Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-27 / 124. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. május 27. Szovjet—angolai dokumentumokat írtak alá KOMMENTÁR A CENTO és a körülmények A nnak idején a ■™- stratégiai elkép­zelés világos volt: az Eu­rópa nyugati felét behá­lózó NATO és az 1954- ben alapított, nagyrészt délkelet-ázsiai államokat tömörítő SEATO közé az imperialista törekvések­nek megfelelően egy har­madik katonai tömböt iktattak. A CENTO — korábbi nevén a Bagda­di paktum — tagállamai összekötő kapcsot képez­tek Európa és Délkelet- Ázsia között, szerves ré­szét alkották a szocialis­ta világrendszert, minde­nekelőtt a Szovjetuniót bekerítő agresszív gyű­rűnek. Csakhogy azóta a vi­lághelyzet alaposan meg­változott. A SEATO, nagyrészt az indokínai háború kimenetele, a vi­etnami, a laoszi és a kambodzsai népek győ­zelme következtében atomizálódott, lényegé­ben felbomlott. Ám a Nagy-Britanniát, Török­országot, Iránt és újab­ban ismét Pakisztánt magába foglaló CENTO — a szövetség részleges tagjának, az USA-nak unszolására — igyekszik azt a látszatot kelteni, mintha még szerepet ját­szana. Valójában ""azon­ban a szövetség tagjait semmiféle érdek nem szorítja arra, hogy netán a NATO-hoz hasonló ak­tivitást mutassanak. Ilyen körülmények kö­zött bizonyára nehéz fel­adatnak ígérkezik a Londonban megkezdő­dött CENTO miniszteri tanácsülésen felrázni a tagállamokat teljes ér­dektelenségükből, s va­lamilyen új szellemet le­helni a SEATO sorsában osztozni kívánó szerve­zetbe. Bizonyos brit _és főleg amerikai katonai köröknek ez áll érdeké­ben, csakhogy kérdés: sikerül-e megfelelő ér­veket találniok. Akár a török, akár az iráni vagy a pakisztáni kormányzat helyzetét vizsgáljuk, mindhárom ország — helyesen — fontosabbnak tartja gaz­dasági életét fejleszteni, mint hadseregének ütő­képességét növelni. Kü­lönben is, már korábban gyakran panaszolták, hogy az Egyesült Álla­mok a CENTO tagálla­mait nem részesíti kellő katonai támogatásban. A tömb ma is fontos része az USA stratégiá­jának. Geopolitikai fek­vésén kívül nem elha­nyagolható tényező, hogy ebben a térségben talál­ható a világ feltárt kő- olajkészletének kéthar­mada. Mindez persze bé­kés célokat méginkább szolgálhat. S ez a felis­merés a CENTO tagálla­mai előtt is világos. A tömb főtitkára tavaly a Szovjetunióval és a töb­bi szocialista országgal való kapcsolatok fejlesz­tése mellett foglalt ál­lást. Azóta — a jelekből ítélve — a CENTO ázsiai tagállamai mindenek­előtt ebben az irányban tevékenykedtek. Ha más­ból nem is, ebből kö­vetkeztetni lehet arra, hogy az amerikai és a brit törekvések a londo­ni konferencián aligha találnak lelkes vissz­hangra. Szovjet—angolai dokumen­tumokat írtak alá szerdán Moszkvában. A Szovjetunió és az Angolai Népi Köztár­saság baráti kapcsolatainak és együttműködésének alap­jairól szóló deklarációt Alek- szej Koszigin szovjet és Lopo do Nascimento angolai mi­niszterelnök látta el kézje­gyével. Egyidejűleg több más szovjet—angolai dokumentu­mot is aláírtak. A szocialista közösség or­szágai segítségének jelentő­ségét, az afrikai felszabadí- tási mozgalmak erejének, tekintélyének növekedését, az angolai nép történelmi győzelmét méltatták a fel­szólalók a fajüldözés elleni havannai nemzetközi konfe­rencia keddi, második mun­kanapján. Az ENSZ apartheidellenes bizottságának égisze alatt, az afrikai felszabadítási moz­galmak konkrét támogatásá­nak jegyében összeült kon­ferencián — amelyen több mint 200 küldött vesz részt Szerdán Moszkvából Le- ningrádba utazott Lopo do Nascimento, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnöke. Nascimento felesége társasá­gában a szovjet kormány meghívására tartózkodik hi­vatalos látogatáson a Szov­jetunióban. Vidéki programja során az angolai kormányfő ellátogat Alma-Atába is, — felolvasták Huari Bume- dien algériai államfő üzene­tét, aki az el nem kötelezett országok nevében biztosítot­ta támogatásáról a fajüldö­zés, a gyarmati rendszer el­len küzdő népeket. Kedden Havannában, Af­rika napja alkalmából, szá­mos .. szolidaritási rendez­vényt, nagygyűlést tartottak, amelyeken részt vettek a konferencia küldöttei is. Ez­zel egyidőben kiállítás nyílt az afrikai népek művészeté­ből, és afrikai filmnapok is kezdődtek. A KGST-orszagok kiállítóinak gyorsmérlege (Folytatás az 1. oldalról) folynak további szerszámgé­pek kölcsönös szállításáról, magyar csőhengersori be­rendezések és kábelek kivi­teléről és szovjet gumiipari nyersanyagok behozataláról. Az NDK hét külkereske­delmi vállalata, amely több mint száz ipari vállalatot képvisel a vásáron, húsz egyezményt kötött a magyar külkereskedelemmel. így to­vább fokozódhat a híradás- és méréstechnikai berende­zések, az irodatechnikai és adatfeldolgozó készülékek, valamint a szerszámgépek kölcsönös szállítása. Csehszlovákia magyar part­nerével az .1976. évre szóló árucsere-forgalmi megállapo­dások több mint felét meg­kötötte már, s a BNV-n újabb megállapodások születtek több millió rubel értékben. A 14. csehszlovák kiállító kö­zül a vásáron legsikeresebb TECHNOEXPORT ez évre gu­migyártó gépsorokat adott el magyar partnerének, s az 1977—80-as években továb­bi tételeket vásárol a magyar ipar ezekből a gépekből a gumiipari termékek gyártásá­nak további fellendítésére. A lengyel vállalatok ösz- szesen több mint tízmillió ru­bel értékű szerződést írtak alá magyar vállalatokkal. Hazánk többek között lengyel mezőgazdasági repülőgépe­ket — 1977—80. között éven­te húszat —, ezenkívül újabb személygépkocsikat és ha­szonjárműveket importálunk. A lengyel partnerek a csepeli (Folytatás az 1. oldalról) kellemes meglepetést: az új úttörő-, vagy kisdobosnyak- kendős fiúk, lányok ingyen léphetnek be a parkba. Sőt, még ők kapnak egy-egy je­gyet, amellyel igénybe vehe­tik valamelyik játékot a sok közül... Az úttörőcsapatoknál a fo­gadalomtétel mellett külön­féle kitüntetések átadására is sor kerül. Megyénkben két úttörőcsapatnak ítélték oda az idén a KISZ Központi Bi­zottságának Vörös selyem zászlaját, két csapat pedig — akik már régebben elnyerték e kitüntetést — jó munkája jutalmául kitüntető emlék­szalagot kap a KISZ KB-tól. Emellett nyolc úttörőcsapat veheti át a „Kiváló úttörő­munkáért’- kitüntetést. Egyéni teljesítményeket is értékeltek az úttörőszövetség városi és járási elnökségei. A megyében összesen 1280 úttörő kapja meg a „Kiváló úttörőmunkáért” és 700 kis­tehergépkocsik közül ezúttal a tejszállító típusokból vá­sároltak. A román kiállítók — 18 vállalat — már el is adták a magyar vállalatoknak a BNV-n bemutatott tíz leg­újabb típusú fa- és fémmeg­munkáló szerszámgépüket, 1976/77-re pedig újabb 50 ilyen gép felvásárlásáról kö­töttek megállapodást.' De nemcsak eladnak, vásárolnak is, többek között Rába-moto- rokat és alkatrészeket. Meg­kezdődtek a tárgyalások a Magyar Hajó- és Darugyár­ral úszódaruk kooperációs gyártásáról. A bolgár kiállítás igazga­tója elmondta, hogy a BNV-n részt vevő nyolc bolgár kül­kereskedelmi vállalat sike­res üzletek egész sorát kö­tötte meg a vásáron, összesen mintegy 5 millió rubel érték­ben. A szerződések szerint Bulgária szigetelőanyagot, fémmegmunkáló gépeket és vasipari cikkeket szállít még ez évben Magyarországra, cserébe pedig orvosi műsze­reket és főként mérő műsze­reket vásárolt. Szó van a szakosítás továbbfejlesztésé­ről is. A bolgár kiállítók kü­lönösen a könnyűiparban szeretnék ezt az együttműkö­dési formát kiszélesíteni. ★ Szerda estig mintegy 600 ezren keresték fel a BNV-t.. Csütörtökön a tavaszi BNV utolsó napján egész nap a nagyközönség látogathatja a vásárvárost. dobos a „Kiváló kisdobos­munkáért” kitüntetést. 1600 kisdobos és 1700 úttörő di­csérő oklevéllel térhet haza a csapatgyűlésről. Nyíregyházán a gyermek­napon rajzversenyt rendez­nek. A megyei úttörőelnök­ség, a megyei úttörőház és a MÉSZÖV közös rendezvényé­re harminc gyerek jelentke­zett a megyéből. Tizenkilenc ÁFÉSZ dolgozóinak gyerme­kei — közöttük tizen a leg­jobban szerepeltek a MÉ­SZÖV márciusban meghirde­tett rajzpályázatán, ők külön meghívót kaptak a versenyre. Vasárnap délelőtt fél 10-től az úttörőházban rajzolhatnak, festhetnek. vághatnak-ra- gaszthatnak a gyerekek. Ezen a versengésen 3300 forint ér­tékben 20 díjat osztanak ki — ÁFÉSZ-üzletekben beváltha­tó utalványokat. Délután ket­tőkor a részvevők elfoglal­hatják helyüket a Szabadság tér aszfaltján kijelölt négy­zetekben — a második „me­netben” aszfaltrajzverseny lesz. Itt is díjazzák a legjobb rajzokat. Apartheidellenes konferencia Kubában Afrikai szolidaritási hét B május 25-én, a hagyományos Afrika napjával megkezdődött szolidaritási hét a szocialista világ számára ko­rántsem jelenti azt, hogy erre az egy hétre korlátozódik a nemzeti felszabadulá­sukért vagy a függetlenségük megszilárdítá­sáért és a társadalmi haladásért küzdő afri­kai népekkel kialakult cselekvő együttérzé­se. A legújabbkori történelem minden ko­moly kutatója egyetért abban, hogy a szo­cialista közösség megszületése és megerősö­dése az a tényező, amelyre támaszkodva az eddig felszabadult országok kiharcolták a gyarmatosítókkal szemben a függetlenségü­ket. Mégis most már fél esztendeje a Nyugat reakciós körei úgy tüntetik fel, mintha új jelenségről lenne szó. Amint a szovjet kor­mány május 21-i nyilatkozata a békeprog­ramról és az enyhülésről méltán állapította meg: „a nemzeti felszabadító mozgalom bár. milyen sikerét ürügyként használják fel arra, hogy a Szovjetunió külpolitikáját .expanzio- nizmussal’, ,ideológiai kolorüalizmussal’. más államok belügyeibe való beavatkozással vá­dolják”. Mindenki tudja, hogy ezt a dühödt propagandakampányt elsősorban az a vere­ség keltette, amelyet az imperializmus erői Angolában szenvedtek el. Mi volt a tét ebben az olajban, nemes­fémekben és más természeti kincsekben oly gazdag, volt portugál gyarmaton? Nemcsak az a közvetlen anyagi haszon, amelyet a nagy nyugati monopóliumok zavartalanul élvez­tek Angolában, s amely nagy részétől azóta a megszilárdult népi hatalom megfosztotta őket. Az igazi tét az afrikai kontinens déli részén’ megkapaszkodott fehér uralom jövő­je volt. A londoni Times már tavaly novem­ber 11-én, Angola függetlenné válásának napján megírta, hogy ennek az országnak a „szerencsétlensége” kulcsfontosságú straté­giai helyzetében rejlik. Aki birtokolja An­golát, az könnyen ellenőrizheti az Atlanti­óceánon a Fokföld felé irányuló kereskedel­mi és haditengerészeti hajóforgalmat. Ango­la határország a felszabadult és a még faji és gyarmati elnyomás alatt élő afrikai területek között Ezért létesített a CIA annak idején légi. hidat, hogy Zairén keresztül felfegyverezze és ellássa a törvényes népi kormányra táma­dó szakadár szervezeteket és fegyveres erői­ket. Ezért lépte át a Dél-afrikai Köztársaság reguláris hadserege Namibián keresztül az angolai határt. Válságos napok köszöntöttek akkor a fiatal népi rendszerre. L |uanda csak a tenger felől remélhetett segítséget. És ez a segítség nem kés­lekedett. A Szovjetunió és más szo­cialista országok, elsősorban Kuba, mindent megtett, hogy a fiatal népi kormány átvészelje a súlyos órákat, ellentámadást szervezhessen, amelyet kimélyítve néhány hét alatt felszabadította az ország kulcsfon­tosságú városait kikötőit és nem egészen két és fél hónap alatt Angola egész területét. Ez a segítség folytatása volt annak a minden oldalú támogatásnak amelyet az MPLA a portugál gyarmatosítók ellen vívott hosszú és elkeseredett harc esztendeiben kapott a szocialista világtól. Az angolai győzelem fordulópontnak bi­zonyult az afrikai népek szabadságküzdel­mében. A stratégiai helyzet úgy alakult, hogy a gyarmatosítók fontos erődországa a fehér telepesek Rhodesiája beszorult a független afrikai államok gyűrűjébe és ezzel elkezdőd­hetett a törvénytelen Smith-rendszer ostro­ma. Távolabbi perspektíváiban elmondhat­juk hogy Zimbabwe (Rhodesia ősi afrikai neve) népének győzelme elszigeteli és végve­szélybe dönti Dél-Afrikát, amihez pedig külö­nösen az Egyesült Államoknak életbevágó érdekei fűződnek. Csak egyetlen jellemző adat álljon itt arról, milyen mértékben elé­gíti ki az Egyesült Államok a ritkafémszük- ségletét a Dél-afrikai Köztársaságból: va­nádium-, platina- és mangánimportja az 1969. évi 246 millió dollárról 1975-re 880 mil­lió dollárra emelkedett. A különféle ameri­kai monopóliumok több mint hárommilliárd dollárral érdekeltek Dél-Afrikában. Ha a gyarmatosításnak ez az utolsó afrikai bás­tyája is elesik, akkor befejeződik Afrika fel­szabadításának sok évtizedes nagy műve. D z afrikai szolidaritás hetén elmond­hatjuk, hogy a gyarmati rendszer a végóráit éli ezen a kontinensen. Mi. nél erősebb a szocialista országok és a haladó világ szolidaritása a szabadságukért harcoló afrikai népekkel, annál hamarabb születik meg a független afrikai országok egységes, békés világa és valósul meg vég­leg az a jelszó, hogy „Afrika legyen az af­rikaiaké!”’ ' '. 2 ' - - - - í ■ Szabó L. István l\!flKOC2l ftfiaassk" tibok'

Next

/
Thumbnails
Contents