Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-24 / 97. szám

1976. április 24. KELET-MAGYARORSZÁG 3 A TÉT Soha nem volt,, könnyű jó vezetőnek bizonyulni, de most még nehezebb, mint eddig. Megsokszoro­zódott a felelősség, na­gyobb a tét. A bonyolul­tabb gazdasági környezet­ben nemcsak a termelési feladatok összetettebbek, hanem az emberi viszony­latok is. A gazdálkodási döntések szinte kivétel nélkül emberekre is vo­natkoznak; a vezetőknek ennek tudatában kell mérlegelniük lépéseiket, így kell dönteniük, koc­kázatot vállalniuk a kö­zös cél érdekében. Ez a cél nem több és nem kevesebb, mint hogy helyi és országos mére­tekben egyaránt, minősé­gi változást érjünk el gazdálkodásunkban. A kényszerítő tényezőket most úgy fordíthatjuk a saját javunkra, hogy a nehézségekkel megbir­kózva, megerősödve ke­rüljünk ki a mai helyzet­ből. Egyszerre kell szem­benéznünk a nehezebb világpiaci körülményekkel és saját lazaságainkkal. Mozgósítanunk kell tár­gyi és szellemi tartaléka­inkat, meg kell tanulnunk erőink legcélszerűbb cso­portosítását, hogy terveink betűjét valósággá változ­tathassuk. Tudjuk, mit akarunk, s azt is, hogy jóval többet kell tennünk, mint eddig. De hogyan? Soha nem beszéltünk annyit gazda­ságosságról, hatékony­ságról, mint manapság, tisztában vagyunk vele, hogy ezek fokozása az ál­talános módszer. Egyetér­tünk vele, törekszünk is rá, teljes egyetértéssel — mindaddig, amíg nem tesz szükségessé fájó. sebészi beavatkozást. Ilyenkor fel­szisszenünk, Mert egy­szerű helyeselni, amíg a szomszéd — a másik vál­lalat. a másik részleg — átszervezéséről, átcsopor­tosításáról, esetleg meg­szüntetéséről van szó. Egyébként is megsok­szorozódott a vezetői gond. Mi a saját, közvetlen környezetünk dolgait is­merjük, annak az össze­függéseiben gondolko­zunk, az ott szerzett ta­pasztalatokból következ­tetünk. Nekik az összefüg. gések láncolatát kell lát­niuk, a műhelytől a gyá­rig, az iparágig, a népgaz­daságig. Egyszerre kell megfelelniük az ország és saját területük elvárásai­nak. Egyeztetniük kell a népgazdasági és a helyi érdekeket, hosszabb és rö- videbb távú intézkedése­inknél egyaránt a kettő egységét kell szem előtt tartaniuk. Mindenütt helyileg — és minden helyzetben. A ve­zetők képességeinek pró­bája és egyben bizonyí­téka hogy ez mennyire, milyen eredménnyel sike­rül. Napról napra lénye­ges kérdésekben kell dön­teniük, nem hagyatkoz­hatnak a rutinra. nem „kapcsolhatnak ki” az ál­landó készenlétből. Tá­maszkodhatnak, számít­hatnak a szakemberek gárdájára, az üzemi de­mokrácia fórumaira, de a vélemények ismerete, fi­gyelembevétele mégsem veszi le vállukról a fele­lősséget. A döntés joga az ő kezükben van, követ­kezményei is rájuk hárul­nak a kisebb és a nagyobb közösség előtt. Egy-egy döntésnek, in­tézkedésnek mindenkor politikai tartalma van, még akkor is. ha látszó­lag a legszárazabb mű­szaki tényeket tartalmaz­za. A politikai sikerekhez a gazdasági eredmények adják a fedezetet, mint ahogyan a gazdasági si­ker is politikai tett társa­dalmunkban. Folyamatosan vetik a paprikát az ópályi Kossuth Tsz ker­tészetében. Korábban vetett ágyakban már erőteljes, szép palánták fejlődnek. Szépen fejlődik a káposzta a nyírtass! Dózsa Tsz fóliasát­raiban. BENNÜNKET NEM KEIL A MUNKÁRA BIZTATNI" Csengeri asszonyok Kétszázhetven nő dol­gozik a csengeri Lenin Termelőszövetkezetben. Legtöbben a növényter­mesztésben dolgoznak. Tavasztól őszig munkahe­lyük a széles határ, ka­pálnak, egyelnek, gyü­mölcsfát metszenek, szü­retelnek. a kertészetben palántáznak, ősszel pedig betakarítják a termést. A gépesítés nyomán a csengeri termelőszövetke­zetben is egyre több mun­kaerő szabadul fel, de a melléküzemágak segítségé­vel mindig mindenkinek tud munkát adni a termelőszö­vetkezet. A nők téli foglal­koztatása is megoldott. Jelen­leg, például hetvenen a nö­vénytermesztők közül a Nyíregyházi Konzervgyár­nak almát hámoznak. Egyenlő bérezés — Naponta 60—70 kilog­ramm almát tisztít meg 1— 1 személy. Keresetük egyéni teljesítménytől függ, legtöb­bünknek itt is eléri a száz forintot, nem panaszkodha­tunk — jegyezte meg Antal Bálintné brigádvezető, aki egyébként most hetven asz- szony munkájáért felel. Kü­lönben egy 38 tagú női bri­gádnak a tagja. Szeretnék el­nyerni a szocialista brigád címet. Esti tanfolyamot in­dít a szövetkezet húsz nő­nek. Ugyanis tavasztól ránk vár egy 200 hektáros törpe almával beültetett gyümöl­csös ápolása, gondozása. — Ha tanulunk, nagyobb hozzáértéssel, másként tud­juk végezni a munkát, és így több hasznot hozunk a közösnek. Ezért jó, hogy a szövetkezet különböző tan­folyamokat szervez, ahol szakmai ismereteket sajátít­hatunk el. Mezei Lászlóné, a nőbizott­ság elnöke: — Ugyanazért a munkáért nálunk ugyan­annyi bért kap a nő, mint a férfi. — Én tavaly 26 ezer forin­tot kerestem, de társaim kö­zül is többen — meséli Csor- vási Gyuláné. — Egyik bri­gádgyűlésen a férfiak szóvá is tették, hogyan lehetséges az, hogy a nők ugyanannyit, vagy még többet is keres­nek, mint a férfiak. Bennün­ket soha nem kell munkára biztatni. Tavaly például az almaszüret idején 400 vagon almának a leszüretelése mel­lett a válogatását, és esti mű­szakban pedig a csomagolá­sát is elvállaltuk. Szabadnap a háztájira Antal Bálintné: — A háztáji művelésnél sokat számít, hogy a szövet­kezet erre szabadnapot ad, ha kérünk. Könnyíti hely­zetünket az is, hogy bevá­sárlási gondjaink nincsenek. Helyben mindent megka­punk, csak pénz legyen. Az üzletek nyitvatartása munka­időnkhöz igazodik. Az asszonyoknak legna- gyob gondja általában az, hogy kire hagyják a gyere­keket. Szerencsére a csengeri asszonyoknak nincs ilyen gondjuk. Bölcsődébe, óvodá­ba minden gyermek bejut. A kisgyermekes anyák munka­kezdését az óvoda és böl­csőde nyitásához igazították. — Reggel kocsi visz ben­nünket a telepre, vagy a ha­tárba. Kevesen választják a kerékpárt, a gyalogutat. Fizetett szabadság Különösen nagy örömmel fogadták, amikor a termelő- szövetkezetekben is bevezet­ték a fizetett szabadságot. Er­re ledolgozott munkanap­jaik alapján mindnyájan jogosultak. Többen üdültek már szabadságuk alatt a debreceni termelőszövetke­zeti üdülőben. Évente álta­lában egy-két személyt kül­földi jutalomüdülésben ré­szesít a termelőszövetkezet. Az idén megyei autóbusz- körutat terveznek. A legtöb­ben azért munkával töltik a szabadságukat. Varga Ilona a nyolc álta­lános után jött a termelő- szövetkezetbe dolgozni. — Megtalálják a fiatalok is a számításukat, a szórako­zást, a társaságot. A község­nek mozija, presszója, a téesz KISZ-szervezetének klubja, könyvtára van. Itt nem lehet unatkozni. Csorvási Gyuláné fia le­velező hallgató a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Leányuk szintén a szövet­kezet ösztöndíjasa, érettségi után itt fog dolgozni. — Látják, hogy aki a szö­vetkezetben dolgozik, jól ha­lad — mondja Csorvásiné. A férjem is téesz-tag, előbb traktoros volt, most raktáros. Szép házunk, kocsink van, most pedig a gyerekeknek gyűjtünk. Gondok a jég yzetfüzetben Ahol ennyi asszony dolgo­zik, bizony akadnak problé­mák is. A nők érdekvédel­mének ellátására 21 tagú nő­bizottságot választottak. El­nöke Mezei Lászlóné, aki fá­radhatatlan munkájában. Vaskos jegyzetfüzetében so­rakoznak az asszonyok kéré­sei, esetenként panaszai. Szoboszlai József né két gyermekét egyedül neveli. Most a gyümölcsfeldolgozó­ban van, de szeretne átke­rülni az állattartó telepre, mert az közelebb van laká­sához, jobban tudna így a gyerekekről gondoskodni. A nőbizottság elnöke kérését már továbbította a vezetőség­hez, Szabó Lászlóné gyer­mekének napközi otthoni el­helyezése érdekében pedig ő maga jár el. Soltész Ágnes LEHETNE JOBBAN? Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1974 decemberében határozatot hozott a gazda­sági munka színvonalának javítására. Minden ember a maga munkaterületén tud­ja legjobban, ml az, amin változtatni kell. Ezért kér­dezünk meg sorozatunkban vezetőt és beosztottat, ipa­ri és mezőgazdasági mun­kást: milyen területen lát eddig kihasználatlan tarta­lékokat. Aki válaszol: Győrfi Ist­ván, a nyíregyházi vas- szerkezeti és gépipari vál­lalat üzemi pártvezetőségé­nek a titkára. — Igazságtalan lennék, ha lebecsülném azokat a számokkal mért eredmé­nyeket, amelyeket az élő­munka-ráfordításnál, az im­portanyagok, energia, villa­mos- és kőolajtermékek megtakarítása terén a vál­lalat egységei elértek. De azokat a megvalósítható öt­leteket és elképzeléseket sem hagyhatjuk figyelmen kívül, amelyeket az éppen most folyó, párttagokkal történő elbeszélgetések hoz­nak felszínre. A párttagság nagy figyelmet fordít a vállalati gazdasági helyzet reális megítélésére, és a tennivalókat ebből a szem­pontból vizsgálja. így a pártalapszervezetek tevé­kenységét a gazdaságszer­vező munka a korábbinál nagyobb igényű feladatok megvalósítására ösztönzi. — Egyik legfontosabb te­rület, ahol előbbre kell lép­ni a teljesítménybérben foglalkoztatottak számának növelése az .órabéresek ro­vására. A vállalat egy ré­szénél végzett munkanap- fényképezés máris hozott kézzelfogható — a dolgo­zóknak borítékban mérhető — eredményeket. De a munkaidő jobb kihasználá­sát tovább kell fokozni. Szinte hihetetlen, hogy a 654 fizikai állományú dol­gozó közül csak 400 mun­kást tudunk teljesítmény bérben foglalkoztatni. Szükséges egy olyan terme­lési* rend kidolgozása, amelyben valamilyen mó­don a tmk-sokat is a ter­meléshez kötjük. így mini­málisra csökkenthető az órabérben foglalkoztatottak száma. Ezekkel együtt a mozgóbér elosztásánál is a termelési eredményeknek kell domináló szerepet biz­tosítani, hogy minden szub­VÁLASZOL Győrfi István jektivitás háttérbe szorul­jon. Abban van a kommu­nisták szerepe, hogy az üzemvezetést ezeknek a ki­vitelezésében segítsék. — A teljesítménybérezés hatékonyabb alkalmazása a munkafegyelem és a munkamorál további javu­lását is magával hozza. Ez az üzemvezetést is arra készteti, hogy ne csak mun­kát adjanak, hanem min­den esetben biztosítsák a szükséges anyagot is. — Javításra szorul a vál­lalati beruházási tevékeny­ség is. Segítsenek a kom­munisták abban, hogy az építkezési beruházások csök­kenésénél felszabaduló anya­gi eszközökből a legszük­ségesebb, a termelékenysé­get és csakis a gazdaságos termelést, munkaintenzi­tást legjobban biztosító gé­pi és technikai eszközök kerülhessenek megvásár­lásra. — A technológiai fegye­lem sem tart egyenletesen lépést a termeléssel. A vál­lalati ellenőrzést segítve a munkahelyek pártalapszer- vezetei, a KISZ-es fiatalok a gyártási sorrend megtar­tásával és megtartatásával sokat tehetnek a gépek jobb megóvásáért, élettar­tamának növeléséért. Mind­ezekhez az is szükséges, hogy a párt- és tömegszer­vezetek tagsága nagyobb ambícióval szélesítse gaz­daságpolitikai ismereteit. A párt- és gazdasági vezetés pedig gondosabb törődéssel segítse ebben a munkáskol­lektívákat. Krónikaírók Gyulaházán a néphagyomAny szerint gyula­haza ONNAN KAPTA A NEVÉT, HOGY GYULA VEZÉR BIRTOKA VOLT. A LEVÉL­TÁRI ADATOK A ÁRA UTALNAK, HOGY BÍRÓSÁGI KIVÉGZÖHELY, S ITT VÉGEZ­TÉK KI TARPAI MARTONT IS 1437-BEN. J elenleg 2200 lakosú község, s igen moz­galmas életet él. Gyulaháza neve is­mert, s a község jelenlegi ve­zetői munkájukkal még is­mertebbé igyekeznek tenni, így többek között Szabó Im- réné is, aki az általános is­kola pedagógusa. Jól ismeri szűkebb hazáját. Itt született, volt tanácselnök. 1961-től pedig az általános iskola ta­nára. Ö szervezte meg a községben működő honisme­reti szakkört, irodalmi szín­padot és népi tánccsoportot. Műsoraikkal már több he­lyen bemutatkoztak és szép eredményeket értek el. Egyszerű, halk, szerény asszony. — Van már vagy 15 éve, a mezőn voltunk kint. s el­kezdtünk lépegetni, táncol- gatni, s rájöttünk, tudunk mi táncolni. Megalakult a tánc­csoportunk. Eddigi fellépése­ink során, úgy érzem, nem vallottunk szégyent. Jelenleg a május 9-i műsorra készü­lünk, s bizony nagy gondot jelentett kiválasztani azt a 8 párt, aki fellép, mert min­denki nagyon szeret és tud táncolni. — Szeretem a fiatalokat, jó velük dolgozni. Csak fog­lalkoztatni kell őket. lehető­séget kell nekik adni. Azt szeretném elérni, hogy min­den ember, s a fiatalok is­mernék hazájukat, szülőföld­jüket. megszeretnék, ragasz­kodnának hozzá. Ezért ala­kítottuk meg a honismereti szakkörünket. — Már feldolgoztuk a ke­nyérsütést, a szövés-fonást, a Tanácsköztársaság emlékeit, a község düllőneveit. Ezek a munkák nemcsak a község könyvtárában, hanem a Jósa András Múzeumban is meg­találhatók. A község jelenle­gi életét pedig krónikások ír­ják. így például az időjárás alakulása a mezőgazdasági munkákkal kapcsolatosan, születés, csecsemőgondozás, kulturális ügyek, termelőszö­vetkezeti és pártmunka, va­lamint a tanácsi munkák eseményeit. 12 krónikaíró van a faluban. Nemcsak a felnőtt szakkör tagjai, hanem a fiatalabb nemzedék, az úttörők is nagy munkában vannak. Felkere­sik az egykori diákokat, gyűjtik az újabb változáso­kat. Elkészítették a régi és az új iskola fényképét, s ez­zel ajándékozzák meg azokat, akik a községből elkerültek. Irodalmi színpadunk leg­utóbbi „Szép csillag a hon­szeretet” címmel adott mű­sort, amelyben a felszabadu­lást és az azóta eltelt időt dolgozták fel. Az életből me­rítik a témát. R endszeresen szer­veznek író—olvasó találkozót, könyvis­mertetést, ankétot, országjáró kirándulást, ke­rékpártúrát. Segítőtársa Murinkó János is, az úttörőcsapat vezetője. Mindketten örömmel újsá­golják, nagy segítséget kap­nak munkájukhoz a község vezetőitől. (nánási)

Next

/
Thumbnails
Contents