Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-02 / 79. szám
2 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. április 2. Nyíregyházi tervek • Átmeneti lakások • Gyorsabb felújítás • Fásítás Nyíregyházán SZÜLETTEK 1945 UTAH Történelem, a fiatalok szemével Új korban élünk — immár harmincegy éve. A középkorú és idősebb nemzedék számára eleven valóság a háború, a felszabadulás. De mit jelent 1945. április 4., az 1958—59-ben született fiataloknak? Négy fiatallal beszélgettünk a Nyíregyházi Zrínyi Hona Gimnáziumban: Henzsel Ágota és Kovács Pál harmadikos, valamint Makrai Olga és Vécsey Ágnes negyedikes diákokkal. Iskola — víz nélkül Március 21-én két éve volt annak, hogy Piricsén átadták rendeltetésének az általános iskola emeletes épületét. A mai követelményeknek megfelelően mély kutat ástak az épület mellé és csőrendszer hálózza be az iskola épületét. Víz is van, csap is van, több mint kéttőszáz gyermek mégis lavórban mosakszik és kannafedőből iszik. Röviddel az avatóünnepség után a Felső-tiszai Vízügyi Igazgatóság az OVH rendeletére hivatkozva felszólította a tanácsot, hogy az új kút vízét még az igénybevétel előtt minőségi vizsgálatnak vessék alá. Hozzátették: „A vizs. gálati eredményt csak az említett három fővárosi laboratórium egyikétől fogadjuk el”. A helyi tanács nem sokkal később írt a Budapesti Földmérő és Talaj- vizsgáló Vállalatnak, s kérte, hogy vizsgálják meg a kút vízének minőségét. Az elmúlt év májusában a vállalat visszaigazolta a megrendelést, de az ügyintézők a levélben még közölték: „Sok a munkánk, az iskola vízét csak később vizsgáljuk meg, ezért elnézést kérünk”. A tanács elnéző volt, így a vállalat mérőkocsija csak 1976. március 25-én érekezett meg Piricsé- re. A gázvizsgálat és a kémiai vizsgálat megtörtént, így néhány nap, vagy néhány hét múlva írásban, várhatóan engedélyezik a csapok megnyitását. A vállalat azonban jól „megcsapolta” a tanács kasszáját: a hosszú várakozással járó, de rövid ideig tartó vizsgálat számláján 28 ezer forint olvasható! S még mindig nem biztos, hogy hamarosan víz folyik a csapokból, mert a Kö- JALL megállapította, hogy a kút aknáját nem szabályosan tették helyére az építők . .. Idén és a következő években is építenek iskolákat megyénkben. A piricsei példa legyen tanulság. Vagy már a kútfúrás kezdetén rendeljék meg a minőségvizsgálatot, vagy kérjék az illetékesek sürgető segítségét, hogy a vizsgálattal járó ügyintézés sima le. gyen, mint a vízfolyás. Ki törődik a „Borsodi példaként” emlegetik a Miskolci Rónai Sándor Művelődési Központ egy éve kezdődött közművelődési kísérletét. Nem először indul országos hódító útjára hasonló, a közművelődés egészét érintő kezdeményezés egy nagymultú munkásvárosból — elég csak az ózdi modell néven ismert kulturális társulás példájára utalnunk — ennek a legújabbnak az ad mégis különös jelentőséget, hogy eddig megközelíthetet- lennek tartott területen — a bejáró munkások művelődése terén — mutat fel szép eredményeket. Yasutasváros Ezekről az eredményekről tartott előadást az elmúlt héten a záhonyi művelődési házban Kováts György, a miskolci művelődési központ igazgatója — s tegyük hozzá azonnal, hogy nem véletlenül, mert kevés a kivétel, a bejáró munkások művelődésének évek óta kutatott, vagy megkísérelt formái a legtöbb helyen csődöt mondtak. Másrészt pedig azért sem, mert Záhony, a vasutasváros akár mintája is lehetne a borsodiak kísérletének. A MÁV több, mint hatezer záhonyi dolgozójának nagyobb része több, mint négyezer munkás — bejáró. Ezért választotta a megyei művelődési központ és az SZMT művelődési ház az SZMT kulturális, agitációs és propagandaosztálya támogatásával a munkásművelődésről szóló közös tanácskozás színhelyéül a szabolcsi vasutascentrumot. Megyénk, az utóbbi évtized jelentős iparfejlesztése ellenére is az ingázók megyéjeként ismert. Munkások ezrei — tízezrei ülnek naponta-he- tente vonatra, buszra. Az oda-visszaút nem csak a szabad időt szabdalja szét. Elveszi az idői a kikapcsolódástól. s az erőt a tanulási, művelődési kedvtől. A bejáró munkások művelődésének támogatása tehát egjHk ígéri komoly feladata lenhe mind Az elmúlt hét közepén a Nyíregyházi Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága az IKSZV és a parképítő vállalat szolgáltató tevékenységének javításáról tárgyalt. Az V. ötéves terv során mindkét vállalat növeli szolgáltatását, ami elsősorban a gépesítésnek és a jobb munka- szervezésnek köszönhető. Az ingatlankezelő és szolgáltató vállalat a tervidőszakban — lépést tartva a város fejlődésével — csaknem 80 százalékkal növeli termelési értékét. A vállalat munkáslétszáma öt év alatt várhatóan 193-mal növekszik. Milliókat fordítanak célgépek és gépjárművek vásárlására. A vállalat várhatóan lakóházak lebontásával nem foglalkozik a jövőben, a lakóházjavító tevékenységét viszont mintegy 18 százalékkal növeli a következő öt' évben. Az épületek használati idejének növelése érdekében az úgynevezett tervszerű megelőző karbantartó tevékenységét fokozza a vállalat. A köz_ ponti tv-antennákkal kapcsolatos gondokat is igyekszenek megoldani. Idén az IKSZV egymillió forint fejlesztési támogatást kap a megyei tanácstól. Ezen a pénzen köztisztasági gépeket vásárolnak. Az IKSZV a tanácsi építőipari vállalattal az üzemnek, mind pedig a lakóhelyi közművelődési intézménynek. Ezzel szemben mi az eddigi gyakorlat? Vitát vita követ, s a legnehezebben éppen a lényeg tisztázódik: ki törődjön a bejáró munkásokkal? Miskolcon megunták ezt a vitát. A Rónai Sándor Szakszervezeti Művelődési Ház úgy döntött: ha az üzemek nem tettek eddig, a következő lépés a népművelőké. Munkás a klub élén Először is egy felmérést készítettek. Ebből egyebek között kiderült az is, hogy naponta 75 ezren mozdulnak el lakóhelyükről. A megkérdezettek — ez a 75 ezer ember — több, mint fele azt válaszolta a művelődési központ kérdőívére, hogy nagyon ritkán fordul meg művelődési intézményben, több, mint negyede pedig azt, hogy soha nem volt még művelődési házban, önképzésük, politikai, szakmai vagy általános ismereteik fejlesztése ötletszerű, szabad idejükben nagyrészt a háztájiban dolgoznak — rendszeres keresetkiegészítésért. Ezek után kezdték meg a szervező munkát, öt településen — a helyi intézmények, pártszervezetek, tanácsi vezetők és szakszervezeti szakmai bizottságok közreműködésével — létrehozták a bejáró munkások klubját. Természetesen nem egyik napról a másikra. Először is névre, lakcímre szóló leveleket küldtek. Ez a lehető legegyszerűbb ötlet ezúttal célhoz vezetett: telt ház volt az alakuláson. Kezdetben nívós színházi előadásokat, magas színtű művészi élményt nyújtó műsorokat mutattak be — nem ORI-műsorral kezdtek —, majd fokozatosan átengedték a helyet az időközben felszínre került művelődési igények megvalósításának. Ezek á’klübok ma 100—150-es létszámmal hetente tartják szocialista szerződést kötött, amelyben vállalták, hogy az ötéves tev során egymást segítve 80 millió forint értékű felújítási munkát végeznek. A városi tanács segítségével az ingatlankezelő vállalat úgynevezett átmeneti lakásokat hoz létre és a tatarozások, felújítások ideje alatt ezekbe a lakásokba költöznek át a vállalat kezelésében lévő épület lakói. Ezzel az intézkedéssel gyorsulnak a felújítási munkák. A kertészeti és parképítő vállalat a tervidőszakban parképítési tevékenységét 2,9 százalékkal, fenntartási tevékenységét pedig 55 százalékkal kívánják növelni. A vállalat szakmunkásainak száma öt év alatt várhatóan megduplázódik. Az új városrészek szépítésére különös gondot fordítanak. Ha a tanács is támogatja a vállalatot, akkor elkezdik az évek óta hiányolt fásítási munkákat. A város kijelölt területein a környezetbe illő fákat ültetnek. Bővíti a vállalat a tmk-műhelyét és néhány kisebb gépet is beszerez. Sor kerül egy locsológépkocsi beszerzésére is. A megyei tanács idén egymillió forintot ad a vállalatnak — elsősorban a zárt termesztő területek növelésére. (n. 1.) összejöveteleiket, vezetőjük ma már nem hivatásos népművelő, hanem egy-egy bejáró dolgozó, aki társai igényeit kiválóan ismeri. Kiemelten foglalkozni A záhonyi tanácskozás felvetett néhány gondot, amelyet a munkásművelődési párthatározat után luxus lenne figyelmen kívül hagyni. E határozatból adódó megyei tennivalókról .közművelődési feladatterv készült, ez tisztázza, hogy tíz megyei nagyüzem feladata kiemelten foglalkozni e határozatok végrehajtásával, s ennek ellenére mindössze a záhonyi MÁV, a konzervgyár és a gumigyár, valamint a' nyíregyházi kiemelt üzemek sorába tartozó papírgyár küldte el képviselőit a tanácskozásra. Érthetetlen, hogy a bejáró munkások szá- zait-ezreit foglalkoztató többi kiemelt üzem — a SZÁ- ÉV, a KEMÉV, a kisvárdai Vulkán, a mátészalkai MOM. a Szatmár Bútorgyár, a nyírbátori cipőgyár és a tisza- vasvári Alkaloida — szak- szervezeti bizottságai miért nem érdeklődtek. De felvetett a tanácskozás további kérdéseket is. Tudják-e vajon megyénkben, az üzemekben és a lakóhelyi művelődési intézményekben — miként a borsodiak —, hogy naponta mennyien ingáznak? Tudják-e, hogy a művelődési házaknak szabad szombaton délelőtt is ki kell nyitni, nem elég, ha az italbolt kinyitott a faluban? Tudják-e, hogy a munkásokat nem vigasztalja az illetékesek vitája. A munkásművelődés — mint az a tanácskozáson is elhangzott — a kor követelményeinek megfelelően a politikai, a szakmai és az általános műveltség fejlesztését foglalja magában, Ennek elősegítése pedig az üzem és a lakóhelyi művelődési intézmények közös feladata. Baraksó Erzsébet — Egy mai tizenhét-tizennyolc éves fiatal menynyire tudja átérezni, hogy mi kezdődött Magyarországon 1945. április 4-én? — Ebben nőttünk fel. Ezt tartjuk természetesnek! A múlt rendszer csak távoli történet számunkra... — Távolinak távoli, de azért nem ismeretlen! Tanuljuk, olvasunk róla, idősebbek is beszélnek arról a korról... — Azért az összehasonlítás nem könnyű számunkra ... Ritka az olyan alkalom, amikor „komolyan” elgondolkodom: hogyan is élünk, milyen lehetőségeink vannak. — Milyen alkalmak adódnak erre. Történelemórák? — Többnyire nem. A történelem tényei önmagukban szárazak... — ... nem könnyű érzelmi kapcsot találni. Önmagában például az a tény, hogy a Horthy-rendszerben, illetve általában a kapitalizmusban kizsákmányolás folyt és folyik, hogy a proletariátus elnyomott osztály — ez megtanulható, megérthető. De érzelmi töltést akkor kap, a fiatal akkor érzi át igazán a munkásosztály helyzetét, ha mondjuk József Attila verseit olvassa mellette ... — Az ünnepi megemlékezéseknek is ez a célja: felidézni a múltat, összevetni a jelennel. Szerintem az ilyen ünnepséget is élményszerűvé kell tenni. — Például az iskolában ... — Én is, meg a többiek is szeretnénk, ha éreznénk az ünnepelt eseményt. — A negyvenötös események, a háború felidézése beszédben — sokat jelenthet egy idősebb ember számára. Emlékei vannak abból az időből, a szónok gondolatsorokat indít el benne. De egy, fiatalnak. aki csak távoli ismerője a kornak, többre van szüksége. Biztos vagyok abban: a diákoknak hasznos élményt ad egy irodalmi összeállítás. Például a Zrínyi Iro- rodalmi Színpada is készített egyet április negyedikére. A felszabadulási műsor — ha csak egy villanásnyi időre ragadta meg a hallgatót, nézőt — maradandó nyomot hagyott! _ . — Ügy érzem, a mi korosztályunkhoz közelebb áll. nak a kisebb csoportos formák. Nem véletlen, hogy annyi a különféle klub ... Egy-egy beszélgetés, ilyesféle mint ez, sokat jelentene a fiataloknak. — Ha egy-két mondattal kellene válaszolni arra: számotokra mit jelent a felszabadulás, mit válaszol- nátok? — .... a magam szavaival nehezen megy ... folyton olvasott-hallott kifejezések jutnak eszembe. Mit is .. . Azt például, hogy nálunk nincs kitéve egy egyetemista olyan nélkülözésnek és kálváriának, mint amilyenről a múltkor egy nyugati író könyvében olvastam! Ez látszólag nincs összefüggésben a kérdéssel — pedig mégis van kapcsolat. Ha nálunk nincs 1945. április negyediké, mi is ilyen körülmények között tanulhatnánk tovább ... Most érettségi előtt az embert gyakran foglalkoztatja ez. — Én is mostanában gondolkodtam el ilyesmin... Hogy ha sikerül elvégeznem az egyetemet, nem vár rám létbizonytalanság, a végzettségemnek megfelelően dolgozhatok. — Most a beszélgetés alatt gondoltam rá: ha nem ez a rendszer volna Magyarországon, akkor nemigen járhatnék gimnáziumba. A szüleim nem tehetnék meg ... — Mi nem éltük át a változást. Viszont, ha a jelent nézzük: tudom, hogy jól élünk, nagyok a lehetőségeink! Márpedig azt is tudom: ha harmincegy éve nem a szovjet csapatok jönnek Magyarországra, akkor ma nem itt tartanánk ... — A háború végével, a felszabadulással új korszak kezdődött. Az illegalitásban harcoló, szervezkedő forradalmárok építőmunkába kezdtek. Egy mai fiatal, aki már egészen természetesnek érzi a szocializmust — véleményetek szerint lehet-e forradalmár? — A forradalmárok valami kiemelkedő, nagy tettet hajtottak végre ... az ország, a nép egész sorsára hatót. — Én is szívesen meghagyom a „forradalmár” kifejezést Petőfinek, vagy Sza- muelynek... — Én viszont azt hiszem, ma is vannak forradalmárok közöttünk! Ti csak a nagy tettekről ítéltek — de honnan tudhatjuk, hogy egy mai, látszólag apró cselekedet holnapra nem válik-e naggyá? A jól dolgozó, újító aktív emberre én nem szívesen használnám a forradalmár szót. .. legyen inkább élenjáró vagy ilyesféle ... Viszont igaz: a forradalmat, ami annak idején nálunk elkezdődött, folytatni kell. Nem vagyunk a végcélnál, a kommunizmus csak tisztességes mun. kával közelíthető meg ... vagy tanulással —, hogy magunkról beszéljek. A beszélgetés hosszúra nyúlt. Elhalkultak és fölerősödtek a vélemények. Vitatkoztunk és egyetértettünk. Fiatalos hévvel mondtak beszélgető partnereim biráló, helyeslő megjegyzéseket, vetettek föl ötleteket. Jó volt látni, hallani: a 17—18 évesek keresnek kutatnak, vitatkoznak. Érteni és érezni akar. ják a múltat: el akarnak igazodni a jelenben, látni a rájuk váró feladatokat. Tarnavölgyi György Fotópályázatunkra érkezett AZ ÖREG HALÁSZ ÉS A KRASZNA Beküldte: Fábián István, Vásárosnamény. (nábrádi) A borsodi példa — Záhonyban bejáró munkásokkal?
