítója a maga részéről meg sem kísérelte, hogy cá­folja az ellene felhozott vá­dat. A Lityeraturnaja Gazeta ennek ellenére teljes szöveg­ben közzétette annak a levél­nek a szövegét, melyet Krimsky egy szovjet ismerő­se küldött a szerkesztőségnek, illetve az állambiztonsági szerveknek. Egy együtt eltöl­tött este után Krimsky több órás kocsikázásba kezdett ve­le a városban, s e közben szün­telenül a katonai szolgálatá­val, a szovjet csapatok erköl­csi-politikai helyzetével, harc- készültségével, az alárendel­tek és feljebbvalók viszonyá­val kapcsolatos kérdésekről faggatta. Végül saját kezűleg írta le egy papírra azokat az egyezményes kifejezéseket, melyeket használni fog ké­sőbbi telefonhívásai alkal­mával, kioktatva „barátját”, hogy a jövőben telefonbeszél­getéseknél saját neve helyett a „John” nevet használja. Bizonyítékainak felsorolása után a Lityeraturnaja Gazeta szerkesztősége emlékeztet: Íratlan törvény, hogy a hamis játékon rajtakapott játékos­nak nincs joga elégtételt kö­vetelni. Szöveg: KOVATS ANDOR Kép: BÍRÓ TAMÁS (15.) AGATHA CHRISTIE REGÉNYE NYOMÁN A vacsora befejeződött. Négyen együtt mentek fel az eme­letre. A bíró közben ezt dörmögte: \ — Azt hiszem, nem kell külön figyelmeztetnem önöket, hogy az éjjelre jól zárják be az ajtajaikat. — Sőt tegyenek egy széket a kilincs alá — mondta az óva­tos Blore. Rogers kijött az ebédlőből, felkémlelt a lépcsőn és hal­lotta, hogy négy zárban megfordul a kulcs. Aztán felosont a lépcsőn, két ajtónál hallgatózott. Vera szobájában halk be­szélgetést halott, tisztán kivette Vera és Lombard hangját. Aztán lejött, megterített reggelre, kulcsra zárta az éléskam­rába és a hallba vezető ajtót. — Gondoskodom, hogy ma éjjel né csinálhasson senki, semmiféle trükköt! — dünnyögte magában. A szobában még egy búvóhely volt, a magas ruhaszek­rény, oda is benézett, majd kulcsra zárta és eltette a kulcsot. Rápillantott a hat néger babára és azt gondolta: — Ma éjjel nem lesz semmiféle négertrükk! Gondoskod­tam róla! Aztán halkan felosont a lépcsőn és aludni tért a meggyil­kolt MacArthur szobájába. — Még egy utolsó csókot, drágám! — Lombardnak az volt a szokása, hogy hajnalban ébredt, de most, talán Vera bű­völetében, kilenckor ébredt. A vihar odakünn nem csende­sült. Gyorsan felöltözött, kiosont Vera szobájából és kopo­gott Blore ajtaján. — Helló, Blore! Tizenkét órát alszik egyfolytában! Ebből látszik, hogy tiszta a lelkiismerete! Nem hivták még teázni? — Nem, és a reggeli gongot sem hallottam. Hol van Ro­gers? — Rogers eltűnt! Nincs sem a szobájában, sem másutt. Teavizet sem tett fel, tüzet sem gyújtott. # Blore halkan káromkodott egyet. Philip Lombard végig­járta a bezárt ajtókat, Armstrongot, Verát ébren találta, War- grave bírót fel kellett ébresztenie, Emily Brent szobája üres volt. Azt is megállapította, hogy Rogers felkelt, az éjjel MacArthur ágyában aludt, borotvája, ecsete még nedves volt, — Gondolják, hogy ... elbújt valahová ... és les ránk? — mondta remegve Vera. — Én már hajlandó vagyok mindent feltételezni — mond­ta Lombard. — Azt javaslom, maradjunk együtt. De hová lett Miss Brend? Amikor leértek a hallba, Mi&s Brent éppen akkor lépett be. Esőköpenyben volt és jól elázott. — Jó reggelt! A tenger még mindig háborog, azt hiszem ma sem várhatunk csónakot. — Egyedül kóborolt a szigeten, Miss Brent? — kérdezte Blore. Nem gondolja, hogy ez nagy könnyelműség? Nem lát­ta véletlenül Rogerst? — Legyen nyugodt, Mr. Blore, nyitva tartottam a szemem! De Rogerst még ma nem láttam. Vera vette először észre. A bíró vállát úgy megszorította izmos ujjaival, hogy az öregúr felnyögött. — A négerek! — sikoltott fel. — Nézze!. Csak öt porcelánfigura állt az asztalkán . (Folytatjuk) Tíz kicsi néger!

Next

/
Thumbnails
Contents