Kelet-Magyarország, 1976. március (33. évfolyam, 52-77. szám)
1976-03-10 / 59. szám
4 KELET-MAGYARORSZÄG 1976. március 10. Tanulságos vasárnap PORTUGÁLIA Feszültség a forradalmi tanácsban Helyi közigazgatási választásokat tartottak Franciaországban. Az eredmény egyértelmű baloldali előretörés: a baloldal két legnagyobb pártja a kis ellenzéki csoportokkal együtt a szavazatok ötvenhat százalékát szerezte meg. A jobboldali sajtó nem győzi lekicsinyelni ezt a fejleményt és aligha kell mondanunk, hogy ez már önmagában is jó jel. Az államhatalom jelenlegi birtokosainak szócsövei, orgánumai a következő két érvvel igyekeznek bagatellizálni azt. 1. a helyi választások nem hatnak az ország politikájára, illetve az azt irányító nemzetgyűlés összetételére; 2. a választások kétfordulós szisztémával történnek és egy forduló még hátravan. Mindkét érv kimeríti a „savanyú a szőlő” fogalmát. Ami az elsőt illeti: a helyi választásokról senki sem állította, hogy közvetlenül hatnának a párizsi kabinet központi politikájára. Közvetve azonban feltétlenül! Hiszen az országos választásodon ugyanazok a szavazók járulnak az urnák elé és vitathatatlanul ugyanolyan alapon döntenek: politikai hovatartozás, pártállás alapján. Éppen ez szabja meg a helyi választások országos, sőt — túlzás nélkül állíthatjuk — határokon túli, nemzetközi jelentőségét: hogy a tömeghangulat megbízható szeizmográfjainak tekinthetők. Ezen az alapvető tényen vérzik el a második érv, vagyis az, hogy egy forduló még hátravan. A műszerjellegből, a helyi választások hangulatjelző funkciójából az is következik — és erről bőven cikkezett a polgári sajtó —, hogy az alapirányzat már az első vasárnap kiderült. Ki is derült: az a baloldal, amelyet legutóbb néhány ezer voks ütött el a kabinet bársonyszékeitől, most megbízható jelek szerint bármilyen fórumon megszerezheti a szavazatok többségét. Haig, a NATO amerikai főparancsnoka a minap kijelentette: nem tűrné Nyugat-Európában a baloldal látványos térhódítását. Franciaország vasárnapi szavazóit viszont érdekes módon hidegen hagyta, mit tűrne Mr. Haig és mit nem ... Feszültség mutatkozik a portugál fegyveres erők legfelsőbb hatalmi szervében, a forradalmi tanácsban. A testület kedden hajnalban véget ért maratoni üléséről kiadott közlemény szerint a tanács megvitatta a katonapolitikai helyzetet, s elsősorban azzal foglalkozott, hogy „jobban tömörítse a fegyveres erőket”. Ezt a feladatot „alapvetőnek és elsődlegesnek” nevezte a közlemény a lisszaboni tv-híradónak adott héttő esti nyilatkozatában. Sajnálkozásának adott hangot amiatt, hogy Morais da Silva tábornok, a légierő főparancsnoka a forradalmi tanács többségétől eltérően szembefordult az Angolai Népi Köztársaság elismerésével. Az O Dia című lisszaboni jobboldali napilap keddi számában interjút közölt Souto Cruz tengernaggyal, a portu-Stefan Olszowski lengyel külügyminiszter nyilatkozatot adott a PAP lengyel hírügynökségnek a lengyel— nyugatnémet viszony jelenlegi alakulásáról és arról a vitáról, amely Helsinkiben elért és Varsóban 1975. október 9-én aláírt megállapodás ratifikálásával kapcsolatban az NSZK-ban folyik. A külügyminiszter kifejtette, hogy a lengyel kormány kezdettől fogva a kétoldalú államközi kapcsolatok rendezéséről 1970. december 7- én aláírt egyezmény teljes megvalósítására törekszik. Azóta jelentős haladást értek el a kapcsolatok fejlesztésében. — A helsinki magas szintű lengyel—nyugatnémet eredményként sikerült megállapodást elérni. Ez a megállapodás elhárítja a múlt ellenségeskedései nyomán támadt akadályokat, utat nyit a két ország kapcsolatainak teljes rendezéséhez, békés egymás mellett élésük, kölcsönösen előnyös együttműködésük, az európai béke, biztonság és együttműködés érdekében — mutatott rá S. Olszowski. — A lengyel fél abból kiindulva, hogy a Helsinkiben elért és Varsóban aláírt megállapodások felölelik a kétoldalú kapcsolatokban felmerülő összes lényeges kérdést, amellett foglal állást, hogy ezeket a kérdéseket komplex módon a szerződésekben rögzített határidőre rendezni kell. A normalizáláshoz való gál haditengerészet főparancsnokával. A tengernagy — a légierő főparancsnokához hasonlóan — visszautasította annak gondolatát, hogy a fegyveres erők jelöltet állítsanak a júniusra tervezett elnökválasztáson. Közölte, hogy ha „ez mégis megtörténne”, akkor az általa vezetett fegyvernem osztozna a légierő véleményében. Cruz szerint Portugália jövőbeni elnökének ugyan katonának kellene lennie, de nem a fegyveres erők legfelsőbb forradalmi tanácsának, hanem a politikai pártoknak kellene kiválasztaniok ezt a jelöltet. Lisszaboni megfigyelők megjegyzik, a jobboldali katonai körök meg akarják akadályozni az Antunes-csoportot abban, hogy jelöltet indítson az elnökválasztáson. kölcsönös hozzájárulás érdekében az NSZK-ban folyó ratifikálási folyamat befejezésével egydiejűleg a lengyel államtanács ratifikálja a nyugdíjjuttatásról szóló egyezményt és jóváhagyja az erről szóló jegyzőkönyvet. A Német Szociáldemokrata Párt kedden üdvözölte Stefan Olszowski lengyel külügyminiszternek — a PAP lengyel hírügynökség által közzétett nyilatkozatát. Az SPD szóvivője rámutatott: a lengyel fél ismét megerősítette, hogy időben nem korlátozza olyan németajkú személyek kivándorlási kérelmének beterjesztését és megvizsgálását, akik megfelelnek a megállapodásban rögzített feltételeknek. Az SPD — fűzte hozzá a szóvivő — elvárja, hogy a szövetségi tanács jóváhagyja a lengyel—nyugatnémet megállapodásokat. A lengyel külügyminiszter állásfoglalása hivatalos formában is eljutott a szövetségi kormányhoz. A bonni külügyminisztérium szóvivője megerősítette, hogy Genscher külügyminiszter hétfőn este kézhez kapta Olszowski nyilatkozatát. A szövetségi tanács pénteken dönt a szerződésekről és még mindig kétséges, vajon a többség a ratifikálás mellett foglal-e állást. Az ellenzéki vezetők Szerdán ülnek össze Bonnban, hogy kialakítsák végleges álláspontjukat. Olszowski nyilatkozata a lengyel-nyugatnémet kapcsolatokról A magyar külkereskedelem 1975-ben Észak-Amerika 1,4% Afrikai országok 1,5% Ázsiai tőkés országok Latin-Amerika 1.8% Ausztrália és Óceánia 0.1% Európai tőkés 0122.8% országok Egyéb szocialista országok Szovjetunió többi KGST-ország MAGYARORSZÁG 1975. évi külkereskedelmi forgalma 113.5 milliárd devizaforint Az elmúlt évben hazánk rubelelszámolású, tényleges árakon számított kivitele körülbelül 22 százalékkal nőtt. a behozatal pedig 46 százalékkal haladta meg az előző évit. 1973-hoz viszonyítva a tényleges árakon számított behozatal az energiahordozók és a villamos energia esetében 105,3, az anyagoknál, félkésztermékeknél és alkatrészeknél 50,9, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékeknél 32,5, a gépek és berendezések importjánál 31,4, a fogyasztási cikkeknél pedig 26 százalékkal növekedett. A kivitel emelkedése anyagok, félkésztermékek és alkatrészek viszonylatában 31,2. a gépeknél és berendezéseknél 20, fogyasztási iparcikkek, a mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek esetében 18,5 százalékos volt. Dinamikusan fejlődött a KGST-országokkal bonyolított forgalom, leggyorsabban a Szovjetunióval folytatott árucsere bővült. A tőkésországokkal folytatott külkereskedelemben az export — 1974-hez képest — 2—3, az import pedig 5 százalékkal növekedett. A gépipar nem rubelszámolású exportja az elmúlt évben 26 százalékkal haladta meg az előző évit. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek kivitelét a kedvezőtlen időjárás következtében előállott alacsonyabb tereméseredmények (pl. búza) hátráltatták. Tőkés viszonylatban mérséklődött a vegyipari, a kohászati termékek, valamint a növényi és állati eredetű takarmányok behozatala, ezzel szemben a gépimport számottevően emelkedett. Az SZKP XXV- kongresszusa után Munkaprogram a gazdaságban -AX. ötéves tervvel jubileumi időszakba lépett, a szovjet népgazdaság, amelynek termelőerőit s a szovjet nép anyagi-kulturális jólétét immár csaknem fél évszázada a szocialista tervgazdálkodás egymáshoz illeszkedő ötéves tervei formálják és gyarapítják. Ebben az összefüggésben nyilvánvaló, hogy az új ötéves terv azt a gazdaságépítő munkát viszi tovább, amelynek hosszú távú célja a kommunizmus anyagi-műszaki alapjainak megteremtése. Az SZKP XXV. kongresszusa, amely megvitatta és jóváhagyta a szovjet népgazdaság 1976—1980. évi fejlesztésének fő irányait, koncepcióját, mondanivalójának és állásfoglalásának hangsúlyát mindemellett arra helyezte, hogy a X. ötéves terv nemcsak időrendi sorrendben új terv, hanem tartalmában, követelményeiben is az. Mindennek közgazdasági lényegét a kongresszus azzal jellemezte, hogy a X. ötéves terv a minőség és a hatékonyság terve. A Szovjetuniót a gazdaságban is a hatalmas méretek, teljesítmények jellemzik. Az elmúlt tíz esztendőben gazdasági potenciálja csaknem megkétszereződött, 1975- ben ipara és mezőgazdasága több mint 610 milliárd rubel értékű terméket állított elő. Szerfelett lényeges, hogy a nemzeti jövedelem 75 százalékát a lakosság fogyasztotta el, s hogy.a mostani új tervidőszakban — épp a szovjet gazdaság fejlettsége eredményeképpen — a fogyasztási alap részesedése a nemzeti jövedelemben még növekszik is. A terv azzal számol, hogy az öt év folyamán a Szovjetunió nemzeti jövedelme mintegy 100 milliard rubellel gyarapszik. Nos, ebből a nemzeti jövedelem-többletből 71—78 milliárd a lakosság fogyasztási alapját, életszínvonalát gyarapítja, s csak 16— 22 milliárd a felhalmozást, a beruházást. Ezek a számok egyértelműen arról tanúskodnak. hogy a termelésnek mindinkább a fogyasztó, a szovjet nép igényeit, keresletét kell kielégítenie. S mi sem természetesebb annál, hogy a fogyasztási alap, a bérek és jövedelmek dinamikus növekedése közepette a fogyasztó, a szovjet nép szükségletei, igényei is differenciálódnak: nemcsak többet — jobbat akar fogyasztani, vásárolni. A szovjet gazdaság belépett fejlettségének abba a korszakába, amikor a legújabb technika és technológia alkalmazása a termelésben a szovjet emberek jó minőségű fogyasztási cikkekkel való ellátása, kielégítése szempontjából is az előrehaladás feltétele lett. Az ipari és mezőgazdasági termékek jobb minősége, a társadalmi termelés növekvő hatékonysága azonban nemcsak tervcél, hanem a terv megvalósításának alapvető eszköze, módszere. Hadd utaljunk ezzel kapcsolatban az új szovjet és az új magyar ötéves terv egyik rokon vonására: az eddigiek során mindkét népgazdaságban a felhalmozás növekedési üteme nagyobb volt, mint a nemzeti jövedelemé; most mind a Szovjetunióban, mind nálunk alacsonyabb felhalmozási ütemmel kell annál nagyobb mértékben gyarapítani a nemzeti jövedelmet. Az ebből adódó követelmények is azonosak: az újratermelési folyamat minden fázisában növelni kell a hatékonyságot. Számunkra nagyon is közérthető mindaz, ami ezzel kapcsolatban az SZKP XXV. kongresszusán elhangzott, még akkor is, amikor a fogalmazások és meghatározások esetleg el is térnek egymástól. Szó esett például a termelés intenzifikálásáról, éspedig abban az értelemben, hogy növelni kell az anyagi eszközök, a munkaerő- és pénzügyi források hozamát, a meglévő termelési alapokat pedig hatékonyabban kell felhasználni. A szovjet gazdaságban is időszerű probléma a munkaerő-tartalékok ésszerű felhasználása, mert csak ily módon elégíthető ki a nem termelő szféra munkaerőigénye, javítható a szolgáltató ágazatok teljesítménye. (Más kérdés, hogy a hatalmas méretek folytán az anyagi termelés ágazatai a munkaerő racionális felhasználásával, a munka termelékenységének növelésével öt év alatt 26 millió dolgozó munkáját takaríthatják meg a szovjet gazdaságnak.) Az SZKP XXV. kongresszusa nemcsak az újratermelés és a gazdálkodás területén konkretizálta a minőség és a hatékonyság öt esztendőre szóló munkaprogramját, egyúttal a tartalékot is leitárta, amely az ötéves lerv sikeres teljesítéséhez igénybe vehető. Ez a tartalék a tervezés és az irányítás, az egész gazdasági mechanizmus további tökéletesítése. Egyetlen dolgot emelnénk ki, amely híven tükrözi a gazdasági mechanizmus tökéletesítésének célját és lényegét: mind az irányító és központi tervező tevékenységet, mind az anyagi ösztönzést a népgazdasági eredményre — a kibocsátott tennék minőségére, a beruházások befejezésére — kívánják összpontosítani. Másképpen fogalmazva: az SZKP XXV. kongresszusa a gazdasági mechanizmus tökéletesítésének sokirányú feladatait abból kiindulva határozta meg, hogy a termelés végső célja a társadalom szükségleteinek kielégítése. Garamvölgyi István Békés Sándor: baráber élete Dokumentírás 1. Arc a mieink közül A baráber szó — eredeti értelme szerint —, földmunkást jelent. Hogy az aknamélyítők hol,' hogyan és mikor vették fel, illetve használták először ezt a nevet — nehéz lenne megmondani. Az mindenesetre tény: legalább másfél évszázada minden valamirevaló aknamélyítő munkás barábemek nevezi magát. Ez a megnevezés tehát egyrészről egy szakmát jelez. Másrészaól azonban életmód is. A baráber vakmerő ember. Vállalkozó szellemű ember. Élenjáró ember. A baráber olyan ember, akit nem könnyű túllicitálni. _ Ez az írás egy baraoer életéről szól. Egy bányászember életéről, aki gyermekfejjel kezdte a munkát, mint kortársai közül annyian, s aki feljutott az elismerés, hírnév és népszerűség csúcsaira. ügy kezdte, mint egy kis pária. Egy kis senki. Amikor először szállt le a bányába, rangja, „értéke” meg sem közelítette annak a lónak a rangját, illetve értékét, mely vele egyidőben kezdte a munkát. Az apja is bányász volt — az lett hát ő is. Bár ez csak az élet gazdasági logikája szerint volt akkor is természetes — emberileg egyáltalán. Az apák mind azt kívánják: a fiuk más legyen. Az apák mind megfogadták: az én fiam soha ... Megfogadták, s aztán egy szép napon elindultak egymás mellett a dohos vágatokon. Egy fiú tehát munkába állt. Szorongva-hangoskodva beszállt a nyikorgó, zsíros kasba: összeharapott szájjal leste, hogy csorognak el mellette a föld mélye felé futó fekete méterék, hogy aztán végre kiszálljon odalent, s elinduljon a zsír-, verejték- és porszagú tömeggel, melyben oly egyformává lesz mindenki. Már nem félt, s természetesen boldog sem volt, mint ahogy azt az ilyen alkalmakról később nyilatkozni szokták. Egyszerű volt minden és természetes. És végtelenül ismerős. Ha valamiféle érzés eluralkodott rajta, hát ez volt az. Annak az érzése, hogy minden olyan, mint képzelte. Mintha már járt volna itt... Egy fiú munkába állt. Vetettek rá egy pillantást, s arca már el is tűnt a kontúrtalan arcok tengerében. A negyvenes években vagyunk. S aztán egyszercsak előtűnik ez az arc. Fény hull rá. Nőni kezd, mint a falra vetített portré. Először csak felismerik, majd mindenki ismeri, mert ismerni mármár kötelesség. Neve jelkép lesz, zászló. Neve az újságok címoldalára kerül: tábornokok közt látják, politikusok ölelgetik. Mint egy sztár. — Ezrek rajonganak érte, százak követik. Az ötvenes években vagyunk. Egy baráber a csúcson. Ezek azok az évek, amikorhozzá hasonló százak nevét kapta szárnyra a hír: százak és ezrek lettek máról holnapra díszfénnyel övezett eszményképpé. Százötven százalék, kétszázötven százalék, ki tudja hány százalék. Felajánlás, verseny, újabb felajánlás, s újabb győzelem. Szalagcímek a lapok első oldalán. Haditudósítások — a béke frontjairól. Frontáttörések. Kitüntetések. Aki elől halad, mindent megkap, amit ember megkaphat. Méterek tonnák. Nincs megállás. Követik, majmolják, irigyük, s néhányan talán gyűlölik is. Régen volt... A fény kihúnyt, a követők elszéledtek, elhaltak — az irigyek másokat irigyelnek. A baráber most zilál, féltüdővel szedi a levegőt. Hallása megromlott, egy kis szél is ágynak dönti. Nyugdíjas — pedig csak ötvenéves. (Folytatjuk)
