Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám

4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. április 17. PORTUGÁLIA Választás előtt den erővel igyekszik elhatá­rolni magát a kommunista párttól és visszautasítja a kommunistákkal kötendő po­litikai szövetséget. Ez azon­ban egyáltalán nem biztosí­ték arra, hogy a jobboldali roham a szocialisták pozíci­óit érintetlenül hagyja! A korábbi választásokon ugyan­is a kifejezetten jobboldali választórétegek egy része is a szocialistákra adta szava­zatát, mégpedig éppen azért, mert akkor Soares pártja tűnt a legerősebb antikom- munista erőnek. Az új helyzetet mindenek­előtt az jellemzi, hogy a nemzetközi tőke szabotázsa, a gazdaságpolitikában a he­ves belső harc miatt elköve­tett hibák, valamint az An­golából hazaáramlott ’ sok százezres telepestömeg nyo­mása az országot rendkívül súlyos gazdasági helyzetbe hozta. Ez viszont annak a jobboldali pártnak, a De­mokrata Szociális Cent­rumnak (CDS) kedvez, amely 1974 óta nem vett részt a kormányban, tehát a gazdasági és politikai ne­hézségekért a többi pártra háríthatja a felelősséget! Előretörhet a CDS A CDS a legutóbbi válasz­tásokon kevesebb, mint 8 százalék szavazatot kapott. Most — a becslések szerint — szavazatainak aránya el­érheti a 20, sőt 25 százalé­kot is, és rendkívüli bonyo­dalmakat eredményezhet. Igaz: a CDS-től jobbra is vannak pártok; például a keresztélydemokrata párt. Mégis: jelenleg a CDS a gyűjtőmedencéje az egyház és a földesúri reakció által megtévesztett észak-portugá­liai paraszti tömegeknek, a banktőkének, valamint a puccskísérletei miatt szám­űzetésbe kényszerített Spino- la volt államelnök híveinek. Aligha véletlen, hogy a Spi- nola új összesküvési tervei­ről nyilvánosságra hozott, nagy nemzetközi vihart ka­vart leleplezések mindenek­előtt Galvao de Meló tá­bornokot, a CDS elnökje­löltjét és Freitas do Amaralt, a CDS pártelnökét jelölték meg, mint Spinola legfonto­sabb belső szövetségeseit. A CDS várható előretörése voltaképpen azt a kérdést veti fel, hogy kitől veheti el ez a párt a szavazatokat. A kommunistáktól nyilvánva­lóan nem! A Portugál KP a legutóbbi választásokon több mint 12 százalék szava­zatot kapott, s a mostani elő­rejelzések szerint ebből leg­feljebb 1—2 százalék mor­zsolódhat le. Amennyiben a CDS vár­ható előretörése a jelenleg második legnagyobb párt­tól, a legutóbbi 26,3 száza­lék szavazatot kapott De­mokratikus Néppárttól (PPD) vesz el elsősorban szavazato­kat, akkor ez CDS—PPD ko­alícióhoz vezethet. Még­pedig: olyan centrum-jobb­oldali pártszövetséghez, amelyben a jobboldalé a prímhegedű! Ez nyilván azt jelentené, hogy az országban tovább fokozódik a politikai feszültség és megindul a tá­madás az alkotmány ellen. Soares szocialista pártja abban reménykedik, hogy a párt növeli szavazatainak arányát. Ha ez az arány a legutóbbi, csaknem 38 száza­lékról 40 fölé nőne — a szocialisták egyedül akarnak kormányozni. Valójában na­gyon is kétséges, hogy erre sor kerülhet. Az igazi alternatíva Mindebből kitűnik, hogy a jobboldali koalícióval szemben az egyetlen igazi al­ternatíva a baloldali többség lenne, amelyet a kommunis­ta párt javasol. A szocialis­ta és kommunista szavaza­tok együttes aránya ugyan­is egy baloldali irányítású kormányképes koalíció alap­ját jelentheti! Soares párt­ja azonban ezt a kez­deményezést egyelőre el­utasítja. A választás ezért valójában teljesen nyílt, de a jobboldali előretörés ve­szélye rendkívül nagy. Ankara után Athén Alig egy hét múlva, április 25-én ismét az urnák elé járul Portu­gália lakossága. hogy megválassza az ország első törvényhozó nem­zetgyűlését a fasizmus két esztendővel ezelőtti összeomlása óta. Az 1974-i forradalmi for­dulatot jelentő változás után megtartott első választások az alkotmányozó nemzet- gyűlést hozták létre. Ennek feladata kifejezetten az új, demokratikus portugál al­kotmány megteremtése volt. Ez az alkotmány, amely rö­viddel ezelőtt hosszas viták után és az egész országot meg­rázó politikai összecsapáso­kat követően megszületett — a portugál haladó és de­mokratikus erők nagy sikere. Leszögezi a portugál állam többpárti demokratikus jel­legét. Megerősíti a társada­lom átalakításának törté­nelmileg szocialista távlatait. Megszilárdítja az 1974-i for­dulat óta hozott haladó in­tézkedések egész rendsze­rét: a nagybirtokok, a ban­kok és a nagyüzemek kisajá­títását. Ez az alkotmány négy esztendőre szól és azért sikerült elfogadtatni a vá­lasztások küszöbén, mert az alkotmánytervezetét határo­zottan támogató kommu­nista párt melléit — némi habozás után — a legna­gyobb nemzetgyűlési cso­portot alkotó szocialista párt is az alkotmány, elfoga­dásának útját választotta. Gazdasági gondok A belső feszültségek egyik oka azonban éppen az, hogy egyáltalában nem bizonyos: a választásokból születő tör­vényhozó nemzetgyűlés többsége is az új alkotmány híveiből kerül ki. Az utóbbi hónapokban a portugál és nemzetközi jobboldal óriási, szervezett rohamot indított az ország haladó erői ellen. E roham célpontja a Portugál Kommunista Párt. A Soares vezette szocialista párt min­KOMMENTÁR M ég úgyszólván meg sem száradt a tinta Wash­ingtonban az ameri­kai—görög katonai megálla­podás aláíróinak kézjegye nyomán, amikor Ankarában a török külügyminiszter már­is elégedettségének adott ki­fejezést. Félretéve az el­múlt hónapok és évek érdek- ellentéteit, Sablay Angii po­zitív lépésnek minősítette az egyezményt. Korábban más hangnem­hez szoktunk, ha a török fő­város politikai körei vala­mely athéni eseményt kom­mentáltak. Ám a mostani igen csak kedvező, mondhat­ni barátságos hangvételről árulkodik. Igaz, nem a török érdekek miatt, hanem azok­nál fontosabb okokból. Neve­zetesen: a NATO déli szár­nyának megerősödése kap­csán. Úgy tűnik, ez a magasabb- rendű szempont hirtelen fordulatot hozott a török szó- használatban. Száműzte a külügyminiszter nyilatkoza ■ tából az Athénnel szembeni nyílt és burkolt fenyegetése­ket — Ciprus ügyében ugyan, hányszor olvashat­tunk, hallhattunk belőlük! —, sőt, egyenesen barátságos hangnem váltotta fel a ko­rábbit. Törökországnak — úgymond — nincsenek elíté­lendő szándékai Görögor­szággal szemben. Ankara te­hát nem tekint aggodalom­mal az új görög—amerikai katonai megállapodásra. Annál inkább aggódik a görög közvélemény. Az a kö­rülmény, hogy Athén az el­következő négy évben 700 millió dollár értékű amerikai katonai segélyben részesül a görögországi USA-támasz- pontok használata fejében, máris felháborodást keltett. A Görög Kommunista Párt nyilatkozata híven tükrözi a közvéleményt: a segély még szorosabb függőségi helyzetet teremt Görögország rovására, az Egyesült Államokkal szemben. Amerikában sem keltett osztatlan megelégedést a megállapodás. Annál is in­kább, mert egyre többen megkérdőjelezik a több mint félmillió, külföldön állomá- soztatott amerikai katona fegyverben tartásának létjo­gosultságát. Ezek az erők — köztük a törvényhozás sok tagja — fölöslegesnek ítélik a Görögországban fenntartott négy amerikai támaszpontot és az ezek fejében folyósí­tandó 700 millió dollárt. N apnál világosabb, hogy az újabb — a török— amerikai megállapodás mintájára készült — egyez- méhy a Földközi-tenger déli térségében kedvez a fegyver­kezési verseny kibontakozá­sának. Ezzel szemben a bé­kés együttműködés megte­remtéséhez aligha járul hoz­zá. Kontinensünk egyik fon­tos feszültséggóca pedig ép­pen ebben a térségben talál­ható. Oz OKP állásfoglalása Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának titkársága pénteken ülést tar­tott, hogy megvitassa a ke­reszténydemokrata vezető­ség előző napi javaslatát, amelyet az a súlyos belpoli­tikai válság megoldására tett. Az OKP úgy látja, hogy sa­ját javaslata, amelyet a tör­vényhozás megmentése érde­kében korábban vázolt (kö­zös intézkedések kidolgozása a kormánytöbbség megvál- toztatása nélkül, a kormány­pártok és az ellenzék egyet­értésével), helyes volt és vál­tozatlanul érvényes. A KDP erre adott válasza — az OKP értékelése szerint — „késői és kétértelmű”. Nem tükröz egyértelmű tö­rekvést arra, hogy valóban elkerülhetők legyenek a vá­lasztások. Fanfani pártelnök­ké választása pedig — mutat rá az OKP — szintén arra vall, hogy a KDP nem törek­szik igazán megegyezésre és belső taktikázás foglalja le még mindig. „Ilyen körülmé­nyek között rendkívül hal­vány esélye maradt annak, hogy megegyezést találjanak egymással az érdekelt pártok és elkerülhető legyen a par­lament feloszlatása” — álla­pítja meg az OKP titkársága. Az OKP károsnak tartja ezt a fejleményt, de biztos benne, hogy a választásokon újabb nyereséget könyvelhet majd el. Megállapodás Libanonban Megállapodás jött létre a libanoni nemzeti hazafias erők, a palesztinai ellenállás és Szíria között a libanoni béke helyreállításáról — jelen­tette be pénteken reggel a damaszkuszi rádió. A megállapodásról — mint már jelentettük — a Tesrin című szíriai hivatalos lap is hírt adott. A béke helyreállításáról folytatott tárgyaláso­kat Jasszer Arafat, a Palesztinai Felszabadí- tási Szervezet Végrehajtó Bizottságának elnö­ke és Hafez Asszad szíriai elnök vezette. Jasszer Arafat csütörtökön délután érkezett Damasz­kuszba, hogy a szíriai félnek tolmácsolja a liba­noni nemzeti hazafias erők álláspontját a bé­ke helyreállításának körülményeiről. A megállapodás pontjai a következők: 1. A harci cselekmények beszüntetése, közös álláspont az ellenségeskedések felújí­tására törekvő bármely fél­lel szemben; 2. a tűzszünetet ellenőrző libanoni—palesztinai—szí­riai legfelsőbb katonai bi­zottság tevékenységének fel­újítása az új államfő meg­választásáig. A tűzszünet ha­tékonyságának szavatolásá­ra az új elnök teszi meg az általa szükségesnek tartott további lépéseket; sziriai és a palesztin küldött­ség egyaránt jóváhagyott. a palesztin küldöttséghez közel álló források szerint Arafat még pénteki napon ta­lálkozott Kamal Dzsumblat­tal, a libanoni baloldal veze­tőjével. ★ Elutazott Beirutból Geor­ges Gorse, Giscard D’Estaing francia köztársasági elnök különmegbizottja, aki április 7. óta folytatott megbeszélé­seket a libanoni vezetőkkel. ★ Vatikánvárosban pénteken bejelentették, hogy VI. Pál pápa négytagú küldöttséget meneszt Libanonba. A pápa e gesztussal egyrészt hang­súlyozni kívánja a szentszék­nek a ybanoni fejlemények iránti „rendkívüli érdeklődé­sét”, másrészt a küldöttség megkísérli felmérni, milyen módon lehetne megsegíteni a libanoni harcok áldozatait. jának politikai és gazdasági eredményeiről. Megállapodás született ar­ról, hogy Mubarak alelmököt magas szintű delegáció kísé­ri majd Pekingbe. A küldött­ség tagja lesz Gamaleddig Szidki hadiipari államminisz­ter és számos — gazdasági, mezőgazdasági, kereskedelmi területen dolgozó — vezető beosztású minisztériumi tiszt­viselő. Mubarak látogatása egyébként — mint bejelentet­ték — az előzetesen tervezett négy hét helyett „tíz napig, esetleg tovább” tart majd. Az egyiptomi—kínai kapcsola­tok alakulásának demonstrá­lására hétfőn fogadást ad Kairóban a közelmúltban alakult Egyiptomi—Kínai Baráti Társaság. 3. a felek elutasítják Liba­non felosztásának bármely formáját; 4. szembelyezkednek az Egyesült Államok szorgal­mazta megoldással; 5. továbbra is támogatják a szíriai fél kezdeményezé­seit; 6. elutasítják a libanoni válság nemzetközivé tételé­nek bármely formáját; 7. szembehelyezkednek az­zal, hogy az Arab Liga be­avatkozzék a libanoni vál­ságba. Damaszkuszi megbeszéléseit befejezve visszautazott Bei- rutba a Jasszer Arafat ve­zette palesztin küldöttség. A tárgyalásokról kiadott nyilatkozat ismerteti azt a hétpontos tervet, amelyet a Pénteken Kairóban közle­ményt adtak ki a nemzetbiz­tonsági tanács előző napi ülé­séről. A tanácskozáson a leg­szűkebb egyiptomi vezetés volt jelen: Szadat elnökön kí­vül Mubarak alelnök, Fahmi miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter, Mamduh Szalem miniszterelnök, Sza- jed Maréi, a nemzetgyűlés el­nöke, Rifaat Mahgub, az ASZÚ első titkára, Mohamed Ali Fahmi vezérkari főnök és Szajed Fahmi, a titkosszolgá­lat vezetője. A közlemény szerint két napirendi ponttal foglalkozott a testület: Anvar Szadat európai kőrútjának eredményeivel és Hoszni Mu­barak szombaton kezdődő kí­nai látogatásával. A közlemény szerint An­var Szadat tájékoztatott útr EGYIPTOM Közlemény a nemzetbiztonsági tanács üléséről Rákóczi hadnagya BARABAS TIBOR regénye nyo­mán írta CS. HORVATH TIBOR, rajzolta zOllAD ERNŐ.

Next

/
Thumbnails
Contents