Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)

1976-04-17 / 92. szám

2 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. április 17. VISSZAADTÁK Á LÁNYOK Húsvéthétfő locsoíkodás Húsvéthétfő — locsoíkodás. A két fogalom elválasztha­tatlan egymástól, a távoli múltba nyúlik a hagyomány gyökere. Locsolkodtak a le­gények már száz éve is, lo- csolkodnak ma is — csak­hogy nagyot változtak a kö­rülmények, és más a szokás mögött megbúvó tartalom... Rövid beszélgetéseken pró­báltuk megeleveníteni a múlt és jelen húsvétját, a locsoló­zást, a tojásfestést. Nyírmada határában mesz- szire világított a bárányok gyapja a zöldellő füvön. Ap­ró kutya őrizte szigorral őket, a gazda valamivel tá­volabbról szemlélte nyáját," aztán felénk ballagott. Ba­logh János bácsi hatvanegy éves. — A régi húsvétok? Hát, milyen lett vóna? Locsolkód- tunk... mikor mivel. Legtöbb­ször vízzel, de akadt kölni­víz' is néha. Elindultunk a lányos házakhoz, megöntöz­tük a lányokat, asszonyokat, jóltartottak bennünket... Az­tán olyan is vót, hogy hús­Balogh János vét harmadnapján a lányok locsoltak meg minket... Visz- szaadták a kölcsönt! Szűkszavú az öreg juhász, foglalkozása sem kényszeríti sok beszédre. Mondatai után csöndesen nézi a kezére bí­zott falka juhot, aztán ra­vaszkásan hunyorít — vala­mi régi emlék bukkanhatott föl emlékezetében, talán va­lami csintalanság... Húsvét­hétfőn sok minden meg­esett... Nem mondja, vissza­teszi az emléket rejtett he­lyére. Fejércse udvarain is látni sürgölődést. Itt nagymosás­hoz cipelik az udvarra a mo­sógépet. amott tapasztják a ház oldalát, megint másutt surrog a falon a meszelő,, csurran a hófehér lé. Nyestéék háza udvarán három apró gyerek zsivajog, a háziasszony az udvar vé­géből lépeget felénk. Moso­lyogva simít végig unokája fején — a másik kettő csak játszani jött át, anyjuk el­ment valahová. Szép szóval tessékel a tor­nác felé, aztán a konyhába. A falon függő beregi térítők­be ütközik a szem mindjárt, hogy aztán el is időzzön a végtelen gonddal varrott bo­nyolult mintákon. — Nem olyan már a hús­vét, mint régen volt... Meg­változtak a szokások. Látom én — tizenegy gyereket ne­veltem föl... Három lányom van, meg nyolc fiam. Szét­szóródtak az ország minden tájára — már csak a legki­sebb fiam van itthon. Vártuk ám a locsolókat a lányko­romban! Délelőtt a kisebb fiúcskák jöttek sorra — ne­kik festettünk tojást, kaptak egy kis süteményt... A dél­után pedig a nagyobb legé­nyeké volt. Este meg az el­maradhatatlan bál! Sokszor összefogózkodtunk mi lányok hatan-nyócan, és úgy men­tünk a bálba... Ha nem, hát anyánk kísért bennünket. A mai lányok már azt mond­ják: el se mennek a bálba, ha az anyjuk is menni akar... — Hirnes tojást? Festek én bizony ma is... Az valahogy hozzátartozik a húsvéthoz. Húsvétvasárnap szoktam festeni őket... de megmuta­tom! Egy régi tollal, meg viasszal szoktam megmintáz­ni... így, ni! Koncz István — Jaj, nagyon kell siet­nem! A húsvéthétfő? Hát... várom a locsolókat. Jönnek majd, gondolom (elmosolyo­dik) a volt osztálytársaim, meg barátaim... Hogy há­nyán? Azt már igazán nem tudom megjósolni. Tojást is festünk, de azt persze a kis­fiúknak. A nagyobbakat megkínáljuk. Egy kis ital, étel, sütemény­Két fiatalemberrel Vásá- rosnaményban, a gergelyi- ugornyai hídfőnél találkoz­tunk. Koncz István és Csat­lós István egybehangozóan jelentette ki: nem olyan kü­lönleges dolog ez... gyorsan és sikeresen Nyeste Ferencnc Magas, fiatal lány siet át egy csarodai udvaron. A nyári konyhából rántott hús illata árad, sürög-forog a tűzhely körül a mama és a nagymama. Szabó Katalin, a fehérgyarmati' szakkö­zépiskola harmadikosa visz- szafelé készül az iskolába, hamarosan indul a busz... De csak három napra megy Gyarmatra, szombaton jön haza húsvétra. Szabó Katalin Csatlós István — Régebben, kisebb ko­runkban bizony nagy izga­lommal készültünk a locsol- kodásra, sok-sok helyre el­mentünk, sok tojást gyűjtöt­tünk... De hát már tizennyolc évesek vagyunk! Elmegyünk körülbelül öt-hat helyre... Délután! A délelőtt a kis­gyereké, akkor ők locsolkod- nak. Aztán elbeszélgetünk hamar elmegy az idő... Esté­re, reméljük, bál lesz... a ze­nekartól függ. Oda szívesen elmennénk táncolni meg ze­nét hallgatni... Tarnavölgyi György Fotók: Hammel József Mint azt már az MTI hírül adta, tartalékosok bevonásá­val harcászati gyakorlatot tartottak hazánkban. A jól si­került gyakorlaton szabolcs- szatmáriak is részt vettek. Közülük hárman mondják el tapasztalataikat. Dr. Árkosy Ferenc tartalé­kos hadnagy. Civilben balese­ti sebész a megyei kórházban, A pontossághoz, az éjszaká­záshoz hozzászokott, a gya­korlat alatti fizikai megter­helést könnyen viselte. — Jól előkészített gyakor­lat volt, nagyszerűen sikerült a technika mozgása. Az or­szágúton két jármű is balese­tet okozhat, itt ment, minden ment, mint a karikacsapás. A mozgó rendelőt és gyógyszer- tárt kitűnően felszerelték. Al­kalmazására azonban nem került sor. A katonaorvosok­kal jól össze tudtuk hangolni munkánkat. Szabad időmben egészségügyi előadásokat tar­tottam a katonáknak és olva­sásra, művelődésre is bizto­sítottak lehetőséget. A mun­ka mellett a gyakorlat él­ményt is jelentett számomra. Fedor László törzsőrmester az MHSZ-nél dolgozik, így a katonai munka és a katonai fegyelem szinte mindennapi életéhez tartozik. — Itt mégis egy sor újdon­sággal találkoztam, bővültek ismereteim. Azt tapasztal­tam, hogy az MHSZ-nél ta­nultakat a katonák nagysze­rűen tudták hasznosítani. Jó­nak tartottam a kollektív szel­lemet, a polgári életben kü­lönböző beosztásban dolgozók önzetlenül segítették egymást és nemcsak parancsra. Azt hiszem, ez volt a siker egyik titka. Veres János tartalékos hon­véd, műszerész, ülő foglalko­zás az övé és sok koncentrá­lással jár. — Ezek után kikapcsoló­dásnak, felfrissülésnek is jó volt a gyakorlat. Lehet, hogy rossz a hasonlatom, de a ha­zafias kötelességek mellett a gyakorlat egy kicsit férfias sportnak is számít. Szerintem is szükség van időnként az ilyen eseményre, hogy a tisz­Fotópályázatunkra érkezett FÜRDŐZÉS „Harchoz!” tek, a tiszthelyettesek és a honvédek gyakorolják az együttműködést. Az ittlétünk alatt nemcsak új katonai is­meretekre tettem szert, ha­nem emberismeretre is. Né­hány szabolcsi - fiúval össze­barátkoztunk. Két kislányom van, jókedvűen várom a lo­csolókat. A műtőasztaltól, az íróasz­taltól, vagy a gépektől elszó­lított férfiak eredményesen teljesítették nehéz, de meg­tisztelő feladatukat. Mire e sorok megjelennek, már ott­hon lesznek családjuk köré­ben és békésen ünnepelnek. N. L. Beküldte: Tóth Endre Nyíregyháza. Ifjú szakmunkások versenye a KEMEV-nél Ki minek mestere vetélke­dőt hirdetett a KEMÉV KISZ-bizottsága az idén má­sodszor megrendezett ifjú­munkásnapok keretében. Ez alkalommal 44 harminc éven aluli fiatal adott szá­mot szakmai gyakorlati, el­méleti és politikai ismeretei­ről. A március végén kezdő­dött program keretében zajló verseny értékelését és az eredményhirdetést a na­pokban tartották a vállalat Tünde utcai telepén. Az el­ső helyezettek 700, a máso­dik helyezettek 400, a har­madik helyezettek 300 fo­rintos pénzjutalomban ré­szesültek. Fazekas József gépszerelő, Radócz László kőműves, Lökös László autószerelő, Asztalos István ács, Gincsai János vasbeton- szerelő és Fedor László la­katos szakmában végzett az első helyen. Ök valameny- nyien megkapták a vállalati KISZ-bizottság különdíját, részvételi lehetőséget a sze­gedi ifjúsági napok rendez­vényein. Tanulmányút az NDK-ba Az országból összesen 27 gumigyártó szakmunkásta­nuló utazik a nyáron az NDK-ba háromhetes tanul­mányútra a két ország ille­tékes minisztériumainak megegyezése alapján. Az el­ső- és másodéves fiatalok közül 15-en a nyíregyházi gumigyár szakmunkástanu­lói, akik a 107. sz. Szakmun- •kástanuló Intézetben tanul­nak. A diákok a július 11-től augusztus 2-ig tartó út során tíz napot dolgoznak a ber­lini gumi- és műanyagipari vállalatnál, megismerkedve az ottani munkafolyamatok­kal, gyártási eljárásokkal. másik tíz napon- pedig gazdag kulturális prograrh várja őket, amelynek so­rán országjáró kirándulá­son vesznek részt. Az útra zsebpénzt kapnak, s a tíz­napos munka során kapott keresetüket saját belátásuk szerint költhetik el a fiata­lok. Az előzetes jelentkezések után a napokban választják ki azokat, az eddigi munká­ban és tanulásban legjobb­nak bizonyult fiatalokat, akik részt vehetnek a NDK- beli tanulmányúton, (lb.) Történelemóra helyszínen A Isinom Palkó dallamai szűrődtek ki a vajai /M múzeum nagyterméből. A díszes, festett meny- il nyezetü teremben tudományos ülés kezdődött, ennek részvevői gyújtottak rá a pattogó dalra. Érdekes, eredeti volt, és egy pillanat alatt hangulatot teremtő. És még valami: nótás kedvünket és énekelni tu­dásunkat is bizonyította a közös ének. A tudományos ta­nácskozáson ezúttal nem tanárok, nem kutatók vettek részt, hanem az Ybl Miklós Épületgépészeti Technikum budapesti és debreceni diákjai. Nyíregyházi és vajmi előadók szóltak a kuruc kor eseményeiről, megyei és or­szágos vonatkozásairól. Míg a földszinten úttörők szá­zai léptek be egymást követve az épületbe tanáraik ve­zetésével, hogy lássák a Rákóczi- és Esze-kiállítás anya­gát, fönn folyt a vita, az eszmecsere. Kellemes látvány volt ez, és igen jó módszere a ha­zafias nevelésének. Fiatalok és korosabb diákok egyidő- ben, okos felnőttek közreműködésével a helyszínen ta­nulmányoztak haladó történelmet, és értékelték múl­tunk eseményeit. Remélhető, hogy a szép tavaszi na­pokon, hétvégeken sokan kerekednek majd így föl, idő­sebbek, turisták is, hogy gazdagítsák magukat megyénk sokszor méltánytalanul kevéssé ismert értékeivel, (b) GYAKORLAT -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents