Kelet-Magyarország, 1976. április (33. évfolyam, 78-102. szám)
1976-04-02 / 79. szám
4 KELET-MAGYARORSZÁG 1976. április 2. KOMMENTÁR Rendhagyó költségvetés Tartalmi és formai okokból egyaránt rendhagyó katonai költségvetési törvény- javaslatot hagyott jóvá az amerikai képviselőház és a szenátus egyeztető bizottsága. Formailag újdonság, hogy ezúttal nem 12, hanem 15 hónapra szól a javaslat, miután a költségvetési év fordulója június 30-ról szeptember 30-ára módosul. Tartalmilag a 112 milliárd dolláros előirányzat több érdekes elemet hordoz. Most először fordul elő, hogy a Közel-Keletnek szánt támogatás képviseli a költségvetés tetemes részét. Figyelmet érdemel az a körülmény is, hogy ugyancsak most először kerül két tétel egymás alá az előirányzatban : az Izraelnek szánt segély és az Egyiptomnak juttatandó összeg. Igaz, a két tétel között jelentős a különbség. Tel Aviv a költségvetési időszak első 12 hónapjában 2,2 milliárd dollárral érdekelt az amerikai hadi költség- vetésben, míg Kairó kénytelen beérni 705 millióval. Megfigyelők azonban úgy vélik, Egyiptom számára kezdetnek ez sem rossz... Hogy az olajfák alatt kiviruló békének vagy fellobbanó háborúnak kedvez-e az amerikai bőkezűség, az majd elválik. Annyi azonban bizonyos, hogy a törvényhozók az eddiginél nagyobb beleszólást óhajtanak a külföldi katonai segélyek folyósításába, ügy látszik, a józan ész felülkerekedik a hadiipar monopóliumainak érdekein, mert ez az óhaj megfogalmazódott a javaslatban is: a kongresszus vétójogával éU hét minden 25 millió dollárt meghaladó segély ügyében. Kérdés persze, hogy ez a szándék beke- rül-e a javaslat elfogadott formájába, vagyis törvényerőre emelkedik-e. Az is új eleme a költségvetés-tervezetnek, hogy évi kilenc- milliárd dolláros plafont szab az amerikai fegyver- és hadfelszerelési exportnak. Ford elnök 1,3 milliárd- dal nagyobb összeget követelt a hadi költségvetés céljaira. Egyszersmind azt is kilátásba helyezte, hogy megvétóz minden olyan javaslatot, amely — úgymond — nagyobb mértékben megnyirbálná a kormány elképzelését. Most már csak az a kérdés, hogy az 1,3 milliárd innen vagy túl esik-e ezen a határon. Annyi bizonyos, hogy a tervezet végösszege így is meghalad bizonyos jelképes határokat. Azokat például, amelyek százmilliók képzeletében a békés korszak katonai költségvetéséből kialakultak. Leszerelési bizottság Plenáris ülés Genfben A leszerelési bizottság csütörtökön Genfben megtartotta 699. plenáris ülését. Ezúttal két felszólalás hangzott el, s mindkettő a környezeti hadviselés betiltását célzó konvenciótervezettel foglalkozott. Mint ismeretes, ezt az azonos szövegű egyezménytervezetet tavaly a Szovjetunió és az Egyesült Államok terjesztette elő. H. Ogiso nagykövet, a japán delegáció vezetője rámutatott arra, a környezetet módosító eljárások katonai alkalmazása ellentétes az emberiség jövőjének érdekeivel. Ezért ezeket be kell tiltani. A japán delegáció szerint már most olyan nemzetközi jogi intézkedést kellene foganatosítani, amely biztosítaná a környezeti hadviselés megelőzését. Ogiso végül reményét fejezte ki, hogy a bizottságnak sikerül kidolgoznia az új egyezmény szövegét. W. H. Barton nagykövet, a kanadai küldöttség vezetője a konvenciótervezetben kisebb szövegmódosítást javasolt, fte egyúttal bizakodással beszélt arról, hogy a soron következő tárgyalásokon sikerül kidolgozni a szerződés végleges szövegét. Reményét fejezte ki, hogy a bizottság a konvenciót az ENSZ-közgyűlés ez év őszi ülésszaka elé terjesztheti. A csütörtöki plenáris ülés a két felszólalással befejeződött. A leszerelési bizottság 700. ülését keddre tűzték ki. TASZSZ-közlemény Föld alatti nukleáris robbantások A föld alatti nukleáris kísérletek korlátozásával kapcsolatos szovjet—amerikai szerződés, amelyet 1974. július 3-án írtak alá Moszkvában, mint ismeretes, előírja, hogy 1976. március 31-től kezdve a felek nem folytatnak ilyen kísérleteket a meghatározott potenciális erőn felül. Jelenleg folyamatban vannak a szovjet—amerikai tárgyalások a békés célú föld alatti nukleáris robbantásokra vonatkozó megállapodás megkötéséről. Ebből következik, hogy a fent említett szerződés még nem lépett hatályba. A Szovjetunió — tekintettel arra, hogy a föld alatti kísérletek korlátozásáról szóló szerződés rendkívül jelentős, mint gyakorlati lépés az ilyen robbantások teljes beszüntetése felé és figyelembe véve a lényeges előrehaladást a békés célú nukleáris robbantásokkal kapcsolatos megállapodás előkészítésében — nem szándékozik olyan lépéseket tenni, amelyek összeegyeztethetetlenek a szerződés előírásaival, feltételezve, hogy az Egyesült Államok hasonló módon jár el. A Szovjetunió egyidejűleg reményét fejezi ki, hogy kölcsönös erőfeszítéssel mielőbb tető alá hozható a békés célú föld alatti nukleáris robbantásokkal kapcsolatos megállapodás, és hatályba léphet az 1974. július 3-i szerződés. Novoje Vremja A szovjet—angol kapcsolatokról Gromiko szovjet külügyminiszter londoni tárgyalásainak sikere arról tanúskodik, hogy „a szovjet—angol kapcsolatok konjunkturális ingadozásoktól mentesen, egészséges alapokon fejlődnek” — állapítja meg a Novoje Vremja hírmagyarázója. Ezen túlmenően a külügyminiszteri találkozó stabilizáló hatást gyakorol a kelet-nyugati közeledés egész folyamatára. Emlékeztetve arra, hogy Wilson brit miniszterelnök tavaly februári moszkvai látogatása óta lényegesen bővültek a két ország gazdasági kapcsolatai, s gyümölcsöző csere indult meg a környezet- védelem, az egészségügy, a mezőgazdaság, a tudományos kutatások, az oktatás és a kultúra területén, a szovjet hetilap^ megállapítja: „az együttműködés elmélyítése, skálájának kiszélesítése — ezek a szovjet—angol viszony sürgető feladatai és legközelebbi perspektívái”. A londoni tárgyalásokról kiadott közös közlemény legfontosabb része, a kommentátor szerint, a leszerelési problémákkal összefüggő állásfoglalás, amelyben a Szovjetunió és Nagy-Britannia kifejezte elszántságát a bécsi csapat- és fegyverzetcsökkentési tárgyai lások sikerének előmozdítására. Mexikó választásra készül A Rio Grande mindkét partján javában folyik az elnökválasztási kampány. De amíg Mexikót és az Egyesült Államokat elválasztó folyótól északra végbemenő eseményeket — Ford és Reagan párharcát — első oldalon tálalja a nemzetközi sajtó, a déli csa. tarozásokról csak eldugott hírek jelentek meg. Pedig Mexikó szintén az urnához készül: július 14-én választják meg a 1S5 éve független ország 74. államfőjét. A hatéves mandátum elteltével távozó, s a mexikói alkotmány szerint újra nem választható Luis Echeverria elnök helyébe minden bizonnyal a kormánypárt jelöltje. Jósé López Portillo kerül. A valószínűség, sőt bizonyosság oka: López pártja, az intézményesített forradalmi párt (PRI) 1929 óta monopolhelyzetet élvez a hatalomban; az utóbbi 47 esztendőben kizárólag csak ez — az egykor rendkívül haladó, s valóban forradalmi — a párt adott elnököt az országnak. A másik ok, amely López Portillo megválasztását valószínűvé teszi az, hogy ellen jelölt je csak egyetlen egy lesz: Valentin Campa Salazar, idős munkásvezető, a féllegális kommunista párt jelöltje. A Mexikói Kommunista Párt ötvenhat éves fennállá. sa óta első ízben állít jelöltet az elnökválasztáson. A párt nyíltan hangoztatja is: nem választási sikerre törekszik, hanem a kampányt kívánja felhasználni platformja ismertetésére. A választási rendszer egyébként sem kedvezne a Mexikói KP és még két baloldali szövetséges közös jelöltjének, Campának. Törvényes keretek között ugyanis Mexikóban csak négy párt vehet részt a választási küzdelmekben: olyan csoportosulások. amelyek legalább 70 ezer hívüknek nevét és adatait közlik a belügyminisztériummal, s ily módon kérik legális bejegyzésüket. A múlt fél évszázad tapasztalatai alapján a Mexikói KP erre - nem hajlandó, így jelképesen állított jelöltje is kimarad mindazokból a kedvezményekből, amelyek a kampányban részt vevőket — a rádió és tévé nyilvánossága — megilleti. Másik, döntő hátrány: a be nem jegyzett jelöltre, így a Campára leadott szavazatok csak akkor érvényesek, ha a választólapra a szavazók felírják teljes nevét, beleértve a spanyolban használatos anyai vezetéknevet is. Mindez szinte teljesíthetetlen követelménynek számít egy olyan országban, ahol a lakosság 36 százaléka írástudatlan. A kormánypártot így nem is annyira a szimbolikusan állított közös baloldali jelöt zavarja, hanem inkább az, hogy kevés az elnökjelölt. A látszólagos ellentmondást az magyarázza, hogy a mexikói jobboldal (sőt: szélsőjobboldal) legerősebb csoportosulása, a- nemzeti akció pártja (PAN) ez alkalommal bojkottálja a választást, amelyen még soha nem sikerült nyernie. így viszont csorba esik a választási mechanizmus demokratikus külalakján — vélik a kormánypártban. A jobboldali ellenzék bojkottja könnyen azzal járhat, hogy a választások az érdektelenségbe fulladnak, túlzottan nagyarányú lesz a távolmaradók száma. A kormánykörök aggodalmát egy baloldali vezető, Herberte Castillo úgy fogalmazta meg. hogy az 50—60 százalékos tartózkodás könnyen azt a látszatot keltheti, hogy a kormány csupán egy kisebbség akaratának a gyümölcse. López Portillo, amint megtudta jobboldali ellenlábasai, nak távolmaradását, kifejtette: az „kihívás” pártjával szemben. Nemcsak kihívás, hanem a mexikói jobboldal, az Amerika-barát körök szervezett ellentámadása, válasza Luis Echeverria kormányának haladó külpolitikájára. A belpolitikában sokszor következetlen — a baloldal által emiatt gyakran bírált — kabinet komoly tőkét szerzett nemzetközi síkon. Echeverria hatéves elnöksége alatt Mexikó kitört viszonylagos elszigeteltségéből, s egyike lett azoknak az orszá. goknak, amelyek a kontinensen nagyobb önállóságot követeltek az Egyesült Államoktól. Echeverria és külügyminisztere, Emilio Rabasa politikája nem maradt a puszta szavaknál. Az USA szomszédságában élő ország (az egyetlen latin-amerikai állam, amely sohasem szakította meg kapcsolatait a forradalmi Kubával) egyik élharcosa volt az Amerikai Államok Szervezete megreformálásának. s az Egyesült Államokat a soraiból kirekesztő SELA (Latin-amerikai Gazdasági Szisztéma) megteremtésének. Mexikó példásan közeledett a szocialista orszáA libanoni baloldal csütörtökön beleegyezett egy tíznapos tűzszünetbe, azzal a feltétellel, hogy a parlament ezalatt megválasztja az új elnököt, s lemondatja Fran- giét. A hírt a baloldal ellenőrzése alatt álló rádióadók jelentették be csütörtökön. Hasonló elhatározásra jutott a jobboldal is, a Reuter hírügynökség értesülése szerint a tűzszünet pénteken középeurópai idő szerint 11,00 órakor lép életbe. Időközben a libanoni fővágokhoz: diplomáciai kapcsolat jött létre a többi között hazánk és a latin-amerikai állam között is. Az 1975. év nagy nemzeti eseménye volt a Mexikó és • a KGST között aláírt társulási szerződés. Egy mexikói szállóige szerint: „Szegény Mexikó, mily távol van az istentől és milyen közel az Egyesült Államokhoz!” A keserves sóhaj eredetét a régmúltban is fel lehet kutatni: a terjeszkedő, fiatal USA a múlt században több mint kétmillió négyzetkilométernyi területet csatolt el' Mexikótól. De az USA politikai-gazdasági súlya ma is nyomasztóan nehezedik a déli szomszédra. Mexikó az USA-val bonyolítja le export, jának kétharmadát. s importjának fele onnan származik. A másik tényező az amerikai idegenforgalom, amely az utóbbi időben meghaladta az évi hárommillió turistát. A gazdasági expanziót nyilvánvalóan fel lehet használni politikai zsarolásra is. Ez nemrég meg is történt: az ENSZ-ben a cionizmus, mint fajüldöző ideológia elítélése mellett leadott mexikói szavazat ürügyével az amerikai szenátus egyes tagjai Mexikó idegenforgalmi bojkottjára szólítottak fel. Mindez persze csak ürügy volt: a jobbról jövő külső és belső támadások voltaképpen Echeverria politikájának szóltak; a „harmadik világ” országaiban tett utazásainak, latin-amerikai integrációt hirdető koncepciójának. Egyszóval: Mexikó függetlenségi politikájának. A jobboldali nyomás — burkolt formában — máris kísért a mexikói választási kampányban. „Szegény Mexikó” az Egyesült Ál. lamoktól sem kerülhet ugyan távolabb, sem közelebb istenhez. vezetői azonban arra törekednek, hogy a sokáig elzárt ország felzárkózzék a harmadik világ haladó áramlatához. Mégha ez a Rio Grande északi partján nem arat is tetszést... Major László ros élénk diplomáciai tevékenység színhelye. Karami miniszterelnök a Szovjetunió, Nagy-Britannia, Kína és Franciaország bejrúti nagyköveteivel vitatta meg az ENSZ-főtitkárnak azt a lépését, hogy a libanoni kormánynyal való előzetes tanácskozás nélkül a Biztonsági Tanács elé utalta a libanoni helyzetet. Dean Brown, az amerikai kormány különleges megbízottja pedig Frangié elnökkel kezdte meg libanoni politikai megbeszéléssorozatát. Tűzszünet Libanonban 14. Négyhasábos totálkép az 1-es oldal élén az elnökségről. Dénes István, a DISZ főtitkára, Kovács István, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Farkas Mihály hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, az MDP Politikai Bizottságának tagja, Hollós Ervin, Kádas István, Petrák Lajos — a DISZ KV titkárai és Molnár István sztahanovista vájár... Megkezdődött tehát a diadalát. A DISZ Központi Vezetőségének tagjává választják, kitüntetéseket kap. De nézzük ismét a lapokat. Szabad Ifjúság, 1953. június 21. A DISZ Dicsőség Könyvében bejegyzett fiatalok. Prubszky Lajos, a Gépipar kiváló dolgozója, a Wilhelm Pieck Vagon- és Gépgyár kétszeres sztahanovistája, aki a felszabadulási héten 1102 százalékos és a választás tiszteletére teljesített 1422 százalékos kiváló eredményével az ország legjobb esztergályosa lett... Svéd László, a Munkás- mozgalmi Intézet aspiránsa, aki értékes kutatómunkát végzett a magyar ifjúmunkásmozgalom harcos múltjának feldolgozása terén. Csillag Anna, a csorvási gépállomás ifjú traktorosa, aki 1953. évi tavaszi tervének túlteljesítésével „az ország első női traktorosa” lett. Lengyel Erzsébet, az Ifjúsági Színház Jászai-díjas színművésznője, aki Brus- lein: Pányuska iskolája és Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig című darabjában kiváló alakítást nyújtott. Somogyvári Jenő, a Magyar. Népköztársaság kiváló bányásza, aki a komlói Szénbányászati Tröszt sztahanovista vájárai közül elsőnek csatlakozott a 100 méteres elővájá- si mozgalomhoz... Molnár István, a DISZ KV tagja, a Komlói Szénbányászati Tröszt sztahanovista vájára, aki a szovjet módszerek bátor alkalmazásával forradalmasította a bányafeltárást: országos mozgalmat kezdeményezett az átlagos 28—30 méter helyett havi 100 méteres elővájás eléréséért. Túlteljesítette vállalását: 150 méteres előrehaladást ért el. Példát mutatott a rohamcsapat cím elnyeréséért folyó küzdelemben ... Szinte ugyanebben az időben közli az Uj Komló is a komlói dicsöségalbum fényképeit. Mátrai Árpád, Sallós György, Molnár István, Hoffmann Pál, Szepeshegyi István ... Közben megjelenik egy másik hír is, de ez már senkit sem lep meg. Előkészületek a képviselőválasztásokra. A bányászok jelöltje: Molnár István ... Diadalát...? No, de térjünk vissza 1952. júniusának utolsó napjaira. Június 25-én, délelőtt Molnár István elrobbantotta az utolsó töltetet, s ezzel beléptek a századik méterbe. Hírvivők szaladgáltak: mi újság, mikor lesz meg? Telefonáltak a városi pártbizottságról, a DISZ-től. Mi a helyzet? Nincs akadály — mondta Molnár —, megnyertük ezt a csatát... Mert akkor valóban minden ezt sugallta. Június hónapot 124 méteres teljesítménnyel zárták. Augusztusban • új körülmények között — Béta-bányán — 105 métert haladtak előre. A következő hónapban itt is tovább javult azonban teljesítményük; így aztán joggal érezhette Molnár: előveheti dédelgetett álmát, a 200 méteres mozgalom gondolatát. Fent azonban mást gondoltak. A 100 méteres mozgalom széles körű elterjesztésének jelszavával szétszedték a Molnár-csapatot. Hiába tiltakoztak, hiába jutott el a vita híre egész a miniszterig — Molnár Istvánt áthelyezték az újonnan megszervezett feltáró vállalathoz. A nagy munkák ekkor Kossuth-bányán folytak. Tizennégy csapatot koncentráltak egy meglehetősen kis bányarészbe — köztük Molnár-, a Kusz-, és a So- mogyvári-brigádokat, tehát Komló legproduktívabb csapatait. A szállítási útvonalak kapacitása azonban szűk volt, jó ha 100 csille áthaladhatott műszakonként az ereszkén. A diadalútból vergődés lett. — Nagy eredményeket vártak tőlünk; sokszor száz métert, de még a közepes csapatok szintjét is alig értük el. Ekkor már Vas Zoltán kezében volt a hatalom Komlón. Tiltakoztam kézzel-láb- bal, úgy éreztem ez a mozgalom lejáratása. Egy pártbizottsági ülésen végre határozat született: megfelelő munkaterületet, műszaki feltételeket kell számunkra teremteni. Azt mondták: van itt még vissza vagy 30 méter, azt fejezzétek be, s aztán elvonulhattok. Rendben. De aztán kiderült: ötven méter az a harminc! (Folytatjuk)
