Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-28 / 100. szám
1976. április 28. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A realitások értéke Köszönő sorok kíséretében ez a befejezés áll a Kisvár- dai Szeszipari Vállalat Császy László tmk-s szocialista brigádjának naplójában. A bejegyző a Kisvárdai 3. számú Általános Iskola igazgatója. De ha tovább lapozunk a naplóban még számos, hasonló bejegyzést találunk. NEKI AZ ÉLETET JELENTI... Egy nyugdíjba vonult szeszgyári dolgozónak is segítettek, aki így köszönte meg a brigád munkáját: „Igen jól esik, hogy még mindig számíthatok a fiatal kollégákra, a tagok segítsége nélkül ezt a munkát nem tudtam volna elvégezni” Idézhetnénk tovább a város 5-ös és 8-as számú óvoda vezetőjének köszönő soraiból, vagy a lovasiskola igazgatójának leveléből, aki azért hálás a brigádnak, mert lovas- akadályokat készítettek, és ezzel nagymértékben javították az iskola felszereltségét. De van itt még egy levél, amiről — bár 1974-ben íródott — érdemes hosszabban szót ejteni. Az előzményekről így vallott a brigád: „Egyik tagiunk javaslatára felajánlottuk, hogy segítünk egy teljesen mozgásképtelen fiatalembernek. Olyan segédmotorral meghajtott háromkerekű járművet készítünk motorkerékpárjából, amellyel a község területén tud közlekedni". Pár hét múlva elkészült a motorkerékpár és ifjú Hegyes Károly a tiszateleki vb- elnök és csúcstitkár segítségével köszönte meg a Császy László brigád gondoskodását. HA NINCS KIVITELEZŐ önzetlen segítőkészségükről ismertek a városban, jó gazdasági munkájukról a gyáregységben. „Szólni kell Ülnek a parkokban, beszélget- nek, várnak — talán maguk sem tudják mire. Nyugdíjasok. Vajon hányán gondolják az arra járók közül, hogy az így eltöltött órák felesleges üresjáratok? R észlet egy levélből: „... Mióta meghalt a feleségem — ennek lassan hét éve — elköltözött házamból az öröm. A gyerekek már nagyok, ritkán látom őket. Eddig nem volt nehéz, mert a munka segített felejteni. Fél éve vagyok nyugdíjas, s azóta feleslegesnek érzem az életem...” A szomorú hangú levél írója egy, a pádon üldögélők közül. Becsületes, több évtizedes munka után küldték el a jól megérdemelt pihenőre. Hiába kérte, nem maradhatott. Jöttek a gyors kezű fiatalok, s a vállalat szempontjából ez így is van jól. De mi legyen vele, akinek az évek során életelemévé vált a munka. öregek napközi otthona, nyugdíjasklub. Megyénkben is több várja már az érdeklődőket. A napközik egész napos elfoglaltságot adnak, sok helyen mód van munkára is. Néhol kosárfonással, másutt játékok, kézimunkák, faliképek, faragások készítésével telik az idő. A nyugdíjasklub is adhat egy-egy délutánra jó elfoglaltságot — de a többi időt is el kell tölteni. S lehetőleg minél tartalmasabban ! Lovász Jánosné, Erzsiké néni esetében is, aki lányával él együtt Nyíregyházán. Korábban óvodában dolgozott. — Tíz éve vagyok nyugdíjban, de még egy percet sem unatkoztam. Időm nagy részét két kis unokámmal töltöm és sokat kézimunkázom. Erzsiké néni 67 éves, de jóval fiatalabbnak látszik. Térül-fordul, s máris ízléses subaszőnyegek, párnák, szebbnél szebb matyó, kalocsai, keresztszemes minták kerülnek elő szekrényéből. — Az ötéves Ágnes és a hároméves Ildikó hamarosan oviba megy. Mégsem látom veszélyben a jövőmet. Fiatalabb koromban sokáig vezettem szabó-varró tanfolyamokat. Elmentem a napokban egy ifjúsági klubba. Fölajánlottam, hogy indítok a lányoknak egy tanfolyamot. Örömmel fogadtak a fiatalok. Nagy izgalommal várom, hogy kezdhessem a munkát. Mert aki dolgozik, az fiatal marad. Legalább is lélekben. Aki akar, munkát is vállalhat. Könnyebb, négy-hat órás műszakokra vagy időszakos elfoglaltságra akad lehetőség. Főleg a mezőgazdaság igényli az idősebbek segítségét. Itt, Szabolcsban az almaszüret idején van leginkább szükség a szorgos munkásokra. Takács János tavaly a szerencsi cukorgyár átvevője volt Nagycserkeszen. Nem dolgozott egész évben, csak néhány hónápig. — Nyolc éve vagyok nyugdíjban, s azóta beutaztam fél Európát. Jártam a környező szocialista országokban, azután Ausztriában, az NSZK-ban. Az utazáshoz szükséges pénzt igyekszem olyan munkával előteremteni, amelyről érzem, hogy adok is vele valamit. Üres óráimban — szerencsére kevés az ilyen — barkácsolok és ellátom a háztartást. János bácsi aktív társadalmi életet él. Tizenkét éve tanácstag, a Hazafias Népfront kerületi bizottságának tagja, a MÁV nyíregyházi kultúrotthon és a Móricz Zsigmond Művelődési Ház számvizsgáló bizottságának elnöke. Megalakulása óta jár a Móricz nyugdíjasklubjába. Erzsiké néni és János bácsi esete kiragadott példa. Sokat dolgoznak és vállalnak — de mint elmondták — másképp nem lenne igazi az életük. Természetes, hogy nincs minden hasonló korú embernek ilyen munkabírása, s a lehetőségek sem mindig adottak. Jöhet betegség, amikor ágyba kényszerül a nyugdíjas. Bár a szellemi elfoglaltság — olvasás, rádiózás, levélírás — ha nem fárasztó, felüdülést jelenthet. Valahová tartozni, valamit csinálni mindenkinek kell. (házi) KÖSZÖHŐ SOROK EGY NAPLÓBAN Szóljanak Sárosiéknak... a Sárosi^brigádnak, ők bisz- tosan meg tudják csinálni.” — hangzik - el gyakran a gyárban. A lakatosokból, hegesztőkből, kőművesekből, ácsokból álló brigád mindenhez ért. A helyi és a mezőgazdasági szeszüzemek karbantartásait úgy végzik, hogy munkaidőkiesés ne legyen. Ha kivitelezőhiány van akkor is hozzájuk fordulnak, ök alakították át a vásáros- naményi bor- és gyümölcsszeszfőzde készülékét végtermék mérésére is alkalmassá, Erdőteleken leszereltek egy gőzgépet, amit aztán Dombrádon állítottak fel. Újítással is foglalkoznak évek óta. A múlt évben 12 újításukat fogadták el, amiért 23 ezer forintot kaptak. Többszörös újító Bertha Mihály, aki mellett a fiatalabbak is gyakran törik a fejüket újabb megoldásokon. Gyakori, hogy segítenek más brigádoknak újításaik elkészítésében. MÚZEUM ÉS MEGTAKARÍTÁS Nemcsak a gazdasági és a társadalmi munkában tart együtt a brigád, hanem megpróbálják szabad idejüket is hasznosan együtt tölteni. Részt vesznek a városi olvasómozgalomban, kiállításokra járnak. Erről tanúskodnak a naplóban a sárospataki múzeumból és több nyíregyházi kiállításról hozott fényképek, élménybeszámolók. Aki nem jut el velük egy-egy kirándulásra, üdülésre, az a: szavak útján lesz részese egy-egy kellemesen eltöltött kéthét- nek. így „jártak” már mindannyian a Hortobágyon, Mátraházán, Lengyelországban, Hévizén. Ebben az évben komoly feladatok várnak rájuk. Legfontosabbnak a karbantartási munkák pontos, határidőre történő elvégzését tartják, segítik ipari tanulóikat és beneveztek ismét az újítómozgalomba. Vállaltak 5 százalékos anyagmegtakarítást, amit elsősorban használt szerelvények, alkatrészek újrafelhasználásával, az import alkatrészek műhelyi kivitelezésével érik el. Balogh Júlia VASÁROSNAMÉNY: új körúti lakóházak. (Elek Emil felvétele) „Táblatámasz kellene — délutánra kész, kőműves kellene — fél óra múlva itt van, veszélyes a fedetlen akna — egy órán belül le van zárva, nem jó a pinceklub villanya — azonnal segítenek...” Tartozni valahová □ nemzetközi helyzet néhány főbb jel. lemzőjét, s az időszerű gazdaság kérdéseket tekintette át a párt Központi Bizottsága április 22-i ülésén. A tanácskozásról kiadott közlemény — melyet a lapok szombati számukban ismertettek — a nemzetközi élet realitásait tükrözve mondja ki, hogy folytatódik a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének politikája és az enyhülés térhódítása. Az európai földrész békéjének és biztonságának további megszilárdításában éppúgy, mint más nemzetközi kérdésekben, hazánk álláspontja világos és egyértelmű, összhangban van szocializmust építő népünk érdekeivel és céljaival. Nemzetközi téren tett törekvéseink egybeesnek az SZKP XXV. kongresszusán elfogadott határozatokkal, s fontos részét alkotják a szocialista országok együttműködésének. Gazdasági kérdésekkel foglalkozva a Központi Bizottság jogos elégedettséggel állapíthatta meg, hogy a népgazdaság negyedik ötéves tervét sikeresen teljesítettük, s a célok elérésének tervszerűsége minden korábbinál jobbnak bizonyult. Egyrészt ezeknek az eredményeknek, másrészt a gondok nyílt feltárásának tudható be, hogy a közvélemény egyre inkább reálisan ítéli meg az ország gazdasági helyzetét. Ne feledjük: tavaly, az esztendő utolsó hónapjaiban tapasztalható volt némi bizonytalanság, itt- ott elkedvetlenedés is, s hogy ez nem lett tartóssá, az elsősorban a hibák néven nevezésének, a célratörő párt- és kormányhatározatoknak, s a termelőhelyeken felülkerekedő józanságnak, cselekvőkészségnek köszönhető. Annak politikai, erkölcsi, gazdasági értéke, hogy hazánk lakossága őszinte képet kapott — a párt Központi Bizottsága 1975. november 26—27-i ülése nyomán — helyzetünkről és teendőinkről, szinte felbecsülhetetlen. Nem kényszerültek sehol találgatásokra, nem nyílt mód csűrésre-csavarásra, széles tömegek előtt vált világossá, hogy jobban és sok tekintetben másként kell dolgozni, mint eddig. Igaz, a megváltozott külkereskedelmi helyzet, a szabályozó rendszer némely elemének késedelmes véglegesítése, a terv egészének szigorúbb feltételrendszere nagy terheket rótt a vállalatok, szövetkezetek vezetőire, a középirányító szervekre. A megfelelő központi intézkedések hatására azután kialakultak azok a keretek, amelyek között a vállalatok, szövetkezetek és a tanácsok megformálhatták éves és középtávú terveiket, s nekiláthattak a végrehajtás megszervezésének. |edvező tapasztalatokkal szolgált az esztendő első negyedéve. Á termelőhelyek túlnyomó részén kitapintha- tóvá váltak a törekvések a népgazdaság egyensúlyának javítására, sok új kezdeményezésnek lehettünk tanúi, a termelésnövekedés egészét az iparban a tér. melékenység fokozódása fedezte. Szembetűnőbbé váltak ■— a gépipar több iparágában, a vegyiparban például — a termékszerkezet korszerűsítésének gyorsítását segítő vállalati intézkedések, s apróbb eredmények mutatkoznak a munkaerő-gazdálkodás ésszerűsítésében is. Feltételezhetően része van a haladásban annak, hogy a központi irányítás nem csinált titkot a vállalatokkal szemben támasztott nagyobb követelményekből — így egyebek mellett a fejlesztési eszközök juttatásjellegének megszüntetéséből, az élő munka adóterheinek növekedéséből stb. —, azaz a realitások tudtul adásával siettette mindazt, ami javítja a társadalmi termelés hatékonyságát. Túlzás lenne persze az eddigiek ismeretében úgy vélekedni, hogy minden rendben megy, semmi nem igényel megkülönböztetett figyelmet, fokozott erőfeszítést. Indokoltan mutatott rá a közelmúltban Németh Károly, a párt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára: „Gazdasági céljaink megvalósításának fontos feltétele, hogy a vezetés valamennyi szintjén növekedjék a személyes felelősség. Ehhez az szükséges, hogy minden gazdálkodó egységben, intézménynél konkrétan határozzák meg a felelősséget, a hatáskört. Mindent el kell követnünk, hogy az eredményesen dolgozó vezetők nagyobb társadalmi megbecsülést élvezzenek, a hanyagokat pedig elmarasztalják.” S ami a vezetőkre igzz, azt érvényesnek tekinthetjük a beosztottakra is. Mert mai népgazdasági feladataink közepette nincs lényegtelen munkakör, jelentéktelen teendő; mindenki szerepe, cselekvése fontos. Nem húzható ugyanis választóvonal a termelőmunka teljesítménye és a tervezett életszínvonal-politikai intézkedések megvalósítása közé. Sőt, elválaszhatatlanul kapcsolódnak, egymásból következnek, s e tény fölismerését most már egyre szélesebb körben tapasztalhatjuk. Azok a közösségek, amelyek a párt XI. kongresszusa és a fel- szabadulás harmincadik évfordulója tiszteletére 'kibontakozott szocialista munkaversenyben tiszteletet érdemlő eredményeket értek el — s amelyeknek a Központi Bizottság elismerését és köszönetét fejezte ki —, napról napra bizonyították tudatosságukat, rész és egész összefüggéseinek megértését. Különösen így van ez azoknak a kollektíváknak az esetében, amelyek kiemelkedő munkájukkal kiérdemelték a Minisztertanács és a SZOT elnöksége Vörös zászlóját, a Magyar Népköztársaság Kiváló brigádja címet. |angsúlyozta a Központi Bizottság, hogy a kedvező gazdasági folyamatok megszilárdítása, az éves terv megvalósítása — s ezzel a középtávú program végrehajtásának jó megalapozása — mindenütt igényes munkát, teljes becsületű helytállást követel. A kezdés nem sikerült rosszul. A teendők java, a dolgok neheze azonban még hátravan. Ezt tudnia kell minden kisebb és nagyobb közösségnek, hogy ehhez igazodjanak cselekedeteik. NYÍREGYHÁZA: (első képünk) az egykori Kérőiekért a század elején; (második képünk) a mai Benczúr tér. (Beküldte: Királyházi István Nyíregyháza, Városmajor út)
