Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-11 / 87. szám

11976. április 11. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Könnyűipar Szabolcsban CSÖKKENT A MUNKA. ERÖ-„EXPORT” SZA­BOLCSBÓL. Néhány éve még szövőlányt, cipészle­gényt, asztalost, papíripari munkást toboroztak és vit. tek a fővárosba nagy szám­mal. Aztán a gépeket hoz­ták le. így van jól és nem­csak azért, mert követke­zetesen megvalósult a párt és kormány ipartelepítési határozata, hanem azért is, mert a gazdálkodás több. irányú fejlődése országosan, megyei szinten is csak így lehetséges. Ami döntő és Szabolcsnak kedvez, hogy itt van munkaerő. A me­zőgazdaság még sok embert tart el, bár egyre kevesebb a munkaerő-szükséglete, a gépesítés, a kemizálás „fel­szabadítja” az embereket. Ha Szabolcs-Szatmár gazdasági térképére tekin­tünk, látjuk a negyedik öt­éves terv éveiben a legfel­tűnőbb változást a könnyű­ipar fejlődése hozta. Ma már négy városunk és ti­zenkét községünk rendel­kezik könnyűipari üzem­mel, egyik-másik település több könnyűipari üzemmel is. Szektoronként miniszté­riumi, tanácsi és szövetke­zeti iparok ezek. Az elmúlt öt év nagy változását — azonkívül, hogy a miniszté_ riumi ipar fejlődése volt erőteljes — így lehet kife­jezni: a könnyűipar álló­eszközértéke 1970-ben 200 millió forint volt. 1975-ben már 1 milliárd 20Ö millió. A termelési érték 1 milliárd forintról 3 milliárd 800 millióra. a foglalkoztatottak száma 10 ezer főről 17 ezer főre növekedett. VADONATÚJ KÖNNYŰ­IPARA van Szabolcs-Szat­már megyének — mondta találóan Földi László köny. nyűipari minisztériumi ál­lamtitkár, a Nyíregyházán a közelmúltban megtartott tervegyeztető tárgyaláson. Vadonatúj, amit úgy értett: számos előnnyel rendelke­zik, ugyanakkor gondok is adódnak. A legfőbb előny az a bővülő munkaalkalom, amely a fehér foltnak szá­mító területek foglalkozta, tási gondjait fokozatosan és következetesen megoldja. A munkaalkalommal nemcsak kiegészül, de helyenként meghatározóvá válik a la­kosság jövedelme. Ugyan­akkor növekszik a szabolcsi emberek szakmai és humán műveltsége, a könnyűipar­ban *s erősödik a munkás- osztály. Nem a mezőgazdasági munka lebecsülése, de min­denképpen nagyobb tudást igénylő tevékenység kapá­lás helyett cipőfelsőrészt készíteni, kelmét szőni, fe­hérneműt varrni, bútort gyártani. öt év alatt a könnyűipari bérszínvonal 23 százalékkal növekedett, elérte az évi 1 főre jutó 25 ezer forintos átlagot. Majd­nem félmilliárd forint ke­reset ez 17 ezer embernek, étkezésre, ruhára, házépí­tésre kinek-kinek igénye, elképzelése szerint. Az eredmények mellett az erőteljesen fejlődő új iparág gondokat is hordoz, ezeknek a megoldása je­lenti a további fő feladato­kat. A termelési érték az állóeszköz értékét tekintve például még nem érte el a kívánt szintet. Az öt évvel ezelőttihez viszonyítva nagy szám a 3 milliárd 800 millió forintos termelés, de az eszközállomány öt év alatt 7,5-szeresére, a terme­lés csak négyszeresére nö­vekedett. Minderre nem le­het magyarázat csak az, hogy új az ipar és új benne a munkásgárda. A meglévő eszközállománnyal. mun­kásgárdával a könnyűipar többre képes! A további termelésnövelés nagy lehe­tősége és tartaléka a mű­szakszám növelése, műsza­konként a gépek jobb ki­használása, a jobb minőségi munka, összességében á jobb üzem- és munkaszer­vezés. KIMONDANI KÖNNYŰ a termelésnövelés felszólító módját, de a legfőbb ter­melőerő az ember, ezért nem lehet számításon kívül hagyni annak képzettségét, rátermettségét és munkához való viszonyát. A könnyű, ipar fejlesztése megyénk­ben gyors volt, gyorsan történt a több ezer ember munkába állítása is. A ter­melés kisebb volumene a kívánatosnál részben a be­tanulás tandíja. Feladat, hogy .ez a „tandíj” a jövő­ben kisebb legyen. Ebben mindenki érdekelt. Az átlagkereset — az emelkedés ellenére — lé­nyegesen alacsonyabb az országos átlagnál. A leg­szembetűnőbb a miniszté­riumi iparban az eltérés a vállalatok és gyáregységeik bérszínvonala között. Az igazsághoz az is hozzátarto­zik, helyenként az azonos munka mennyiségben vagy minőségében még eltérés van. A munkás érdeke, hogy többet keressen, de ehhez feltétlenül kell, hogy a törzsgyári dolgozókkal azonos szinten teljesítsen. Ehhez a munka intenzitá­sának növelése, a termelé­kenység fokozása önmagá­ban nem elégséges. Szüksé­ges a szakemberképzés fel­tételeinek javítása, főleg az irányítást végző közép- és felsőbb szintű káderképzés tekintetében. A MINISZTÉRIUMI könnyűipar fejlesztése megyénkben az ötödik öt­éves terv éveiben az el­múlt tervcikkluséval szinte azonos lesz. Azt a jó és he­lyes elvet kellene követni, hogy o már meglévő üze­mek bővítésével új üze­mek építésével párhuzamo­san történjen a szakem­berképzés, az irányító-ve­zetők taníttatása. Különösen az utóbbi nagyon fontos, mert természetes. hogy nemcsak több szakmunkás­ra, hanem több jól képzett, irányító szakemberre is szükség lesz. Indokolt len­ne, hogy a főiskolákon, egyetemekén több olyan szabolcsi fiatalnak jutna hely, akikre a megye köny- nyüipara káderként szá­míthatna. Ezzel javulna a termelés irányítása, követ­kezésképpen növekedne a termelés és erősödne a gyáregységek önállósága a termelésben. Az itt készült cipők, ru­hák, bútorók és egyéb köny. nyűipari termékek már „bejárják” Európát, de bő­ven jut a termelésből a helyi, a hazai szükségletek kielégítésére is. A könnyű­iparnak itt nem kisebb a lehetősége, mint a jonatán almának. Lehet, sajátosan szabolcsi, azzá válhat, de a rangért még keményen meg kell küzdeni. Seres Ernő Húsz tél, húsz nyár Nehéz kezű emberek ARCOK, SORSOK AZ ÁTRAKÓBÓL Ügy lógnak a szárító­ban a kiszolgált, szénpo­ros, olajos vászonköté­nyek, bőrkesztyűk, a ra­kodómunkások védőruhái, mint őszi táblákon a ma­dárijesztők, varjak rioga- tói. Mellette a szűrke ko­mor épülettömbben van a vezénylő, ahol szinte mindent tudnak a nehéz kezű, lapátos emberek életéről, sorsukról. S, ha szót vált velük az ember rádöbben, milyen meleg szívűek ezek a munkások. Közülük való Sajtos Gá­bor, a fővezénylőtiszt. Ré­gi „bútordarab” itt. Húsz esztendeje szolgál, s három éve „vezényel”, irányítja az átrakó munkásokat, intézi ügyüket-sorsukat. A nappa­los túr másik vezénylő tiszt­je Szabó Imre. Arcuk nem árulja el, mennyi ideje szol­gálnak. Csak később tudom meg, hogy Szabó alig aludt valamit. Ha valaki fizikai munkára jelentkezik, a fővezénylőhöz visz az útja. Karrier a vagontól Vasúti sínek erezik be Záhonyt. Vagonok százai, emberek sokasága biztosítja innen az ország vérkeringé­sét. Vannak itt szakmunká­sok, kőművesek, festők, ze­nészek. Jöttek, s jönnek a kemény forint reményében. Mert, aki szeret dolgozni, itt megkeresi a „vajas kenyérre valót”. Hónap végén vastag a boríték. Kemény munkát végeznek érettségivel, tech­nikusi oklevéllel, s akadt közöttük olyan is, aki itt ke­reste meg az egyetemi to­vábbtanulás költségeit. Sajtos, aki a vagonban kezdte a karriert Könnyű Györgyöt említi. Átrakó munkásként kezdte, mint ő, pedig egyetemet végzett, s most Záhonyban raktárnok- ként áll helyt. Ötvös Miklós agrármérnöki diplomával ko_ csifelíróként indult el a kar­rier útján, s ma az eperjeskei átrakó szállítmányozási hi­vatalának egyik vezetője. Igaz régen volt. Már felvételkor a szeme közé néznek a jelentkezők­nek, miért jött, mi hajtotta? Pénz, érvényesülés? Mert itt neki kell dűlni a munkának két vállal. Belepillant a fő­vezénylőtiszt az új felvéte­lesek naplójába. Neveket em­lít. Szalma Bertalan, Szántó László, Szalma Péter. Má- tyusról jöttek. Csuha Áron Mándokrol érkezett. — Itt elkel megannyi mun­káskéz. Megfeszülnek az izmok Nem számít hivatalosan nehéz fizikai munkának az átrakás. De aki itt kibír húsz telet, az megedzódik, s meg is érzi. Igaz, könnyebb már, mint az ő idejükben volt, amikor Szabó Imre is lapátolt tíz esztendővel ez­előtt. A darabos, hengeres, bálá_ zott árukat villás emelőtar­goncával rakják. Az ömlesz­tett árut, írjűtrágyát stb. mechanikus lapátok segítsé­gével. De tizenkét óra alatt leizzadnak, elfáradnak az iz­mok, s télen a hideg, nyáron a forró plató lehel rájuk, kiszikkadnak. De helyt kell állni. Naponta a vagonkígyók között több mint ezer átrakó munkás feszíti meg izmait. Ezernyi tonnák jutnak to_ vább munkájuk nyomán a gyárakba, üzemekbe. A da­rabbéres rakodómunkásoknak a havi átlagkeresete simán a 3—5 ezer forint között mo­zog. Közösen magyarázzák, ez attól is függ, melyik bri­gád milyen húzós. Szabó Im­re a bérlapokban nyálaz. Szemán Mihály márciusban 3349 forintot keresett. Dalos István rakodómunkás 6 ez­ren felül. Vszkai Barna 3408 forintot. Kőműves volt a szakmája. Valu Antal is a malteroskanalat cserélte fel a lapáttal, s most 4601 fo­rintot vitt haza. Balogh Ist­vánt a család, a szükség hoz­ta haza. Hatalmas bőrkesz­tyű védi a kezét, előtte vá­szonkötény, alig látszik ki belőle. „Lemarná az ember­ről az áru különben a ruhá­ját.” Nyolc esztendeje rako­dó. Ajakról jár be. „Három évet jártam a ko­hó. és gépipari technikumba. És szerves vegyipari szak­munkás-képesítésem van. Van bizonyítványom is róla.” Ott dolgozott az Észak-ma­gyarországi Vegyiművekben. Hat esztendeig ingázott. „Rá­untam már, külön a család­tól. Nem volt élet az nekem. Itt meg ebben a szakmában nem tudtam elhelyezkedni.” így került a vasúthoz, a ne­héz emberek közé. „Nem, nem a kereset hozott haza, bár nem panaszkodom, mert most is 3 és fél ezren felül viszek haza.” // A „tanár úr Akit itt befogadnak, azt meg is becsülik. Ezek a ne­héz kezű emberek büszkén említik Teremi Sándor ne­vét. „Nagyon elesett család­ból való fiú. Itt kereste meg közöttünk a pénzt arra, hogy az egyetemet be tudja fejez­ni.” Kálmán Jánost, a nyurga szőke férfit csak „tanár úr­nak” szólítják a társai. O meg azzal vág vissza, próbáljátok utánam csinálni. Mert lapá tolás mellett érettségizett, járt be Kisvárdára, a Besse­nyeibe. „Tíz éve lesz ősszel hogy az átrakóban kezdtem.’ Leveszi kezéről a hatalmas kesztyűt, megtörli homlokát. „Nagyon nehéz volt. Tanulni, éjszaka jönni, délután újra. Nem szégyellem én, hogy átrakó munkás vagyok.” Sajtost mi vezette e nehéz emberek közé? „Mindössze csak annyi, hogy kilencen voltunk testvérek, s kellett a kenyér. De nagyon és sok is. Anyám özvegy volt.” Ilyen útja volt Szabó Imrének is. Átrakó munkásként végezte a nyolc általánost, s bár akadtak, akik megmosolyog­ták, akarata mindent leküz­dött. /fTanulni akarok" Ha valakik, akkor ők tud­ják becsülni ezeket a mun­kásokat. Ma már túl vannak a tisztképzőn, a marxista— leninista esti egyetemen, s a speciális tanfolyamra járnak. Mégsem erről szólnak, ha­nem arról, hogy a rakodó- munkások, a „családjuk” kö­zül 35-en ültek iskolapadba tanulni a műszak után. Kettő középiskolába jár. „Tavaly az üzemi iskolánkban 57 ra­kodómunkás járt az általá­nosba.” ök adják a MÁV zá­honyi üzemi általános iskola tanulóinak zömét. Kálmán Jánost, az átrakó­munkást kérdezem, van-e terve az érettségivel a la­pátolás mellett. „Van. Vasúti tiszt szeretnék lenni. Tanul­ni akarok. És addig, míg a célomat el nem érem, nem állok meg.” Sajtos szerényen, halkan meg is jegyzi: „Hoz­zásegítjük. Mellette áll a pártvezetőségünk is. Legyen minél több munkásból veze­tő.” Farkas Kálmán HON­ISMERET K edves, hasznos, bár újí­tásnak nem mondható szokás gyökerezik is­kolánkban. a Vásárhelyi Pál Építőipari és Vízügyi Szak- középiskolában. A jubileumnak tekinthető 50. magyarórákat egy-egy osztályban diákjaink maguk tervezik, alakítják, vezetik le. Az ilyenfajta órák az első osztályokban csaknem „nép. mozgalommá” váltak. A ta­nulók, tanárok várják, szá­mon tartják, és nem kis iz­galommal készülnek rá. Az egészséges versenyszellem is bontakozik ezzel az egyes osztályokban. Melyik közös­ségé volt sikeresebb, tartal­masabb? Az órák a tanult anyaghoz és az aktualitásokhoz kötőd­nek. A meghívott vendégek (az osztályokban tanító nem magyaros szaktanárok) meg­jelenésével avatódik igazán ünnepivé, a szokványoktól eltérővé! A közelmúltban három al­kalommal is sor került ilyen órára. Tanulóink a márciusi évfordulókat tárgyalták. Az egyik osztályban a fejedelem születésének 300. évforduló­jára emlékeztek. A tanulók felkészülése, óravezetése mintaszerű volt. A munka összefogója egy­hetes könyvtári búvárkodás­sal szedve össze az elképze­lésüknek megfelelő anyagot. A logikai felépítés kitűnőnek bizonyult. A gazdag anyag­ban nem vesztek el. a gyere­kek. Nyomon kísérték a fe­jedelem pályafutását a böl­csőtől a koporsóig, tárgyal­ták az elkötelező családi ha­gyományokat, szerteágazó, sokoldalú tevékenységét szép­írói munkásságáról sem fe­ledkezve meg. Hadszervezői, politikusi szerepköréről szól­va egészséges lokálpatriotiz­mussal ejtettek szót Tarpá- ról, Esze Tamásról és talpa­sairól. A friss híranyag sem hiányzott, hisz érdekessége­ket hallhattunk a mai Rodos­tóról és emlékőrzéséről. A magyar líra gyöngysze­mei, toborzó- és bujdosó­énekek vallottak még a kor­ról. Az emlékező, tisztelgő hangulatot jól aláfestették a faliújság képei, a vetített il­lusztrációs anyag és az elő­adott kuruc dalok. Úgy érezzük, történelmi hagyományaink ápolásából, hazaszeretetből jelesre vizs­gáztak diákjaink. Palotai Ferencné tanár, a Hazafias Népfront pedagógiai bizottságának tagja Gyakorlat közbtii V acsoráztam, amikor jött a kézbesítő — mondja Hegedűs János. A Kert közben lé­vő lakásunkról gyorsan jöttem a laktanyába. Egy hivatásos tiszt elvtárstól tudtam meg, hogy én ér­keztem be a gyakorlatra elsőként. Szeretném be­csülettel teljesíteni a rám bízott feladatot. Úgy, mint sorkatona koromban, az MN kiváló katonája­ként. Az otthoniakkal nincs semmi probléma. Nyugodtan hagytam ott­hon a családot. Bandur Sándor forga­lomszabályozó katona. — A behívó kézhezvétele után 2 órával jelentkez­tem parancsnokomnál. A fiúk, sokan még a hely­beliek is csak utánam ér- keztek. Az első pillana­tokban idegenül néztünk egymásra, de felszerelés közben már rászorultunk A MAGYAR NÉPHADSEREG KIJELÖLT ALAKULATAI TARTALÉKOSOK BEVONÁ­SÁVAL AZ ÉVES KIKÉPZÉSI TERVEKNEK MEGFELELŐEN HARCÁSZATI GYAKORLA­TOT TARTANAK. TUDÓSÍTÓNK TARTALÉ­KOS KATONÁKKAL BESZÉLGETETT. egymás segítségére. Észre se vettük és máris úgy öl. töztettük, segítettük egy­mást. mintha mindig együtt szolgáltunk volna. Együvé tartozásunk jól fogja segíteni a gyakorlat sikerét. Az idősebb generációt képviselő Tomasovszki Gyula . tartalékos főhad­nagy: — Egy kis szoron­gással öltöztem be a kato­naruhába a család hol se_ gítő, hol sajnálkozó, ta- nácstalankodó megjegy­zései mellett. Mire a lak­tanyába értünk, sok dol­gon túljutottunk. A fo­gadtatás, a parancsnokok tájékoztatója, az ellátással kapcsolatos intézkedések, a gondok emberséges ren­dezése megnyugtattak bennünket. És ez kellett is, mert a tartalékos ka­tonák jelentős része sok gond közepette vonult be. Mindenki előtt világos, hogy a jelenlegi nemzet­közi helyzetben a szocia­lista világrendszer kato. nai erejének erősítésére szükség van. A Magyar Népköztársaság tagja en­nek a közösségnek. Ha­zánknak is érdeke, hogy zavartalanul építhessük a fejlett szocializmust. Eh­hez viszont béke kell, a béke biztosításához pedig erős hadsereg. — A sajátos nehézsé. geket is leszámítva — folytatta a főhadnagy —, érezzük a tartalékosok dőnkénti behívásának, » vakoroltatásának a szük_ ségességét. Elvtársaim ne­vében is ki merem jelen­teni. hogy érezzük a fe­lelősséget. Nem feletjük el azt sem, amit megfogad­tunk a katonai esküben. A tartalékos katonák min­den gyakorlaton becsület­tel teljesítették kötelessé­güket. Ez most is így lesz. Sigér Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents