Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-14 / 63. szám
1976. március 14. KELET-MAGYARORSZÄG - VASÁRNAPI MELLÉKLET 7 arminc évvel ezelőtt, H 1946 tavaszán a nyílt osztályharc első vihara söpört végig Szabolcs megye politikai horizontján. Az 1945- ös választások sikerén felbátorodott reakció erőteljes támadást indított a demokratikus vívmányok ellen. A volt földbirtokosok a szolgálatukba szegődött ügyvédekkel együtt valóságos hadjáratot kezdtek birtokaik visszaszerzésére. Merészségüket jelzi, hogy a megyében 1946 márciusáig a kiosztott földek mintegy felére jelentettek be igényt a volt tulajdonosok. Tiszavidon például 450 hold viszszaperlését kezdték el. Súlyosbította a helyzetet, hogy a megyei földbirtokrendező tanács — rosszul értelmezve a választási eredményeket — számos esetben helyt adott az ügyvédi manipulációknak. A földbirtokrendezés hivatali szerveiben, és nem utolsósorban a közigazgatásban helyet foglaló jobboldali elemek igyekeztek a földesúri reakció kezére játszani. Ennek tudható be, hogy több helyein visszaítélték a földet a régi tulajdonosának. így például a szatmári részen a kiosztott földek 18%-át. Gégényben a nyugatról viszszaszivárgott földesúrnak, Kemecsén a malomtulajdonosnak, Tiszabezdéden Roskoványi Dezsőné földbirtokosnak ítélték vissza. A földesúri támadás a föld visszaperlésével párhuzamban a politikai bizonytalanság légkörének, megteremtésére irányult. Olyan bizofiytalanságot kívánt teremteni, amelyben a földhöz juttatott újgazda önként lemond a földről. Tevékenységük nem volt eredménytelen, sőt előfordult, hogy helyenként a kommunista párt megyei titkárának kellett beavatkoznia és meggyőzni az újgazdákat a föld feladását jelentő helytelen lépésről. A reakciós támadás nagyarányú kibontakozásában döntő jelentőséggel bírt a szabolcsi közigazgatás közismert jobboldalisága, melynek élén Erőss János, majd Andrássy Dániel, a kisgazdapárt jobbszárnyán elhelyezkedő főispánok álltak. Az az Andrássy, aki 1946. március 2-án katonaságot vezényelt ki az anarcsi dolgozók ellen, hogy a volt földbirtokosnak, Dienemek a földjét és a gyárát viszsza adassa. Ezek után egyáltalán nem véletlen, hogy a föld megvédéséért indított küzdelem szükségszerűen egybeesett a közigazgatás megtisztításáért folyó harccal. Felismerést nyert, hogy a forradalom védelmét 1946 tavaszán a közigazgatási reakció elleni küzdelem szolgálja legjobban. Ez biztosíthatta a föld megvédését is. A kommunista párt megyei vezetése ebből a felismerésből indult ki az ellentámadás megszervezésénél. Amint láttuk, a jobboldali támadások következtében nemcsak a földosztás eredményeit, hanem a politikai hatalmat is veszély fenyegette. A demokrácia hívei nem nézhették tovább tétlenül a reakció mesterkedéseit. A helyenként ösztönösen jelentkező paraszti ellenállások is jelezték, ütött a cselekvés órája. Az ellentámadás megszervezésének fontos állomása volt a kommunista párt február 16-i megyei konferenciája, mely harcba szólított az egyre dühödtebben támadó, a régi rendszert visszásé várgó erőkkel szemben. A párt hívó szavára a demokratikus tömegek ellentámadásba lendültek. A nyíregyházi szervezett munkásság is egységesen szövetségese, a szegényparasztság mellé állt. Március 2-án közzétett „kiáltványában” hitet tett a demokratikus vívmányok — a föld — megvédése mellett, és követelte: „Ki a községekből mindazokkal a jegyzőkkel, akik népnyúzó politikát folytatnak még ma is! Ki a megyeházáról a Horthyrendszert kiszolgáló, népsanyargató szolgabírákTcal!” Az újgazdák és szegényparasztok örömmel fogadták a munkásság testvéri jobbját, amely bátorítást adott, tovább növelte erejüket és elszántságukat nagy osztálycsatájuk megvívásához. 1946. március 5-e emlékezetes dátuma megyénk felszabadulás utáni történetének. Ezen a napon hatalmas méretű reakcióellenes tüntetés zajlott le Nyíregyházán. A Lenin téren már a kora délelőtti órákban 25 ezer főnyi tömeg lába alatt dübörgőit a föld. A résztvevők egy része a megye különböző falvaiból érkezett, magukkal hozva az otthon maradottak harcos elszántságát is. Beszédet mondott Balogh Sándor nagyhalászi és Sajben András nyíregyházi újgazda. A szónokok hangsúlyozták a föld megvédését, a közigazgatás megtisztítását. Válaszul huszonötezer torokból harsant a fogadalom: „Földet vissza nem adunk! Ki kell tisztítani a vármegyeházát!” A követelések szimbólumaként Krassói Lóránd Ady Endre: Felszállott a páva című versét szavalta. A tüntetés már a szervezett ellentámadás megindítását jelentette. A jobboldal megrettenve figyelte a felvonuló tömeg imponáló, fegyelmezett, de haragtól és elszántságtól fűtött magatartását, hangulatát. Andrássy Dániel főispán nem várva be a nép küldötteit, irodájának hátsó kijáratán megszökött. A tüntetők a megyeháza elől a városi tanács, majd az adóhivatal és a megyei bíróság elé vonultak, mindenütt átnyújtották az eltávolítandók névsorát. Másnap, március 6-án Mátészalkán volt nagyobb szabású megmozdulás. Mintegy 8 ezer főnyi tömeg tüntetéssel egybekötött nagygyűlése követelte 54 reakciós tisztviselő eltávolítását, köztük szép számmal a „földreform vívmányainak csökkentése körül buzgólkodó" ügyvédeket. z események felgyor-Asultak. A járási székhelyeken és a községekben is egymást követték az osztályharcos megmozdulások. Nagy tömegtüntetések zajlottak le Gáva, Büdszentmihály, Nagyhalász, Baktalórántháza, Kemecse, Tiszalök, Kisvárda községekben. Kisvárdán tízezren felüli tömeg vonult fel. A tüntetők mindenütt a kormányprogram következetes végrehajtását, a közigazgatás megtisztítását, a malmok községesítését követelték. Küldöttségek vitték az eltávolítandó hivatalnokok névsorát. A tüntetések méretei azt mutatják, hogy 1946 márciusában az egész megye forrongásban volt. A tömegek egységes fellépésének eredményeként számos reakciós tisztviselőt, alkalmazottat stb. sikerült eltávolítani. „Tiszalökön például minden tisztviselőt eltávolítottak a községházáról, s a nép közfelkiáltással választott vezetőjegyzőt. Ugyanez ismétlődött meg Tiszadadán” — jelentette a járás főjegyzője. A gávai nagygyűlésen hét járási tisztviselőt szólítottak fel hivatala elhagyására. tüntetések jellemző A vonásaként irta a kommunista párt megyei titkára: „Minden megmozdulás a legfegyelmezettebben ment végbe, és már a nemkívánatos egyének maguk is levonták a konzekvenciát, és meg sem várták a tömegek felhívását a helyeik elhagyására, hanem önként távoztak.” A „vihar”, amely 1946 tavaszán megyénkén végigsöpört, tisztító hatású, megnyugvást hozó volt. A tömegmozgalmak bebizonyították, hogy a politikailag iskolázatlan szabolcsi tömegekben viszonylag rövid idő alatt jelentős forradalmasodás ment végbe. Egészen más, egy szélesebb látókörrel rendelkező, öntudatéban megerősödött nép lépett a politikai élet porondjára. A szabolcsi nép is megmutatta. hogy tud harcolni a jogaiért. és kész megvédelmezni a demokráciától kapott vívmányokat. Filep János Maszek falu, maszek világ — mondták. Miért? — kérdeztem. — Nincs termelőszövetkezet — válaszolták. Nem a maszekság igazolását, a szocializmus jegyeit kerestem Nyírbélteken. Nem rakom egymás mellé a kiáltó ellentéteket, mert ha van is, — minden relatív. Van szalmatetős ház. Az egyiknek rozzant kapujára öles betűkkel krétával felírták: „Kedvezményes pétisó itt kapható.” Hát hol árulják? Talán a villasoron? (Az Ömbölyi út menti szép házakat nevezik villasornak.) Van tehénszekér, van lovasszekér is szürke gebével. Mit bizonyít? Van személyautó is hatvanon felül, a televíziónak, rádiónak már a számát 6em tudják. Ez is mit bizonyít? Nyírbéltek a rendkivüliség jegyei nélkül egy a szabolcsi községek sorában. Lakói ugyanabba az irányba haladnak, csak gyalogjárdán. (A gyalogjárda nem tőlem származik.) Homyák Tibomé beszélgetésünk vége felé említette: „1971-ben 15 forint egy lakosra jutó társadalmi munkát végeztek. Az elmúlt évben már 363 forint értékűt. 2300 méter járdát készítettek társadalmi munkában, kétszer annyit, mint az előző négy évben összesen. Mi a járdaépítéssel jutunk el a szocializmushoz.” M/ von o ngyalogjárdán"? A nagyközségi pártbizottság titkára tudta, hogy ezzel a dolgok elevenére tapintott és szétáradt benne a derű. Megvitattuk a járdadolgot. A szocializmushoz vezető út nem mindenütt autópálya, annak szélességével, korszerűségével és kényelmével. Inkább csak út, néhol gyalogösvényig leegyszerűsöd - ve. A képletesen fogalmazott mondatnál maradva; tulajdonképpen milyen is a valóságban a nyírbélteki gyalogjárda, mi fér rá 1976-ban? Homyák Tibomé mellett Sarkad i József nagyközségi tanácselnök segít abban, hogy — közhellyel élve — rá teljesség igénye nélkül felmérést készítsünk”. Nyírbéltekre négyféléi lehet bemenni: Nyírbátor, Penészlek, Nyirlugos és Omboly irányából. Bármerről is közelítjük a 3800 lakosú községet, már nem tárul elénk a régi, rossz értelemben vett faluvég rozoga házakkal, szegénységgel. A takarosabb, az új lakóépületek éppen a falu szélén vannak. Építkeznek, se nem lassúbb, se nem gyorsabb ütemben, mint másutt. Vajon a futóhomok termi-e meg a házra, a kocsira, a televízióra és minden egyébre a pénzt? Egyértelműen nem. A Nyírbátori Faipari Vállalat nyírbélteki üzemében (ott van a község szélén) 124 helyi lakos dolgozik, de a gyes-en lévőkkel kétszáznál is több a számuk. Jó jövedelmi forrás. Mondják, még nem dőlt el mi az elsődleges az üzemi dolgozóknál. A munkabér, vagy a föld, amit ipari munkásként is művelnek. Tény, hogy a faiparból kétszáz családhoz havonta rendszeresen áramlik a pénz, s az ipari munka, valamint a földművelés jövedelme kiegészíti egymást. A másik jelentős szocialista szektor a Nyírtassi Állami Gazdaság üzemegysége, amely a község határából 1450 holddal részesedik. Ebben az üzemegységben kizárólag bélteki lakosok 92-en dohányt termesztenek Jó és híres dohányosok, dolgos emberek, amit az is bizonyít, hogy szocialista munkaverseny-vállalásként 2 millió forint többletárbevételt értek el területükről a minőség javításával. Van továbbá erdészet, ahova szintén nagyon sok nyírbélteki jár el dolgozni. Az ÁFÉSZ, amely bét községet irányít és lát el, felvásárol, kereskedik, szolgáltat, 170 embert foglalkoztat. Az eljáró dolgozók száma megközelítően ötszáz fő, ők is iparba, szocialista szektorba járnák és onnan gyarapodnak. Mi marad hát a maszek világra? Kevés és epre kevesebb, az ebből származó jövedelem zsugorodik, és már régen nem a meghatározó, a döntő. Az is csak féligazság, hogy a községnek nincs termelőszövetkezete. A 10 833 holdas határból több mint ezer holdat termelőszövetkezeti tagok művelnek és vannak nyírbélteki lakosú termelőszövetkezeti tagok is az encsencsi, az ömbölyi termelőszövetkezetekben. Zeneiák Gyula nyírbélteki lakos például az encsencsi termelőszövetkezet tagja már több mint tizenhét éve. ö azt mondja: „Ha kinyílna a kapu, és mondanák, gyertek emberek a termelőszövetkezetbe, nagyon kevesen maradnának kívül.” Föld parlagon Eljutottunk a lényeghez. Van négyszáz család, amely egyéni földművelő és művel 4600 holdat. De ez is csak félig igaz. Hiszen alig van család ebből a négyszázból, ahonnan férj, feleség, vagy gyerek valahol, valamelyik szocialista szektorban ne vállalna munkát. Amolyan öszvérdolog már az egyéni gazdálkodás, olyan forrásban van, mint a must, már nem szőlőlé, de még nem is bor. Sok a parlagon hagyott föld. Ez is sokat bizonyít. Jószerével 1971-től indult meg a föld felajánlása, s 1974-től meggyorsult Az emberek megöregednek, s a fiatalok nem vállalják a magánföldművelés gondját Ez látástól vakulásig tartó munkát jelent, s ez jövedelemben — összehasonlítva az ipari vagy egyéb területen nyolcórás munkaidővel keresett bérrel — kisebb, arról nem is szólva. hogy bizonytalanabb. Több mint ezer hold elhagyott, felajánlott föld gondja van ma a községi tanács vállán. Táblásitással, földcserével igyekeznek elérni, hogy a termelőszövetkezetek átvegyék. hasznosítsák a területeket. A földfelajánlás nem jelenti egyértelműen, hogy megszűnt a földszeretet, a földhöz való ragaszkodás. Aki bírja, műveli a földet és ragaszkodik is hozzá. Keresik annak módját is, hogy jövedelmezőbbé tegyék ezt a hivatalosan „egyéb” kategóriához tartozó paraszti munkát. Társulásokat hoznak létre. Alakítottak többek között sertéshizlalási társulást, málnatermelő szakcsoportot és legutóbb nyúltenyésztő szakcsoportot. A sertéshizlalási társulás az elmúlt évben 1100 hízottsertést értékesített. Málnából harminc vagonnal szedtek. Sikerrel próbálkoznak egyszerű társulási formában az uborkatermesztéssel. A ser - téstársulás vágóhidat építtetett, amelyben négy község érdekelt és az ÁFÉSZ. Tömörítve ilyen a nyírbélteki „gyalogjárda”. Ezek a legfőbb vonásai annak, hogy a maszeknak gondolt község is Magyarországon, Szabolcs megyében van. A változást, a fejlődést természetesen sok minden egyéb más is tükrözi. Középületekben — viszonyítva egyik-másik községhez — jó az ellátás. Vannak gondok is. Nincs bölcsőde, kevés az óvodai férőhely. Jó ivóvíz, kövesút kellene. Nincs gyógyszertár, s egy orvosi lakás üresen áll. Gondjaiban azonban nincs egyedül a község. A megoldásban nem magára hagyatott. A közösség gondjai Az új tervciklusban sok minden megvalósul, bővebben kapnak mint másutt. Épül egy új hattantermes, tomatermes iskola, egy kétcsoportos óvoda. Uj tanácsháza. ahol a párt- és tömegszervezetek is helyet kapnak. Tartalmaz a terv egy ti zenkétlakásos épületet szolgálati lakásnak és ravatalozót is. Ha minden jól megy, 1980-ban megkezdik a vízmű megépítését is. (Ezt a vízmüvet nagyon szeretnék a község lakosai előbbre hozni, idén már megalakul rá a társulás.) Nyírbélteken a fejlődést nemcsak anyagi oldaláról mértük. Nagyot fejlődött a község közgondolkodásban, a művelődésben is. A művelődés bázisai a pávakor, a citeraegyüttes, a női kórus, az ifjúsági klub és időnként tömegeket mozgósít és vonz a színházterem. Az ifjúsági klub sikerei egyedülállóak, legutóbb Székesfehérváron, az ifjúsági módszervásáron ők képviselték a megyét. A közéleti tevékenység, a köz gondjainak hordozása nem • csak a társadalmi munkában, és tegyük hozzá, egyre nagyobb arányú társadalmi munkáiban jelentkezik, hanem olyan dolgokban is, mint a legutóbbi népfrontgyűlés, -választás, ahol telt ház mellett késő éjszakáig beszélték meg a feladatokat, tennivalókat A szellemi, világnézeti változást számokkal lehetetlen kifejezni. Egy biztos: hogy az ipar és a mezőgazdaság szocialista szektorában dolgozó nyírbéltekiek felfogása, gondolkodása már más, fejlettebb és reálisabb, mint volt a tíz-húsz évvel ezelőtti földművelőké. Sok kérdőjel van a Nyirbéltek jelenéről szóló „tudósításban". Ezek a kérdőjelek a szó szoros értelmében csak írásjelek. Az élettel, a munkával, a fejlődéssel, a hovatartozással kapcsolatban kevesebb kérdőjelt kell ma már kirakni. Seres Ernő
