Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-16 / 115. szám

1976. május 16. KELET-MAGYARORSZÄG 3 FÓRUM A PAPÍRGYÁRBAN Lakás-munkásoknak EBBEN AZ ÖTÉVES TERVBEN Nyíregyházán a vállalatok 900 munkáscsalád lakásépítését, illetve ott­honszerzését támogatják jelentős pénzösszegekkel. Fi­gyelemre méltó, hogy a papírgyár a tervidőszakban 150 munkását segíti kedvezményes lakás építésében. Az építkezési kedv és a támogatás összege igen nagy ebben a gyárban, így főleg ennek köszönhető, hogy a városi pártbizottság, a városi tanács és az OTP közreműködé­sével lakásfórumot tartottak itt. A fórumon ismertették a gyár lakásépítési támogatásának elképzeléseit, majd a szakemberek válaszoltak a gyár dolgozóinak kérdés seire. A gyár példája azt is bizonyítja, hogy az igazságos és jelentős anyagi támogatás kedvezően befolyásolja a termelést, és a törzsgárda kialakítását. A helyi gyakor­lat szerint a lakáselosztó bizottság felterjesztése után az üzemi négyszög dönti el, hogy ki és mennyi támogatást kap lakásépítéséhez. Tavaly rekordösszeget, 4 millió fo­rintot költöttek az említett célra. Ebből az összegből 81 dolgozó építkezését segítették — közülük 79 munkás. Az idén — a termelési eredményektől és a nyereségtől is függően — mintegy 60 dolgozó jut otthonhoz a gyár se­gítségével. A lakásépítési akció egyfajta ösztönző, mert az elosztásnál elsősorban a jól dolgozók jöhetnek szá­mításba. Természetesen az igénylők szociális helyzetét sem hagyják figyelmen kívül az említett bizottság tag­jai. így helyes, bizonyára ilyen meggondolások mellett osztják el a többi (750) munkáslakást is a város üzemei­ben. JÖ VÖLT HALLANI, hogy a fórum résztvevői nem csupán a saját igényüket jelentették be, érdeklődtek a megyénk másik három városában élő munkások építke­zési lehetőségei felől is. Érdeklődésünkre elmondták, hogy Nyíregyháza és Záhony a kormány által kiemelt település, tehát csak ezen a két településen van lehető­ség a munkások építkezésének rendszeres, állami dotá­ciójára. De a megyei tanács közreműködésével az ipar- telepítéssel párhuzamosan esetenként Mátészalkán, Kis­várdán és Nyírbátorban is támogathatják a munkások házépítését. Külön figyelmet érdemel az egyik munkás kérdése, fia úgy tetszik, javaslata: miért nincs lehetőség arra, hogy a brigádtagok, a barátok társadalmi munká­val segítsék a több szintes lakások építését is, ha erre ugyanis lehetőség volna, akkor az igénylőknek keve­sebb előtörlesztést kellene befizetni. A válaszból kide­rül, hogy ezt a fajta társadalmi munkát a modern tech­nika és a technológia nem engedi meg, de minden más társadalmi munkáért járó pénzt át lehet utalni a válla­lat „lakásalapjára”, s ebből az alapból támogatást kap­hat a brigádtag, vagy a barát. Ezt a lehetőséget nem árt továbbadni, élni is érdemes ezzel a lehetőséggel. HASZNOS INFORMÁCIÓHOZ IS JUTOTTAK a fórum résztvevői. Egyebek közt megtudták, hogy új és változatos típustervek készültek a kertes házak építésé- v hez, ősszel Nyíregyházán liftjavító üzemet hoznak lét­re és az adminisztratív dolgozók lakásszerzésének tá­mogatására is van lehetőség. A fórum azért is hasznos volt, mert a szakemberek újabb igényekkel, a kérde­zők pedig újabb lehetőségekkel ismerkedtek meg. Ilyen rendezvényt másutt is érdemes szervezni. (nábrádi) Kooperáció a szocialista országokkal G yakran használt gazda­sági fogalom a kőope­ráció. Miért töreksze­nek az országok kooperációs megállapodások megkötésé­re? Miért előnyös ez az együttműködési forma? A kooperációs tevékenység szé­lesíti az árukapcsolato­kat, bővíti a választékot, se­gítségével növekszik a keres­kedelmi forgalom, Oe sorol­hatnánk még a kooperációból fakadó előnyöket. Ezek az előnyök számunkra elsősorban a szocialista or­szágokkal való együttműkö­désben érvényesülnek. Ma­gyarország és a KGST-orszá. gok évi áruforgalmának mintegy. 40°/0-a alapozódik különböző kooperációs for­mákra. A szocialista orszá­gokkal kialakított kooperá­ciós együttműködés legkézen. fekvőbb előnye a- termelési biztonság. A kooperáció segíti, gyor­sítja a műszaki-tudományos fejlődést. A Szovjetunióval létrehozott szövőgép-koope­ráció nemcsak jobb gépet je­lent. Az SZTB-szovögépek 1L cencét a szovjet partner, az alkatrészeket a magyar part. ner szállítja — s ezáltal Ma­gyarország is a legmodernebb technika kialakításában vesz részt. Ugyanakkor a kooperá­ció nemcsak a műszaki-tudo­mányos fejlődésekben játszik szerepet, hanem abban is, hogy a fejlesztés nem áll meg egy adott színvonalon. Ilyen esetekben a kooperáció a leg­fejlettebb technika „szétsu- gárzását” jelenti, a fejlesztés minden együttműködő ország számára nagy jelentőségű. Az elmúlt években tovább szélesedett a sokoldalú és kétoldalú gazdasági, tu­dományos együttműködést szolgáló egyezméhyi, szerző­déses rendszer a szocialista országok között, a komplex program végrehajtása kereté, ben számos új együttműkö­dési forma is eredményesen működni kezdett. Az utóbbi időben rendre-sorra alakuló nemzetközi gazdálkodó egye. sülések is újabb és újabb sza­kosítási és kooperációs egyez­ményeket készítenek elő. Pél­dául az - Interelektro kereté­ben 1975-ben 7 sokoldalú egyezményt írtak alá. Ezek a szervezetek a termelés nem­zetközivé válásának szocialis­ta keretei. Számos un. beruházási együttműködési egyezményt írtunk alá az elmúlt tervidő­szakban nyersanyag- és ener­giaellátásunk biztosítására. Részt veszünk az Uszty-Ilinsz. ki cellulózkombinát építésé­ben. ferroötvezet- és azbeszt, gyártó üzemek létesítésében a Szovjetunió területén. Az az­besztkitermelésben való együttműködés tette lehetővé a nyergesújfalui azbeszcce- men lemezgyártó üzem létre, hozását, amely 1975. novem­ber 1-től üzemel. n kooperációt a modem külkereskedelem tor­májának tekinthetjük, különösen a szocialista or. szágok gazdasági integráció­jában. A mintegy 300 megkö­tött és előkészítés alatt álló szocialista kooperáció, a nem. zetközi gazdálkodó szerveze­tek működése és eredményei azt bizonyítják: olyan esz­közzel rendelkezünk, amely a gazdasági, kereskedelmi együttműködés hatékonyságát növeli. SZERVEZETT MUNKÁVAL Úrrá lenni a víz fölött Mindig félelmetes volt a lápvilág.1 Ide menni csak azok mertek, akik bujkáltak török, tatár elől, s a megközelíthetetlen vi­lágban kerestek oltalmat. De évszázadokig nem tudta birtokba venni az ember. Hi­ányzott az erő, amely képes birokra kelni a magát meg nem adó lápvilággal. Gépek kellettek, melyek maguk alá gyűrték az ingoványt, felhasították a tőzeges talajt és örökre elűzték az igazi lidércet, a termé­ketlenséget. Huszonhatmillió forint mérleg- és alaphiánnyal zár­ták az 1974-es évet a csengeri Lenin Termelőszövetkezet­ben. A veszteséges gazdál­kodás kezdete jóval korább­ra nyúlt: egészen 1969-re, amikor olyan tsz-ekkel egye­sültek, ahol 12—13, esetleg 17 forintot ért egy munka­egység a csengeri 70-nel szemben. Az egyszintre ho­zás, majd egy év múlva az árvíz elvitte az összes tarta­lékokat. Egy év múlva újabb katasztrófa kezdődött, a száj- és körömfájás tizedelte meg az állatállományt. Ezután olyan beruházásokba kezd­tek, amelyek jóval megha­ladták a közel ötezer hektár­ra nőtt közös gazdaság ere­jét. Változtatás a talaj szerkezeten 9100 férőhelyes sertés- kombinát, 432 férőhelyes tehenészeti telep, 9000 férő­helyes juhtelep épült, s bár mindegyikhez jelentős álla­mi támogatást kaptak, ál­landóvá vált a mérleghiány. S míg milliókat költöttek az állattenyésztés épületeire, el­maradt a legfontosabb ter­melőeszköz, a föld megjaví­tása, alkalmassá tétele a termelésre. Csenger, s egész környéke ha nem is kellős közepe az Ecsedi-iápnak, mégis ahhoz a tájhoz tartozik. Éppen ezért meglepő, hogy egyedül . ennek a termelőszövetkezet­nek a területe maradt ki- a vízrendezésből, a vízrende­zéssel együtt járó táblásítás- ból, talajjavításból, ami nem­csak a víz elvezetését, ha­nem olyan talajszerkezet ki­alakítását is jelenti, amely szárazság idejére meg is őr­zi a szükséges nedvességet. Végh János, aki másfél éve lett a tsz főmérnöke, ezt tartja a legnagyobb és leg­sürgősebben megoldásra vá­ró gondnak. Mert a tsz föld­területe nemcsak a növény- termesztést teszi bizonyta­lanná, hanem közvetve az állatenyésztést is, hiszen a ta­karmánynövények termésát­laga, egyáltalán megtermelé­se is a talajtól függ. Végle­tekről beszél: a világvi­szonylatban is legkorszerűbb gépekről, a tudományosan megalapozott tápanyag-után­pótlásról, a vegyszeres nö­vényvédelemről és a víz mi­att bizonytalan talajról. Szabad-e húsz mázsa vegy­szert, műtrágyát a kukorica alá adagolni, amikor egy ki­adós májusi eső a tábla 70 százalékát lesárgítja, jiéhol kipusztítja? Aztán folytatja — mert ez is az igazsághoz tartozik — hogy a lehetősé­gekhez képest sem tettek meg mindent a föld meghó­dításáéért. Az egyéni par­cellák megszűnése után a földeket egymástól elválasz­tó barázdák is megszűn­tek, amelyek korábban fon­tos szerepet játszottak a víz elvezetésében, de az utóbbi években nem fordított gondot a tsz a táblászéli ár­kok karbantartására, a gaz szab gátat az elfolyni akaró víznek, mint ahogy útját állják a nehéz gépek alatt beszakadt átereszek. Lánctalpasok húzták a kombájt Tavaly május 15-én fe­jezték be az előző ősszel ter­melt kukorica törését 500 hektáron. Szabó József párt- titkár mondja: éjjel-nappal dolgoztak az emberek, lánc­talpasok húzták a kukorica­kombájnokat. Amikor sike­rült, akkor újabb küzdelem kezdődött: egy hét alatt kel­lett pótolni a hatalmas ké­sést. Kétezer hektár maradt ősszel szántatlan, s kétszáz hektárt még így is parlagon hagytak. — Huszonhatmilliós vesz­teség után költségkímélő gazdálkodást kellett válasz­tanunk — mondja a főmér­nök — egyszerűen nem mer­tük vállalni a nagy kockáza­tot. Mert a víz miatt nem csak a vetőmag vész kárba, a foltos kipusztulás esetén kárba vész a kiszórt műtrá­gya, a vegyszerek, de ener­giában is sokba kerül: itt is végig kell menni a gépeknek, itt is elmegy csak épp üres járatban a kombájn. A betakarításhoz nagyon jó őszt kapott a csengeri tsz. Minden munkát időben el­végeztek a megújított gép­parkkal, s évek óta először fordult elő, hogy minden területet felszántottak. A ta­vasz is jól sikerült, igaz, hogy a vizes talaj miatt kés­ve, de elvetették a tavaszi növényeket. A küzdelem most sem maradt el: éjjel­nappal mentek a gépek, em­berek, hogy ledolgozzák azt a hátrányt, amit a vizes föld okozott. A tsz közel húszmilliót dolgozott le tavaly az előző évről örökölt mérleghiány­ból, s az idei évet már csak 7,8 millió veszteséggel kezd­ték. Igaz, hozzájárult ehhez a melléküzemági tevékeny­ség, amellyel azt is elérték, hogy mindenkinek és min­dennap munkát tudnak ad­ni, de megszüntették azokat az indokolatlan munkákat, amelyeket korábban csak azért végeztettek, hogy munka legyen. Nincs üres földkapálás a gyümölcsösben, mert ez haszontalan, de minden hónap 10-én van fi­zetés a teljesítményben vég­zett hasznos munkáért. Veszteség helyett nyereség A tsz-nek kész terve van a meliorációra, de elvégezteté­séhez hiányzik a saját erő. Elkészült a távlati fejleszté­si terv és idei is, amelyben a veszteség helyett másfél mil­lió nyereség szerepel. A ta­valy még 1600 liter tejet adó tehenek 2600-at adnak, s az emberek is nagyobb áldoza­tokat vállalnak. Végh Já­nos mondja: szorgalmasak a csengenek, ha látják, hogy van értelme munkájuknak, az meg buta ember,' aki értel­metlenül dolgozik. Azért va­gyunk vezetők, hogy megta­láljuk a munka értelmét. A tsz-nek alapvető fontos­ságú lenne a talajjavítás, mégis úgy vélik : a legalapve­tőbb az ember. Ha vezetők és dolgozók jól megértik egymást, akkor nincs rossz adottság, akkor nincsenek mínusz milliók. Közel húszezer hektár megyénkben az a terület, amely vízkárt szenvedett. Az olvadástól, a márciusi esőktől különösen kritikussá vált a helyzet az Ecsedi-láp kör­nyékén, ahol a levezető csatornák ellenére napokig, hetekig tart a vízelfolyás és a ta­laj még ezután is hosszú ideig művelhetet- len. Az ember azonban úrrá lesz ezeken, mert műveletlenül hagyni minden talp­alatnyit kár. Balogh József Korszerű anyagmozgatás a nyíregyházi papírgyárban. (Elek Emil felvétele) agy gondban volt egy kis község népművelő. je. Szerette volna meg­mozgatni a falu idősebb nem­zedékét is, amely tudvalévő­én nem tolong a kulturális lé. tesítményeink körül. Miután a jó népművelő pszichológus is, azzal kezdte. hogy kutatta a közvéleményt. Okosan, nem kérdőívvel, hamm csak úgy. Boltban, az iskola előtt, óvat­lan pillanatokban. A kérdés az volt: mit hallgatnának, vagy néznének szívesen. Más szóval: mi kéne, ha vő na. Érdekes módon a legtöbben egy bálról beszéltek. Egy jó, igazi bálról, ahol a faluból el­származott cigányprímás. Pu- bi húzná a talpalávalót. A dolog egyszerűnek látszott. Bál kell? Legyen, egy igazi jó mulatság néha jobb. mint egy kétes kulturális esemény. S ha már ilyen az érdeklődés, akkor meg kell csinálni, hi­szen nemcsak a fiataloknak kell „csörgés”, ráfér az idő­sebbekre is. A népművelő, aki nem is­mer akadályt megtudakolta, merre is van Pubi. Kiderült, hogy egy ÁFÉSZ-étteremben dolgozik a járásban bandájá­val együtt. Nosza, útra is kelt, kereste Pubit. Rá is állt vol­na, ha ... Nos, ha az ÁFÉSZ elnöke is áldását adja a ven­dégszereplésre. Be nem adta. Mereven elzárkózott, mond­ván, szerződés, bevétel, meg- miegymás. így aztán nem lett a dologból semmi. A népművelőt azonban ke. mény fából faragták. Az első csatavesztés után törte a fe­jét, hogyan is lehetne mégis megszerezni Pubit, hiszen a bált már féligmeddig meg­ígérték a falunak. Ekkor jött a mentőötlet. Feleségének eszébe jutott, hogy a minap járt a faluban a képviselő, aki azt mondta: „Akárkinek bármi baja van, csak fordul, jón hozzám, segítek”. Nos, baj az van, hozzá kell for­dulni. Másnap ugrás a buszra, irány a képviselő. Ráért, mert a választó az első. és fi­gyelmesen hallgatóit, hiszen az ügy nem mindennapi egy honatya praxisában. S lé. vén különben is tekintélyes férfi, a beszélgetés végén fel. vette a telefont. Hívás az ÁFÉSZ elnökének. A népmű­velő vár, kavargatja a kávé­ját. Hozzák a számot. Az in­nenső oldalon okos ervelö kérés. Szinte hallani, hogy a vonal túlsó végén összecsap­ja a bokáját az ÁFÉSZ-el- nök. a vonal innenső vegén: „Hát akkor köszönöm, ez gyorsan ment”. z ügy tehát lezárult. A népművelő hazament, Pubi és bandája meg­érkezett a bálra, és a terem­ben vagy 300 ember ropta a táncot. Megnőtt a népművelő tekintélye, jutott belőle a képviselőnek is. De ami a fő: ma ebben a kis szatmári fa­luban is betérnek a könyvtár, ba, ha mást akarnak az öre­gek. (huriretl A Píf0/ *4

Next

/
Thumbnails
Contents