Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-03 / 80. szám

4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. április 3. Kongresszus a nemzetköziség jegyében Ünnepi gyűlés Moszkvában Művészeti díjak átadása A lapos munkát végeztek a bolgár kommunisták legfelső fórumának résztvevői. Ha egyetlen kulcsszóval próbálnánk jellemezni mindazokat a felszólalásokat, amelyek a kongresszus emelvényén el­hangzottak, ezt mondhatnánk: internacionalizmus. A bolgár kommunisták — ez világosan és egyaránt kitűnt a párt vezetőinek vidéki szervezetei küldötteinek a sza­vaiból — a nemzetközi kommunista mozgalom tevőle­ges részének tekintik pártjukat; a fejlett szocialista tár­sadalmat, a többi szocialista országgal összefogva, a Szovjetunióval való minden oldalú közeledés alapján kívánják felépíteni. A kongresszuson felszólaló külföldi vendégek több­sége ugyancsak az internacionalizmus szellemében fej­tette ki pártja álláspontját az időszerű kérdésekről. A küldöttek hosszan tartó tapsa is jelezte, milyen forró helyesléssel és egyetértéssel fogadta a kongresszus a magyar pártküldöttség vezetőjének, Kádár Jánosnak az üdvözlő beszédét, aki egyebek között kijelentette: az MSZMP internacionalista hagyományaihoz híven a jö­vőben is támogat minden olyan törekvést, amely a nem­zetközi kommunista mozgalom marxista—leninista egy­ségét, összeforrottságát szolgálja. A haladó erők tapasztalataira jellemző, hogy fel­szólalásában a „proletár internacionalizmus” kifejezést használta sok afrikai vendég is, akinek pártját nem so­rolják (vagy még nem sorolják) a nemzetközi kommu­nista mozgalomhoz. Bizonyos, hogy ebben nem kis sze­repet játszik az az önzetlen politikai és gazdasági tá­mogatás, amelyet a szocialista államok nyújtanak or­szágaiknak és nem utolsósorban a legutóbbi angolai események, amikor is a Szovjetunió és Kuba interna­cionalista segítségével sikerült visszaverni a nemzetkö­zi reakció katonai beavatkozását. E z az internacionalista szellem hatotta át a kong­resszust akkor is, amikor a belső feladatokról, a gazdasági és a társadalmi célokról tárgyalt. A népgazdaság fejlesztésének problémáit jóformán vala­mennyi szónok összekapcsolta a szovjet tapasztalatok tanulmányozásával és felhasználásával, a szocialista in­tegráció komplex programjával. Hozzá kell tennünk: a kongresszus valóban imponálóan nagy feladatokat, gyors ütemű fejlesztést irányzott elő a következő Idő­szakra. 1976 és 1980 között a nemzeti jövedelem tervezett növekedése nemcsak tartja az előző ötéves tervidőszak magas ütemét (46 százalék), de meg is haladja azt. (48— 52 százalék az előírás.) Joggal állapította meg a Köz­ponti Bizottság beszámolója, hogy a nemzeti jövedelem növekedésének dinamizmusát tekintve Bulgária ma a világelsők közé tartozik. Emellett a kongresszuson jó­váhagyott irányelvek a nemzeti jövedelemből a fo­gyasztási alapra jutó részt mintegy 72 százalékban szabják meg, vagyis olyan arányban, hogy a nehézipar továbbra is kiemelt fejlesztése mellett elegendő pénz jusson az életszínvonal emelésére is. Alapvetően ez határozza meg az ipar és a mezőgaz­daság fejlesztési ütemét. Mindamellett a beszámolók­ban, felszólalásokban nem annyira a termelés növelé­sének mennyiségi, mint inkább minőségi kérdései ke­rültek előtérbe. Gazdasági és helyi vezetők nyiltan és önkritikusan beszéltek arról, hogy a náluk gyártott termékeknek csak viszonylag kis hányada éri el a nemzetközi színvo­nalat. A vita, az elemzések tárgya éppen az volt, ho­gyan lehet és kell növelni a következő időszakban a bolgár népgazdaság hatékonyságát és javítani termé­keinek minőségét. Az elképzelések, a teendő intézkedések egész sorát ölelték fel, a technológiai fegyelem megszilárdításától a tudományos eredmények gyorsabb bevezetésén át egészen a gazdaságirányítás tökéletesítéséig. A Bolgár Kommunista Párt XI. kongresszusán folytatott mélyreható vita középpontjában a feladatok optimális megvalósításának hogyanja állt, ugyanakkor teljes volt az egyetértés minden elvi kérdésben. A kongresszus küldöttei valamennyi hatá­rozatot egyhangúlag hozták meg és nyilvánvaló, hogy a következő hetekben, hónapokban a bolgár kommunis­ták, dolgozók egységesen látnak hozzá a feladatok meg­valósításához. Kádár János cikkei és beszédei Magyar könyvhét Moszkvában A szovjet fővárosban kiad­ták Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárának válogatott cikkeit és beszédeit. Az 1970—75-ös időszakot felölelő válogatás orosz nyelvű fordításával a moszk­vaiak pénteken ismerkedhet­tek meg a hagyományos ta­vaszi magyar könyvhét megnyitása alkalmából. Az MSZMP Központi Bizottsá­ga első titkárának beszéd- és cikkgyűjteményét magyar társadalompolitikai és társa­dalmi-gazdasági témájú for­dítások egészítik ki. Ezek ki­adási példányszáma a hábo­rú utáni időszakban megha­ladta a kétmilliót. Legutóbb jelent meg a Szovjetunióban az MSZMP XI. kongresszu­sa dokumentumainak és anyagainak gyűjteménye. A pénteken megnyílt kiál­lítás látogatottsága azt bizo­nyítja, hogy a Szovjetunió­ban rendkívül népszerű a magyar irodalom. A Szov­jetunióban eddig körülbelül 3100 különböző című ma­gyar könyvet adtak ki, ösz- szesen 35 millió példány­ban. A Szovjetunióban meg­jelent magyar irodalmi ter­mékeket egyébként 34 nem­zetiségi nyelvre fordították le. Magyar könyvnapokat ren­deznek Moszkván kívül Le- ningrádban, Don-Rosztovban, Tambovban, Omszkban, Jos- kar-Oleban, valamint Ung- várott. Moszkvában, a Szovjet Szakszervezetek székházának dísztermében pénteken ünne­pi gyűlést tartottak április 4-e, Magyarország felszaba­dulásának 31. évfordulója al­kalmából. A megemlékezésen jelen volt Arvid Pelse, az SZKP KB Politikai Bizottsá­gának tagja, Konsztantyin Katyusev, az SZKP KB tit­kára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió Miniszterta­nácsának több tagja, vala­mint a szovjet baráti társa­ságok szövetsége és a Szov­jet-Magyar Baráti Társaság vezetőségének számos képvi­selője. Részt vett az ünnepi gyűlésen Barinkai Oszkár, az 'MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja, az MSZBT elnökségének tagja is, aki a Magyar-Szovjet Ba­ráti Társaság küldöttségének élén érkezett a szovjet fővá­rosba. L. I. Oszipenko, az SZMBT alelnöke, a Szovjetunió vegy­ipari miniszterének első he­lyettese beszédében méltatta azokat az eredményeket, ame­lyeket hazánk a felszabadu­lás óta eltelt harmincegy év alatt elért. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió és Ma­gyarország barátsága tovább­ra is töretlenül fejlődik, kap­csolataink az élet minden te­Koszorúzási Hazánk felszabadulásának 31. évfordulója alkalmából pénteken megkoszorúzták azoknak a katonahősöknek a sírjait ,emléklékműveit, akik a második világháborúban életüket áldozták a magyar nép szabadságáért. A koszo­rúzási ünnepségek katonai díszpompával zajlottak le, a kegyeletes megemlékezések színhelyén katonai díszegysé­gek sorakoztak fel, csapat- zászlóval. A rákosligeti temetőben a tornán hősök síremlékénél helyezték el a hála és a meg­emlékezés virágait. A román és a magyar himnusz el­hangzása után a Népköztár­saság Elnöki Tanácsa nevé­ben Kárpáti Márta és Úszta Gyula, az az Elnöki Tanács tagjai koszorúztak. A román nagykövetség részéről loan Cotot, a Román Szocialista Köztársaság nagykövete, C. Cimbru nagykövetségi taná­csos, valamint I. Puscas ez­redes, katonai és légügyi at­tasé koszorúzott. Koszorúzási ünnepséget rendeztek pénteken délelőtt Harkányban, a bolgár hősök emlékművénél. A néphadse­reg pécsi díszegységének tisz­telgése, majd a bolgár és a magyar himnusz után, induló hangjai mellett kezdődött meg a koszorúzás. Az Elnöki Tanács nevében Bióker Ignác és Nánási Lász­ló, az Elnöki Tanács tagjai, a kormány képviseletében dr. Korom Mihály igazságügy miniszter és Roska István külügyminiszter-helyettes, a Bolgár Népköztársaság részé­ről Hriszto Markov követ­tanácsos, ideiglenes ügyvivő, Todor Dacsev vezérőrnagy, katonai és légügyi attasé, a Budapesten akkreditált dip­lomáciai testület képvisele­tében dr. Václáv Moravec csehszlovák nagykövet. dr. Vitomir Gasparovics jugo­szláv . nagykövet, Frantisek. Benko ezredes, csehszlovák katonai és légügyi attasé, Jo- vo Antelj ezredes, katonai és légügyi attasé koszorúztak. A solymári angol katonai temetőben a felszabadító har­cok során elesett angol, ausztrál, kanadai, lengyel és új-zélandi katonák emlékmű­vét koszorúzták meg. A nem­zeti himnuszok elhangzása után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Somogyi József és dr. Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tagjai he­lyezték el a megemlékezés virágait. A kormány képvi­seletében dr. Polinszky Ká­roly oktatási miniszter, dr. Romány Pál mezőgazdasági rületére kiterjednek. Beszéde végén sok sikert kívánt a ma­gyar népnek a szocializmus építése során felmerülő to­vábbi feladatok eredményes megoldásához. Rapai Gyula, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete beszédében me­leg szavakkal emlékezett meg azoknak a szovjet katonák­nak a hősiességéről, akik részt vettek a fasizmus szét­zúzásában, hazánk felszaba­dításában. Méltatta a Szovjet­unió testvéri segítségét, ame­lyet Magyarország újjáépíté­séhez, az új szocialista Ma­gyarország megteremtéséhez nyújtott. Az ünnepi gyűlésen fel­szólalt még a moszkvai egyes számú óragyár (az SZMBT kollektív tagja) egyik mun­kása és a Moszkvai Állami Lomonoszov Egyetem egyik hallgatónője is. Magyarország felszabadu­lásának 31. évfordulója al­kalmából megemlékezéseket tartottak a Moszkva környé­ki Kupavna finomposztó­gyárban, több moszkvai üzemben és intézménynél, valamint az SZKP KB mel­lett működő társadalomtudo­mányi akadémián is. Ünnep­ségek voltak Minszkben és más szovjet városokban is. ünnepségek és élelmezésügyi miniszter és Nagy János külügyminiszter­helyettes koszorúzott. Nagy-Britannia és Észak- Irország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének koszorúját J. Wilson nagy­követ, K. J. H. Reynolds al­ezredes, véderő és katonai at­tasé, valamint R. G. Reekie alezredes, légügyi attasé he­lyezte el. A Budaörsi úton a fasizmus elleni harcokban hősi halált halt amerikai katonák em­lékművét koszorúzták meg. Az amerikai himnusz elhang­zása után a Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében So­mogyi József és dr. Ortutay Gyula, az Elnöki Tanács tag­jai helyezték el a megemlé­kezés virágait. A kormány képviseletében dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter és Nagy János külügyminiszter­helyettes koszorúzott. Az Amerikai Egyesült Ál­lamok budapesti nagykövet­ségének koszorúját E. V. McAuliffe nagykövet, R. C. Mudd tanácsos, P. G. Adams ezredes, véderő és katonai at­tasé, valamint J. H. Edgar alezredes, légügyi attasé he­lyezte el. A Magyarország szabadsá­gáért életüket áldozott ju­goszláv hősök emlékművé­nél, Beremenden koszorúzási ünnepséget rendeztek pénte­ken, hazánk felszabadulásá­nak 31. évfordulója alkalmá­ból. A néphadsereg díszegysé­gének tisztelgése, majd a ju­goszláv és a magyar Him­nusz elhangzása után induló hangjai mellett kezdődött meg a koszorúzás. Az Elnöki Tanács nevében Pióker Ignác és Nánási László, az Elnöki Tanács tag­jai, a kormány képviseleté­ben Bondor József építésügyi és városfejlesztési miniszter, dr. Korom Mihály igazság­ügy-miniszter és Roska Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes, a budapesti jugoszláv nagykövetség részéről dr. Vi­tomir Gasparovics nagykö­vet, Jovo Ántelj ezredes ka­tonai és légügyi attasé, a dip­lomáciai testület képviseleté­ben dr. Václav Moravec csehszlovák nagykövet, Hriszto Markov követtaná­csos, ideiglenes ügyvivő, Frantisek Benko ezredes, csehszlovák katonai és lég­ügyi attasé, Todor Dacsev, vezérőrnagy, bolgár katonai és légügyi attasé koszorúzott. Az ünnepség a díszőrség tisztelgésével és áz Interna- cionálé hangjaival ért véget. Péteken az Országház ku­polacsarnokában ünnepélye­sen kiosztották az 1976. évi „kiváló” és „érdemes művész” címeket, öten kapták a ki­válót és 34-en az érdemes művész címet. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Lázár György, a Minisztertanács elnöké, Aczél György, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, dr. Or­bán László kulturális minisz­ter és dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osz­tályának vezetője. A kitüntetéseket dr. Orbán László kulturális miniszter adta át. Beszédében a többi között hangsúlyozta: — Hagyomány és jelkép is a kitüntetések április 4.-éhez kapcsolódó átadása. Jelkép kettős értelemben: kifejezése ez a művészet, a művészek iránti bizalomnak, annak, hogy hazánkban az alkotó, újat teremtő embert társadal­munk megbecsüléssel övezi, annak, hogy a művé­szet, a művészek szo­cialista életünk, építésünk aktív részesei. De emlékezés a mai alkalom országunk, né­pünk felszabadulására és benne a kultúra, a művészet felszabadulására. Mert az or­szág felszabadulása szabad­ságot jelentett az igaz, a ha­ladó művészet számára is, lehetőséget adott a hazát, az embert szebbé formáló mű­vészek alkotó munkájának kibontakoztatására, szabad­ságot és lehetőséget, hogy művészetük eljusson a nép­hez. A nemzet, s benne a nemzet művészete, művelése és művelődése lépett 31 évvel ezelőtt története új szakaszá­nak küszöbére. Ez alatt a több mint negyedszázad alatt országépítő, szocialista éle­tünkért küzdő, harcoló új embert, emberi eszméket for­máló művésznemzedék nőtt fel. Olyan évtizedek voltak ezek, amelyekről valameny- nyien jól tudjuk, hogy hibák, torzulások, társadalmi meg­rázkódtatás is nehezítették az emelkedés útját. Küzdelmes éd szép harmincegy esztendő volt ez, amely alatt művésze­ti életünk a jövő számára maradandó értékekkel gyara­pította szocialista hazánkat. Történelmi három évtized a nemzet műveltségének gazda­godásában is. A kettő együtt, a csúcsok magassága és az alapok szélessége, a nép mű­veltségi szintjének emelke­dése jelzi igazán szocialista, nemzeti kultúránk gazdagsá­gát. — Történelmünk során so­hasem volt olyan reális lehe­tőség mű és közönség töme­ges találkozására és élő egy­másra hatására, mint ma a szocializmusban. Az igazi értelmes alkotó mun­ka inspiráló feltételeit teremtette meg népünk, de egyúttal hagy fe­lelősséget is rótt az alkotók­ra; felelősséget az igazság — szocialista valóságunk, cél­jaink, eszméink történelmi igazsága — iránt, felelősséget és feladatot a művészeti alko­tások milliók közti elterjesz­tésére. Olyan folyamat ez, amely csak a szocializ­mus talaján bontakozhat ki, válhat tánsadalmat, embert formáló erővé. ★ Pénteken a Fészek klub­ban rendezett ünnepségen ad­ták át az idei irodalmi és művészeti díjakat. A Kultu­rális Minisztérium képvise­letében dr. Pozsgay Imre kul­turális miniszterhelyettes nyújtotta át az elismerő ki­tüntetéseket. Tizenegyen kapták meg a József Attila-, hatan az Erkel Ferenc-, tizenöten a Munká­csy Mihály-díjat, tizen a Ba­lázs Béla-, nyolcán a Liszt Ferenc-, tizennégyen a Jászai Mari-díjat. Sajtótájékoztató a Külkereskedelmi (Folytatás az 1. oldalról) berendezések, amelyeknek aránya 50-ről 54 százalékra emelkedik, míg a fogyasztási cikkek 20 százalékban része­sednek szocialista exportunk­ból. A vegyipari termékek 3,5 százalékos részaránya még mindig alacsonynak tekint­hető. Az importban is a gépek és berendezések alkotják a leg­jelentősebb kategóriát, rész­arányuk 39-ről 43 százalékra emelkedik. Népgazdaságunk számára rendkívül fontosak a szocialista országokból im­portált fűtőanyagok, ásványi nyersanyagok, fémek, ame­lyek 1980-ban szocialista im­portunknak már 32 százalékát alkotják. Tovább bővül a termelési együttműködés. Az öt év fo­lyamán előirányzott expor­tunknak 22, importunknak pedig körülbelül 11 százaléka bonyolódik le szakosítási és kooperációs megállapodások alapján. Áruforgalmunk 1976-ban és a következő években is tö­retlenül fejlődik. Az export 18, az import 13 százalékos bővítésében állapodtunk meg erre az évre, vagyis kivite­lünk megközelíti a 3 milliárd, behozatalunk pedig megha­ladja a 3,2 milliárd rubelt. Mind rövid, mind hosszú tá­von továbbra is legfontosabb partnerünk a Szovjetunió. 1976 és 1980 között 8,4 mil­liárd rubel értékű árut expor_ tálunk a Szovjetunióba és on­nan 8,6 milliárd rubelért vá­sárolunk különféle ter­mékeket. A megállapo­Minisztériumban dások lehetővé teszik, hogy a szükséges energia és nyersanyag döntő részét vál­tozatlanul a Szovjetunióból szerezzük be. Az idén a Szov­jetunióval bonyolítjuk le a rubelelszámolású forgalom­nak csaknem 60 százalékát. A Szovjetunióba irányuló ex­portunknak 24 százaléka sza­kosított termék. Ezen belül is a legjelentősebb az autóbusz, amelyből 1980-ig évente leg­alább hatezret szállítunk. A Szovjetunió területén eszközölt korábbi beruházási hozzájárulásaink eredménye­ként a következő években bővül nyersanyagimportunk. Már az idén megkezdődik az ammóniumfoszfát, 1979-ben pedig a cellulóz, valamint a vasérctartalmú anyagok szál­lítása. Az oranburgi gázveze­ték beruházásainak eredmé­nyeként 1979-ben 1,6 milliárd köbméterrel több földgázt vásárolhatunk. Az NDK-val öt év alatt 54 százalékkal bővül áruforgal­munk, amely eléri majd a 4,9 milliárd rubelt, ebből az idei forgalom várhatóan 900 mil­lió rubel körül alakul. Cseh­szlovákiával 45 év alatt 40, Lengyelországgal 45 százalék­kal növeljük a forgalmat, amely eléri majd a 3,9, illet­ve a 2,6 milliárd rubelt. Ro­mániával 1,4 milliárd rubeles forgalomban állapodtunk meg, vagyis árucserénk 90 száza­lékkal lesz magasabb, mint az előző öt évben. A Bulgá­riával megkötött egyezmény értelmében az 1980-ra várha­tó forgalmunk 40 százalékkal lesz magasabb az 1975. évi­nél.

Next

/
Thumbnails
Contents