Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-07 / 83. szám
1976. április 7. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Ötletek — felelősséggel SZÜKSÉGESEK-E MÉG MANAPSÁG is az újítók, ezermesterek, az alkotó kedvű munkások, műszakiak kisebb-nagyobb ötletei, előrevihetik-e a gyártmány- és gyártásfejlesztés ügyét a mai, korszerű technika keretei között? E kérdés sokszor felmerült az utóbbi 10—15 évben, ha az újítómozgalom fejlesztése került szóba, vagy a demokratizmus lehetősége egy- egy gyár műszaki fejlesztési programjának összeállításában. A kérdésre a válasz, általában és a szakiroda- lomban is — igen: kellenek a tervek végrehajtása közben, a gyakorlat sodrában születő megoldások, felismerések a munka hatásfokának, a gyártmányok hasznosságának javításához. Tegyük hozzá: a magyar iparban mindez különösen igaz, hiszen sem a szervezettség, sem a számítástechnika, vagy az általános műszaki színvonal nem áll még azon a fokon, hogy a dolgozók ötleteinek -ne lenne helye a fejlesztés menetében. Ezeket a megállapításokat senki sem vonja kétségbe, a gyakorlat mégsem alakul mindenütt és mindenkor ennek megfelelően. Tapasztalhatunk tartózkodást itt többet, ott kevesebbet — a műszaki, szervezési ötletekkel szemben. (A kisebbekről szólunk most, az ész- szerűsítés kategóriájáról, s . nem a nagy horderejű újításokról, találmányokról, bár azok sem kapnak mindig, könnyen, zöld utat.) EZ A TARTÓZKODÁS persze nem alaptalan: ma már bonyolult technikai rendszerek működtetéséről van szó, a gyártmányok nagy része — akár termelő- eszköz, akár fogyasztási cikk, — ugyancsak rendkívül összetett tulajdonságok hordozója, bonyolult szerkezettel, vagy kényes anyagösszetétellel. Eljárásokon, kipróbált recepteken, bevált konstrukciókon a változtatás, döntés előtt nagy felelősséggel jár, rengeteg szempontot kell mérlegelni, a következmények sorát végiggondolva, elemezve. Tehát napjainkban egy- egy újító, változtató ötlet elfogadása sokkalta nagyobb felelősséggel jár, mint bármikor eddig. Mindez az ötletet adó felelősséget is nagyban növeli. Neki sem szabad csak egyirány- ban gondolkodnia, esetleg csak azt nézni, hogy a változtatással a saját munkahelyén mi válna könnyebbé. Ma az alkotó invenció mellé az egyre határozottabb alkotó önellenőrzést is párosítani kell. MINDENNEK MÉGSEM SZABAD visszatartania bárkit is a bátor kezdeményezéstől, ha új, jobb megoldásokat vél felfedezni. Az ötletek elbírálóinak sem szabad a kényelmes álláspontra helyezkedni: ha nem változtatunk, nincs gond. A magasabb technikai, szervezettségi és tervezési színvonal ugyanis nem azt jelenti, hogy csökken a műszaki és szervezési ötletek szerepe, hanem azt, hogy más, színvonalasabb, tartalmasabb elképzelésekre van szükség. A legfejlettebb ipari országokban széles körben alkalmazzák a gyárakban az értékelemzés módszerét. Ezzel az eljárással (az utóbbi 20—30 évben terjedt el a világon) bármilyen tevékenységet, tervet, terméket apró elemeire szedhetnek szét, pontosan megmérhetik vele: mi a szükséges, mi a szükségtelen művelet, vagy anyagfajta, vagy anyag és munkamennyiség egy-egy termék előállításában, ösz- szevethetik a felhasználók kívánságaival, a jelen és a jövő műszaki, gazdasági szempontjaival. S e mérlegelés során mindig pontosan kirajzolódik: mit, miért érdemes változtatni, az mit von maga után, minek, mi a haszna és az milyen ráfordítással érhető el. Az értékelemzés tehát nagy biztonságot adhat egy-egy ötlet elbírálásához, mindamellett, hogy ez a módszer elsősorban az ötletek leggazdagabb forrása. (Mibenlétét, szemléletmódját, munkastílusát részletesen ma már a magyar nyelvű szakirodalomból is megismerhetjük.) AZ ÉRTÉKELEMZÉS AZ ŰJÍTÓMOZGALOM eredményességét növelhetné, mert lényegét tekintve a jobb, a hatásosabb megoldásokat szüntelenül kereső munkások, műszakiak színvonalas alkotó, elemző munkamódszere. Az érték- elemzést elsajátító, alkalmazó újító brigádok jelentős hasznára lehetnének az egész népgazdaságnak, ha munkájukban egyre általánosabban alkalmaznák ezt a módszert. — Évente (nemzetközi adatok szerint) mil- liárdokát hozó ötletek sokasága születhetne belőle az egész magyar iparban. G. F. A nyíregyházi papírgyár korszerű gépsorán a hullámlemezekből exportcsomagolásra dobozokat készítenek. (Elek Emil felv.) TITÁSZ-brigád Mátészalkán A TITÁSZ Vállalat mátészalkai üzemegységénél a legjobbnak a Kölcsey Ferenc szocialista brigádot tartják. 1970-en ár- vízvédelmi érmet kaptak. Ettől kezdve évről évre fényesebb brigádjelvénnyel tüntették ki őket. Már 1974-től az aranyjel- vény birtokosai. A brigádot nem egyszerű megtalálni Nagy körzetben végzik a javítást, a szolgáltatást. Néhányan Kölesén voltak közüMászóvassal az aranvielvényig lük ezen a napon. A brigád nemcsak villanyszerelőkből áll: van köztük gazdasági ügyintéző, pénzbeszedő, takarítónő is. Helyszínen — fél órán belül Ha egy kollektíváról beszélünk, a legelső az, hogy a munkájukat, az eredményeiket vesszük számba. A Kölcsey Ferenc brigádnál nehéz lenne termelési eredményeket felsorolni. Hiszen egy szolgáltató csoportnál éppen az a cél, hogy mielőbb befejezzenek egy javítást és minél ritkábban kelljen a segítségüket kérni. Gajdos László kirendeltségvezető csak elismerő szavakat használ: — A kollektíva jó munkáját dicséri: igyekeznek a lehetőséghez mérten rövid idő alatt elvégezni a szerelést, a javítást, hogy minél kevesebb legyen az áramszünet. Az elég nagy körzet ellenére úgy szervezik a munkát, hogy fél órán belül mindenhová kiérnek. Amit Mátészalkán is hallottunk a brigádról, az az ösz- szeszokottság, a jó kollektív szellem. Nagy Gusztáv brigádvezető a közös szabad programokat említi. Szilveszter — együtt — A munkaidő befejeztével gyakran tovább maradunk. Nagyon szépen berendezett klubszobánk van, a közös összejöveteleket itt tartjuk. — Már a negyedik szilvesztert töltöttük itt együtt — veszi át a szót Török Mihály. — Elhoztuk az asszonyokat is, nagyon megszerették a társaságot. Volt olyan is, aki a családi meghívást mondta le a brigád kedvéért. — Pedig a családtagok közt is igen különböző foglalkozásúak és érdeklődésűek vannak — folytatja Seres Jó- zsefné. — Az én férjem például pedagógus és ő is rendszeresen eljön a rendezvényeinkre. Van egy hétvégi faházunk Sonkádon, berendeztük, vettünk tévét is, bevezettük a vizet, a villanyt. A két helyiség igen kényelmes, jó néhány hétvégét töltöttünk már el ott. Nemrég például a férfiak halásztak, mi pedig igazi magyaros halászlét főztünk. Magánélet — nyílt színen? — Nem mindannyian a legfiatalabb korosztályhoz tartoznak a brigádtagok — veszi át a szót Seresné. — De nem hiszem — és ezt mindenki vallja nálunk — hogy az döntené el a fiatalosságot, ki hány éves. Idősebb korban is lehet mai szemlélettel, tartalmasán, gazdagon élni. — Nagyon jó, hogy mindent megbeszélhetünk egymásközt — folytatja Nagy Gusztáv. — Nincsenek titkaink egymás előtt, akár a munkában, akár a magánéletben adódnak gondok, közösen oldjuk meg. Az őszinteség az egyik legjobb eszköz erre. — Ez a fegyelmezettség a magánéletünkre is érvényes — mondja Török Mihály. — Sok időt töltünk együtt, kényelmetlen lenne a többiek előtt, ha például valaki rendszeresen italosán jelenne meg köztünk, vagy egyéb kifogás vetődne fel a magatartása ellen. — Megpróbáljuk érvényesíteni a szocialista módon élni, tanulni, dolgozni elvet. Nem a hangoztatásással, hanem az elv érvényre juttatásával — folytatja Nagy Gusztáv. A legapróbb dolgoktól a legnagyobbakig. T. K. Több gép a zöldség- termesztés fejlesztéséhez A mezőgazdaság egyik legmunkaigényesebb ágazatában, a zöldségtermesztésben idén újabb nagy teljesítményű gépekkel, gépsorokkal korszerűsítik a termelést. A kertészeti munkának ezen a területén egész sor nagy teljesítményű berendezés megvásárlásában 70 százalékos állami támogatás teszi érdekeltté a gazdaságokat, s a traktorokra 20 százalékos, más munkagépekre pedig 40 százalékos kedvezmérfyt vehetnek igénybe, (ezeket a berendezéseket a mezőgazda- sági termelés más területein is használhatják), ha meghatározott termesztési szerző, dési kötelezettséget vállalnak. További segítség számukra, hogy a MÉM külön engedélyével idén több millió dollár értékű tőkés importgéphez is hozzájutnak. A támogatásra annál is inkább szükség van. mert a nagyüzemek és a kistermelők az elmúlt évi 1,7 millió hektárról 2,4 millió hektárra növelik öt év alatt a zöldségtermő területet, miközben a termelékenység fokozásával — lényegében gépesítéssel — ellensúlyozzák a mezőgazda- sági munkaerő további számszerű csökkenését. A termelők idei gépbeszerzési kilátásai jók. Az AGROTRÖSZT, amely külkereskedelmi joggal rendelkezik, általában igény szerinti ellátást biztosít. A forgalomba kerülő gépek, berendezések túlnyomó többsége hazai gyártmányú, de az 1976. évi munkához már eddig is több tízmillió forint értékű gép érkezett külföldről, főként a szocialista országokból. A tavasszal munkába álló vetőgépekből megfelelő a kínálat, összesen 295 gép vár eladásra, ez a meny- nyiség kielégíti a gazdaságok szükségleteit. A konzervipari paradicsom betakarításához szükséges kombájnokból várhatóan kétféle típus áll a gazdaságok rendelkezésére. A hagymatermesztő gazdaságok részére több mint 30 gépsort, géptípust kínál a kereskedelem eladásra, zöldbab- és fű- szerpaprika-betakarító gépekből 30-at rendelt az AGROTRÖSZT, ezt a mennyiséget, a gyártóüzemek vissza is igazolták. Az év végén lesz majd szükség az NDK-ból érkező gyökérzöldség-betaka- rító gépekre, 35 áll majd a nagyüzemek rendelkezésére. Pertu £ Mopen tizennégy évvel ezelőtt ismerkedtem meg a gyár termelési osztályának előadójával. Hírek, rövidke információk után szüntelenül kutató sla- paj (ma: újságíró gyakornok) voltam akkortájt és egy szép napon csak úgy találomra hívtam fel a gyárat, az osztályt és véletlenül éppen őt kapcsolták a telefonhoz: Szürke Edét. Kaptam is tőle egy nagyszerű hírt: „Holnap hagyja el a gyár kapuját az első, többszáz terméket tartalmazó export-szállítmány ...” Első és ráadásul többszáz! A 60-as évek elején kezdő újságírónak ez aztán hír volt a javából. Szépen lepiszmogtam írógépen a nagy hírt. Mondta is a szerkesztő: „No fiú, ez igen, ez aztán a cseva!” (Cseva: va- lapni érdekes). Több se kellett nekem. Ettől fogva nem is hagytam békét Szürke Edének, a termelési előadónak. Volt mindig valami csemegéje. Egy év múlva már többezres export tételről írhattam. Ügy 1965 körül már százezrekről beszéltünk. Az évtized vége felé pedig nem is darabban, hanem forintban írhattam a gyár milliós exportjáról ... Hírkapcsolatomnak persze volt egy másik, egy emberi oldala is. Szürke Edét eleinte csak Szürke kartársnak szólon- gattam, telefonbeszélgetéseink a hűvös-hivatalos kimértség határain belül a hír adatainak közlésére-vé- telére szorítkoztak. Így ment ez egy jó esztendeig. Majd többtucatnyi beszélgetés után szinte észre sem vettük, hogy átváltottunk az „Ede, kérem ...” stílusú társalgásra. Ismét sok-sok távbeszélő találkozás é£ egyszeriben azon kaptuk magunkat, hogy tegező- dünk: „Ede, kérlek ... Sőt már megkockáztattunk egyegy személyes jellegű közlést is: „Legutóbb érdekesebb dolgokat mondtál...” vagy: „Máskor ügyesebben is megfogalmazhatnád a hírt” stb. Telt, múlt az idő. Ügy 1967 táján emígyen hangzott a diskurzus: „Szervusz Edém, van valami kis érdekességed?” Még később: „Helló Ede, mondd a szto- rydat!” Mint már említettem, Szürke Edével 14 éve ismerjük egymást, de személyesen még nem találkoztunk. Április elseje a bolondozások szentesített ünnepe. Jó tréfára mindig kapható kollégám — aki régesrég tanúja a Szürke Ede és köztem folyó beszélgetéseknek — ügyes trükkel összehozott bennünket egy presszóban. Én voltam ott előbb. Kávét szürcsölgettem, amikor belépett az aznapi újságpéldánnyal a kezében (megbeszélt ismertetőjel) egy hófehér hajú, csuparánc, 60 év körüli öregúr. Előttem is ott feküdt a megbeszélt újságpéldány. fgy azután egymásra ismerünk. — Szürke Ede, termelési előadó. — Izé, szóval én ... illetve te ... pardon, maga ... ön ... azazhogy tisztelt bátyám ... Ede bácsi kérem- szépen ... Régi ismerősöm érti, megérti zavarom, ő is zavarban van. Kínos helyzet. Köhécselünk, apránként nyeldessük a kávét... ■ fgy záróra tájban a MJ presszó ajtajában: v EDE: Na most pedig azt, hogy „Una paloma bi- anka...” ÉN: Most meg azt, hogy „Oly jól csúszik ez a banánhéj ...” Másnap reggel. — Szervusz kisöreg! Hír? — Szervusz. Van, de szeretném, ha megkóstolnád nálunk is a kávét. Ugye, kikutyagolsz hozzánk? Telefonon különben is olyan rideg a tájékoztatás. Tíz perc az egész út. Várlak! Hűha! Azok a szép gyakornoki évek... Szilágyi Szabolcs