Kelet-Magyarország, 1976. május (33. évfolyam, 103-127. szám)

1976-05-20 / 118. szám

4 KELET-MAGYARORSZAO 1976. május 20. Az olasz választási kampány Berlinguer beszéde Enrico Berlinguer, az Olasz Kommunista Párt fő­titkára kedden este választá­si beszédet tartott az észak­olaszországi Avezzanóban. Berlinguer kifejtette, hogy az OKP a júniusi választások után széles alapokon nyugvó demokratikus koalíciós kor­mány megalakítását tartja leghelyesebbnek a kommu­nisták részvételével. Bizo­nyos körülmények között azonban nem zárja ki egy tisztán baloldali szövetség lét­rehozását sem, elsősorban a szocialistákkal. Rámutatott viszont, hogy kis többség birtokában kormányozni sok­kal kockázatosabb és hogy „el kell kerülnünk az ország kettészakadását, mint az Chilében történt”. „Ez — fűz­te hozzá — azzal a veszéllyel fenyegetne, hogy vérfürdőbe és fasiszta kormányzásba tor­kollik.” Az olasz választások kül­földi visszhangjáról szólva az OKP főtitkára felszólította az olasz népet, hogy utasítsa vissza Ford amerikai elnök­nek és Kissinger külügymi­niszternek az OKP kormány­ra kerüléssel kapcsolatos fe­nyegetőzéseit és nyomását. Jimmy Carternek, a demok­rata párt elnökjelöltsége leg1 esélyesebb várományosának mérsékeltebb megnyilatko­zására utalva rámutatott, hogy számtalan vélemény van és sokan komolyan szá­molnak már az OKP-val Olaszország életében. A mozambiki küldöttség Volgográdban A hivatalos látogatáson a Szovjetunióban tartózkodó mozambiki párt- és állami küldöttség, amelyet Samora Machel, a Mozambiki Fel- szabadítási Front és a Mo­zambiki Népi Köztársaság el­nöke vezet, szerdán Moszk­vából Volgográdba utazott. A repülőtéren a delegációt Nyikolaj Podgornij, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke, Andrej Gromiko külügyminiszter és Borisz Ponomarjov, az SZKP Központi Bizottságának tit­kára búcsúztatta. A mozambiki küldöttséget szovjetunióbeli vidéki kőr­útjára Artur Vader, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnökhelyette­se kíséri el. Libanon: felhívás Eanes elnökjelölti programja Ramalha Eanes tábornok, a portugál szárazföldi erők ve­zérkari főparancsnoka, a szo­cialista párt, a demokratikus néppárt és a demokrata szo­cialista centrum köztársasá­gi elnökjelöltje szerdán dél­előtt Lisszabonban ismer­tette politikai programját. A 41 éves tábornok, aki a tavaly november 25-i kato­nai lázadás leverése után került Portugália legfonto­sabb haderőnemeinek élére, kijelentette: a demokrácia in­tézményesítését, a nemzeti függetlenség szavatolását, a fegyveres erők egységét és az alkotmány érvényesítését tartja legfőbb feladatának. Síkraszállt a „politikai de­mokráciáért” és elutasította a „totálitarizmus minden for­máját”. Hangoztatta, ha meg­választanák köztársasági el­nöknek, biztosítani fogja a polgári szabadságjogok gya­korlását. Fontos feladatnak jelölte meg az ország gazda­sági életének fellendítését állami és magántőkés beru­házások révén. A nyugat-európai unió Lisszabonban tartózkodó kül­döttsége kedden felkereste Eanes tábornokot, a portugál szárazföldi erők vezérkari főnökét, köztársasági elnök­jelöltet és katonapolitikai kérdésekről tárgyalt vele. Lisszaboni lapok értesülé­se szerint Eanes biztosította a delegáció tagjait, hogy Por­tugália hű marad a NATO- hoz. a rendezésre A libanoni baloldal felszó­lította a politikai és katonai küzdőtéren szereplő vala­mennyi erőt, képviseltessék magukat egy kerekasztal- értekezleten, amelynek célja a válság felszámolása. A szocialisták Dzsumblatt vezetésével kedden hosszasan tanácskoztak és ülésük végén született meg a felhívás. Ugyancsak felhívással for­dultak a Rijadban szerdán kezdődő értekezlet résztve­vőihez. Támogatásukról biz­tosították az Egyiptom, Szí­ria, Szaúd-Arábia és Kuvait vezetőinek részvételével meg­tartandó konferenciát, jóvá­hagyták, hogy az Arab Liga közvetítőként lépjen fel a 13 hónapja tartó válság politi­kai megoldásában. Rákóczi hadnagya BARABÁS TIBOR regénye nyo­mán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta ZÓRAD ERNŐ. Tanácskozik az NSZEP IX. kongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) A Magyar Szocialista Mun­káspártot és a Német Szo­cialista Egységpártot, orszá­gainkat és népeinket a test­véri barátság erős szálai fű­zik egybe. Internacionalista kapcsolatainknak, sokoldalú együttműködésünknek szilárd alapja marxista-leninista el­veink, alapvető érdekeink és szocialista céljaink közössé­ge. Teljes az egység közöt­tünk a szocialista építés, a nemzetközi kommunista mozgalom, a külpolitika min­den alapvető kérdésének megítélésében. Biztosíthatjuk NDK-beli barátainkat, min­dent megteszünk annak ér­dekében, hogy pártjaink, or­szágaink együttműködése, testvéri barátságunk a jövő­ben még erősebb legyen. Kedves elvtársak! A nemzetközi helyzetet mindinkább a haladás és a béke erőinek növekvő tér­hódítása jellemzi. Az enyhülés kibontakozá­sát, az európai biztonság megteremtésének eddigi ered­ményeit harcban értük el, s a küzdelem folyik tovább. A napi események jól mutatják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban, Nyugat-Eu- rópa más országaiban a ki­alakult helyzettel józanul számoló erők mellett vannak még olyan tényezők is, ame­lyek gátat akarnak vetni az enyhülés megszilárdulásá­nak. A történelem kerekét azonban nem lehet vissza­fordítani. Európa népei a helsinki ajánlások megvaló­sulását kívánják, mert tud­ják, hogy ezen az úton járva érhető el a kontinensünk bé­kéjének és biztonságának to­vábbi megszilárdítása. Pártunk, a magyar nép egyetértéssel üdvözölte a Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusán továbbfejlesztett békeprogra­mot, mert ennek céljai egy­beesnek szocialista nemzeti és nemzetközi törekvéseink­kel. Mi, a testvéri országok­kal, a világ haladó mozgal­maival együtt, lankadatlanul harcolunk a népek békéjéért, a társadalmi fejlődésért. Szo­lidárisak vagyunk a kapita­lista országokban a mono­poltőke uralma ellen küzdő testvérpártjainkkal, minden progresszív, demokratikus erővel, Ázsia, Afrika, Latin - Amerika nemzeti felszaba­dulásáért küzdő népeivel. Elítéljük a haladó emberek üldözését, követeljük a be- börtönzöttek szabadon bo­csátását. A Magyar Szocialista Mun­káspárt a nemzetközi kom­munista mozgalom marxista- leninista, proletár interna­cionalista egységének erősí­téséért dolgozik. Harcolunk a mozgalmunk ellen irányu­ló antikommunista, burzsoá- nacionalista nézetek, a szov- jetellenesség ellen. A test- várpártok kapcsolatainak bővítését, a sokoldalú tanács­kozásokat támogatjuk, s en­nek megfelelően készülünk az európai kommunista és munkáspártok berlini talál­kozójára. Kedves elvtársak, elvtárs­nők! Háromnegyedmillió ma­gyar kommunista, a dolgozó magyar nép küldöttségünk útján teljes sikert kíván az NDK-beli elvtársainak, osz­tálytestvéreinek politikai fő irányvonaluk eredményes folytatásához, a IX. kong­resszus határozatainak meg­valósításához. Éljen a Német Szocialista Egységpárt és a testvári Né­met Demokratikus Köztár­saság! Éljen pártjaink, népeink testvéri barátsága! Éljen a szocializmus és a béke! (Folytatás az 1. oldalról) A beszámoló megállapítot­ta, hogy a körzetesítéssel, a tanyai diákotthoni hálózat kiépítésével sikerült elérni, bogy a tanulók 97 százaléka már szakrendszerű oktatás­ban részesülhet. 16 éves ko­rig azonban, főként az első osztályokban történő nagyfo­kú lemorzsolódás miatt a ta­nulók 85—87 százaléka végzi el a nyolc általánost. A tan­kötelezettségi törvény mara­déktalan végrehajtása na­gyobb következetességet kí­ván a helyi tanácsoktól. Az ötödik ötéves terv fejlesztési céljairól elmondták a mi­niszteri értekezleten; a kö­vetkezőkben is jelentős anya­gi erőforrásokat fordítanak az oktatási hálózat fejleszté­sére. A megyei fejlesztési alapnak 23,7 százalékát erre a célra használják fel. A tervidőszakban ötezer óvodai helyet létesítenek, 300 álta­lános, 26 középiskolai, 16 szakmunkásképző intézeti tanterem és 1360 középisko­lai, szakmunkástanulói kol­légiumi helyet hoznak létre. A saját lehetőségek és erő­források célszerű felhaszná­lása mellett is szükség van a központi szervek támoga­tására elsősorban az általá­nos iskolák ellátottsága kö­zötti színvonalkülönbségek csökkentésében, az óvodai helyek számának gyarapítá­sában, a gyermekvédelmi és gyógypedagógiai intézmé­nyek bővítésében, a cigány­lakosság iskoláztatásával já­ró többletgondok megoldásá­ban. Nagy hangsúlyt kapott az értekezleten az oktató-nevelő munka tartalmi elemeinek fejlesztése, az alkotó peda­gógiai tevékenység kibonta­koztatása és támogatása, a tantestületek erkölcsi, poli­tikai, pedagógiai egységé­nek erősítése, az 1978-ban bevezetésre kerülő új tan­tervre való felkészülés. Dr. Polinszki Károly ok­tatási miniszter foglalta össze az értekezleten elhang­zottakat és tájékoztatást adott időszerű oktatási kér- m désekről. A minisztérium ve­zetői elismeréssel szóltak a megyei párt- és tanácsi szer­vek az oktatás fejlesztését szolgáló erőfeszítéseiről. A részvevők eredményesnek ér­tékelték az értekezletet, amely hozzájárult a területi és az országos irányítás össz­hangjának erősítéséhez, a ta­pasztalatok hasznosításához. A délután folyamán dr. Polinszky Károly és munka­társai a megyei vezetők kí­séretében a 107-es Szakmun­kásképző Intézetet látogat­ták meg. A megyei tanács nagytermében Komoróczki Sándorné ■ minisztériumi fő­osztályvezető pedagógusak­tíván tájékoztatta a nevelő­ket a közoktatás időszerű kérdéseiről. Leonyld Brezsnyev az SZKP XXV. kongresszusán elmondott beszámolójában külön szólt a hadá­szati fegyverek további korlátozására wmatkozó szovjet—amerikai tárgyalásokról. Leszögezte: a Szov­jetunió ezeken a tárgyalásokon arra törekszik, hogy valóra váltsa az 1974. évi vlagyivosztoki megálla­podást és megakadályozza a fegyverkezési hajsza új területekre való átvitelét. Ez ugyanis a már ed­dig elért eredményeket is veszélyeztetné. Leonyid Brezsnyev itt nyilvánvalóan azokra a problémákra célzott, amelyek az úgynevezett SALT —2 megállapodásokkal kapcsolatban az utóbbi időben jelentkeztek. HOL TÁRT Á SALT ? A nukleáris fegyverkorlá­tozásban az első eredmények 1972-ben a SALT—1 megálla­podásokkal jöttek létre. A Szovjetunió és az Egyesült Államok megállapodott: csak két-két rakétavédelmi rend­szert épít ki és ezt követően tartózkodni fog a védelmi ra­kéták minőségi fejlesztésétől. Ezzel párhuzamosan a szer­ződő felek ötéves időtartam­ra kötelezettséget vállaltak a hadászati támadó rakétafegy­verek korlátozására is. A SALT—1 folytatásaként 1973- ban történelmi fontosságú nyilatkozatot tettek az atom­háború megakadályozásáról, majd közölték: a SALT—1 által engedélyezett kettő he­lyett egy térségre csökkentik a rakétaelhárító rendszerek telepítését és mérsékelik a föld alatti nukleáris fegyver- kísérleteket. Ami a hadászati támadó­fegyvereket illeti, egyetértet­tek abban hogy még az ideig­lenes megállapodás lejárta, tehát 1977 előtt tíz évre szóló új egyezményt kötnek e fegy­verfajták korlátozásáról. Fordulópont volt ebből a szempontból az 1974. évi vla­gyivosztoki megállapodás. A Szovjetunió és az Egyesült Államok igen lényeges öt kérdésben egyeztette állás­pontját. Megállapodtak ab­ban, hogy az 1972. évi egyez­ményen túl a szárazföldi in­terkontinentális és tenger­alattjáróról kilőhető ballisz­tikus rakéták mellett kiter­jesztik a korlátozást a hadá­szati légierőre is. Egyetér­tettek abban, hogy mindkét fél számára azonos mennyi­ségi plafont kell meghatároz­ni a hadászati fegyverek hordozóira vonatkozóan. Uj elemként határt szabtak a MIRV-töltetek (több, önál­ló célpontra vezérelhető robbanófejekkel ellátott ra­kéta) számszerű gyarapításá­nak. Végül elhatározták: az új SALT-megállapodás hatá­lyát 1985. decemberéig fogják kiterjeszteni és 1980-1981- nél nem később folytatják a tárgyalásokat a további kor­látozásról, illetve a hadászati támadórendszerek esetleges csökkentéséről. Az 1975. év azonban nem hozott számottevő ered­ményt, sőt egyes területeken újabb nehézségek vetődtek fel. A stratégiai fölény csa­lóka délibábját kergető ame­rikai katonai vezetés, az enyhülés más ellenfeleinek támogatásával új fegyvereket kíván bevonni a tárgyalások hatáskörébe. Kísérleti sza­kaszban levő, úgynevezett „szárnyas rakétát” ellenté­telként akarnak felhasználni egy szovjet bombázótípussal szemben, amely állítólag a levegőben történő üzem­anyag-felvétel után hadászati fegyverként is alkalmazható. Nyilvánvaló, hogy ilyen fel­tételek között roppant erőfe­szítésre, bölcsességre és elő­relátásra van szükség ahhoz, hogy a vlagyivosztoki talál­kozón elfogadott elvek alap­ján a SALT—2 megállapodá­sok létrejöjjenek. Ebből a szempontból nagy jelentősé­gűnek tekinthető az a követ­kezetesség, amely az SZKP XXV. kongresszusának beszá­molójából is kicsendült. T. L.

Next

/
Thumbnails
Contents