Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)
1976-05-26 / 123. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. május 26. Kommentár Hadilábon a valósággal Brezsnyev fogadta Leonyid Brezsnyev az SZKP KB főtitkára kedden fogadta Lopo do Nascimentót, az Angolai Népi Köztársaság miniszterelnökét. A találkozón Lopo do Nas- cimento, aki hivatalos látogatáson tartózkodik a Szovjetunióban tolmácsolta a szovjet népnek, az SZKP-nek és a Leonyid Brezsnyev vezette Központi Bizottságnak az angolai nép, az MPLA és Agos- tinho Neto elnök testvéri üd_ vözletét. Lopo do Nascimento megköszönte azt az önzetlen segítséget és támogatást, amelyet a Szovjetunió nyújtott az angolai népnek és törvényes kormányának. Az angolai kormányfő tájékoztatott azokról az erőfeszítésekről, amelyeket orszá. gában a gyarmati múlt felszámolására és a kizsákmányolásmentes új társadalom felépítése érdekében kifejtenek. Leonyid Brezsnyev üdvözölte az angolai népnek a nemzetközi reakció fölött aratott történelmi jelentőségű győzelmét, tolmácsolta a szovjet népnek a függetlensége megszilárdításáért küzdő köztársasággal való szolidaritását. A szívélyes baráti légkörű találkozón Brezsnyev és Nas. cimento megállapították, hogy a nemzetközi kapcsolatok alapvető kérdéseiben azonosak az SZKP és az MPLA nézetei. Hangoztatták a szocialista világrendszer és a nemzeti felszabadítás erői kö zötti összefogás, az enyhülés további elmélyítéséért vívott közös küzdelmük történelmi jelentőségét. Leonyid Brezsnyev és Lopo do Nascimento megerősítették azt a közös törekvésüket, hogy minden lehetséges eszközzel hozzájárulnak az SZKP és az MPLA közötti sokoldalú kapcsolatok megszilárdításához, a Szovjetunió és az Angolai Népi Köztársa, ság, a szovjet és az angolai nép közötti barátság és együttműködés további fejlesztéséhez. BÉCS HELYETT OPEC-tanácskozás Indonéziában A kőolajexportáló orszá. gok szervezetének, az OPEC- nek bécsi székhelyén kedden befejezték a miniszteri konferencia előkészítését, amelyre — biztonsági okokból — ezúttal nem az osztrák fővárosban, hanem Indonéziában kerül sor. A termelő országok szakminiszterei csütörtökön kezdik háromnapos, ra tervezett konferenciájukat, s Bécsben azokat az ajánlásokat dolgozták ki, amelyek a kőolajárak emelésére vonatkoznak. Értesülések szerint az ajánlásokat még a miniszteri konferencia előtt Báli szigetén ahol a tanácskozásokat rendezik, az OPEC gazdasági bizottsága „felülvizsgálja” és esetleg módosítja. A Báli szigetén tartandó miniszteri konferencia várha. tóan valamilyen módon új árakat határoz meg — mondta Bécsben az egyik OPEC- szakértő, bár korábban a szervezeten belül is olyan hangok hallatszottak, hogy a jelenlegi árakat az év végéig befagyasztva tartják, most mégis inkább a szerény emelés körvonalai kezdenek kibontakozni, Szaúd-Arábia a befagyasztás mellett van és ebben szeretné partnernek megnyerni Iránt, amely a másik nagy olajhatalom. Ebből a célból Jamani szaúd- arábiai olajipari miniszter Teheránban is járt de- a hírek szerint nem sok sikerrel. Az osztrák fővárosban úgy vélik, hogy 5 százalék körüli mérsékelt áremelkedés várható. Ez egyébként — az OPEC-szakértők vizsgálata és ajánlata alapján — megfelel az inflációs emelkedések mértékének. A Bécsbői előkészített és szervezett OPEC-konferenciát május 27-én Suharto indonéz államfő nyitja meg Báli szigetén Pertamina-Cottagesben. SALT-jegyzőkönyv Anatolij Dobrinyin, a Szovjetunió washingoni nagykövete és Fred Ikle, az Egyesült Államok fegyverzetellenőrzési és leszerelési hivatalának igazgatója hétfőn kicserélte a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött szerződéshez kapcsolt, 1974. július 3-án Moszkvában aláírt jegyzőkönyv ratifikációs okmányait. A jegyzőkönyv, amely mindkét fél számára egyre korlátozza a rakétaelhárító rendszerek és összetevői elhelyezési körzeteinek számát, a ratifikációs okmányok cseréjével hatályba lépett és a rakétaelhárító rendszerek korlátozására vonatkozó 1972. május 26-i szerződés szerves részét képezi. Közel-keleti hírek NEW YORK: a Biztonsági Tanács kedden — közép-európai idő szerint délután fél ötkor — folytatta vitáját a ciszjordániai helyzetről. A tanács ülésének összehívását — mint ismeretes — Egyiptom kezdeményezte, kérve, hogy a testület tagjai vizsgálják meg, milyen bánásmódban részesítik az izraeli hatóságok a megszállt arab területek lakosságát. A BT a kérdésről szóló vitát május első hetében kezdte. ALGÍR: Abdusszalam Dzsal- lud líbiai miniszterelnök Izzat Musztafa iraki munkaügyi miniszter társaságában hétfőn Tripoliból Algírba érkezett. Az el Mudzsahid című félhivatalos lap feltételezése szerint a két politikus látogatása beleilleszkedik Algéria, Líbia és Irak azon erőfeszítéseibe, melyeknek célja, hogy a libanoni válságban érintett feleket rávegyék a tárgyalásos rendezésre. KAIRO: Izmail Fahmi egyiptomi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter magához kérette Libanon egyiptomi nagykövetét és élesen tiltakozott Camille Cha- monn-nak, a libanoni jobboldal egyik vezetőjének nyilatkozata miatt. Chamonn kijelentette, hogy a libanoni falangista jobboldal terror- csoportjai — beleértve az ő parancsnoksága alatt álló erőket is — a harcokban egyiptomi fegyvereket használnak. Chamonn nyilatkozata — írják az egyiptomi lapok — „azt a látszatot próbálta kelteni, hogy Egyiptom a libanoni harcok során fegyvereket szállított a jobboldalnak”. Á szovjet támadás meséje Emlékeztetni szeretném az olvasót egy régmúlt eseményre: 1938. október 31-én az Egyesült Államokban kitört a pánik. Az egyik rádióadó bejelentette, hogy Princetown körzetében cilinder alakú fémtárgy ért földet, s állig felfegyverzett marslakók szálltak ki belőle. A rádióműsor helyszíni riport formájában zajlott: közvetítették a marslakók minden lépését az Egyesült Államok területén. A feszültség nőttön-nőtt. Az amerikai városokban az izgalom elérte tetőfokát. Mindez tehetségesen és valósághűen csinált rádiójátéknak bizonyult. Szerzője Orson Welles, a színész és rendező. Az amerikaiak az egészet készpénznek vették és megrémültek. Szerencsére az eset nem járt veszélyes következményekkel... S most nemrég hasonló eset fordult elő Angliában. A Times, a BBC-rádió, a keresI kedelmi televízióadás, a katonai szakemberek és a jobboldali politikusok váratlanul Welles egykori rádiójátékának szellemében új kampányba fogtak. Ez alkalommal arról van szó, hogy a Szovjetunió betör Nyugat-Európába. Ennek, úgymond, meg kell történnie, ezt elkerülni lehetetlen, ezt minden percben várni lehet. S mi, angolok, természetesen erre nem vagyunk felkészülve. Azonnal hozzá kell tehát kezdenünk a felkészüléshez: elsősorban is sürgősen meg kell erősítenünk hadseregünket. Életemben először találkoztam ilyen váratlanul kirobbanó szovjetellenes kampánnyal, amely válogatott hazugságokra és szinte érthetetlen gyűlöletre épül. Csak be kell kapcsolni a rádiót, le kell ülni a televízió elé, ki kell nyitni az újságot, s azonnal a „marsmese” keltette pánik levegője csap meg. Van itt misztikus előadás arról, hogy a szovjet katonai alakulatokat Nyu- gat-Európa határainál vonják össze, az NSZK-ban működő több tízezer „szovjet ügynökről”, ködös tervek arról, hogyan akarják a kommunisták fordulat segítségével magukhoz ragadni a hatalmat, a szovjet haditengerészet és légierők részé-, ről fenyegető veszélyről. Mit nem látni, mit nem hallani az angol sajtóban!... S a kampány napról napra fenyegetőbbé válik. A tömegkommunikációs eszközök egyes képviselői és bizonyos „szakértők” jóvoltából már az „új európai háborús szituációról” beszélnek. A NATO egyik vezető munkatársa szenzációs előadást tartott arról, hogy Európában jelenleg minden lehetősége megvan egy „szokásos” háborúnak. Egyáltalán nem kötelező — mondja ő — nukleáris fegyverek alkalmazása. Véleménye szerint a „szovjet fenyegetés” a „szokásos” háborúval fenyeget. Ezért, vonja le a következtetést, a szovjet fenyegetéssel szemben Nyugatnak a „szokásos” háborúra kell készülnie. Azt tanácsolja, hogy Nyugat-Európát állítsuk rá a háború vágányaira, hogy ellenállhassunk e „szokásos” fenyegetésnek, amely huszonhárom (ezt a pontos számot nevezi meg) szovjet hadosztály részéről fenyeget bennünket, e hadosztályok Kelet-Európa határain várják, hogy egy alkalmas pillanatban betörjenek Nyugatra. A Times még térképet is közölt, amely nyomon követi a szovjet hadtestek útját a feltételezett betörés során. E „reális” veszéllyel szemben, írja a Times, okvetlenül növelni kell a brit hadsereg létszámát, meg kell erősíteni a hadiipart. Ezenkívül az angoloknak lélektanilag is fel kell készülniük a háborúra. Kiváló tanácsok! Különösnek hat azonban, hogy ez a „veszélymese” átszivárgott a hivatalos védelmi „Fehér könyvbe”, amelyben egy bekezdés majdnem szó szerint ismétli azt, amit az idézet NATO-férfiú mondott. Mi ezeknek a híreszteléseknek a célja? Miért kell újraéleszteni a hisztériát? Erre nehéz lenne válaszolni, mert nehéz megtalálni benne a logikát. Egy azonban világos: a jobboldali erők nyomása erősödik. A kampány különösen elmérgesedett a XXV. kongresszus után, s most, amikor Anglia éves katonai költségvetése készül. A „szovjet veszély” meséjét előrángató politikusokat, úgy látszik, nem zavarja: nincs reális veszélye annak, hogy a Szovjetunió megtámadja Nyugat-Európát. Sőt, a NATO kénytelen volt nyilvánosan elhatárolni magát a nevében tartott beszámolótól. Mégis folytatják a pánikkeltést, a lélektani háborút. Csakhogy ezek az emberek nélkülözik Orson Welles tehetségét, akinek sikerült elhitetnie az amerikaiakkal a marslakók támadását... Vagy könnyebb az embereket ijesztgetni a marslakókkal, mint a szovjet támadás veszélyével? James Aldridge (APN—KS) ^^^Bannoverben folyik a legnagyobb nyugatnémet jobboldali párt, a kereszténydemokrata unió (CDU) háromnapos kongresszusa, j m Minden jel arra mutat, ! i hogy a 824 küldött a ve- j zérszónokokhoz hasonlóV j an, fontos választási elő- | játéknak tartja ezt a ta- ; nácskozást — az utolsó '< \ látványos propaganda- j t lehetőségnek a kora ősz- j szel induló választási kampány előtt. A hannoveri hangok nem biztatóak. A jobboldali ellenzék nemcsak a belpolitikában kiáltott kígyót-békát a jelenlegi kormányzatra, hanem élesen támadta annak úgynevezett keleti politikáját is. Ettől már csak egy egészen kis lépés az enyhülés irányvonalának általános támadása és — mint várható volt — Hannoverben azonnal megtették ezt a lépést is. Í Helmuth Kohl, a párt vezére nem győzte óvni a békepolitikától, az enyhüléstől hazáját és a világot. A kongresszusi szószékről megismételte a hidegháború minden hívének — ennek a Bonntól Washingtonon át Pekingig terjedő különös frontnak — azt a kedvenc, de persze megmagyarázhatatlan frázisát, hogy az enyhülés csak a Szovjetuniónak használ. Ö is, a szövetséges CSU vezéréhez, a hírhedt Franz-Josef Strausshoz hasonlóan kudarcnak minősítette mindazt, ami az utóbbi években történt. A hannoveri lidércnyomás a szó szoros érI telimében megtestesíti 1 mindazt, amire a szovjet j kormány néhány nappal i ezelőtt, még a CDU kongresszusa előtt ki- • adott nyilatkozata utalt: „fel kell figyelni arra, I hogy az NSZK bizonyos körei, amelyek minded- j dig a hidegháború dogmái szerint élnek és változatlanul hadilábon áll- j nak a valósággal, megpróbálják tönkretenni mindazt a jót, ami az utóbbi időben a szovjet —nyugatnémet kapcsolatokban történt.. H annoverben pontosan, betűről betűre ez történik. Sommásan „kudarcnak” minősítik az 1970-es szovjet— nyugatnémet szerződést, az utóbbi évek egyik legjelentősebb megállapodását, ami hasonló megállapodások és egyéb pozitív fejlemények jótékony láncreakcióját indította el. Ebből nyilvánvalóan az következik, hogy „siker” számukra a folyamat fordítottja lenne: a hideg-, esetleg melegháború. „Az NSZK jövője és sorsa — hangoztatja a szovjet kormányközlemény — elválaszthatatI lanul összefügg az európai ügyek alakulásával, mégpedig a békés fejlődéssel.” Ebben a vonatkozásban megeshet, hogy a hannoveri hangok ok- I tóber elejére, a választások idejére bumerángnak bizonyulnak. Abból ugyanis, ami á CDU- kongresszuson elhangzott, talán újabb nyugatnémet szavazó tömegek értik meg: életveszélyes lenne olyanokat hataÍ lomra juttatniok, akik ennyire hadilábon állnak i: — a békével. Rákóczi
