Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

1976. május 27. KELET-MAGYARORSZÁG 7 Sikerül-e az átültetés? A philadelphiai Wills Sze­mészeti Klinika egyik orvo­sa, Peter R. Laibson szemát­ültetést kísérelt meg — je­lentette az UPI. A páciens vak bal szeme helyére a ti­zenhárom nappal korábban elhunyt édesanyja szemét ül­tették be. A tudományos vi­lág nagy érdeklődéssel várja a beteg sorsáról szóló továb­bi híreket, a szemgolyó-át- ültetésnek ugyanis ma még nincs bevált gyakorlata. Ugyanis nem csupán a szem­golyón múlik a vak ember látóvá tételének a sikere, ha­nem annak az agytérületnek az állapotán is, ahová a látó ideg által továbbított jelek „befutnak”. De talán a leg­nehezebb feladat a kettő kö­zötti hibátlan összeköttetés­nek a megteremtése. Átültetéseket és beültetése­ket már eddig is végeztek a szemsebészek, de ezek csupán a szaruhártyára korlátozód­tak. A szaruhártya a szem­golyó egyik legfontosabb ré­sze, azt az óraüveghez hason­lóan borítja, védi. Megbete­gedései eléggé elterjedtek, el- szürkülése még a század ele­jén is egyet jelentett.a.vég- i leges vaksággal.: „Ma... már műtéti úton sok esetben meg­oldható a pótlása, részint em­beri holttestekből származó, részint állati eredetű szaru­hártyával. Az előbbinek Cey­lon a legnagyobb exportáló­ja, ahonnan naponta kb. 200 szemet szállítanak mélyhűtött állapotban a világ minden tá­jára. Az utóbbi pótlási lehe­tőségről azt kell tudni, hogy jugoszláv tudósok néhány év­vel ezelőtt egy olyan piszt­rángfajt találtak, amelynek szaruhártyája alkalmasnak . mutatkozott az emberi szem­be váló 'beültetésre. Először az Északi-sarkfelett ötven éve, 1926. májusában történt, hogy az akkori idők technikailag még elég kez­detleges léghajójával bátor kutatók átrepültek az Észa­ki-sark felett. Az expedíció vezetője a norvég Roald Am- mundsen (1872—1928) sark­kutató volt. Ammundsen egész életét a sarkkutatásnak szentelte, és sikeres sarkkutató is volt. Már 25 éves korában részt vett egy déli-sarki expedíció­ban. 1903—6 között egy mo­torral felszerelt vitorlással elsőként kelt át az észak- nyugati átjárón. 1911. decem­berében elsőnek érte el a Déli-sarkot. 1918—20 között végigkutatta az északkeleti átjárót, később az Űj-szibé- riai szigetek környékét. 1926. májusában vezette a már említett expedícióját: Norge nevű léghajója a Spitzber- gákról indult és árrepülve az Északi-sark felett Alaszkában kötött ki. 1928-ban Nobile expedíciója után kutatva maga is eltűnt, repülőgépét később megtalálták. Repülésének 50. évforduló­ján az egész világon megem­lékeztek Ammundsen me­rész vállalkozásairól. A sark­kutatás szenvedélye hajtotta egész életén át és ennek a szenvedélynek lett a hősi ha­lottja. Rettenthetetlen bátor­sága, az ismeretlen megisme­résének a vágya méltó em­léket állított nevének. Elektromosság — tartalékul Az ősi, Moszkva környéki Zagorszkban megkezdődött az 1 millió 200 ezer kilowatt tel­jesítményű vízienergia-tároló erőmű építkezése. Az ilyen jellegű létesítmények gaz­daságosabbak a hőerőművek­nél, mert meg tudják változ­tatni az üzemeltetést a nap különböző szakaszában fel­lépő „elektromosság keres­lettől” függően. Az új telep technológiai sé­mája egyszerű. A Zagorszk közelében lévő kis folyó duzzasztóművé víztárolót hoz létre. A folyás mentén, fen­tebb, még egy — 300 hektár­nyi vízfelületű — medence van. „Csúcsforgalom” idején onnan igyekszik a víz a cső­vezetékeken lefelé, és műkö­désbe hozza a tartalék turbi­nákat. Éjjel az erőmű szivattyú- állomássá alakul át, amely a vízkészleteket pótolja. A za- gorszki vízi áramfejlesztő telep teljesítménye hatszor nagyobb lesz, mint az ugyan­ilyen típusú — Ukrajnában már működő — villanytele­pé. Csillagvizsgáló obszervatórium — otthon Világszerte rohamos érdeklődés nyilvánul meg a csilla­gos égbolt iránt, ugrásszerűen nő mindenütt az amatőr csil­lagászok száma. Bizony nagy élmény, hogy alkalmunk nyílik bepillantani egy csillagászati távcsőbe és szemlélni-gyönyör- ködni az ég pislákoló mécseseiben. De még nagyobb az öröm, ha mindezt otthon, saját távcsövünkkel tehetjük. És tovább fokozzuk örömünket, ha magunk készítjük el távcsövünket. Ma már meg van erre a lehetőség: bőséges szakirodalom, az Uránia csillagvizsgáló hálózat siet az amatőrök segítségére ta­náccsal, anyaggal, szükség szerint. Ha valaki elhatározza, hogy távcsövet épít magának, első dolga arról határozni, hogy milyen legyen az a távcső? Sem­miképpen se kerülhet túl sok pénzbe, ez egy fontos szempont, a másik pedig az, hogy megfeleljen annak a célnak, amit meg akarunk vele figyelni. Minden távcső két fő optikai elemből áll: az objektívból (ez lencse vagy tükör) és okulárból vagy szemlencséből. A lencséket, illetve tükröket azután megfelelő foglalatba kell elhelyezni. Sok munka kell hozzá, amíg eljutunk addig, hogy bepillanthatunk saját távcsövünkbe egy kellemes felhőtlen éj­szaka. De megéri a fáradtságot, hiszen rengeteg hasznos is­merethez jutunk már a távcsőépítés alatt is. A csillagok meg­ismerése pedig út a világ megismeréséhez. Képünkön egy saját készítésű otthoni távcsövet muta­tunk be. 1^ KEUTBAfUípKN«[| Á szőlő növényvédelme A szőlő növényvédelmi mun­kált egész tenyészidőszakban a szőlőperonoszpóra, szőlőliszthar. mat fertőzésének alakulása, va­lamint a szőlőfürtmolyok külön­böző nemzedékeinek megjelené­se, fellépésének erőssége hatá­rozza meg. Az első pcronőszf órafertőzés­hez az időjárási tényezők május közepén (május 13—14-én) bizto­sítottak optimális feltételeket. A tünetek kialakulása — tekintettel a fertőzés idején uralkodó hő­mérsékletre — május utolsó, il­letve június első napjaira tehe­tő. Az olaj foltok megjelenése le­vélen ezért csak úgy akadályoz­ható meg, ha a megelőző véde­kezéseket május 27—29-ig elvég­zik. Az újabb fertőzések kialakulá­sát a napokban (május 21—25-én) lehullott csapadék ismét lehetővé tette. Indokolt ezért azokban a kertekben, ahol az első megelőző védekezés május 20. előtt végez­ték, június elején újra permetez­ni. Szőlővirágzás végéig' elvégzen­dő permetezésekhez kizárólag szerves hatóanyagú készítmények — Dithane M—45, Zineb 80, Ortho-Phaltan — használatát ja­vasoljuk. Az utóbbi években megyénkben is egyre erősödő lisztharmatfer- tőzés miatt a fent javasolt ké­szítményeket szerveskénpótló Karathane, vagy valamilyen kén­tartalmú permetezőszerrel indo­kolt kombinálni. Szőlőmolyok imágóinak rajzá­sa május első napjaiban kezdő­dött. A rajzás menete a többszö­ri esőzések miatt szakaszossá vált. A lárvák megjelenése Így várhatóan elhúzódik, ezért a május végén elvégzett védeke. zést június első hetében indokolt megismételni. Permetezéshez bő szerválaszték áll rendelkezésre, közülük az óvó rendszabályok betartása mel_ lett a Ditrifon 50 WP, Satox 20 WSC, Safidon 40 WP, Unifosz 50 EC használatát javasoljuk. Keresztesi István növényvédő állomás Védekezés a levéltetű ellen A levélpirosító ribizke levéltet- tetvek (Cryptomyzus rlbis) szi- vogatásának hatására a levelek felhólyagosodnak, színük felé ki­domborodnak. Később a dudorok sárgulni kezdenek, majd a nap­sütésnek kitett részek megpiro­sodnak. A kártétel a hajtáscsú­csokon a legszembetűnőbb. A károsító levelek elszáradnak, le­hullanak. Súlyos fertőzés esetén a levéltetvek kártétele tetemes termésveszteséget idézhet elő. Közvetett kártételük az, hogy az általuk ürített mézharmaton ko­rompenész telepedhet meg és szennyezheti a gyümölcsöt. A le- vélporositó ribiszke levéltetű to­jás alakban telel a ribiszke galy- lyain, vesszőin. A tojásból kike­lő ősanyák szívogátásukkal nagy károkat képes okozni, majd ele­venszüléssel létrehozott utódaik tovább folytatják a károsítást. Május végén, junius elején a szárnyas nőstények átviszik a fajt a köztes gazdanövényekre, a bársonyos és a foltos árvacsa­lánra. Ősszel a szárnyas alakok visszarepülnek a ribiszkére, iva­ros nőstényeket hoznak létre, melyeket a köztesgazdanővénye- ken fejlődő szárnyas hímek ter­mékenyítenek meg. A párzás után rakják le a nőstények át­telelő tojásaikat. A levélpirositó ribiszke levéltetveket jól irthat­juk 0,1 százalékos Bi 58 EC-vel, 0,1 százalékos Unifosz 50 EC-vel, vagy 0,2—0,3 százalékos Foszfo- tionnal. Széles Csaba mg. főiskola „Kisipari“ halászati módok A gyümölcsfák lombtrágyázása Az emberiségnek a jövőben az eddiginél nagyobb szám­ban kell kiaknáznia a tenge­rek és az óceánok élelem­kincsét. Kétségtelen, hogy el­sősorban a nagy halászflot­tákra vár ez a feladat, de nem elhanyagolható az a táp­lálékmennyiség sem, amit a folyó- és tengerparti népek „kisipari” módszereikkel sze­rezhetnek meg. A nyugat-afrikai Dahomey és Togo tengerparti vidékein a képen látható módon sö­vényből halcsapdákat épí­tenek. A szűkületekben háló­kat feszítenek ki, amelyekkel éjjel emelik ki az összegyűlt zsákmányt. Számba véve a különböző kontinensek halászó eszkö­zeit és módjait, kiderül, hogy a vej szék, varsák és hálók használata mellett igen el­terjedt a halak méregtartal­mú növényekkel való elbódí- tása is. Elsősorban a trópusi vidékeken ismeretes ez a ha­lászati mód, mivel a trópusok nemcsak gazdagabbak mér­gező növényekben, de a mé­reg gyorsan oldódik is a melegebb vízben: mindamel­lett a halállomány is hama­rabb felújul, ami a mérgező halászatnak rendkívül ked­vez. A halmérgezést úgy vég­zik, hogy az összezúzott növé­nyeket vagy növényi részeket (gyökér, levél, gyümölcs, ké­reg stb.) a vízbe dobják, a víz a mérget kioldja, s az elbó­dult halakat felvágják, mér­ges növényekkel tömik ki, s az ilyen csalétekkel mérge­zik a falánk nagyobb hala­kat. Sajátságos eljárás az úgy­nevezett halfüstölés, amely néhány indián törzsnél for­dul elő, akik valamilyen nö­vényt égetnek a parton, s amikor annak füstje a víz fölé száll, a felszínre úszó ha­lak a füsttől elkábulnak. A halbódításhoz természetesen csak olyan növényeket lehet használni, amelyek nem te­szik élvezhetetlenné a zsák­mányt, illetve a sütés és főzés során mérgező hatásuk meg­szűnik. Érdekes, hogy a rákok általában érzéketlenek ezek­re a mérgekre. A gyümölcsfák tápanyagfelvé­tele természetes körülmények között a gyökérzeten keresztül történik, de képesek felvenni a rügyeken, leveleken és a gyü­mölcsön keresztül is. Hiánytü­netet mutató fánál a tápanyag­hiány a gyors hasznosulás miatt leghamarabb lombtrágyázással szüntethető meg. A lombtrágyaké- szitmények a hiánybetegségek el­leni gyógyító védekezésen kí­vül felhasználhatók azok meg­előzésére, a fák növekedésének, termőképességének elősegítésé­re. A lombtrágyaszereket a keverhetőség figyelembevételével célszerű az időszerű permetezé­sekkel együtt kijuttatni. A per­metezések optimális körülmé­nyei: 16—20 Celsius hőmérséklet, magas páratartalom, szélcsendes idő, mert a levél csak nedves állapotban képes tápelem felvé­telére. Erre legalkalmasabb a késő délutáni, esti órák. mivel ekkor lassúbb a permetlé beszá- radása. A beszáradt permetlét amennyiben a harmat feloldja, úgy a tápelem ismét felvehetővé válik. Többszöri kezelés esetén 10—12 naponkénti gyakorisággal ajánlatos permetezni. Lombtrá­gyázásra az alábbi készítmények alkalmasak. Karbamid. Magas nitrogéntar­talma és gyors hatása miatt a nitrogénhiány megszüntetésére és nitrogén-visszapótlásra használ­ható 0,4—0,6 százalékos tömény­ségben. A szert május—június­ban, az intenzív hajtásnövekedés idején 2—3 alkalommal ajánlatos kijuttatni, elsősorban alma, kör­te, őszibarack és fekete ribizke gyümölcsféléknél. Túlzott hasz­nálata a gyümölcs fedőszínének kialakulását gátolja ezenkívül a tárolói betegségek kifejlődését elősegíti. Mikramid. A karbamidhoz ha­sonló módon használható fel. Ez a készítmény az előzőtől eltérően a nitrogénen kívül káliumot, va­sat, rezet, cinket, mangánt, bőrt, molibdént, és növekedesserkentő vegyületeket is tartalmaz, így hatása kedvezőbb a növény élet- folyamataira. Karbamiddal és egyéb nitrogén- és nyomelemtar­talmú szerrel, kénporral nem ke­verhető. A Wuxal elsősorban alma, kör­te és őszibaracknál javasolt 0,2— 0,3 százalékos töménységben. A kijuttatás! Ideje május—június hónap, 3—4 alkalommal megis­mételve. A készítmény nitrogént, foszfort, káliumot, vasat, man­gánt, bórt, cinket, rezet, nikkelt, molibdént és bloszhermonokat tartalmaz. A növekedésre, ter- méskötődésre, rügydifferenciáló­dásra kedvező hatású. Serkenti a gyökérfejlődést, ez által a fát fokozottabb tápanyágfelvételre készteti, ami a talajon keresztül adagolt műtrágya hasznosulását növeli, a lisztharmat elleni gom­baölő szerek hatását emeli. A gomba- és rovarölő szerek nagy részével keverhető. A Bóraxot a bórhiány megszüntetésére vagy megelőzésére lehet felhasználni. A gyümölcsfélék közül az alma igényli életműködéséhez a leg­több bórt. Hiánya külső-belső pa- rásodást, torzulást okoz a gyü­mölcsön. A bór elősegíti a ter­mékenyülést, a terméskötődést és a hajtásfejlődést is. Optimális permetezési időpontok: almánál zöld- és pirosbimbós állapotban (0,1%), majd virágzás után 1—2 alkalommal 0,2 százalékos tö­ménységben. Bórsavas keserűsó (Bórmagné- zium) a brónon kívül magnéziu­mot is tartalmaz, ami kedvező a gyümölcsfák életfolyamataira. A bóraxhoz hasonló célra és módon használjuk fel, virágzás előtt 0,1— 0,2 százalékos, virágzás után 0,2— 0,3 százalékos koncentrációban. Keserűsó. Magnéziumtartalmú készítmény, ezért a nagyadagú káliumtrágyázás okozta magné­ziumhiány ideiglenes megszünte­tésére, csökkentésére használható fel. Az 1—1,5 százalékos oldat ki­juttatásának optimális időpontja sziromhullás után 2—4 alkalom­mal. Cinkszulfát (Cinkgálic) a cink. hiány leküzdésére használható fel sziromhullás után 2—3 alka­lommal 0,5 százalékos tömény­ségben kijuttatva. A szert 0,5 szá­zalékos oltott mésszel kell közöm­bösíteni. A cinkhiány leggyak­rabban az almafáknál fordul elő, ahol seprűsödést, ecsetágúságot OKOZ. A Klorofer 4 vashiány (kloró- zts) megszüntetésére alkalmas. A vaskeláttartalmú szert az esti órákban kell kipermetezni, 0,1 százalékban, mert napfény hatá­sára elbomlik. Endreffy Zsolt növényvédő állomás ÚJDONSÁGOK, TUDOMÁNYOS KUTATÁSOK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents