Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-29 / 126. szám

1976. május 29. KELET-MAGYARORSZÄG 7 Osvát Erzsébet: Zenés ébresztő Rigókórus fenn a fán nektek énekel talán? Gyermeknapra zengenek ünnepi karéneket? Ébresztő ez hajnali. Vidám hangjuk hallani mindenfelől, minden fáról, nyírfaágról, nyárfaágról. Ébredjetek, ébredjetek! Várnak már a játszóterek, Vidámparkban autók, Áltatkertben mackók, sürgönydróton fecskék frakkban, erdőben gombák kalapban. Vár a pitypang bóbitája. Repítsétek messzi tájra! NÉZD MEG JÖL AZ ELEFÁNTOT! Bemutatjuk Jumbót, a világhírű cirkuszi elefántot. Takarosán feldíszítve várja az előadás kezdetét. Arra vagyunk kíváncsiak, meg tudjátok-e pontosan számolni, hány kör, félkör, háromszög és négyszög található Jumbón? Mészöly Miklós: Csir ide, csűr oda Csir ide, csűr oda. Kuckó városában élt egyszer egy gyö­nyörűséges baba. Mindene ép volt, mindene szép volt, mégis szomorú volt. Ha feküdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. Éppen csak nevetni nem nevevetett soha. Kuckó városának ő volt a királykisasszonya. Három szolga leste parancsát a szépséges babának. Egyik szolga vol az üvegszemű öz, a másik a gesztenye­fejű Bohóc, s a harmadik egy félkarú Ólomhuszár. Mind nagyon szerették a királykisasszonyukat. Vele bú­sultak, vele virrasztónak. Már-már leragadt a szemük az ál­mosságtól, de aludni mégse mertek. Egyre csak azt várták, mikor kacag fel végre az úrnőjük. De sehogy se tudták megnevettetni. Pedig mi-mindent megpróbáltak. Az öz úgy kacsintott, mintha gyémántszeme volna. A Bohóc úgy emelte fejét, mintha aranyalma volna. Az Ólom­huszár úgy fogta a kardot, mintha két karja volna. Weöres Sándor: •gozs-XS?u zx SE> gozsuioa?q 92 ‘JOinpj \z ‘jöjj gg :spif8jSaw BUJÓCSKA Keskeny út, széles út, kettő közt egy csorba kút. Ha benéznél, jól vigyázz, rése száz és odva száz, ha sokáig kandikálsz, virradóra megtalálsz. Kis dió, nagy dió, kettő közt egy mogyoró, Épült benn egy cifra ház, termete száz és tornya száz, ha sokáig benne jársz, esztendőre megtalálsz. Csoóri Sándor: Tavaszi bodzavers Szoknyát varrat a bodza, így készül a tavaszra, csipkés szélüt és puhát, éppolyat, mint nagyanyja — mert ha nem varratna, hát csupasz maradna. ÖSSZERAKÓ Ez a betűkkel teleírt négyzetlap széttöredezett. Ha ismét összerakod, elolvashatod a ráírt mondatot. jajpauiazs e zznXgiA :sa;Caj3a^ Illyés Gyula: Három kívánság lot volt, hol nem volt, elég az. hogy “ volt egyszer egy szegény ember meg annak a felesége. Fiatalok voltak, gyerekük se volt még, szerették egymást, megértették egymást, de a nagy szegénység miatt egyszer-egyszer azért ösz- szezördültek. H Na elég, egyszer az asszony előbb került haza a mezőről, mint a férje, és azon főtt na­gyon a feje, mit készítsen vacsorára. Meg­csinálta a tüzet, mást nem tudott, egy kis le­veshez tett föl vizet. Arra gondolt közben, hogy miért is olyan szegények, hogy miért nem tudja egyszer meglepni az urát egy jó vacsorával. Amint ezt gondolta, hallott valami su- hanást maga mellett, hát egy tündér száll eléje. Meg volt bizony illetődve a szegény kis asszony, most látott először tündért. Az pe­dig meg is szólalt, azt mondta: — Na, nem bánom, te szegény asszony, legyen három kívánságod, majd meglátom, mennyi eszed lesz magadhoz. — Azzal el is tűnt, ahogyan jött, a tündér. Hát az asszony hitt is meg nem is a sze­mének és a fülének, de azért az első kíván­ság már meg is született a fejében. Egy szál kolbászt kívánt azzal, hogy úgyse lesz belőle semmi. De abban a pillanatban már szállt is le a kéményből egy lábas, benne a szép szál kolbász. Oda kellett csak tenni a tűz fölé a lábast, volt abban zsír is bőven. Mikor beállított az ember, volt szájtátás, mert már tele volt a konyha jó szagokkal. Amikor az asszony elmondta, mi történt, hát mindjárt elkezdtek tanakodni, mi legyen még a két kívánság. Az ember lovat, tinót, malacot akart, az asszony meg mást, nem tudtak megegyezni. Csak vitáztak, mintha éhesek se lettek volna. Az ember képes lett volna éhgyomorra rá is gyújtani; tömködte a pipáját, nyúlt a parázsért, de olyan ügyet­lenül csinálta, hogy földöntötte a lábast kol­bászostul. Persze hogy megijedt az asszony, kap­kodott mindjárt, hogy kirántsa a kolbászt a tűz közül, és szidta az urát: — Nőtt volna inkább az orrodra, mint a tűzbe fordítod ezt a kolbászt! Na hiszen, ez kellett csak! A kolbász már ott is lógott az ember orrán, le egészen a térdéig. E flőször meg se ijedt az asszony, pró­bálta, hogy leszakítja a kolbászt a férje orráról, de az úgy odanőtt, hogy azt onnan le nem lehetett sza­kítani. Most már megijedt a szegény kis asszony, el is sírta magát. Tudták már mind a ketten, ha valami vagyont kívánnak har­madikra, az meglesz, de hát mi lesz akkor a kolbásszal? , — Majd levágjuk — mondta az asz­szony. — De én nem engedem — feleselt az ember —, most már, ha így van, kívánjuk vissza a lábasba, aztán kész! — De hát a tinó, a ló, meg a malac! — így az asszony. Az ember erre azt felelte: — De hát ilyen bajusszal csak nem jár­hatok, te se csókolsz meg, ha kolbász log le az orromról! Na, végül csakugyan az lett, az volt a harmadik kívánság, hogy a kolbász menjen vissza a lábasba. Most láthattak csak vacsorához, de nem nagyon ízlett szegényeknek a jó falat, még mindig azon zsörtölődtek, ki volt az oka, hogy ezután is már csak olyan szegények lesznek, mint voltak. De a királykisasszony még csak el sem mosolyodott. Ha feküdt, lehunyta a szemét, ha felült, kinyitotta. A nagy szomorúságtól még beszélni is elfelejtett a három hűséges szolga. Egy nap aztán történt valami. Nagy zörgést hallottak. Valaki megzörgette Kuckó város kapuját. S mire felocsúdtak, már nyílt is a kapu, és belépett rajta egy kislány. Hajszálra olyan volt mint egy királykis­asszony, csak sokkal-sokkal nagyobb. Éppen, hogy csak be­fért a kicsike kuckóba. Aztán ásított egy hatalmasat — és odafeküdt közéjük. A királykisasszonyt maga mellé vette, az özet, a Bohó­cot, az Ólomhuszárt a párnájára tette — és így szólt: — Csir ide, csűr oda, eljöttem aludni Kuckó városába! Azzal fogott egy nagy dunyhát, és mindannyiukat be­takarta. S ahányan csak voltak Kuckó városában, mind elaludtak. S mind álmondtak valami szépet. ■ r öz azt álmodtá, hogü á szénre -gyémánt. i ■ ^ ■ Bohóc azt álmodta, hogy a feje aranyalma. A kicsi Ölomhuszár meg — a karját visszakapta. S a királykisasszony — úgy mosolygott álmában, mint egy igazi, élő baba. TÖRD A FEJED! Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Kicsinyí­tő képző. 7. Női név. 8. Alu­minium vegyjele. 9. Község a vásárosnaményi járásban. 11. Oly rokonszava. 12. Régi né­ven gyalogos közkatona. 14. nálunk is forgalomban lévő hűtőgép márka. 16. Megfej­tendő. 18. Tiltás. 20. Körmöld, másold. 21. Kettőzve dunán­túli város. 22. Három, oroszul. 24. Tejtermék. 25. Férfinév. 27. Pengetős hangszer. 28. Ügyirat. 29. Krakkó része!!! Függőleges: Eként. 13. Aranka beceneve. 14. Kortyold. 15. Kívánó. 17. ... muri (Móricz-mű). 19. Vércsatornák. 21. Harckocsi. 23. Kézzel jelez. 24. Világta­lan. 26. ÖA. 27. Csak félig la­kó! Megfejtendő: A magyar irodalom két nyíregyházi születésű kiváló­sága (vízszintes 1., víszintes 16.). Múlt heti megfejtés: A TI- SZALÖKI VÍZI ERŐMŰ. 1. Volt régmúltban. 2. Ró­mai 101. 3. E helyre. 4. E na­pon. 5. Előcsarnok, ablak nél­küli előtér. 6. Kibogozza. 10. Azonos mássalhangzók. 11. Könyvjutalom: Békési Ju­dit és László Brigitta Nyír­egyháza, Borbély László Nyírtelek, Szilágyi Éva Fe­hérgyarmat és Mészáros Gyu­la Ibrány. Úttörő­posta Két nap csak a tiétek lesz pajtások! Szombat és vasárnap a komoly dolgok — a kisdobos- és úttörőavatásokra gondo­lok itt — és a vidámság napjai lesznek Annyi programról, szórakozás­ról, játékról, vetélkedő­ről gondoskodtak Szá­motokra a felnőttek és ti magatok, hogy csak győzzetek válogatni kö­zülük. Az ünneplést, a játékot megérdemlitek hiszen nagyon alapos, sok felkészülést és tanu­lást igénylő úttörőév vé­ge felé közeledtek. Hasz­náljátok ki j ól ezt a két napot az utolsó nagy erő­feszítés, az évzárás előtt. Minden csapat, iskola rendezvényéről nem szá­molhatunk be részlete­sen, csupán néhány ese­ményről szólunk tőmon­datokban, s inkább az események után szeret­nénk közölni néhányat azokból a levelekből, amelyek a gyermeknapi vidámságokról tudósíta­nak. Biztos emlékeztek még - ■ a '„Hátomszor lobban a láng” című országos já­tékra. Az első lánglobba- náskor ti köszöntöttétek a KISZ-küldöttgyűlések résztvevőit. A második lánglobbanáskor aKISZ- kongresszus tiszteletére őrjáratokat, gyűjtőmun­kát szerveztetek. S most, a gyermeknapon lobban harmadszor a láng, ami- koris azok a KISZ-esek köszöntenek benneteket, akiket mostani ünnepsé­getekre meghívtatok. Együtt töltitek majd a gyermeknapot, ezzel is ■, jelképezve, mennyire fontos' a közös -munka és időtöltés az úttörők és a KISZ-esek között. Re­méljük, a kongresszusi meghívásoknak minden KISZ-tag eleget fog ten­ni. Megyeszerte ekkor kö­szöntik az év során ki­emelkedő munkát vég­zett csapatokat, pajtáso­kat. Több csapatnál ke­rül sor a legmagasabb el­ismerés, a Vörös selyem­zászló átadására és egyéb jutalmazásokra. Szólunk még arról is, hogy a legtöbb iskolában a KISZ-esek adnak mű­sort számotokra, vala­mint a most avatott paj­tások tiszteletére a nyír­egyházi úttörőházban a Krúdy Gyula Gimnázi­um tanulói mutatják be a Táncos csizmák című mesejátékukat. Erre a programra vasárnap délután 4 órakor kerül sor. Az úttörőmozgalom 30. évfordulója tisztele­tére — születésnapi ajándékként — a ME- SZÖV-nél, a Volán Vál­lalatnál és több nyíregy­házi üzemben rendeznek gyermeknapot a dolgo­zók gyermekeinek. Báb­műsorokkal, kis ajándé­kokkal kedveskednek a pajtásoknak. Minden pajtásnak kí­vánunk napfényes jó időt, sok vidámságot, mókát és derűt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents