Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-30 / 102. szám

1976. április 30. KELET-MAGYARORSZÁG 3 Hz internacionalizmus alapján D Z ÜNNEPEK, AZ ÉVFORDULÓK mindig jó alkalmat kínálnak arra, hogy egy-egy területen felmérjük, meddig jutottunk el és milyen irány­ba haladunk tovább. Május havának első napja a munjca, a proletár nemzetközi­ség ünnepe, elsősorban olyan mérlegkészítés­re késztet mozgalmakat, pártokat, amely az internacionalizmus, a szolidaritás mai hely­zetéről adhat hű képet. A szocialista országokban hatalmon levő munkáspártok mindig megkülönböztetett fi­gyelmet fordítottak arra, hogy a tőkésorszá­gok munkásságának minden erkölcsi és po­litikai támogatást megadjanak, harcaikkal szolidaritást vállaljanak. A békés egymás mellett élés politikáját oly módon valósítják még, hogy valamennyi függetlenségéért küz­dő nép messzemenően érezheti erkölcsi és anyagi segítségüket. Ennek az internaciona­lista támogatásnak köszönhető többek között, hogy a reakciós, militarista erők ma már mind kevésbé mernek, tudnak erőszakhoz folyamodni népellenes céljaik valóra váltása érdekében. A világ különböző tájain számos kisebb-nagyobb ország azért lehet ma függet­len, azért hajthat végre demokratikus szo­cialista reformokat, mert létezik a szocialis­ta tábor, amelynek növekvő gazdasági erejé­vel, katonai potenciáljával számolni kell. A szocializmust építő országok interna­cionalizmusa azonban minőségileg különbö­zik azoktól a kapcsolatoktól, amelyek a kü­lönböző társadalmi rendszerekben élő mun­kásrétegek és azok pártjai között kialakul­tak. A szocialista országok között — különö­sen a KGST-ben tömörültek — nemcsak a szolidaritás, az azonos nézetek képezik az összetartó erőt, hanem a gazdasági integráció mind nagyobb mérvű kibontakozása is. En­nek a fejlődésnek eredményeképpen beszél­hetünk ma, a kapitalista piac mellett, a szo­cialista világrendszer piacáról, ennek az együttműködésnek köszönhető, hogy a nem­zetközi munkamegosztásból eredő előnyöket ezek az országok mind jobban kihasználják. Ez az együttműködés teszi lehetővé hazánk számára, hogy ipari-gazdasági fejlettségünket magasabb színvonalra emeljük, s viszonyla­gos nyersanyagszegénységünk ellenére is fej­lesszünk olyan fontos és jó jövedelmet adó ágazatokat, mint a petrolkémia, a kohászat, a szövő- és fonóipar, valamint más ágazatok. BARÄTI ORSZÁGOK EGYÜTTMŰ­KÖDÉSE a következő években vár­hatóan még gyümölcsözőbbé válik, mivel a KGST történetében tavaly először egyeztették ötéves és hosszú távú terveiket, meghatározták a szakosodás fő elveit, s azt, hogyan tökéletesíthetik tovább áru- és pénzviszonyaikat. Ennek az egyez­tetésnek az eredménye az is, hogy közösen gondoskodnak a legfontosabb energiaforrá­sokról, közös beruházások révén igyekeznek a különböző alapvető nyersanyagokból nö­vekvő szükségleteiket kielégíteni. A KGST-országok egymás közötti keres­kedelmében az elmúlt egy évtized alatt meg­kétszereződött a közszükségleti cikkek cseré­je, ami csalhatatlan jele annak, hogy ezek­ben az államokban meggyorsul az életszín­vonal emelkedésének üteme. A baráti orszá­gok műszaki-technikai fejlődését az a tény is jól érzékelteti, hogy hazánk a szocialista piacról egyre több olyan termékhez jut, amit korábban csak tőkés piacról szerezhetett be. Állandóan bővül a választékcsere is a szocia­lista országok között: ebben az esztendőben 30 százalékkal lesz nagyobb, mint az 1974. évi volt. O AZÁNK IS TEKINTETTEL VAN kül­kereskedelmi megállapodásaiban arra, hogy különböző termékeket olyan kedvező feltételek mellett szál­lítson a Szovjetuniónak és más bará­ti országoknak, mint ahogy mi kapjuk tőlük a számunkra fontos nyersanyagokat, gépe­ket, fogyasztási cikkeket. Vagyis a kölcsönös érdekek — az értéktörvényt nem mellőzve — messzemenően érvényesülnek a szocialista országok kapcsolatában és mindegyik fél ré­széről érződik az a törekvés, hogy a gazdasá­gi kapcsolatok minden területen a bizalom­ra, a biztonságra épüljenek. Sőt, azt is le­szögezhetjük: éppen e kapcsolatok szocialista jellegéből adódik, hogy egyes esetekben vala­melyik fél akkor is támogatja a partner cél­kitűzéseit, fejlesztési elképzeléseit, Ha annak előnyeit pillanatnyilag nem, csak a távolab­bi jövőben élvezheti. Sok tényt lehet felhozni arra is, hogy a szocialista országok között az ideológiai mun­kában is egyre jobban elmélyül az együttmű­ködés. Az MSZMP XI. kongresszusa is hang­súlyozta: „Pártunk fontos feladata, hogy részt vegyen a testvérpártok összehangolt ideológiai tevékenységében, velük összefog­va fokozza a szocializmus propagandáját, le­leplezze ellenfeleipek antikommunista, hala­dás- és békeellenes megnyilvánulásait.” Ezt szolgálták többek között a kilenc testvérpárt moszkvai 1973-as és 1975-ös prágai tanács­kozásai is. Eredményként könyvelhető el, hogy az utóbbi években bővült a szocialista országok társadalomtudósainak együttműkö­dése a közös tudományos munkák készítésé­ben. Együttes erővel készültek el például ta­nulmányok a munkásosztály vezető szerepé­ről, a szocialista gazdaság irányításának el­méleti kérdéseiről, a mai imperializmusról, a maoizmusról. Úgynevezett nemzetközi prob­lémabizottság hangolja össze a kutatást olyan témákban, mint a társadalomtervezés és elő­rejelzés a szocializmusban; hogyan változik, fejlődik a szocialista társadalom struktúrája; melyek a modern kapitalizmus problémái. ÉHA A KÖZÖS ÁLLÁSPONTOK, a közös célok vitákban alakulnak ki és arra is van példa, amikor a nem­zeti és a közös érdekek egyeztetése hosszas tárgyalássorozatot igényel, de végül mégis megszületnek az egész iparág fejlődését meghatározó két- és több oldalú szerződések, döntések a közös nagyberuházá­sokról. Olyan esetekben is így .van ez, ame­lyekkel kapcsolatban egyes nyugati szakírók, közgazdászok a KGST-országok áthidalha­tatlan problémáiról beszélnek, ök ugyanis egy igen fontos tényezőt, egy nagy előrelen­dítő erőt kihagynak a számításukból — amit május 1. is jelképez —, ez pedig a szocialis­ta országok kapcsolataiban érvényesülő in­ternacionalizmus és politikai bizalom. Ha­talmas erő a szocialista tábor népeinek az a felismerése, hogy a nemzet érdekeinek szol­gálata elválaszthatatlan az internacionaliz­mustól, s hogy a baráti országok szoros együttműködése alapvető feltétele minden egyes szocializmust építő nemzet fejlődésé­nek, virágzásának. Keserű Ernő D 0 A kapun belépő különös világba jut. Az udva­ron katonás sorokban hatalmas transzformá­torok. A Tiszántúli Áram- szolgáltató Vállalat szakszol­gálatánál a trafójavító mű­helybe igyekszünk. Az ajtón belül rend és tisztaság fo­gad. Feszes fegyelem tartja fogságban a hatalmas szere- relőcsarnokot. Az itt dolgozó emberek valamennyien az elektromos szakma szerel­mesei. Közülük való az 58 éves Lantos Endre próbatermi sze­relő is. Feladata: veritékes munkájára feltenni a koro­nát. Műszerrel ellenőrizni a próbateremben a kész transz­formátorokat. De amíg a ke­gyetlen sorsot megjárt vil­lanyszerelő, a mai speciális szakmunkás eljutott lehető­ségei csúcsára, mennyi min­denen ment keresztül. — Szüleim rádiószerelőt akartak nevelni belőlem. 1935-ben nehéz idők jártak. Négy polgárival is csak egy villanyszerelőhöz tudtak szerződtetni. Jött a háború. Származásomnál fogva ne­kem a munkaszolgálatosok sanyarú sorsa jutott. Kör- belapátoltam az országot. Testvéreim közül ketten estek a dühöngő fasizmus áldozatá­ul. 1945 februárjában belép­tem a kommunista pártba. Márciusban már a demokra­tikus hadsereg katonája vol­tam. Leromlott egészségem, gondos kórházi ápolással is csak nehezen javuit. Amikor felvehettem a munkát, a szakmában helyezkedtem el. Villanyszerelő lettem. Tíz évig Demecser, Nyírbogdány, Kék, Gégény, Berkesz, Szé­kely körzeti szerelője. Ké­sőbb Nyíregyházára a szak- szolgálathoz helyeznek... Az őszült halántékú férfi sorolja küzdelmes életútját, melyet négy gyerek felneve­lése is koronáz. Boldogságát hat unoka tetézi. A műhely­ben mindenki szereti, tiszte­li. Tudását, tapasztalatait nem rejti véka alá. Szakmá­ban és politikai cselekvésben egyaránt kikérik a vélemé­nyét. A próbaterem ajtaja, mely­be csak különleges engedély- lyel szabad tartózkodni, ki­nyílik. A vezérlőpult piros, zöld és megannyi sárga lám­pája, a mérőműszerek mutató skálái a tanúi, hogy mennyi figyelemre, összpontosításra van szüksége munkája vég­zéséhez, hogy mekkora fele­lősség terheli a vállát, amíg egy-egy transzformátort vizs­gál. Tévedni, elnézni valamit ilyen nagyfeszültséggú mű­ködő készüléknél veszélyes­ségén túl óriási népgazdasági kárt is jelentene. Most éppen KGST-munkán dolgozik. Az orenburgi gáz­vezeték építkezéseihez soron kívül készült trafókat próbál­ja. De ellenőrzésre sorakoz­nak Budapest Özd, Miskolc és az ország más mamrnut- gyárainak megjavított, felújí­tott transzformátorai is. — Tudja milyen öröm, amikor vizsgálat után az ad­minisztrációs munkát is el­végezve szállításra leadom ezeket a tíz évig is működő­képes transzformátorokat? Tudom, többször átéltem ve­lük, hogyan örül a gazda a csinosan rakott asztagnak, a kőműves az egyenesen felhú­zott falnak. Én is úgy örülök, ha mások munkájára műsze­reink segítségével rámondha­tom: ez igen! Ezt remekül megcsinálták... Tizenkét évig munkásőr­ként védte álmainkat. Azt is mások mondják el róla, hogy a műhelybizottság tagja. Az­zal sem dicsekszik, hogy hányszor akarták vezetővé tenni és hogy mindig a szige­telt csipőfogót, a rnászóvasat. a logarlécet választotta. A napokban kapta meg a 30 éves törzsgárdajelvényt. Sigér Imre | A szerelő örömrij Az Élüzem címmel kitüntetett MEZŐGÉP fehérgyarmati gyárában dolgozik egy 16 tagú szocialista brigád. Az esztergályos és köszörűs fiatalokból álló brigádba darálókhoz, gépekhez különféle alkatrészeket készít. (Elek Emil felvétele) „ MUNKÁSMŰVELŐDÉS EGY GAZDASÁGBAN A KULCS: A SZOCIALISTA BRIGÁD HARMINC FALU HATÄRÄBAN, EGY 100 KILO­MÉTERES KÖRÖN BELÜL TERÜL EL A ROSSZ TERMŐHELYI ADOTTSÁGÚ SZAMOS MENTI ÁL­LAMI GAZDASÁG. AZ ITT DOLGOZÓ MUNKÁSOK SZAMA 813. KÉT KÖZPONT KÖRÜL HELYEZKED­NEK EL: FEHÉRGYARMAT ÉS CSENGER VONZKÖ- RÉBEN. — Mindez már valamit ér­zékeltet abból, mit is jelent itt az óktatási és közművelő­dési munka — összegez Ko- roknay Gyula személyzeti vezető. Tegyük ehhez hozzá, hogy a munkások több mint 30 helységben laknak, napon­ta utazik legalább a felük, s míg itt munkások, otthon visszaváltanak a paraszti életformára. Rengeteg mun­kánk fekszik abban a felmé­résben, amely pontos képet rajzolt a szükségességekről. Ma már ott tartunk, hogy azt pontosan tudjuk, mit is kell tennünk. Egy felmérésből A több mint nyolcszázas létszámból 327 a 30 év alatti. A nők 189-en vannak. A ki­mutatások szerint a Szamos menti Állami Gazdaságban 1980-ig évente 25 olyan mun­kásnak kell elvégeznie a nyolc osztályt, aki még 45 év alatti. Tíz-tizenöt fő végzi a középiskolát, zavartalan a szakmunkásképzés és a ta­nulók oktatása. A tanulás szervezésére függetlenített oktatási előadót alkalmaztak. — Amint látható: az álta­lános iskola befejezése a fő, a gond. Munka után minden­ki siet, hiszen a busz menet­rendje kötött. Akik községe­ikbe hazatérnek, csak akkor kapcsolódhatnának be az ot­tani iskolai munkába, ha len­ne. De van olyan község, ahol a körzetesítés miatt iskola sem működik. Másoknak — például az állattenyésztőknek olyan a munkabeosztásuk, hogy szinte lehetetlen megol­dani a képzést — mondja Ko- roknay Gyula. Mind ez nem kifogás — folytatja —. hiszen a jelenlegi technika föltétle­nül fejlődik, s akkor a mai alapismeret végkévp kevés lesz. Tejhozam és szaktudás Ám nézzünk egy példát. A gazdaság tehenészetében a fejési átlag 3700 liter, ami országosan is jó. Ha azt vesz- szük, hogy éppen az itt dolgo­zók közül vannak a i agtöbben, akik nem végezték be az is­kolát, akkor azt is mondhat- nók: nos. az eredmény nem is indokolja, hogy erőltessék a tanulást. Elég azonban egy pillantás a távlati fejleszté­sekre, és azonnal kiderül: a hagyományos munkák ki­szorulnak, több bonyolult gép érkezik. Ezek kezelését csak azok tanulhatják majd, akik rendelkeznek a nyolc osztály- lyal. — Ma a gazdaságunkban 160 szakmunkás, 161 betanított dolgozik. Pillanatnyilag úgy néz ki, hogy ez jó arány. De nem lehet csak ebből a szem­pontból nézni. Nekünk cé­lunk, hogy egyrészt művelt munkásaink legyenek, akik nemcsak a szakszempontok érdekében tudnak többet, ha* nem saját kiteljesítésük miatt is. Hol a kiút ? Az-oktatásról szólván min­dig visszatérő motívum volt a beszélgetésben az: nem ez jelenti az egyetlen problé­mát a munkások művelődé­sében. A további lehetőségek — olvasás, klub, színház, esz­tétikai érdeklődés, tágabb ér­telmi horizont —, mind meg- ostromolandók. — Az oktatás és a közmű­velődés feladatainak megol­dásához, úgy érezzük, meg­találtuk a legjobb lehetősé­get. A gazdaság harminc szo­cialista brigádját. Ezek azok a sejtek, amelyek egységben tartják a munkásokat, innen kell kiindulni — mondja a személyzeti vezető. És el is indultak. A bri­gádvezetőknek külön megbe­szélést tartottak, ahol csak a művelődés és tanulás szere­pelt a napirenden. A Fehér- gyarmati járási Művelődési Ház brigádvezetői klubjában egyelőre négy gazdaságbeli jár el a foglalkozásokra. A másik központban, Csenger- ben az ottani művelődési in­tézmény fogja össze a tago­kat. Szervezés és összehangolás Merő illúzió marad azon­ban minden, ha a gazdaság és az állami népművelés nem hangolja össze az eddiginél lényegesen jobban munká­ját. Mert itt két járás is ér­dekelt, a gyarmati és a szál­kái, és hiba lenne csak a székhelyközségek tevékenysé­gét számon kérni. Kóbory Gyula, a járási mű­velődési ház igazgatója jól egészíti ki a gazdaságban hal­lottakat: — A kölcsönös kap­csolatfelvétel és -tartás az első. Voltak már kezdemé­nyezések: kiállítás a gazda­ságban, klubban koncert. De ez csak egy rész. Az itt lakók támogatják a művelődési házat is. De érezzük, a fő gond azokkal van, akik a falvakban laknak. Mond­jam azt, hogy van olyan hely ahol a mozit is bezárták? Ho­gyan várható el akkor az, hogy más-téren kapjon ott­hon ' kulturális' Hatást' vala­ki? Koroknay Gyula: — Min­den műszakinak és értelmi­séginek szinte munkaköri kötelességévé tettük, hogy minden alkalmat felhasznál­janak arra, hogy tudásukat, műveltségüket megosszák. Ott élnek a munkások között, ez el is várható tőlük. A másik terület a klubmozgalom. Az vitathatatlan, hogy a kö­zösségi élet iránti igény nagy. Ezt kell itt Gyarmaton és Csengerben is felhasználni arra, hogy a fiatalok tartal­mas művelődését, szórakozá­sát megoldjuk. ’ Jó klubok, céltudatos kirándulások, együttes cselekvések indít­hatják el a művelődési mun­kát. Pontos térkép kellene A célok, tervek, a helyzet ismerete azt mutatja: a mű­velt munkás kialakítása prog­ram. A gond csak az: a több mint nyolcszáz fős kollektí­va pontos igényét, az összes lehetőséget és nehézséget senki nem ismeri. Éppen ez­ért merül fel kérdésként: vajon nem lehetne-e a nép­művelés szakos hallgatók számára akár vizsgamunká­nak is felkínálni egy tanul­mány elkészítését. Sokkal több ötlet, kezde­ményezés várható el a műve­lődési intézmények részéről is. Előadások, kiállítások, vetélkedőkre felkészítés, módszertani segítség kell, hogy arzenáljukban legyen, szíves szóval ajánlva az élet megannyi értékét, szépségét. NEM ZÄRT ÜZEM, SOKFÉLESÉG ÉS SZÉT­SZÓRTSÁG, JÓ TÖREKVÉSEK ÉS KUDARCOK, A JÖVÖ IGÉNYEI ÉS A MA GÄTJAI TAPASZTALHA­TÓK EBBEN A GAZDASÁGBAN. SAJAT ERŐBŐL NEM SZÜLETIK ITT SEM VÉGSŐ MEGOLDÁS. ÉLŐ PÉLDA ARRA, HOGY A MŰVELŐDÉS MAGASABB SZÍNTŰ TERJESZTÉSE CSAK MINDEN ÉRDEKELT — ISKOLA, KULTÜRHÁZ, GAZDASÁG. PART- ÉS Állami szervek — együttes erőfeszíté­0 SEI RÉVÉN LEHETSÉGESEK. A FELISMERÉST MOST MÁR A TETTEK KELL, HOGY KÖVESSÉK. Burget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents